Szélhámos csábítás

By Fejős Éva

„Flancos tengerparti környék, gyönyörű, modern, nagy teraszos házakkal, köztük le lehet látni a fehér homokos partra, kék a tenger, zöldellnek a pálmák, mi gondom lehet itt, ugye.
Kiszállok, és nagyon lassan elsétálok a házig.
Megnyomom a csengőt.
Egy pillanat múlva egy farkas néz velem farkasszemet. Nem viccelek.
Talán mégsem fog működni a tervem.
Az állat néz rám, és azt olvasom ki a tekintetéből, hogy tudja, miben sántikálok.”

A Szélhámos-sorozat hőseinek – immár – házasságát nemcsak a világ egyik legnagyobb tenisztornája teszi próbára, hanem egy másik szupersztár teniszező, James közeledése Bora felé. Ráadásul a lány Ausztráliában emeli a tétet: miután Ariel találkozása az anyjával nem úgy sül el, ahogy várható lenne, Bora megpróbálja kinyomozni, mi az igazság.

Elég erős-e a szerelem Ariel és Bora között, hogy kibírják együtt a nehézségeket?

Vigyázat: Fejős Éva humoros, izgalmas, szexi regénysorozatának negyedik része fokozza majd a Szélhámos-függőségedet!

• Language: Magyar
• Publisher: Erawan Könyvkiadó
• Release date: Mar 8, 2022
• ISBN: 9786156269317

Book preview

cover.jpgbel_cim

A SYNDEY SCOTT NÉVEN ÍRT

SOROZAT 4. RÉSZE

Copyright © Fejős Éva, 2022

© Erawan Könyvkiadó, 2022

Fejős Éva elérhetősége:

www.fejoseva.com

[e-mail]

Facebook: facebook.com/fejoseva1

Instagram: instagram.com/fejoseva

A kiadó elérhetősége a Facebookon:

www.facebook.com/ErawanKönyvkiadó

Fejős Éva webshopja, ahol kedvezmények

és könyvcsomagok várnak:

https://erawan.hu

Felelős kiadó: Fejős Éva

Szerkesztette: Münz András

A kéziratot gondozta: Lőrinczi Ágnes

Borítóterv, tördelés: Müller Péter

Borítókép: shutterstock.com (LightField Studios)

Elektronikus formátum:

Békyné Kiss Adrien

ISBN 978-615-6269-31-7

img1.jpg

Bora

– Karanténban vagyok – duruzsolom vidáman. – Nézd, egy szuper medencében áztatom magam, egy pálmafa magasodik fölöttem – tartom az ég felé a telefonomat. – Szóval nem olyan rossz dolog ez, még ha Ariel ellenszenves edzőjének az ötlete volt is.

Vidáman csacsogok vele, bár egy idő után feltűnik, hogy nagyon hallgatag.

– Itt vagy még, nagyi?

– Igen.

– És?

– És nem is kérdezed…?

– A verekedést?

– Azt – feleli suttogva. – Figyelj, csak és kizárólag ő tehet róla. Tényleg.

– Most komolyan mondod, hogy összeverekedtetek? Ez igaz? – Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy a két nagyanyám egymásnak ment. Tudom én, hogy nincsenek jó viszonyban, és Saroltából sok mindent kinézek, meg persze anyai nagyimból is, na de hogy két nyugdíjas nő összeverekedjen…

– Mi mást tehettem volna? – sóhajt. – Idejött, a telefonját mutogatva, hogy az interneten már azt pletykálják, hogy én tettem fel a részeges videóját a világhálóra. Én, pont én! Aki még az okostelefont sem tudja kezelni – fordítja maga felé szakavatottan a telefon kameráját, és valószínűleg azt hiszi, nem látom, mert huncutul elmosolyodik.

– És?

– Mit és? Valaki feltette. Vagy én, vagy más – közli talányosan. Csoda-e, ha Ariel az összes rokonomat elmeháborodottnak tartja?

– De hát nem te voltál, nagyi – figyelmeztetem.

– Honnan veszed?

– Barnitól. A bátyám bevallotta, hogy ő volt.

– Ó.

– Igen. Sarolta… kényszerítette.

– Figyelj ide, Bora. Nem teljesen mindegy, ki volt? Idejött, és harciaskodott nekem. Én pedig egy darabig tűrtem, aztán fejbe vágtam a partvissal.

– Micsoda?

– Semmi baja nem lett. Látod – teszi közelebb az arcához a telefont –, lekarmolta a nyakam ezután. És amíg nem lépett közbe a nagyapád, addig elcsattant még egy-két pofon.

– Ezt nem akarom elhinni – ingatom a fejem. Meg sem kérdezem, melyik nagyfater lépett közbe, ugyanis ez a része tök mindegy.

– Pedig elhiheted. Már megírta mindenki. Te, ezeknek a firkászoknak nincs jobb dolguk, mint a családunkkal foglalkozni – mondja, és mintha büszkeséget hallanék ki a hangjából. – Nézd meg, alighogy elkezdődött az új év, és mindenütt mirólunk írnak.

Atyavilág! A nagyi rátalált egy új hobbira. Csak remélni tudom, hogy inkább a tévé az, mint a verekedés.

– Tudod, a rossz sajtó, az rossz sajtó – nyögöm ki, és újra végigmutogatom a pálmákat. – De mit szólsz, milyen csodálatos helyen vagyok? És már búvárkodtam a Nagy Korallzátonynál is – hencegek, igyekezve feledni a legutolsó vízbeugrásomat.

– Nagyon szép. Bora, azt akarom mondani, hogy Kazimirrel össze kellene fogni, mert…

– Elég volt ebből! – mondom. – Nem lehet primadonna az összes nagyszülőm… Te voltál eddig a normális nagymamám. Nem őrülhetsz meg! Kérlek, mondd, hogy legalább te abbahagyod ezt az egészet! – rimánkodom.

– Nem tudom. Holnap vendégségbe jön hozzánk Kazimir lánya.

Snitt.

Bár tudom, hogy még számos ismerőst vissza kellene hívni, és hogy Sarolta és Kazimir hívását is illene lassan viszonoznom, de ennyi most éppen elég a telefonálásból. A Gyarmati család szappanoperáját látták, kedves nézőink. Még szerencse, hogy az operatőrök Ariel edzését veszik éppen.

A zuhanyzó szabadtéri, fehér, öklömnyi köveket vágtak félbe és burkolták le velük a tálcáját. A víz a falból jön, és miután végigcsorog a testemen, a puha pázsitra folyik. Langyos, kellemes. Állok alatta, a hajamból is csöpög, tenyeremet az ég felé fordítom, és arra gondolok, milyen oltárian szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Még egy-két hete azt sem tudtam, hogy létezik ez a kis paradicsom, most pedig a sors akaratából élvezhetem. Hát mennyien szeretnének most cserélni velem?

– Helló, Bora – összerezzenek, amikor megszólít egy férfihang angolul. Megfordulok, és észreveszem a földkerekség második legjobb pasiját. Két méter magas, széles vállú, torzonborz szőke, olyan kék szemmel, hogy ihaj. Egy jó méterre áll tőlem, és leplezetlenül bámulja a bikinis testemet.

– James – mondom zavartan. – Mi újság?

– Ariellel történt valami… gyere velem, elkísérlek.

Történt valami? Mi történt? Hiába kérdezem, nem válaszol. Így hát elindulok egy szál bikiniben és egy strandtörülköző alá bújva James nyomában.

Ha ekkor már tudnám, amit csak később fogok megtudni, akkor biztosan nem teszek meg egyetlen lépést sem. Így viszont követem Jamest, és abban reménykedem, hamarosan meglátom a teniszuniverzum legszexisebb pasiját. Arielt.

De hát a sors nem mindig azt adja, amit mi akarunk. Ezt már megtanulhattam volna.

Pillanatokon belül ugyanis egy amazon magasodik előttem.

Természetesen Tina az, Ariel általam gyűlölt, de tagadhatatlanul gyönyörű edzője. Nyilvánvalóan ő is gyűlöletet érez irántam, hiszen hiába ő a jó nő, meg ő a világhírű, egykori nagy bajnok, én, a huszonéves kis körmöscsaj elhappoltam előle Arielt.

Most sportszerelésben van, de milyenben! Mindössze egy fekete sportmelltartót és egy pink teniszszoknyát visel. A kettő találkozása között viszont – számomra sajnálatos módon – szemet gyönyörködtető a szinte kockásan izmos hasa, a szép barna bőre. Hosszú lábai is barnák, izmosak, és hát az egész nő gyönyörű. Jó, én nem látom őt annak, de tudom, hogy az. Egy elképesztően jó nő, akinek esküdt ellensége lettem azzal, hogy számomra is váratlanul feleségül mentem ahhoz a férfihoz, akihez őt magát nyilvánvalóan szerelem fűzi.

– Miattad történik minden – rázza meg a fejét, és a pillantásával kifejezésre juttatja, mennyire utál. Mivel nem tudok mit kezdeni a nyílt utálkozással, mereven és mozdulatlanul állok, talán pislogni is elfelejtek. – Kíváncsi vagyok, hogy ebbe is te rángattad-e bele.

– Nem értem – nyögök, és gyorsan végigpörgetem magamban, hogy a fenébe is történt ez az egész. Én, Gyarmati Bora tök nyugisan éltem az életemet néhány hónappal ezelőtt, készítettem a vendégeimnek a szép géllakkozást, manikűröztem a saját kis újlipótvárosi szalonomban, mellette kisminkeltem az egyik kereskedelmi tévében az élő adások szereplőit. Utóbbit szigorúan keresetkiegészítésként tettem, aztán egyszer csak itt találom magam Ausztráliában, a Nagy Korallzátonynál, égig érő pálmafák tövében, ahol kimondtam az igent a világtörténelem legszexisebb emberének, aki egyébként a teniszezők világranglistájának hatodik helyén áll, és éppen az Australian Openen fog elindulni, és ha kitart a lendülete, akkor szerintem meg is fogja nyerni.

Jó, a sztorinak fontos része az is, hogy anyagi leégésem miatt a kapcsolatunk előtt igent mondtam egy valóságshow-ra, amelyben Ariellel kamuszerelmet kellett eljátszanunk. Aztán tessék, mára a felesége vagyok, és csak most fut át az

agyamon, hogy remélem, nem kamufelesége.

Dühítő és nagyon sajnálatos, hogy Ariellel megkaptam az edzőjét, Tinát is, és azt se felejthetem el megemlíteni, hogy körbelengi Arielt egy-két titok. Viszont igazi odafigyelést is kapok tőle, pont akkor, amikor a legkevésbé hiszek abban, hogy szerethető lennék. Legutóbb például titokban megszervezte a szüleimmel, hogy ott legyenek az esküvőnkön. Mivel anyám és apám házassága az elmúlt időben meglehetősen viharos volt az apám nagyapám által eltitkolt féltestvére felbukkanása okán, ezért egyáltalán nem tudom, jó-e, hogy most ők is ebben a luxushotelben tartózkodnak, ahol mi. De apámnak hamarosan lesz egy ausztráliai állatorvosi kongresszusa, amin előad. Nemsokára távoznak, még akkor is, ha Tina előírta nekünk Ariellel a karantént valami kínai vírusra hivatkozva.

– Akkor most majd lesz időd megérteni – válaszolja Tina. Sajnos nem látom a szemét, mert a napszemüvege lencséje aranyszínűen csillog a napban, és tökéletesen átláthatatlan. Hallgat néhány másodpercet, majd újra megszólal: – Arielt letartóztatták.

Bang. Bang.

Mi a jó fene?

Kérdőn nézek Jamesre.

Itt azért ismét meg kell jegyezzem, hogy James a világtörténelem második legjobb pasija, és a világranglista szintén jegyzett teniszezője, tehát csak a szemem sarkából pillantok rá, nehogy valamit félreértsen. Mert már így is kétértelműen viselkedett velem legutóbb Nizzában, ahol – ó, istenem, de régnek tűnik, holott csak néhány nap telt el azóta – életem legcsodálatosabb és legvagányabb szilveszterét töltöttem Ariellel.

– Letartóztatták – erősíti meg James a már hosszú léptekkel távozó Tina szavait. – Vagyis, pontosabban, elvitték. Bevitték. Nem tudom, melyik a pontosabb.

– De kicsoda?

Ebben a helyzetben iszonyúan zavar az alulöltözöttségem.

– Hát, a jelvényből kiindulva a rendőrség – feleli. Nem tudom, jól látom-e, mintha elmosolyodott volna… Remélem, hogy nem. Különben nagyon rosszul fogja végezni.

Oké, ez a gondolat valami krimiből jött a fejembe.

– De miért, mit tett?

– Ezt sajnos nem tudom pontosan, de az egyikük azt a szót ejtette ki a száján, hogy embercsempészet.

Jamesszel angolul beszélünk, ő született angol, csodás a kiejtése, nem olyan érthetetlen, mint itt az ausztráloké, ahol, esküszöm, még azt is nehezen követem – holott, bár a fősuliról kimaradtam, angolul viszont tényleg megtanultam –, amikor a pincér elismétli a rendelésünket. Persze ha az éttermi vacsorarendelésről van szó, akkor ott az is probléma lehetett, hogy az esküvőnk napja volt, ami engem totál váratlanul ért, és hát fel is öntöttem a garatra, szokásomtól teljesen eltérően.

– Embercsempészet? – Nekem tuti baj van az angoltudásommal. Legalábbis az értésemmel.

– Hát, ezt mondta az egyik rendőr a másiknak. Erről beszéltek, de nem Arielnek mondták.

– Akkor nyilvánvalóan egy másik ügyüket vitatták meg – ráncolom a homlokom. – Hogy a fenébe keveredhetett volna Ariel embercsempészetbe?

– Meglehetősen furcsa – feleli. Nem állom tovább a pillantását, hanem inkább a lábujjaimat bámulom. A jobb kislábujjam körméről lepattant a lila lakk. Ezek szerint nem a legjobb fedőlakkot választottam, pedig olyan jól mutat a fényes pehelymintázattal. Ilyesmik futnak át az agyamon, ahelyett, hogy Ariel ügyét latolgatnám.

– De hát nem csempészett ide senkit. Én teljesen érvényes útlevéllel érkeztem – tárom szét a kezem, és ezzel a fürdőlepedő lezuhan rólam. Ott állok egy bikiniben, és az tuti, hogy Tina izmos teste után az enyém nem nyújt valami emlékezetes látványt. James hamarabb kapja fel a törülközőt, mint ahogy én lehajolnék érte. Fülig zavarban vagyok. James Ariel riválisa, még ha együtt edzenek is. Ráadásul amit nekem mondott Nizzában… Szorosra tekerem a testem körül a fürdőlepedőt, majd megrázom a fejem. – Nem hinném, hogy egy híres teniszező embereket