Mindig Homérosznak

By Laszlo Krasznahorkai

Homéroszi meneküléstörténet képekkel és zenével.

Annak, „aki menekül, éppen abban a világban kell léteznie, amelyik elől és amelyik miatt menekül” - olvassuk Krasznahorkai László új könyvében, amely az Odüsszeia s ezen belül a Kalüpszó-mítosz alaptörténetét megidézve áttételesen magának a menekülésnek, az üldöztetésnek, a készenlétnek és a résen-létnek mint univerzális sorsállapotnak a megjelenítése. Folyamatos, a végletekig megfeszített figyelem, rituális örökmozgás jellemzi a mű menekülő hősének stratégiáját, s ez a létmód igencsak hasonlít a Krasznahorkai-mondatok önmagukat hajtó lendületéhez, melynek következtében a történet tárgya és az elbeszélés nyelve természetes fedésbe kerül egymással. Krasznahorkai újkori Homérosz-hommage-ának helyszíne az Adriai-tenger térsége, Polatól Fiumén át Mljet szigetéig. Itt találkozik a menekülő lény, "a pillanat foglya" az örökkévalósággal.

A Mindig Homérosznak különleges, többdimenziójú vállalkozás: a szöveghez Max Neumann festett képeket, és Miklós Szilveszter szerzett zenét. Ez utóbbit az olvasók a fejezetek élén elhelyezett QR-kódok vagy a megadott weboldal megnyitásával olvasás közben is elérhetik. A szerzők ajánlata így egy olyan alkotás tehát, ahol az olvasó képnek, zenei hangnak és irodalmi szövegnek az együttállásából visszakövetkeztethet arra a csillagos égre, mely Homérosz idején borult az ember fölé, s érzékelheti, miféle csillagos ég az, amely pedig a miénk.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Nov 13, 2019
• ISBN: 9789631439816

Laszlo Krasznahorkai

László Krasznahorkai was born in Gyula, Hungary, in 1954. He has written five novels and won numerous prizes, including the 2013 Best Translated Book Award in Fiction for Satantango, the same prize the following year for Seiobo There Below, and the 1993 Best Book of the Year Award in Germany for The Melancholy of Resistance. He was shortlisted for the Man Booker International Prize in 2017 for The World Goes On, and won the same prize in 2015 in its original guise as a biennial prize rewarding an outstanding body of work. His books have been translated into more than thirty languages. He lives in the hills of Pilisszentlászló in Hungary.

Book preview

Borító

Krasznahorkai László

Mindig Homérosznak

Jó szerencse, semmi más

Odisejeva Spilja

MAX NEUMANN

képeivel

MIKLÓS SZILVESZTER

érhangjaival

MLogo19

A hangfelvétel a Budapest Music Centerben készült

2019. július 1–3. között

Hangmérnökök: Kiss Zsolt, Szabó Viktor

Köszönet Moravcsik Bélának, Wallner Györgynek

és Gőz Lászlónak

Külön köszönet Pap Dávid Tamásnak

Az Odüsszeiából vett idézeteket

Devecseri Gábor fordította

© Krasznahorkai László, 2019

© Max Neumann, 2019

© Miklós Szilveszter, 2019

MAGVETŐ

KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

[e-mail]

Felelős kiadó Dávid Anna

Felelős szerkesztő Szegő János

Kézirat-előkészítő Schmal Alexandra

Művészeti vezető Pintér József

Műszaki vezető Takács Klári

Elektronikus verzió

eKönyv Magyarország Kft., 2019

Elektronikus könyv Nagy Lajos

www.ekonyv.hu

ISBN 978 963 14 3981 6

Ne tudd meg.

Absztrakt

Itt egy zene hallatszik, amelyet az ön olvasója sajnos nem támogat.

qrkod

Gyilkosok vannak a nyomában, nem hattyúk, az biztos, és ugyan fogalma sem volt, miért éppen hattyúkat mond, miért nem bárányokat, vagy galambokat, vagy egyenesen egy csapat szitakötőt, de nem is érdekelte, a mondat így ugrott be, így aztán ezt hajtogatta magában, a gyilkosokat a hattyúkkal, amit kellett is hogy hajtogasson néha, mivel hajlamosnak bizonyult, ritkán, de mégis: olykor, arra, hogy hagyja eltompulni a figyelmét, egy-két pillanat volt az egész, de erre az egy-két pillanatra ez a figyelem tényleg mintha egyenesen kikapcsolt volna, főleg olyankor, amikor talált magának valami pihenőhelyet egy buszváróban egy padon, vagy kútnál turisták közé vegyülve, gyilkosok, mondta, nem hattyúk, és felriadt, magára eszmélt, a látása újra éles, a hallása újra a régi lett, vagyis halálpontosan érzékelte, közelebb értek-e, nem mintha látta vagy hallotta volna őket, soha nem látta, és soha nem hallott még senkit közülük, viszont ez a látás és hallás mégis kellett ahhoz, sőt, még a szaglása is, hogy megérezze, ha közelebb kerültek hozzá, mint voltak, végül is üldözés alatt áll, más szóval az életére törnek, ezt kellett észben tartania, és ez azt jelentette, hogy mindig észben, soha nem ringathatta magát abba a rövid reménybe, hogy most talán itt – valahol, valamikor – kikapcsolhat, mert az akut veszély éppen nem áll fenn, mindig fennáll az akut veszély, intette magát, talán épp a figyelmének ezekre a kikapcsolt állapotaira várnak, talán a harcmodoruk, az üldözéstechnikájuk, különleges módszerük a hajszában egészen más, mint képzeli az ember, ezek, meglehet, csak a gyönge pillanatokra hajtanak, mondhatná úgy is, hogy kizárólag a gyönge pillanatokra benne, nem is akarnak tán mást, mint elkapni ezeket a gyönge pillanatokat, és vége, persze: dehogynem akarnak, hisz őt akarják, felesleges itt a szavakkal bűvészkedni, és nem csak felesleges, egyenesen elfogadhatatlan, hogy ő itt errefelé csűri ezeket a szavakat, a gyáva gondolat felé, hogy van értelme az efféle trükközésnek, mikor pedig tudja, hogy meg akarják ölni, erre megy ki az egész, egy türelemjáték természetesen, egy fölényből végrehajtott halálos vadászat, amit ezek lehet, hogy tényleg úgy neveznek, hogy türelemjáték, amiben lenne is valami, mert az nem tagadható, hogy a türelem nem hiányzik belőlük, kitartanak, és kitartottak, és nem tűntek soha egyetlen percre se ingerültnek, ami azt mutatta volna, hogy jó, eddig szórakoztak csak, de most már elég, legyen elég, most már elkapják, és felakasztják, kibelezik, kizsigerelik, levágják a fejét, kivágják a szívét, bármit, csak legyen már vége, nem, ilyesmit soha nem érzett, éppen hogy az ellenkezőjét érezte, azt, hogy nem tágítanak, mint akiket nem azzal bíztak meg, hogy járjanak a végére a dolognak, és intézzék el gyorsan, hanem hogy soha ne álljanak le az üldözésével, és hogy ne az eredményre koncentráljanak, a napra, amikor a kezükben lesz, és végezhetnek vele, hanem arra, hogy ne vétsék el, hogy ne veszítsék szem elől, hogy folyton, mint az árnyék, ott maradjanak a nyomában, hogy az, ő, mindig a tudatában legyen, milyen élete van, azaz hogy az élete nem más, mint hogy üldözés alatt áll, amikor a végén ezt az életet, az övét, el fogják venni – ha utolérik.

ill

1. Sebesség

Itt egy zene hallatszik, amelyet az ön olvasója sajnos nem támogat.

qrkod

Teljesen nyilvánvaló, hogy a