Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei: Rendhagyó legendárium

By Molnár Vilmos

Kőrösi Csoma Sándor külföldön minden bizonnyal a legismertebb székely-magyar. Indiától Franciaországig, Svájctól Amerikáig jelentek meg róla méltatások, tanulmányok, monográfiák, regények. Japánban az 1930-as években bódhiszattvává avatták. És az érdeklődés iránta nemhogy csökken, inkább nőni látszik. Ismereteink a nagy keletkutató és nyelvész életéről, hosszú vándorútjáról a magyar őshaza felkutatásáért igen hézagosak. Közrejátszik ebben Csoma közismert szerénysége, szűkszavúsága is, az, hogy saját egóját mindig háttérbe szorította, alárendelte a nagy célnak. Életének, utazásának fehér foltjait próbáltam kitölteni a mese eszközeivel. A fikció nem a valóságtól való öncélú elrugaszkodás, hanem a lényeg megragadásának módja a fantázia játékos, néha humort sem nélkülöző igénybevételével. Molnár Vilmos Molnár Vilmos (1962, Csíkszereda) Márai Sándor- és József Attila-díjas író.

• Language: Magyar
• Publisher: Corvina Kiadó
• Release date: Dec 23, 2021
• ISBN: 9789631367911

Book preview

cover.jpgimg1.jpgimg2.jpg

© Molnár Vilmos, 2021

A kötetet tervezte: Karcagi Klára

A borító a Flammarion fametszet (ismeretlen alkotó)

színezett változatának felhasználásával készült.

Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, sem elektronikusan, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is!

img3.jpg

Kiadja 2021-ben a Corvina Kiadó Kft., az 1795-ben alapított

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

1086 Budapest, Dankó u. 4–8.

[e-mail]

www.corvinakiado.hu

Felelős kiadó és szerkesztő: Király Levente, a Corvina igazgatója

Műszaki vezető: Székelyhidi Zsolt

Korrektor: Macskássy Zsuzsa

ISBN 978 963 13 6791 1

Elektronikus könyv: Szegedi Gábor

A könyvben szereplő történetek egy részének megírásakor

a szerző a Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János alkotói ösztöndíjában részesült.

A könyv megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

img4.jpg

„…legendái ugornak, türknek, mongolnak, onogurnak

forró szívünkben rendre megmagyarulnak.

Így vigasztaljon minket e furcsa parafrázis,

mert sem őshaza, sem újhaza nem lehet soha frázis,

hanem maga az éltető reménység,

hogy »megfogyva bár…« a nemzet él még

s ha keletről egy-egy csillag újra felkél

olyan, mintha a régen múltakról beszélnél."

MAGYARI LAJOS: Márciusi parafrázis

„Mi most azért vagyunk itt,

hogy Puskás Öcsiként ünnepeljük Kőrösi Csomát.

Ő jusson az eszünkbe, ha kimondjuk a szót: magyar."

LÁMA CSÖPEL

KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR

ÉS A NAGY FA

img5.jpg

yermekkorában Kőrösi Csoma Sándor felmászott egy nagy fára. Olyan tizenkét éves forma lehetett, mikor az apja egy alkalommal magával vitte az erdőre fát vágni. Az öreg kidöntött egy derekas fenyőt, a fiát meg odatette csapnyesőnek, kisbaltájával vagdossa le a törzsből kiálló vékonyabb ágakat. Délben szünetet tartottak, megették a magukkal hozott elemózsiát. Utána az öreg ledőlt aludni egy verset, Kőrösi Csoma Sándor pedig elindult kicsit körülnézni a környéken. Már gyermekkorában is szeretett elkódorogni, hamar ráállt erre a lába.

Ahogy ott bóklászott az erdőben, eléje került egy nagy magas fa. Olyan messze felnyúlt a törzse, hogy odalentről alig látszott a koronája. Az ágai pedig annyira mászásra alkalmatosan nőttek, hogy rendesen hívogatták az arra járót, kezdjen felkapaszkodni rajtuk.

A gyermek Kőrösi Csoma Sándor nem kérette magát, elkapta az alsó ágat és feltornázta rá magát, aztán a következő ágat, majd az azután következőt, és így tovább. Nem is tudta, minek mászik fel, egyszerűen ott volt az a fa, ettől mászhatnékja támadt. Mintha valami hívta volna fel a fa tetejére. Mint amikor valakinek egyszerre hivatása lesz.

Mind csak mászott, mászott, már jól el is fáradt, pedig nem volt gyenge legényke, s még mindig nem látszott a fa teteje. De nem hagyta abba, konok volt már akkor is, juszt csak kapaszkodott felfelé. Addig s addig, hogy egy idő után mégiscsak ritkulni kezdtek az ágak, vékonyabb lett a fa törzse, és egy utolsó nekirugaszkodással kidugta fejét a lombok közül.

A gyermek Kőrösi Csoma Sándor már addig is sok fának mászott fel a hegyibe, de ilyen kilátást, mint amilyen erről nyílt, még egyikről sem látott. Olyan volt, mintha az egész világ mindenestől ott terült volna el alatta. Ahogy szétnézett, valahogy még azt is látta, amit nem látott. Gyönyörködött is benne sokáig, nehéz betelni a világgal. Fentről nézve a szutykos részek sem olyan szutykosak, a sok hitványkodás sem látszik, amit az emberek elművelnek.

Hanem egyszer észrevette, mégis van egy hely a láthatár peremén, aprócska pont csupán, amire nincs rálátása. Keleti irányba esik, s olyan fényesség jön abból a pontból, hogy nem lehet belátni mögéje. Dél már rég elmúlt, a napfelkelte nem lehetett. Hát akkor mi? Hiába meresztgette a szemét Kőrösi Csoma Sándor, a vakító fényességtől azon a ponton nem látott semmit.

Kőrösi Csoma Sándor már gyermekkorában is olyan fajta volt, hogy leginkább azt akarta látni, amit nem láthat. Egyszerre akkora vágy fogta el megtudni, mi lehet a fényes pont mögött, hogy szinte lelépett a fa hegyéről, majdnem nekiindult toronyiránt a fénynek. De összeszedte magát, belátta, nem