Az ébredő jogerő: Galaxis útikalauz jogászoktól

By Kis Kelemen Bence and Nagy ádám

Mennyire volt jogszerű Leia Organa hercegnő hajójának átvizsgálása és lefoglalása? Ki tarthatna jogos igényt az Egy Gyűrűre, ha bevezetnék Középföldén a Polgári Törvénykönyvet? Akár Harry Potter is a fiatalkorúak börtönébe kerülhetett volna?! Milyen feltételekkel vállalható munka a Jedi Tanács Kft.-ben?  Az Athenaeum Kiadó népszerű Képzelet és tudomány könyvsorozata ismeretterjesztő, a képzelt univerzumokat elemző hatodik kötetének tanulmányai az adott világ(ok) apropóján mutatnak be egy-egy jogi fogalmat, elméletet - miközben kedvenc univerzumainkba repítenek minket.  A Képzelet és tudomány sorozat kötetei:  A sci-fi politológiája,  Fantasztikus világok,  Nevelj jedit!,  Párhuzamos univerzumok,  Egy galaxissal odébb

• Language: Magyar
• Publisher: Athenaeum
• Release date: Dec 23, 2021
• ISBN: 9789635431588

Book preview

cover.jpg

A SZERZŐKTŐL AZ ATHENAEUMNÁL MEGJELENT KORÁBBI MŰVEK

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok

Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit!

Filippov Gábor–Nagy Ádám–Tóth Csaba (szerk.): Párhuzamos univerzumok

Filippov Gábor–Nagy Ádám–Tóth Csaba: Egy galaxissal odébb – Fantáziavilágok valóságai

Kis Kelemen Bence–Nagy Ádám

AZ ÉBREDŐ JOGERŐ

Galaxis útikalauz jogászoktól

ATHENAEUM

ATHENAEUM

BUDAPEST

Copyright © Kis Kelemen Bence, Nagy Ádám (szerk.), 2021

Copyright © Szerzők, 2021

Minden jog fenntartva.

ISBN 978-963-543-158-8

Felelős kiadó: Dian Viktória

Felelős szerkesztő: Besze Barbara

Szerkesztő: Filippov Gábor

Műszaki vezető: Drótos Szilvia

Borító: Földi Andrea

Nyomdai előkészítés: Tóth Viktor

Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

TARTALOM

Előszó

JOGÁGAS-BOGAS

POZSÁRKÓ ANDRÁS MÁRK

A Gyűrűk (jogos) Ura

ZACCARIA MÁRTON LEÓ

Van-e a jediknek főnökük? Munkajogi aspektusok a jedik életében

FUCHS VIVIEN

Főbenjáró átkok a magyar büntetőjogban? Kodifikációs kísérlet varázsló módra

SCHUBERT BÁLINT

A vád: a világ megmentése?

A Marvel-univerzum karaktereinek büntetőjogi elemzése

BÉKÉSI GÁBOR

A Vastrón jogos örökösei?

– A Hét Királyság trónöröklési rendjének alakulása

DE NE PRÓBÁLD! – ALAPJOGOK

NEZDEI MIRABELLA KITTI

Óceánia, Panem és Gileád – disztópiák közös forrásból

MÉSZÁROS GÁBOR

Mind válhatunk zombivá

A The Walking Dead alkotmányossága

BÍRÓ ENDRE–NAGY ÁDÁM

Shrek, avagy egy ügyfél viszontagságai

JOGOK ÉS ERŐK

CSEPORÁN ZSOLT

Kormányzás és közigazgatás a varázsvilágban

TÓTH NORBERT–KIS KELEMEN BENCE–NAGY ÁDÁM

„Ha ez diplomáciai űrhajó, mutasson nekem egy diplomatát!" –

nemzetközi jog és diplomácia a Star Warsban

KIS KELEMEN BENCE

Háborús bűnösök A Gyűrűk Urában?

MOHAY ÁGOSTON

Ki őrzi az őrzőket?

Nemzetközi béke és biztonság a Marvel-univerzumban

LATTMANN TAMÁS

A klónháború és a hadviselés joga

A kötet szerzői

ELŐSZÓ

Ezzel a könyvsorozattal először 2018 nyarán találkoztam. Egy kollégámtól, barátomtól kaptam ajándékba a Fantasztikus világok című kötetet, benne ezzel a megjegyzéssel: „Egy jövőbeni közös szeminárium alapjául". Ekkor már nagyjából egy éve javában zajlott a pécsi jogi kar mellett működő Óriás Nándor Szakkollégium Ikonikus filmek jogászszemmel című előadás-sorozata, amelyben olyan könyveket, filmeket és sorozatokat vettünk górcső alá, amelyeken generációk nőttek és nőnek fel, köztük én is. Gyermekként magukkal ragadtak ezek a történetek, és úgy gondolom, hogy nem kis mértékben befolyásolták azt a képet is, amelyet felnőttként a világról alkotok.

Megtapasztalhattam, hogy ezeknek a világoknak milyen szakmailag is értékelhető tartalmuk lehet – számunkra épp jogi szempontú, de láttuk korábban a politológiai, szociológiai, pszichológiai, neveléstudományi, vagy akár fizikai, földrajzi, csillagászati szempontokat is. Nem csoda, hogy csakúgy, mint a sorozat korábbi szerzőit, bennünket is elvarázsolt a lehetőség, hogy ezeken a fantasztikus világokon keresztül népszerűsítsük tudományterületünket, az állam- és jogtudományt. Megismételhetetlen élményt jelentett, hogy kedvenc történeteinket „megjogászkodva" mutathattunk rá arra: korántsem biztos, hogy hőseink mindig jogszerűen cselekednek. Olykor polgárjogi értelemben botlanak, de akár bűncselekményt, netán háborús bűntettet is elkövethetnek, és a fantáziavilágok gyakran nem, vagy éppenséggel alig térnek el a valóságtól, ha az emberi jogok megsértéséről van szó.

Hamar egyértelművé vált, hogy nem csak mi magunk lelkesedünk ezekért a témákért, ugyanis egy a Trónok Harcáról szóló előadásunk alkalmával a kijelölt több száz fős egyetemi előadó olyannyira megtelt, hogy a hallgatóság későn érkező részének már csak állóhelyek maradtak. Lenyűgöző volt látni, hogy képesek vagyunk a legapróbb részletekbe menően vitatkozni a Star Wars különböző nemzetközi jogi kérdéseiről vagy éppen a Harry Potter varázsvilágának államberendezkedéséről.

Ekkor jött az ötlet, hogy közkinccsé tegyük az elhangzott előadások tartalmát, ezzel pedig közelebb hozzuk az emberekhez a jog világát, a jogászszakmát és különböző, a mindennapokban is gyakran előforduló jogi problémákat, fogalmakat vagy jogintézményeket, mégpedig olyan érthető és közkedvelt példákon keresztül, amelyekkel valamilyen módon mindenki tud azonosulni. Ki ne fogadná el például, hogy Zsákos Frodó jogszerűen tekinti magát az Egy Gyűrű jogos tulajdonosának, vagy hogy a Marvel-univerzum szuperhősei valóban hőstetteket hajtanak végre. Ugyanakkor cselekedeteiket közelebbről megvizsgálva olykor az is kiderül, hogy bizony nem is annyira fehér (vagy fekete) minden, a jog pedig gyakran jóval árnyaltabban, olykor egyenesen ellentétesen értékeli a történetek által „jóként lefestett személyek magatartását. Sőt akár még az is megeshet, hogy a „főgonosszal szemben éppen a jófiúk sértik meg igen komolyan a társadalmi együttélés szabályait.

Ennek az ötletnek az apropóján született ez a kötet. Őszintén bízunk benne, hogy jogászkollégáink meglátják benne a „fantáziát", és rájönnek, hogy a jogot nem csak elvont fogalmak alapján lehet megismerni. Hisszük, hogy az ezeken az ikonikus történeteken nevelkedett olvasóknak pedig a szórakoztató tudományon túl adhatunk némi betekintést a jog elsőre talán ijesztőnek tűnő világába. De titkon leginkább azt reméljük, hogy azokkal is sikerül megszerettetni ezt a világot, akik eddig nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget.

A szerzők és a szerkesztők nevében kíván jó szórakozást:

Kis Kelemen Bence

JOGÁGAS-BOGAS

POZSÁRKÓ ANDRÁS MÁRK

A Gyűrűk (jogos) Ura

Bevezetés – Középföldéről és a Hatalom Gyűrűinek történetéről

Tanulmányunk helyszíne Középfölde{1}, pontosabban Középfölde nyugati része. Ha egészen precízek szeretnénk lenni, akkor a kelet–nyugati hosszúságban az Orodrouintól (más néven a Végzet Hegyétől){2} a Megyéig terjedő szakasz, észak–déli szélességben a Minas Morgultól az Ereborig terjedő rész. Időben a középföldei másodkortól a harmadkor végéig nyúlunk vissza – vagyis az Egy Gyűrű elkészítésétől a megsemmisüléséig terjedő időszakot elemezzük. E keretek között vizsgáljuk meg jogi szemszögből{3} a Gyűrűvel kapcsolatos összes fontosabb eseményt.{4} A grandiózus tündérmese{5} – és egyben írásunk – középpontjában tehát egy igen apró, ám annál fontosabb tárgy, az Egy Gyűrű áll, amelyet a maia{6} Sötét Úr, Sauron kovácsolt, aki már Középfölde teremtéstörténetében is megjelent, és bukása után az első számú gonosz lett. A Gyűrű – amely többek között Egyként, régi Gyűrűként és egyesek szóhasználatában „Drágaszágként" is ismeretes – külsejét tekintve egyszerű, drágakő nélküli aranygyűrű, amelynek belsejébe a következő, csak magas hőmérsékleten láthatóvá váló szavakat vésték: „Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen".{7} Különlegességét azonban nem a kinézete és nem is az az egyedi tulajdonsága biztosítja, hogy mindig felveszi viselője ujjának a méretét, hanem az a rendkívüli erő, amely benne lakozik, és amelyet viselőjének is képes átadni.

Az Egy Gyűrű a Hatalom Gyűrűinek egyike,{8} amelyet tehát a Barad-dûr ura, Sauron, Mordorban, az Orodruinban, egészen pontosan annak tüzében készített a középföldei másodkorban. A Gyűrűbe beleöntötte hatalmának egy részét, hogy ezáltal halhatatlanná és elpusztíthatatlanná tegye saját magát. Ebből kifolyólag a Gyűrű igen nagy erővel bír: segítségével egész Középföldét le lehet igázni, az uralkodó nagyságokat szolgasorba vagy menekülésre kényszeríteni, az ott élő tündéket-embereket-félszerzeteket-törpöket-orkokat-trollokat és egyéb népeket rettegő és engedelmes alattvalókká tenni.{9} Magát a Gyűrűt – a készítőjéhez hasonlóan – nem egyszerű megsemmisíteni: ez kizárólag akkor lehetséges, ha a Végzet Hegyének gyomrában található lávatengerbe dobják.

Az alábbiakban az Egy Gyűrűt érintő meghatározó események időrendiségét megtartva, jogi szempontból mutatjuk be először azt, hogyan hozták létre a Gyűrűt, aztán hogyan szerezte meg Isildur; ezt követően elemezzük azt a jelenetet, amikor Déagol és Szméagol rátalált, illetve hogy mi is történt ekkor kettejük között. Ezután térünk rá Zsákos Bilbó szerepére az Egy megszerzésétől a Zsákos Frodónak való odaajándékozásáig, végül a Frodót érintő fontosabb eseményeket tárgyaljuk az Egy Gyűrű elpusztításáig.

Sauron és a tulajdonjog eredeti szerzésmódjai

Sauron tehát a másodkorban készítette el az Egy Gyűrűt, középföldei időszámítás szerint körülbelül 1600-ban.{10} De hogyan történt pontosan az Egy létrehozása jogászi szemszögből vizsgálva? Ha egyáltalán érdekelték volna ilyen szempontok, milyen folyamat eredményeként mondhatta ki Sauron, hogy a Gyűrű őt illeti (jogilag is)?

Érdemes mindenekelőtt tisztázni, hogy a tulajdonszerzésnek két formáját különböztetjük meg egymástól: az eredeti és a származékos szerzésmódot. Eredeti szerzésmód esetében (Sauronnál ez állt fenn) nem beszélhetünk valakinek a megelőző tulajdonjogáról – ha úgy tetszik, időben ez jelenti a legkorábbi birtoklást. Ezzel szemben a származékos tulajdonszerzésnél (mint amilyen például egy adásvétel) a szerző fél a tulajdonjogát elődje tulajdonjogából származtatja.{11}

Annak érdekében, hogy jogi jellemzést adhassunk Sauron eredeti szerzésmódnak minősülő alkotómunkájáról, rögzítsük először az ismert és az elemzés szempontjából releváns tényeket! Amit tudunk: a Sötét Úr aranyból kovácsolt egy gyűrűt. Ahhoz, hogy megállapíthassuk Barad-dûr urának a viszonyát a Gyűrűhöz, ezek az ismeretek elegendőnek tűnnek a kiinduláshoz. De vizsgáljuk meg részletesebben a kovácsolás folyamatát! Sauron fogta az Egy létrehozásához szükséges alapanyagot (ami történetesen egy aranydarab volt), és azt a munkájával (ez magában foglalta a felizzítást, a kalapácsolást, a formába öntést, a lehűtést, a vésést, a csiszolást stb.) átalakította egy másik, új dologgá: az Egy Gyűrűvé. Ezt a folyamatot feldolgozásnak{12} nevezzük. De mik a kritériumai annak, hogy valamely tevékenységet feldolgozásnak minősíthessünk? Ehhez a római jog ad nekünk segítséget.

Az első és talán legfontosabb mozzanat, hogy a feldolgozással érintett dolog csakis ingó lehet{13} (tehát például egy aranydarab). Ez a Sötét Úr esetében minden kétséget kizáróan teljesült. Feltétel továbbá, hogy az alkotó (Sauron) új dolgot hozzon létre. Abban, hogy mi számít új dolognak, a hétköznapi megítélés az irányadó, pontos szabály nincs rá.{14} Az azonban biztos, hogy az Egy Gyűrű megfelelt az új dolog fogalmi kritériumainak{15}, hiszen a feldolgozás eredményeképpen egy addig nem létező tárgy jött létre.{16} A harmadik követelmény az, hogy az új dolognak emberi munka eredményeként kell létrejönnie. Bár korábban jeleztük, hogy Sauron nem emberi lény, hanem maia, a rajongóktól való sűrű bocsánatkérések közepette tekintsük most őt is „pusztán" embernek. Ennek a feltételnek a teljesülése sem lehet kérdéses: Sauron személyesen, saját munkájával alkotta meg az Egyet. Az utolsó követelmény magának a feldolgozónak – vagyis Barad-dûr urának – a tudatállapotát érinti: abban a hiszemben kellett tevékenykednie, hogy a saját dolgát, vagyis a saját aranyrögét dolgozta fel.{17} Bár Saurontól nyilván nem állna távol az, hogy mások tulajdonát elvegye és a magáénak nyilvánítsa, Tolkien a Gyűrűt érintően egyik munkájában sem említi, hogy készítője honnan vette annak alapanyagát, így az ellenkező tényállás bizonyításáig azt feltételezzük, hogy az arany Sauron birodalmának valamely bányájából származik, így valóban a sajátja. Ezzel az utolsó feltétel is teljesült, tehát kimondhatjuk, hogy a Sötét Úr volt az Egy Gyűrű első jogos tulajdonosa.

Bonyolultabb lenne a helyzet akkor, ha Sauron nem a saját tulajdonában álló aranyat, hanem másét dolgozta volna fel. Amennyiben az Egy Gyűrű – amint az egy hétköznapi gyűrű esetében feltételezhető volna – visszaállítható lenne az eredeti formájába (tehát beolvasztással ismét homogén aranydarabbá lehetne alakítani), akkor az arany tulajdonosa követelhetné az eredeti állapot visszaállítását. Ez azonban, mint már említettük, nem lenne egyszerű feladat: kizárólag az Orodruin lávája lenne képes erre, így tehát nem tekinthetjük hétköznapi módon visszaállíthatónak. Ezt a lehetőséget kizárva két megoldás képzelhető el. Ha Sauron a feldolgozást abban a hiszemben végezte, hogy az bizony a saját aranydarabja volt, akkor választhatna: vagy visszaadja a Gyűrűt az arany tulajdonosának, és követeli a munkája ellenértékének a megtérítését, vagy köteles megtéríteni az aranyrög árát az anyag tulajdonosának. Ha tisztában volt azzal, hogy nem a saját anyagát használta fel, akkor a két lehetőség közötti választás a másik felet illeti. Másik, életszagúbbnak tűnő gyakorlati probléma, hogy a Sötét Úr valószínűleg soha nem törné magát polgári jogi problémák megoldásával: a jogsértés ellen felszólaló aranytulajdonost valószínűleg egyszerűen a másvilágra segítené.{18}

Isildur átka, avagy a hadizsákmány szerzésének szabályai

Sauron tehát elkészítette a Gyűrűjét, aminek ezáltal a tulajdonosává is vált. Az Egy létezése nem sokáig maradt titokban, mivel az egyik legnagyobb tünde kovács, Celebrimbor{19} rövidesen felismerte a Sötét Úr Középföldét leigázó szándékait. Ennek következményeként a másodkor 1693. évében kitört a háború Sauron csatlósai és Középfölde szabad népei között, amely rövidebb-hosszabb szünetekkel majdnem 1750 évig, 3441-ig, a másodkor végéig tartott. Ezen időszak alatt számos fontos esemény történt: hol a Sötét Úr, hol ellenfelei álltak győzelemre a Középfölde nyugati részéért folytatott háborúban, miközben Sauron fokozatosan kiterjesztette hatalmát a keleti területekre. Később fogságba esett, és elvitték Númenorba, mígnem sikerült visszatérnie Mordorba, majd ismét megtámadta Gondort.{20} 3441-ben a tündék és az emberek Utolsó Szövetsége Barad-dûr urának seregeivel küzdött meg a Végzet Hegyének emelkedőin. Bár magának a csatának a lefolyása is külön fejezetet érdemelne, itt és most kimondottan csak egy momentumra összpontosítunk: arra, amikor Elendil fia, Isildur levágta a Gyűrűt Sauron ujjáról. Ezzel a Sötét Úr hatalma megdőlt,{21} a Gyűrű azonban nem pusztult el.

Az előzőekben követett eljáráshoz hasonlóan rögzítsük először a releváns tényeket, hogy azokból kiindulva folytathassuk a részletesebb vizsgálódást! A tündék és az emberek, illetve a Sötét úr között zajló nemzetközi (fajközi) fegyveres konfliktus idején,{22} harci cselekmények közben, a fegyveres összeütközésben közvetlenül részt vevő egyik fél{23} (Isildur) a másik felet (Sauront) megsebesítette: levágta az ujjait. A csapás következtében Sauron kezéről leesett a Gyűrűje, amelyet az előbbi rögtön magához is vett. Kié lett az Egy Gyűrű? Ahogy a Gyűrű elkészítésének elemzésekor a római jog, úgy most a nemzetközi jog, mégpedig a háború jogával foglalkozó úgynevezett humanitárius nemzetközi jog rendelkezéseit kell figyelembe vennünk.

A háború joga szó szerint a harcmezőkön alakult ki. A 19. század közepéig nem foglalták nemzetközi szerződésbe a háború szabályait, arra nézve elsődlegesen az államok között kialakult gyakorlat és az ennek követésére vonatkozó jogi meggyőződés volt az irányadó.{24} A 19. század második felét követően aztán számos egyezmény született, amelyek a humanitárius nemzetközi jog szabályait rögzítették, azzal a céllal, hogy az alapvetően embertelen háború borzalmait bizonyos korlátok között lehessen tartani. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni az Egy Gyűrű sorsát, mind a szokásjogi szabályokat, mind az ezekkel foglalkozó meghatározott egyezmények rendelkezéseit meg kell vizsgálni. A humanitárius nemzetközi jog alapján Gondor királyának, Isildurnak a cselekedete meghatározott feltételek fennállása esetén jogszerű hadizsákmányszerzésnek minősülhet. Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, a Gyűrű megszerzése jogellenesnek, egyszerűen szólva rablásnak tekintendő.

A hadizsákmány kérdésével először az Abraham Lincoln amerikai elnök utasítására elkészített Lieber-kódex foglalkozott{25}, azt követően pedig a hágai és genfi egyezmények{26} rögzítették egyes szabályait, illetve számos nemzeti katonai kézikönyvben is találhatók ezzel kapcsolatos rendelkezések. Hadizsákmánynak nevezzük szűkebb értelemben{27} azt az ellenséges katonai tárgyat, felszerelést vagy tulajdont, amelyet a harcmezőn szereztek vagy találtak. A Gyűrű, amely a viselője erejét és hatalmát növelő, a harcban is használt katonai tárgynak, felszerelésnek minősül, továbbá amelyet Isildur a harcmezőn vett el Saurontól, minden tekintetben megfelel ennek a meghatározásnak.

A nemzetközi szokásjog (a Liber-kódex rendelkezéseit követve) azon az állásponton van, hogy a megszerzett hadizsákmány nem a szerző katonát, hanem az általa képviselt hadviselő felet (például országát) illeti.{28} Fontos kitétel, hogy a hadizsákmány tárgya nem lehet a hadifoglyoktól elvett személyes holmi. Bár Barad-dûr ura nem vált hadifogollyá (mivel a harc közben fizikailag megsemmisült), mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy vajon az Egy Gyűrű a személyes holmijának minősült-e. Elsőre úgy tűnhet, hogy a válasz igen, hiszen a tárgyat ő hozta létre a saját munkájával, a saját alapanyagát felhasználva. Ha azonban jobban átgondoljuk a kérdést, hatalma és képességei alapján a Gyűrű nem egyszerű személyes ékszer, hanem nagyon ritka és értékes katonai felszerelés, amely így természetesen képezheti hadizsákmányszerzés tárgyát (ennek alapján például hiába barkácsolok a saját pincémben háború idején robbanószerkezetet, az nem lesz személyes holmi).

Mindezek alapján kimondható, hogy az Egy Gyűrű jogszerűen vált hadizsákmánnyá, Sauron pedig jogi szempontból sem volt többé a tulajdonosa. Azt is fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy mivel a hadizsákmány nem az azt megszerző harcost illeti, hanem az általa képviselt hatalmat, hiába szerezte meg Isildur a Gyűrűt, az valójában a hadviselő Gondoré lett. Ám hogy a helyzet még bonyolultabb legyen: Isildur Gondor királya volt, aki így uralkodói hatalmánál fogva jogosan viselte és használta a zsákmányt.

Az Egy tulajdonosváltozásával és Sauron bukásával így ért véget a másodkor Középföldén, ezt követően pedig beköszöntött a hosszú (és a Gyűrű szemszögéből igen mozgalmas) harmadkor.

A harmadkorban tűzön-vízen át: az Orodruin belsejéből az Anduinig és tovább

Miután Isildurhoz került, a Gyűrű minden addiginál közelebb jutott a megsemmisüléshez. Mielőtt azonban Gondor királya beledobhatta volna a Végzet Hegyének tüzébe, az Egy Gyűrű hatalmába kerítette őt, így az elpusztítása helyett megtartotta a veszélyes zsákmányát. Közel két évig volt a Gyűrű Isildur birtokában. A harmadkor második évének őszén azonban, amikor Minas Anorból{29} a Ködhegység felé indult kíséretével, az Anduin keleti partján egy a korábbinál jóval nagyobb létszámú ork csapat ütött rajtuk. A folyó irányába tartó menekülés közben a király magára húzta a Gyűrűt, de amikor már a vízben úszott, az leesett az ujjáról. Isildur ezáltal ismét láthatóvá vált, az orkok pedig könnyűszerrel lenyilazták.{30} A Gyűrű így hosszú időre elveszett.

A Gyűrű megtalálása…

Középfölde történetében ismét kénytelenek vagyunk előreugrani, Isildur Végzete ugyanis több mint kétezer-négyszáz évig pihent a víz felszíne alatt.{31} A végleg elveszettnek hitt Gyűrűt ekkor a Nagy Folyó{32} mentén elhelyezkedő Nősziromföldén találta meg egy, a hobbitok fajtájához hasonló népből{33} származó, Déagol nevű horgász. Ezúttal is rögzítsük a tényeket: Déagol talált egy nagyon régen elveszett dolgot az iszapban. De vajon ezáltal a tulajdonába is került az Egy? Ebben az esetben a polgári joghoz fordulhatunk segítségért.

A fenti kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálni a „kincstalálás" intézményét – a Gyűrű ugyanis ebben az esetben kincsnek számított. Kincsnek nevezzük az olyan értékes ingó dolgot, amely emberemlékezetet meghaladó idő óta el volt rejtve, méghozzá úgy, hogy a tulajdonosa kiléte többé nem tisztázható.{34} A kincstalálás feltétele lett tehát, hogy a megtalált dolog tulajdonjoga feledésbe menjen (vagyis a kincs időtlen idők óta elveszett legyen). Az emberemlékezet és a tulajdonjog feledésbe menése igen rugalmas fogalmak, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a mindennapi életben a közel kétezer-ötszáz év elegendő ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesüljenek.{35} A hatályos polgári jog előírja, hogy a megtalált dolgot a megtaláló köteles felajánlani az államnak, és csak akkor szerzi meg a tulajdonjogát, ha arra az állam nem tart igényt.{36} Szintén az államot illeti meg a kincs tulajdonjoga, ha az a védett kulturális javak körébe tartozik.{37} Azonban a Nagy Folyó mentén élő hobbitfajta az ismereteink alapján nem rendelkezett az államiság ismérveit hordozó szervezetrendszerrel és a szükséges tulajdonságokkal – így például meghatározott területtel, kormányzattal, továbbá az arra való képességgel sem, hogy más államokkal kapcsolatba lépjen.{38} Ehelyett csupán többé-kevésbé szervezett, közösségszerű csoportot alkottak (de semmiképpen sem államot), ahol a családi kötelék volt elsődlegesen meghatározó. Így nyilván nem várható el, hogy szegény Déagol az államához forduljon, és felajánlja az Egy Gyűrűt. Ezeket figyelembe véve kijelenthetjük, hogy mivel az adott térség semmilyen állam területét nem képezte, a kincs tulajdonjoga egyértelműen a megtalálót illette meg. Így tehát a Gyűrű új tulajdonosa Déagol lett.{39}

…és erőszakos eltulajdonítása

A szerencsés horgász azonban csupán pár percig örülhetett új tulajdonának, mivel szerencsétlenségére ott volt vele a barátja, az erősebb és gyorsabb Szméagol,{40} akinek történetesen épp aznap volt a születésnapja. Szméagol erre hivatkozva először kérte, majd egyenesen követelte a Gyűrűt. Déagol azonban nem adta be a derekát: az Egy Gyűrű mindkettőjüket elbűvölte, mindketten maguknak akarták. A kérlelés hamarosan dulakodásba, a dulakodás pedig élet-halál küzdelembe fordult, amelynek az lett a vége, hogy Szméagol megfojtotta a társát.{41}

Lássuk tehát a tényeket! Szméagol abból a célból, hogy megszerezze a Déagol tulajdonában álló Gyűrűt, megölte őt. Vizsgáljuk meg a két tragikus sorsú szereplő között lezajlott eseményeket, és minősítsük a cselekményt! Ehhez most a büntetőjog rendelkezéseit kell segítségül hívnunk.

Szméagol emberölést,{42} helyesebben mondva „hobbitölést követett el.{43} Méghozzá nem a hobbitölés alapesetét, hanem annak egyik úgynevezett minősített esetét: a nyereségvágyból elkövetett hobbitölést. A minősített bűncselekmény esetén olyan, tipikusnak mondható súlyosító körülmények állnak fenn, amelyeket maga a törvény értékel. Egy bűncselekmény esetében a jogszabály egytől egyig tartalmazza a minősítő körülményeket, szemben a súlyosító körülményekkel, amelyeket a bíróság esetről esetre, külön-külön mérlegel, hiszen azok nem szerepelnek tételesen a törvény szövegében.{44} Nyereségvágyból elkövetett hobbitölésről akkor beszélhetünk, ha a hobbitölés közvetlen anyagi előny megszerzésére irányul (esetünkben konkrétan arra, hogy Szméagol megszerezze az Egy Gyűrűt). A megállapításhoz szükséges továbbá, hogy az ölési cselekményt az elkövető (Szméagol) a sértett (Déagol) birtokában lévő vagyontárgy (az Egy Gyűrű) megszerzése érdekében hajtsa végre, és ez a szándéka már a cselekménye megkezdésekor fennálljon (ami szintén teljesült: Szméagol kifejezetten a Gyűrű megszerzése céljából kezdte el tragikus kimenetelű támadását).{45} Mindezek alapján megállapítható, hogy Szméagol megvalósította a nyereségvágyból elkövetett „hobbitölés bűncselekményét.

Mielőtt folytatnánk a Gyűrű sorsának további tárgyalását, előbb rögzítenünk kell, hogy mi is pontosan a különbség a birtokos és a tulajdonos között. A birtoklás pusztán úgynevezett ténylegességi állapot, ami azt jelenti, hogy a birtokos egy meghatározott dolgot a fizikai hatalmában tart (például a kezében tartja a Gyűrűt), illetve legalább megvan a lehetősége arra, hogy a dolgot a maga szokásszerű rendeltetése szerint használja (példának okáért Gollam elrejtette az Egyet a „fészkében": fizikai hatalmában nem tartotta, mégis birtokolta azt).{46} A birtoklás fizikai ténylegességével szemben a tulajdonláshoz nem szükséges a tulajdonos és a tulajdon tárgyát képező dolog közötti közvetlen kapcsolat. A tulajdon intézménye jogosultságokat foglal magában (így egyebek mellett tartalmazza a birtoklás jogát is). A tulajdonos a tulajdonjog tárgyául szolgáló dologra bárki jogosulatlan behatását jogszerűen kizárhatja (így például mindenki másnak tartózkodnia kell attól, hogy a tulajdonos engedélye nélkül birtokolja az Egyet).{47} A jog szerint természetesen a birtokost is megilleti a védelem, még ha nem is olyan átfogóan.{48} Egyszerűbben kifejezve: a birtok tény, a tulajdon pedig jog. Egy középföldei példával szemléltetve a különbséget: amikor Borbak Trufa és Tuk Peregrin elvittek Zsizsik gazda kertjéből fél tucat sárgarépát (és pár fej káposztát, néhány zsák krumplit, valamint egy kevés gombát), akkor ők birtokosok lettek – de az öreg hobbit továbbra is tulajdonos maradt.{49}

Az Egy Gyűrű történetére visszakanyarodva tehát elmondhatjuk, hogy Szméagolnak Sauronnal, Isildurral és Déagollal ellentétben nem került a tulajdonába a Gyűrű. Tulajdonszerzés ugyanis nem valósulhat meg bűncselekmény által; márpedig ő nyereségvágyból elkövetett „hobbitölés" útján jutott hozzá az Egyhez, így csupán birtokolta az Egy Gyűrűt.{50} Ezt a helyzetet jogalap nélküli birtoklásnak nevezzük. Bár Szméagolnál volt a Gyűrű, és használta is azt (például felhúzta, nézegette stb.), ezt törvénytelenül tette, mivel semmilyen jogcím (például adásvételi szerződés) nem jogosította őt fel rá.{51}

A „Drágaszágtól a „régi Gyűrűig: a Hatalom Gyűrűje a Hobbitokhoz kerül

Szméagol szinte azonnal az Egy Gyűrű hatalmába került, aminek következménye az lett, hogy a népe elüldözte őt, így másik otthont kellett találnia magának. Új lakhelyeként a Ködhegység egyik barlangja szolgált, ahol a „Drágaszága" egyre inkább elvette a józan eszét. A Gyűrű ereje természetellenesen hosszú életet biztosított a száműzött Szméagolnak, aki szép lassan Gollammá változott: a középföldei harmadkor 2941. évéig, azaz 478 évig volt nála az Egy.{52}

A „szülinapi ajándékával"{53} háborítatlanul élő, elmeháborodott Gollam a fent megjelölt év egyik napján barlangrendszerének valamelyik járatában elejtette az Egy Gyűrűt, amelyet szerencsétlenségére a Magányos Hegy felé tartó, épp a koboldok elől menekülő, majd eltévedő Zsákos Bilbó talált meg és rakott el.{54} A Gyűrű jogi sorsának szempontjából a közöttük lezajló párbeszéd, az elfogyasztással való fenyegetés és a találós kérdések nem kiemelkedő fontosságúak,{55} így itt csak utalunk rá, hogy Gollam rájött: Bilbónál van a Gyűrű, ezért egészen a barlangrendszer kijáratáig kergette őt – eredménytelenül.{56}

Elemezzük ismét röviden a történteket! Zsákos Bilbó talált egy gyűrűt, amelyről először nem tudta, hogy kié, így eltette.{57} Ezt követően találkozott Gollammal, és a hosszadalmas barkochbázás, illetve verbális agresszió eredményeként nyilvánvalóvá vált számára, hogy ez bizony a furcsa szerzet „Drágaszága". Amikor erre fény derült, Bilbó nem adta vissza az Egy Gyűrűt, hanem az ujjára húzta, és elmenekült. A cselekmény jogi megítélésével maga Gollam is próbálkozott: „Tolvaj, tolvaj, tolvaj! Zákosz! Gyűlölet, gyűlölet, örök gyűlölet!{58} Bár csábító és egyszerű lehetőségnek tűnik, hogy hallgassunk a kétes hírű barlanglakóra és a lopás bűncselekményének megállapítása felé induljunk gondolatmenetünkben,{59} ez nem lenne helytálló választás. Jelen esetben sokkal inkább a jogtalan elsajátítás bűncselekménye{60} merülhetne fel, hiszen Bilbó egy talált (tehát a birtokosa által elveszített) idegen dolgot (az Egyet) tulajdonított el. A jogtalan elsajátítás megállapításának azonban az is feltétele, hogy a talált dolog elvesztője olyan személy legyen, aki a dolgot jogszerűen birtokolja. Mint láttuk, a „hobbitölő Gollam nem felelt meg ennek, ugyanis jogalap nélkül birtokolt, így Bilbó sem követhette el a jogtalan elsajátítás bűncselekményét. Ezek alapján Gollam kijelentése – mármint természetesen az első része – jogilag nem helytálló: Zsákos Bilbó sem a lopás, sem a jogtalan eltulajdonítás bűncselekményét nem követte el.

Gyakorlati problémaként vethető fel, hogy mi lenne akkor, ha Gollam és Bilbó a (nem létező) középföldei bírósághoz fordulna a Gyűrű vitás ügyével. Gollam természetesen gyenge kísérletképpen hivatkozhatna arra, hogy a barlangrendszer általa használt helyiségnek minősül, ez alapján tehát a Gyűrű a birtokában volt, így Bilbó a köznyelvben „besurranásos" lopásként ismert bűncselekményt követte el vele szemben. A középföldei bíróság (szintén nem létező) bírója azonban ezt nem fogadná el, mivel az ítélkezési gyakorlat alapján – már ha az a magyarhoz hasonló – a barlang nem minősül helyiségnek.{61}

Bilbó helyzete nagyban hasonlít a Déagoléra (és nem csak abban, hogy Gollam mindkettőjüknek kellemetlen perceket okozott). Amikor ugyanis felvette a Gyűrűt, azt épp senki sem birtokolta, illetve a tulajdonjoga már régen feledésbe ment. Ezek alapján csakúgy, mint a szerencsétlen sorsú horgásznál, az ő esetében is a kincstalálás szabályai lesznek alkalmazandók. Egy fontos különbség azonban megállapítható a két eset között: míg Déagol a Nagy Folyó mentén talált a tárgyra, amelyet akkor egyetlen középföldei állam sem tartott uralma alatt, Zsákos Bilbó a Ködhegység azon részén lelt rá az Egy Gyűrűre, ahol a Koboldok Királysága terült el, amely viszont releváns tulajdonságai alapján államnak tekintendő. Rendelkezett mindenekelőtt meghatározott területtel (amely történetesen a földfelszín alatt húzódott); továbbá saját kormányzattal (a koboldkirály volt a birodalom feje, mindenki más pedig az ő alárendeltje: a tanácsadók, a harcosok, a zsámolyként funkcionáló szolgák stb.); állandó lakossággal (bár utóbbi az életveszélyes fapallókon való közlekedés következtében persze gyorsan cserélődött); sőt még fővárosa is volt: Koboldváros.{62} Így Bilbónak Déagolhoz képest többletkötelezettsége keletkezett, amit azonban elmulasztott teljesíteni: nem ajánlotta fel a Gyűrűt a koboldok államának. Ez egyrészről teljesen érthető (valószínűleg végzetes hibát követett volna el mind a saját testi épsége, mind Középfölde sorsát illetően), másrészről viszont így nem tartotta be a polgári jog rendelkezéseit, aminek következtében nem is lett az Egy Gyűrű jogos tulajdonosa.{63}

A fentiek előrebocsátását követően megállapíthatjuk tehát, hogy az Egy Gyűrű Bilbóhoz került, akinek az Egyhez való (jogi) viszonya azonban hasonló a Gollaméhoz: bár a Gyűrűt nem bűncselekmény útján szerezte, mégsem válhatott annak tulajdonosává, csupán birtokolta azt.

Oda és vissza: a Gyűrű utolsó hordozója, utolsó útja és megsemmisülése

Ezen a ponton ismét kénytelenek vagyunk előreugrani Középfölde történetében, nem tárgyalva Zsákos Bilbó további kalandjait, amelyek nem voltak hatással a Gyűrű jogi sorsára. Az Egy Gyűrű egészen a harmadkor 3001. évének szeptemberéig nála maradt, ami éppenséggel egybeesett a hobbitoknál természetellenesen soknak számító 111. születésnapjával.{64} Ekkor Bilbó úgy határozott, hogy hátrahagyja a Megyét és teljes rokonságát, hogy elinduljon utolsó kalandjára. Ezzel együtt mindenét – a Gyűrűt is beleértve – az unokaöccsének, Zsákos Frodónak ajándékozta. Nézzük meg részletesebben az ajándékozás folyamatát és feltételeit, egészen pontosan azt, hogy mi is szükséges ahhoz, hogy az ügyletet érvényesnek tekinthessük.

Ajándékozáson azt értjük, hogy valaki valamilyen dolog tulajdonjogát ingyenesen másra ruházza át. Az ingó dolgok ajándékozásánál