Segítség, ember!

By Nógrádi Gábor

Mi történne, ha az állatok beszélni tudnának? Alighanem jól megmondanák a véleményüket rólunk, emberekről. Ebben a könyvben negyvenöt állat beszél, morog, kacag, kiabál, és bizony csak kevesen dicsérik az embert. Miért is tennék? Ugyan miért rajongana egy béka azért a vigyori gyerekért, aki befőttesüvegbe zárja? Vagy miért integetne bájosan a fóka annak a kétlábúnak, aki fegyvert fog rá? És vajon ki ne lenne ideges a farkas helyében, mikor mindig a szemére vetik, hogy megette Piroskát meg a nagymamát? Semmi kétség: nehéz az állatok élete, és ezen egyedül az ember segíthet. Mégpedig azzal, hogy szereti őket. De nemcsak a szívével, hanem az eszével is. Már ha van neki. Vigyázat! Állati szövegek!

• Language: Magyar
• Publisher: Móra Kiadó
• Release date: Dec 5, 2020
• ISBN: 9789631193190

Book preview

Nógrádi Gábor

MÓRA KÖNYVKIADÓ

MÁSODIK KIADÁS

CAKÓ FERENC rajzaival

Sorozatterv: LONOVICS ZOLTÁN

Minden jog fenntartva, a kiadvány egészének vagy bármely részének a kiadó írásos engedélye nélküli sokszorosítása, másolása, egyéb engedélyköteles felhasználása – beleértve

a kiadvány digitalizálását és ily módon történő többszörözését, nyilvánossághoz közvetítését – szigorúan tilos!

A kiadó könyveit kedvezménnyel megrendelheti webáruházunkban: www.mora.hu

© Nógrádi Gábor, 1989, 2009

© Móra Könyvkiadó, 2009

Alapítva 1950-ben

Az 1795-ben alapított

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt.

E-mail: [e-mail]

Honlap: www.mora.hu

A kiadásért felel Janikovszky János, a Móra Könyvkiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója

Felelős szerkesztő: Dóka Péter 

Műszaki vezető: Diósi Katalin

A borító Ritter Ottó munkája

A digitális kiadás gondozója:

Digitalbooks.hu Kft.

http://www.digitalbooks.hu

A digitális kiadás készítői mindent elkövettek, hogy a mű minden e-könyv-olvasó eszközön, illetve szoftverben hibamentesen jelenjen meg. A törekvésünk ellenére előforduló problémákkal kapcsolatban kérjük, keresse meg kiadónkat, és megpróbáljuk orvosolni a problémát!

ISBN 978-963-119-319-0 

SÜN

Segítség! Rendőrség!

Kérem, ez itt egy valódi FELJELENTÉS!

Mert ami velem történt, állati! Egy védett állatot mertek bántani!

Naná, hogy megint egy ember csinálta!...

Nem azért mondom, hogy megbüntessék! Á! Nem kellene...

Csak üssék agyon!... De ne nagyon!

Tisztelt Rendőrség!

Én, Sün Dini, vádat emelek néhány, mondom: néhány ember nevű állat, illetve élőlény ellen! Már bocsánat!

Levelem címzem a rendőrségen kívül

az ENSZ Állati Jogok Bizottságának, ha van olyan,

az Országos Sünvédelmi Hivatalnak, ha van olyan,

és minden tisztességes, állatvédő embernek! Ha van olyan.

Védjenek meg, vagy fogjuk magunkat, aztán úgy kihalunk, mint a dinoszaurusz meg a mamut!...

Na, jó... Nem sírok. Bocsánat!

Na, szóval, kérem, ott kezdem, hogy társaimmal együtt nyugodtan éldegéltünk a nagymarosi Latorvölgyben. Nem szurkáltuk egymást, mint egyesek, akik tüskék nélkül is ezt csinálják. Sőt, még a szomszédainkkal – gyíkkal, békával, vakondokkal – is békében éltünk. Már amennyire békében lehet élni ilyen nehéz időkben. Mert ugye mindenki éhes, mindenki enni akar!... De azért nem támadjuk meg folyton egymást, mint egyesek! (Nem akarok ujjal mutogatni, nem vagyok én olyan, de bizonyos emberekről van szó!)

Igaz, ami igaz, még nálunk, állatoknál sem történt meg a teljes leszerelés. Hiszen van tüskénk, karmunk, fogunk. Már akinek! De annyit mi is tudunk, hogy a fegyver nem arra való, hogy támadjunk, hanem hogy védekezzünk.

Hoppá! Most újat mondtam, ugye?

Egyszóval egy augusztusi napon békésen sütkéreztem, amikor hirtelen megjelent a tizenegy éves Kancsuka Artúr. (Lakik: Budapest, Dráva utca 25. Ott lehet elfogni, kérem!) Megjelent, és egy vastag kesztyűvel megragadott. Hiába üvöltöttem neki, hogy tegyen le! Hiába mondtam, hogy én védett állat vagyok, nem úgy, mint az ember! Hiába magyaráztam, hogy ha rabságba ejt, pénzbüntetésre ítélik, ő csak cipelt győztes vigyorral egy Papi nevezetű élőlényhez. „Nézd, Papi, mit fogtam!" – vartyogott a süketfajd, és úgy rázott, hogy majd kiadtam a reggelit.

Sajnos a Papinak nevezett élőlény nem mondta Kancsuka Orrtúrkának vagy Artúrkának, hogy azonnal eresszen el, mert védett vagyok, csak vigyorgott, hogy neki milyen ügyes fia van. Hogy milyen ügyesen meg tudott fogni a kesztyűvel! Az, hogy Orrtúrka-Artúrka ügyes, lehetséges, de hogy buta, mint a tök, az biztos! Mert egy tizenegy éves emberszabású élőlénynek már illene tudnia, melyik állat védett!

A fent nevezett vádlottak, úgy mint Kancsuka Artúr meg a Papi ugyanis nemcsak ellenem követtek el bűncselekményt!

Távoli szomszédom, a szelíd erdei sikló egy lyukon bemászott Kancsukáék lécekből és lemezekből a telekre tákolt kalyibájába. Igaz, hogy Sikló Mónika, mert így hívják, megvan tán egy méter is, vagy másfél, de olyan félős és szelíd, mint Süsü, a sárkány. Messzire elkerülte ő az embereket. Most is csak azért csúszott be abba a bűzbarlangba, mert éhes volt szegény! Mi másért?!

Persze mikor Orrtúrka-Artúrka meglátta, elkezdett sikoltozni: „Kígyó! Kígyó! Papi! Kígyó! Kígyó!" Még hogy szegény kis erdei Sikló Móni kígyó?!

Én meg a gyilkos tengeri sün vagyok! Uáááá! Csak utálom a vizet.

Na, szóval a hülyegyerek a Papinak nevezett százhúsz kilóval összefogva kergetni kezdte szegény Sikló Mónit. Csapkodták seprűvel, csapkodták bottal meg mindennel, ami éppen a kezük ügyébe akadt.

Szerencsére Mónikának – aki egyébként egy légynek sem tudna ártani, ha nem kapja el – sikerült elmenekülnie.

Sajnos én nem voltam ilyen ügyes. És a tüskéim se védtek meg. Így aztán a fent nevezett vádlottak nemcsak megragadtak, hanem az autójukba is betettek, és azzal hazavittek!

Bizony, kérem, így követték el ezt a világraszóló bűncselekményt egy szegény sünike ellen!

Tisztelt tisztességes emberiség!

Már két hete a Budapest, Dráva utca 25.-ben tengődöm, és várom a felszabadító természetvédelmi csapatokat. Ők talán megértetik majd egy jó nagy pénzbüntetéssel az efféle Orrtúró-Artúrokkal és Papikkal, hogy a védett állatokat nem azért kell óvni, mert a törvény ezt írja elő! Hanem mert kevesen vagyunk. Ezért védett minden kétéltű, hüllő és az emlősök közül is majdnem száz faj.

És ha netán egy emberszabású ember valamiféle élőlényt akar tartani a lakásában a kisgyerekén meg a nagymamán kívül, kérem, szíveskedjék befáradni az állatkereskedésbe, és kiválasztani a megfelelőt.

Én mindenesetre kijelentem, hogy akkor sem akarok Kancsuka Artúrt és Papit tartani, ha ingyen adják, és vele együtt egy két szoba összkomfortos akváriumot is.

Kérem, azonnal intézkedjenek ügyemben, hogy állatpolgári jogaimat mindenki tartsa tiszteletben.

Szúrós üdvözlettel:

Sün Dini Budapest, Dráva utca 25.

(Ott lehet elfogni Artúrkát meg a Papit!!)

Utóirat:

SEGÍTSÉG!

SZÍRIAI ARANYHÖRCSÖG

Most kezdjek el panaszkodni? Mindenki előtt? Ugyan már! Ki tudna segíteni egy szíriai aranyhörcsög sorsán? Pláne rajtam!...

Na, jó! Vallomást teszek mégis. Hátha valaki meghallja... Egy érző lény... Talán hörcsögtársaimon segíthet néhány őszinte szó.

Legelőször is meg kell jegyeznem, az emberek nagyon különös állatok. Én aztán tudom! Már két éve tűröm ebben a terráriumban egy bizonyos Tunya Tihamér nevű embergyerek állattartási szokásait. És két év a szíriai aranyhörcsögöknél már tekintélyes kor. Annyi, mintha egy ember hatvanéves volna!

Hogy mi a bajom? Minden.

Kezdjük a lakásügyemmel.

Tunya Tihike, a gazdám, velem együtt egy akváriumot is kapott a szüleitől. Ez eddig rendben is volna. Egy akvárium számunkra elviselhető lakhely. Ha tiszta! Azaz időnként kitakarítják, kimossák, és a forgácsot – legalább hetente egyszer – kicserélik.

De ezt sajnos Tunya Tihikétől hiába várom! Csak ahhoz van esze, hogy a legmélyebb nappali álmomból folyton felriasszon és összefogdosson. Meg ahhoz, hogy a kajámat elcsórja a rejtekhelyéről, ahova dugtam, és aztán röhögjön, ha eszem vesztve keresem.

Az üvegfalra tudnék mászni a hülye vicceitől. Még szerencse, hogy az a hosszú hajú ember, akit Tihike Anyucinak szólít, néha megsajnál, és kitisztítja az otthonomat.