Magamról többet

By Krisztián Grecsó

Hogyan alakítják a történeteink azt, akik vagyunk? A Magamról többet versei erre a kérdésre keresik a választ, a magyar költészet nagy hagyományú számvetéseit - többek között Babits, Pilinszky, József Attila verseit - felidézve. Csakhogy a kötet tanulsága szerint soha nincs jó alkalom a számvetésre, a leltárakat mindig újra és újra el kell készíteni. Hogyan tudunk úrrá lenni az élettörténetünkön, ha sem a rossz, sem a jó életeseményekre voltaképpen nincsen ráhatásunk, ha a szerencse és a balszerencse egyaránt megjósolhatatlan? Grecsó Krisztián megrázó Balázsolás-ciklusa és felemelő apaság-versei az olvasót saját életének kérdéseivel is szembesítik.
A Mellettem elférsz és a Vera szerzője ezzel a kötettel tizenkilenc év után tér vissza pályakezdő műfajához, a vershez.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Apr 8, 2020
• ISBN: 9789631440225

Book preview

borito

Grecsó Krisztián

Magamról többet

Új veresek

Mlogo2017

© Grecsó Krisztián, 2020

MAGVETŐ

KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

[e-mail]

Felelős kiadó Dávid Anna

Felelős szerkesztő Turi Tímea

Kézirat-előkészítő Hradeczky Moni

Korrektor Schmal Alexandra

Borító Baranyai B. András

Művészeti vezető Pintér József

Műszaki vezető Takács Klári

Elektronikus verzió

eKönyv Magyarország Kft., 2020

www.ekonyv.hu

Elektronikus könyv Nagy Lajos

ISBN 978 963 14 4022 5

Mire zöldül

Árvai Juditnak

Zsíros ujjlenyomat-labirintusok a vén selyemtapétán.

Csak émelygés volt, vagy egy nem múló rosszullét?

A régi lakók intim kacsintása a hangszigetelt háló.

Akár egy évfordulós sírhelyen, a burkolás a legfontosabb.

Rítusok, kordában tartott ösztönök kosza kipucolva.

Kantáros nadrágok, vödrök araszolnak a kőpor fojtós ködében.

Ez lesz a mi múltunk is itt, ez a meghódítandó belvilág.

Jó szomszédság esetén emléktábla-vigasz neked.

Goromba mondat ez egy tényleg nagy szerelemről.

Reggeli csipketeák híg vére, babkávé morajlása a késeken.

Bódult érintéseink láthatatlan pecsétje rajtunk.

Akármit is jelentsen ez, jólesik gondolni ránk.

Hogy ez a helyrajzi szám már minden bizonnyal az utolsó.

És nem látok több meztelen vízcsövet a faragott betonban.

Ez az üvöltően rövid távlat csak miattad nem rémít halálra.

Ennél viszont nem tudok szebben beszélni rólunk.

Életünk első kapucsengő-titulusa, oda a celluxos ifjúság.

Zsugorian ujjong a tavaszi Pest: mire zöldül, költözünk.

Amiből nekem kellene

Hogyan mondjam másképp, hogy magamat szintén.

Nem tudom, pedig kevés és pontatlan is így.

Benyitottál, mint elhagyott barakk szuvas léckapuján.

Nem hittem előtted, hogy ez lennék, hogy ez.

Dadogok, mint ijedős angyalok, mint a hajnali visszhang.

Abban a nyavalyás raktárban kezdtél az első napon.

Amikor a világosságot teremtik egyébként, és látják, hogy jó.

Látlak a csavarozott polcok között, látom, ahogy állsz.

A nyolcadik kerület kátrányos gyomra emészt meg.

Mindent adni fel, és cserébe csak szerelem.

Hajlongtak a girhes muskátlik, akárha színészek.

Végigmondtad az életet, mint előzményt.

Az erkély kalitkájában elsuttogott évkoszorúk.

A cingár tuja petyhüdt ágtestét marta így a fagy.

Abból vagy, amiből nekem kellene lennem.

Mint magamat szeretném, de ez sem mindenestül igaz.

Minden apróságban

Az aranyeső tömött tornasorának évről évre jobban.

Még a sztráda terráriumában is felvillanyoz az aranylás.

Ellenállhatatlan, ahogy az első gólyával perelsz.

Ha strázsál, lusta az év, elpereg a haszon.

Mindent őrzöl, ami hozott anyag bennünk, ami a másé.

Hogy az a kevés jövő elférjen majd nálunk valahogy.

Szalmaszalagok a hajadban, vizesen is szőke indák.

Azokat látom, ha behunyom a szemem.

Szédülésig felkavar, hogy ennyi év után is ránk csodálkozol.

Üdvös meg áldott, a „semmi sem elemi" evangéliuma.

Nem hozott más ilyen jó hírt nekem soha.

Szerdán talált hazai falat, utolsó tojás a tucatosban.

Így lehet nagy dolgoknak örülni veled.

Tébolyult mérték, minden apróságban kicsi halál.

Meghoz este a metró, csicseregsz, mint egy csinos iskolás.

Ahogy olyankor nézel, azért nem gyűlölöm magam.

Aranyeső tornasora, vizesen is szőke indák.

Balázsolás

Mint akinek hagyaték

Mint akinek hagyaték az árnyéka,

És gönce, miben utcára léphet,

Feslett utazótáska rég emésztett konca,

Mint akinek hegekről ismerős

A térkép, mit elfeküdt,

Kinyúlt bőrként hord magán,

És a sérthetetlen élet

Aura-ábrándja dugába dőlt,

Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja,

És most a saját fogyatékában,

Akárha sejtjei koldusa lenne,

Önmagát keresi,

És ahogy az utcán látta,

Önnön bajában turkál.

De nincs olyan cété, se emer,

Ami az öngyűlölet vagy -sajnálat

Őszülő salakjával el