Mindent tudok rólad

By Thomas Feibel

Nina maga alatt van. Amióta az exe megjelent azon a bulin, állandóan SMS-eket kap egy ismeretlen telefonszámról. És csomagokat, csupa olyasmivel, amit tuti biztos, hogy nem ő rendelt. Valaki az iskolai internetfiókját is meghekkelte, és ciki dolgokat posztolt az ő nevében. Ha pedig mindez nem lenne elég, még a rendőrség is beállít hozzá. Vajon az exe áll rajta bosszút? Kész szerencse, hogy ott van neki Ben. Az a srác, akivel a buliban ismerkedtek össze. És a legjobb barátnője, Paula. Bennük megbízhat. Vagy mégsem?

A Scolar Teen laza stílusban, egyszerű nyelven megírt kisregények sorozata, melyek a kamaszokat érdeklő témákat járják körül, bőséges alkalmat kínálva az azonosulásra. A tinédzsereket leginkább foglalkoztató kérdések kerülnek fókuszba: alkohol, drog, social media, cyberbullying stb.

• Language: Magyar
• Publisher: Scolar Kiadó
• Release date: May 21, 2020
• ISBN: 9789635091898

Book preview

cover.jpg

THOMAS FEIBEL

MINDENT TUDOK RÓLAD

scolar

Copyright text and illustrations © 2016 by CARLSEN Verlag GmbH, Hamburg, Germany

First published in Germany under the title ICH WEISS ALLES ÜBER DICH

All rights reserved

Fordította: Bán Zoltán András

Hungarian translation © Bán Zoltán András, 2019

Hungarian edition © Scolar kiadó, 2019

Minden jog fenntartva. A mű egyetlen részlete sem használható fel, nem tárolható és nem sokszorosítható a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.

Köszönjük, hogy a Scolar Kiadó könyvét választotta.

Iratkozzon fel hírlevelünkre a www.scolar.hu honlapon, vagy keressen minket a facebook.com/scolarklub oldalon!

Scolar Kiadó, 2020

1016 Budapest, Naphegy tér 8.

Tel. / fax: [phone]

[e-mail]

www.scolar.hu

Felelős kiadó: Érsek Nándor

Felelős szerkesztő: Elekes Dóra

Könyv- és borítóterv: Papp Rita

Tördelés: Hársfai László

Korrektor: Mikes Vivien

Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.

Készítette: Békyné Kiss Adrien

www.ekonyv.hu

ISBN 978-963-509-189-8

TERRORISTA KÖLTÖZÖTT A FEJEDBE

Limo eltűnt, három hete nem hívott, e-mailt se küldött. Úgy tűnik, hogy fél évvel a szakításunk után végre nem ólálkodik állandóan körülöttem.

Mégsem tudom elfelejteni: ha egy kényszeres zaklató nem megy ki a fejedből, akkor voltaképpen nyert ügye van.

Hogy némileg elterelje a gondolataimat, a barátnőm, Paula, a hétvégén előbb elvonszol a fodrászhoz, aztán meg egy buliba. Szerinte legfőbb ideje, hogy megint élvezni kezdjem az életet.

A lampionokkal megvilágított hatalmas kertben vad zene dübörög. Csupa ismeretlen arc mindenütt. Ennek ellenére félek, hogy egyszer csak Limo is felbukkan valahol: a grillsütőnél, a táncparketten vagy talán a vízipipázók között. Bizonytalanul játszom a biciklim kulcsával.

– Ne vágj már ilyen fancsali képet, Nina! – szól rám Paula, és azzal egy tarkabarka folyadékkal teli poharat nyom a kezembe. – Idd meg ezt, mindjárt jobban leszel.

Bizalmatlanul méregetem a türkizkék cuccot. Egy szem cseresznye úszik a tetején, aztán elmerül a löttyben.

– Alkoholos?

Paula lezserül a gyepre ejti a szívószálát.

– Ne kérdezd. Tedd, amit én: gurítsd le, és ennyi. – Azzal egy slukkra magába dönti az italt, a cseresznyét nagy ívben a bozótba köpi, és rám vigyorog. – Gyere, kicsim, ne légy már ünneprontó! Elvégre van mit megünnepelnünk!

Megpróbálok kipréselni egy mosolyt, de begörcsölök.

– Mit is?

Paula megigazítja a borvörös topját.

– Mit, mit? Hát azt, hogy meghívtak játszani a Kreuzberg Kickershez!

– De hát ez csak egy próbajáték… – nyögöm ki bénán.

– Viszont az egyik legjobb német női focicsapatnál. Tudom, hogy ez milyen sokat jelent neked.

Lelkesen néz rám a zöld macskaszemével.

– Nálad jobb kapus csajt még sosem láttak, ezt tutira veheted. Ráadásul végre megszabadultál ettől a gigaseggfejtől. Ettől a Limótól. Eléggé lapít, amióta meglátogatták a rendőrök.

Rosszkedvűen méregetem a szívószálamat:

– Már csak az a kérdés, meddig.

– Ne legyél már ilyen negatív! – kiált fel Paula, és hátradobja hosszú, barna haját. – Végy rólam példát: csak lazán!

Felém bök a vörösre lakkozott körmével:

– Gyerünk, idd ki! Aztán szerzek utánpótlást.

Nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz, de a hatására kicsit tényleg ellazulok. Miközben Paulára várok, megtapogatom a hajamat. A sötétszőke copfom nélkül valahogy idegen vagyok magamnak. Ráadásul Paula megtiltotta, hogy felrakjam a szemüvegem. Helyette most kontaktlencsét viselek.

Ahogy elhalad mellettem, odabiccent a vörös hajú házigazda csaj. Úgy tűnik, Paula eléggé jóban van vele. Mindenesetre visongva borultak egymás nyakába, amikor megérkeztünk.

– Honnan ismered ezt a Sandyt, Mandyt, Candyt vagy hogy a bánatban hívják? – kérdezem Paulát, aki most egy jajvörös színű koktélt nyújt felém.

– Sehonnan sem – vallja be kuncogva. – Valaki kiposztolta az üzenőfalamra ezt a bulit. A Sármos Páros, ezen a néven fut az egész cucc. Mindenki hozza el a kedvesét vagy az egyik legjobb barátját – mondja, és azzal megint egy slukkra issza ki a poharát. – Az egész bagázsból te vagy az egyetlen, akit ismerek.

Kitör belőlem a röhögés. Hosszú idő óta először. Kettőnk közül mindig Paula volt a pimaszabb, a lazább: a jókedvével egyszerűen mindenkit megfertőz. Villámgyorsan képes szerelembe esni, de olykor még sebesebben kiszeretni valakiből.

Ám mindenekelőtt eszelősen jószívű lány.

MISTER SOLO

– Éhen halok! – rikoltja Paula, azzal odakormányozza magát egy ételtől roskadozó asztalhoz. Felkap egy papírtányért, és elkezdi telepakolni, de egyszerűen mindennel: pizzaszeletekkel, habcsókokkal, pepperonival, eperrel, húspogácsákkal.

– Ezt a fazont nem neked küldték az égiek? – susogja hirtelen a fülembe, és egy csirkecombbal rámutat egy szőke fickóra, aki ott téblábol a közelünkben.

Elakad a lélegzetem:

– Csak nem akarsz összeboronálni vele?

– Hahó, a trikóján az áll, hogy szingli. Szóló! – vigyorog Paula. – Vágod? Ez felhívás keringőre!

Meglepetten bámulom a pink trikót, melyen egy fehér 1-es alatt ez a szó áll: SOLO. Rögtön felismerem.

– Ez nem trikó – magyarázom Paulának. – Hanem