Házasságtörés

By Zsigmond Móricz

Móricz Zsigmond gyakran nagy epikai vállalkozásai szüneteiben, majdnemhogy játékos erőpróbaként kezdett kisregényeibe. Fölfigyelt egy addig számára ismeretlen vagy kevésbé ismert társadalmi réteg életvitelére, életstílusára, mentalitására, izgatni kezdte a felszín alatt rejtőző valóság, és már írta is a regényt, rajzolta típusait, nyomozta az emberi sorsokat összekötő és meghatározó szálakat. a társadalmi porblémákat is emberi szituációkban és konfliktusokban ragadta meg. A figurák karakteréből és sorsából is azokat a dilemmákat bontotta ki, amelyekkel ő maga is reménytelenül vívódott egész életében. Így született a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Házasságtörés, A kis vereshajú és a sajnos befejezetlen maradt kisregénye, a Kamaszok. Morális nyugtalansága, tisztázó szándéka, szenvedélyes elemző indulata az olvasót is magával ragadja és állásfoglalásra kényszeríti.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Dec 1, 2016
• ISBN: 9789633982099

Book preview

Móricz Zsigmond

HÁZASSÁGTÖRÉS

- elbeszélés -

(1922)

GYULA, 2015

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-209-9 EPUB

ISBN 978-963-398-210-5 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2015

A borító Egon Schiele (1890 - 1918) In flagranti című festménye felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

1

Oly mélyen el volt merülve gondolataiba, hogy a minisztérium kapujában barátságosan intett láthatatlan útitársának:

- Szervusz.

Elmosolyodott.

- Várjál meg, míg kijövök.

Ezzel bement a kapu alá.

A portás ímmel-ámmal a sapkája felé emelte a kezét, s ő barátságosan rámosolygott:

- Jó reggelt, Miákits bácsi.

Azzal igen gyorsan elment, szinte menekült, mert tudta, hogyha megvárja a visszaköszönést, akkor szivart fog adni neki, s sajnálta tőle, de viszont mintegy maga előtt takarva ezt a szennyes önzést, mintha idegent akarna megtéveszteni, így szólt az első lépcsőfokon:

- Ejnye, egy szivart kellett volna neki adni.

A zsebéhez nyúlt, sorra tapogatta minden zsebét, s egyúttal félszemmel visszalesett, hogy a portás látja-e ezt a kaparászást, mert ha látja, akkor azt fogja hinni, hogy csak véletlenül nincs nála...

A lépcsőn utolérte Ossi, osztálybeli kollégája, hosszú hajú román fiú, s nagy léptekkel rárohant, hosszú karjaival elérte, s a vállát megfogta:

- Kinek köszönt maga a kapuban, Boldvay úr?

Isti elvörösödött. Először csak egy kicsit, s nevetett, de a pirulása egyre fokozódott, s egész bíborvörös lett lassan. Nevetett.

- Én? Köszöntem?

- Szervusz, várjál meg... azt mondta.

Isti most már szinte fekete-vörös lett, hallatlanul szégyellte magát, oly hangosan beszélt, hogy meghallották?... Tátott szájjal soká bámult Ossira, ez gondolatolvasó? Félt tőle, mert ez gonosz ember: román, sovány s májfoltos, az ajka egész kék, s fekete szeme s olajbarna bőre van, a haját is úgy viseli, mint a hipnotizőr.

- Mit köszöntem - mondta mérgesen -, kinek köszöntem volna, egyedül jöttem.

A román fiú nevetett, s fölényesen megveregette a vállát:

- Magának fantáziája van, Boldvay úr!

Egymás mellett mentek fel a harmadik emeletre, s a számvevőségi üvegfolyosón átmentek a bal frontra, a saját osztályuk felé.

- Na - mondta Ossi -, ezt az épületet se fogják egyhamar lebontani.

- Miért?

- Nem szavazta meg a költségvetést az országgyűlés.

Boldvay Isti eltűnődött, ő soha nem érezte kontaktusban a hivatalt az országgyűléssel... Nem is gondolt eddig arra, hogy az országgyűlésnek valami köze volna a minisztérium sorsához... Egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy a dolgok mozgató erőit messzebb keresse, csak éppen magukban a dolgokban... Most megnézte a nagy sárga épületet, amely rideg volt, s szomorú, csak ez az egy üvegezett folyosó adott neki valami különös jelleget, ami a pesti bérházakból hiányzik... S persze lent az első emelet udvari frontja, amely szintén tágasra épített üvegezett tornác: a miniszteri helyiségek ott vannak.

Bementek a sötét előszobába, ott állott Kecskeméti, a daliás irodaszolga, magas volt, s egyenes, és oly úrias megjelenésű, hogy szinte sértő volt, államtitkár lehetett volna evvel a fejjel.

Kissé meghajolt az urak előtt, s jó reggelt mondott.

Nem fogadták a köszönését, ez úri volt, csak a szemével biccentett Ossi, s mikor már az ajtó kilincsét fogta, hogy a szobájukba belépjenek, akkor szólt vissza:

- Már nem köhög, Kecskeméti, kérem?

A szolga meg volt lepve, vállat vont, s mire a választ kigondolta volna, akkorra az urak már bent voltak a szobában, ahol a kályhában ropogott a tűz, de még hideg volt, s az urak télikabátban állottak körül. A kabát Hofbauernek is a vállán volt, csak úgy vállra vetve, s Mortara úrnak is, de szegény vértelen, tüdősorvadásos Vér napidíjas begombolkozva didergett a kályha mellett, s hosszú, sápadt ujjaival dideregve ölelgette a barna csempéket.

- Undok egy idő - mondta Ossi -, jó reggelt kívánok, uraim, jó reggelt, jó reggelt.

Mindenkivel kezet fogott, valami különös nagyuras diplomatamozdulattal, s más kezével mindjárt hátrasimította hosszú, fényes, olajosan fényes, nyakáig érő haját - képzeljék, képzeljék az urak, Boldvay úr mikor a minisztérium kapujába ért...

- De kérem, ne vicceljen velem - kiáltott fel Isti pulykamérgesen -, kikérem magamnak.

- Semmi, semmi - nevetett Ossi -, egy szót se szóltam - evvel fontoskodva az asztalhoz ment.

Az urak, akik éhesen lestek a szokott reggeli heccelődésekre, mi az, mi az? a feleségétől búcsúzott?

- Ja, fiatal házas.

- Nono.

- Az szép, mikor még a fiatal számtisztet a felesége bekíséri a hivatalba... Istenem, mikor én is fiatal számtiszt voltam...

Oly egyszerre s gyorsan beszéltek, nem is lehetett tudni, ki mit mond.

Belépett, szintén vállra vetett télikabátban Pongrácz számvizsgáló, furcsa, szolgabírós kerek fejét előredugva erélyesen nézett rájuk, mit nevetnek:

- No, no, mi az - mondta csendesen, s cigarettet kezdett mindjárt sodorni.

- Ez egy boldog ember - kiáltott mindnyájukon túlharsogva a vastag Hofbauer, s mindjárt nagyot is röhögött, csak úgy rengett a hasa - a felesége bekíséri a minisztériumba, hogy útközben baleset ne történjen.

- No de hát egy szó se igaz belőle - mondta Isti, aki azért inkább szerette ezt, mint hogy az igazság kisüljön.

- Barátom, kegyed egész irigylésre méltó ember - szólt bele most a süket Mortara, aki már az íróasztalán elrendezte az aktáit, mint patikus, abszolút rendes ember volt, s a süketsége miatt mindenki tisztelte, különben is ő volt a legidősebb számvizsgáló az osztályban - mikor én fiatal házas voltam, engem is bekísért a feleségem, de miért?... Csak jó későn jöttem rá, mikor már öreg házas lettem... azért kérem, hogy biztos legyen benne, hogy tényleg bent vagyok a patikában (akkor még patikában dolgoztam), s ő elmehessen engemet felszarvazni...

Hirtelen hangos nevetés tört ki. Mortara úrnak szenvedélye volt, hogy saját magát szakadatlanul mint megcsalt férjet játssza ki. Senki sem ismerte a feleségét, voltak, akik azt mondták, hogy egy nyiszlett, sovány kis teremtés.

- Ez bizony így van - kiáltotta Hofbauer, s rekedten röhögött, mint egy sváb kocsmáros a budai hegyekben -, ezért nem házasodok én meg.

- Nem is érdemes, míg másnak van felesége - szólt Ossi -, hahaha, nem is érdemes, míg másnak van, kérem felesége!

Általános volt a nevetés és a lárma, de Isti sötéten nézett, s hogy most Ossi véletlenül ránézett, kedve lett volna pofon vágni őt, de úgy, hogy lerepüljön a feje. Undok ez a sovány, nyúzott pofa, tele kék bibircsókkal az arca s a bőre sárga májfoltokkal. Buta oláh, hogy kerül ez ide a minisztériumba. Ez Magyarország.

Mortara fölemelte az ujját, s valamit akart mondani, már lassan kezdtek elcsendesedni, mikor nyílt az ajtó, s bejött Bierniczky számvizsgáló, az egész osztály eleven lelke, aki mindjárt le tudja foglalni a közfigyelmet.

Fázósan jött be, mintegy bújva be:

- Á, á, milyen jó itt, azt az ebugattát, itt aztán jó... Kenyeret kellene pirítani!

Nagyszerű nevetés lett, különösen a díjtalan számgyakornok-jelölt, a hosszú, sovány, tüdővészes Vér úr nevetett, nagy szájából az ínye mind kilátszott, s látszott, hogy a fogai hogy romlanak, szinte kihullanak már vérevesztett foghúsából.