A legjobb hely a városban te vagy

By Kata Tisza

Tisza Kata terápiás verseivel – a pszichopróza után – ismét új műfajt teremt: a pszicholírát. Tabudöntő kötetével a házasság mítoszáról lebbenti fel a fátylat. Kíméletlenül őszinte pszicholíra ez, magánéleti vonatkozása mellett szakmai háttere van, a valóságot ötvözi tudományos ismereteivel. A versek egy készülő szakkönyv írása közben születtek, felszínre hozzák a házassággal és a válással megélt traumákat és segítik a feldolgozást. Hat cikluson keresztül, a legmélyebb szenvedéstől a talpra állásig – és tovább – követhetjük a folyamatot. A tavaly megjelent Akik nem sírnak rendesen pszichoprózái után, egyszerre minden ízében személyes és távolból figyelő versein keresztül látunk rá érzelmeinkre, legmélyebb valónkra. A mottószerűen tömör mondatok és az áradó szabadversek között a szenvedő és a fokozatosan felszabaduló ember minden egyes levegővételét átéli az olvasó, a tudatosulás lépcsőfokain egyre mélyül önismeretünk, együttérzésünk magunk és embertársaink iránt. Tisza Kata élet-halál kérdéseket feszeget, éleslátóan, pontosan fogalmaz. Sokszor megfejthetetlenül gyönyörű, gyógyító versei a döbbenet és megkönnyebbülés között egyensúlyozva vezetnek a legjobb helyre – ahogy a kötet címe is ígéri –, önmagunkhoz.

• Language: Magyar
• Publisher: Scolar Kiadó
• Release date: May 21, 2020
• ISBN: 9789635092024

Book preview

BorítóTisza Kata: A legjobb hely a városban te vagy

terápiás versek

scolar

© Tisza Kata, 2018

© Scolar Kiadó, 2018

Minden jog fenntartva. A mű egyetlen részlete sem használható fel és nem sokszorosítható a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.

Scolar Kiadó, 2020

1016 Budapest, Naphegy tér 8.

Telefon: [phone]

[e-mail]; www.scolar.hu

Felelős kiadó: Érsek Nándor

Felelős szerkesztő: Illés Andrea

Szerkesztő: Szepesi Dóra

Borítóterv: Kárpáti Róbert

ISBN 978 963 509 202 4

Elektronikus verzió:

eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

Készítette Ambrose Montanus

Csöpinek

„Ahogyan én küszködtem, mások is küszködni fognak, és az emberek még sok ideig ugyanazt a holdat és napot fogják ismerni, és ugyanazokat a csillagokat nézik, és hozzánk hasonlóan az elhunytak szemét fogják bennük látni. Én már kimostam és rendbe tettem a rongyokat, amelyeket a holttestem alatt akarok érezni. Kél és nyugszik a nap, múlik az idő, és a szél hordta homok belepi a bárkámat, de én úgy halok meg, ahogy vagyok, állva, a kis kertemben, micsoda öröm…"

Simone Schwarz-Bart:

Eső veri, szél fújja csoda-Télumée-t

I. ciklus: Házasság

„Hogy tudtál így élni?"

„Nem tudtam, hogy így élek. Most, hogy tudom, már nem tudok."

„Életvize vagy, amit eddig autómosásra használtak."

dekor

önfeledt nő voltam

boldog nő voltam

szép nő voltam

szerelmes nő voltam

anyanő voltam

nőanya voltam

szenvedő nő

gyászoló nő

örömnő

örömanya

mindenség voltam

végtelen voltam

lehetőség

semmivé váltam

máról holnapra

az élet

ennyit ér

a csoda egyetlen pillanat

az elmúlás folyamat

te benne vagy

nézed

hogy széthordanak

elhordanak a varjak

már szinte érzem az Istent

már szinte vele

csak a keze hideg

az Istennek hideg keze van

táncosnő voltam

amikor elvett feleségül

hazavitt

otthon még táncoltam

nevetséges mondta

minden mozdulat

nem vagy szívem

a színházban

abbahagytam

később ha elfogott a nosztalgia

elmentünk egy külvárosi klubba

és amikor már jött a záróra

és senki sem figyelt oda

én titokban felálltam az asztalra

és cigánykereket hánytam

meg csillagszórókat

ő utálta

menjünk haza mondta

nem áll ez jól már

egy házas asszonynak

hazamentünk

engem lefektetett az ágyba

és elment még egy körre az éjszakába

addig járt míg talált egy nőt

ki egy klubban

csillagszórókat vetett

az asztalokra

nyomtalanul múlunk el

ott ahol

hazugság minden

ahogy hozzám értél tegnap

rám folyó verítékkel

és mondtad hogy a csókom líra

fogtad a