A Szerencse rabjai: játékszenedélyről közérthetőbben

By Tessényi Judit

A szerző gazdaságpszichológus-közgazdász 20 éve foglalkozik szerencsejátékkal és a játékszenvedéllyel. Ezt a könyvet mindazoknak szánja, akik érdeklődnek a téma iránt, akinek családjában fordult már előszenvedélyes szerencsejátékos viselkedés vagy felmerült annak valós esélye - akár a környezetében élők, vagy akár saját magát illetően.A könyv a szerencsejáték függőség kutatás eredményeit hétköznapi nyelven mutatja be, és néhány fontos alapfogalom tisztázásán túl az érintettek interjúit teszi közzé. A második kiadás az elsőt bővíti, kiegésziti, folytatja...

• Language: Magyar
• Publisher: gambling addiction psychological aspects of the economy - hungarian language
• Release date: Oct 25, 2019
• ISBN: 9789631290431

Book preview

verse

Bevezetés

Bármikor került szóba a társaságunkban az elmúlt évek alatt a játékszenvedély - mindig volt a beszélgetőpartner ismeretségi körében, családjában egy-egy érintett személy. Mindenki tarsolyában találtam egy elképesztő történetet, vagy éppen emberi tragédiát, amit a játékhoz való nem megfelelő viszony szült. Nem szeretnék senkit elítélni, megítélni, célom egyetlen: az általam összegyűjtött ismerteket átadjam, segítve vele a megelőzést, a kezelést és mindazokat a családtagokat, akiknek a környezetében problémás szerencsejátékos van. Több mint 20 éve foglalkozom a szerencsejáték szenvedély kutatásával, bízom benne, hogy az elkövetkezendő fejezetek elgondolkodtatják és segítenek - ha kell - lépéseket tenni.

A Szerencsejáték Zrt. alkalmazottjaként éveken keresztül jártam különböző lottózókba, ahol - a kollégák munkájának ellenőrzése mellett - bőséggel jutott időm a fogadók viselkedését is megfigyelni. Igyekszem ezekből az esetekből is minél többet felidézni, főként, ha van tanulsága az ügynek. Hatalmas önámítás lenne azt gondolni, hogy az állami játékszervező nem kínál addiktív játékokat: nézzünk csak meg néhány sorsjegyest vagy tippmixest. Visszasírom azokat az időket, amikor a totó részvételi szabályában tiltásként szerepelt a játékközösségek szervezése. Ma már a legkisebb veszély a társaságkereső szerencsejátékos magatartás.

Köszönettel tartozom minden jelenlegi és volt kollégámnak, akik saját élményeiket is megosztották velem, néhány érdekességet tőlük is idézek.

Az második kiadás továbbra is főként a magyar szerencsejátékos piac játékait és játékosait elemzi – az elsővel összhangban, de azt kiegészítve. Remélem a későbbiekben nemzetközi tapasztalatokkal is bővül a kötet!

Ezúton is köszönöm azoknak a kedves barátaimnak, olvasóimnak, akik az első verziót olvasva értékes megjegyzéseikkel, javaslataikkal segítettek, hogy még egyértelműbb és világosan megfogalmazott legyen a mondandóm. Az általuk javasolt módosításokon túl néhány újabb fejezet is került a második kiadásba, mert idő közben számos olyan gondolat merült fel bennem, melyek ide tartoznak.

A játékszenvedély jelei

A játékszenvedély egyik lényeges jellemzője, hogy nem látszik. Legalábbis jó sokáig nem derül ki, és ami még ennél is kellemetlenebbé teszi, hogy az érintett sincs tisztában azzal, hogy szenvedélyes szerencsejátékos. Míg egy alkoholistának remeghet a keze, vizenyős a tekintete vagy piroslik az orra és a szesznek is szaga lehet a lehelletében, egy játékszenvedélyes megjelenésében nincsen semmi szembeötlő.

Meglehetősen sokféle kifejezést használnak a hétköznapokban és a szakirodalomban is a játékfüggőkre: a problémás játékos, patológiás játékfüggő, szenvedélyes szerencsejátékos, kényszeres játszó, stb. Ennek nincs jelentősége az alábbi történetek szempontjából, ezért a továbbiakban is váltakozva használom a fenti szavakat ugyanarra a viselkedés-zavarra, hogy ne ismételgessem folyton ugyanazt a kifejezést.

Előfordul, hogy valakire rásütik, hogy játékszenvedély-beteg, pedig nem az, csupán sokat és rendszeresen játszik. Annak meghatározása, hogy valaki függő-e, leginkább szakember feladata. Az alábbi függőségi jelek közül legalább négy-öt megléte esetén mondaná ki egy pszichológus a függőség nagy valószínűségét:

Ha valaki csak egyre több és több játék esetén érzi magát elégedettnek, illetve egyre nagyobb összeggel játszik ahhoz, hogy elérje a kívánt izgalmat, nem mérlegelve saját anyagi lehetőségeit és annak határát.

Jelzés értékű lehet az is, hogy többször sikertelenül próbálkozik azzal, hogy abbahagyja a szerencsejátékot, illetve ha nincs lehetősége játszani nyugtalan vagy ingerlékeny.

Szintén tünet, ha valaki azért játszik, hogy problémái elől meneküljön, illetve újra és újra játszik, ha veszít a szerencsejáték során.

Ha valaki családtagjainak, ismerősének hazudik, hogy eltitkolja mennyit játszik szerencsejátékon, esetleg bűncselekményt követ el azért, hogy játszhasson.

Szintén felmerül a függőség kérdése, ha valaki az állását is kockáztatja/elveszíti azért, hogy játszhasson, illetve rokonaitól, ismerősétől pénzt kér játékra kölcsön, vagy akár megtakarításait erre használja fel.

Ha érdeklődése leginkább az általa játszott szerencsejátékra terjed ki: például a nyerés esélyeit latolgatja, a nyereményeivel dicsekszik, egyes sporteseményeknél több fogadóiroda ajánlatait is kívülről ismeri vagy ez az egyetlen téma, ami felvillanyozza.

Összességében: a szerencsejáték szenvedély betegek életvitelét, napi viselkedését és életkörülményeit meghatározza a játék: erről beszél, csak ezzel foglalkozik, a többi tevékenysége csak mellékes számára, végül brutálisan eladósodik, amit persze a végsőkig titkol és saját maga előtt is tagad. A játékfüggő pótcselekszik, igyekszik valamilyen hiányérzetét kielégíteni. Ehhez nyerni akar - bármi áron. A nyeremény kecsegtető álma mellett azonban arra az izgalomra vágyik igazán - amit a nyerés reménye és esélye nyújt, - és e nélkül unalmasnak érzi az életét. A fenti meghatározáson túl azonban az életben számos variációval találkozhattunk. A pszichológia szépsége számomra abban rejlik, hogy az egyénnel foglalkozik, ezért bárminemű általánosítás csak kellő óvatossággal tehető, minden ember más, minden történet egyedi.

A legkorábban azok ismerhetik fel, hogy „valami nem stimmel, akik a szerencsejátékok értékesítésével foglalkoznak, például a bukméker, a lottózói eladó vagy a krupié, de ez is csak akkor igaz, ha az érintett játékos mindig ugyanarra a helyre megy játszani. Nem is várható el az eladótól vagy kiszolgáló személyzettől, hogy jelzéssel éljen a játékos felé, ha véleménye szerint már jelentős túlzásba esett, hiszen nem fog mást elérni, mint elveszít egy törzsjátékost, aki ezentúl máshol hódol szenvedélyének. Gondoljunk csak bele, ha túl sok csoki fagyit ennénk és a fagyi árus azzal jönne, hogy ne tegyük, mert elhízunk vagy cukorbetegek leszünk, akkor vajon megköszönnénk neki és leállnánk, vagy inkább oda mennénk fagylaltozni, ahol nem „fegyelmeznek.

A másik kör, aki a probléma időben történő észlelésében releváns lehet, a játékostársak. Ők nyilván jobban ismerik a barátjukat, és annak anyagi lehetőségeit, így nekik is feltűnhet, ha gyakoriságában, mértékében, kockázatvállalási hajlandóságában elindul valaki a túlzások felé – a saját lehetőségei és korábbi szokásaihoz mérten!

Sajnos a család és a partner leginkább már csak akkor érzékeli a problémát, amikor annak anyagi következményei nem rejtegethetőek tovább. Viszont az, hogy miként állnak hozzá a kérdéshez és hogyan próbálnak segíteni, az nagyban befolyásolhatja a szenvedélyes szerencsejátékos gyógyulási esélyeit és további életét.

Más szakmai vélekedés szerint a család hamarabb érzékeli, hogy valami nincs rendben. Például ha valamilyen változás történik az érintett viselkedésében, mutatkozhat egy olyan felfokozott készenléti állapot, melyet a másik fél érzékel. Ilyen jelzés lehet az ingerlékenység, az eltünedezés, titokzatosság, esetenként feldobott állapot.

Testes, jól öltözött asszony nyitott be a lottózóba. Szemmel láthatóan otthonosan mozgott, mert kezében cipelt táskáját azonnal a legközelebbi asztalra helyezte, majd szinte lendületből az eladópulthoz lépett. Béluskám -szólította meg az eladót-, nagyon sietek, csak egy kis puttót adok fel, meg adjon nekem ebből az ezer forintosból, ebből a Bukszából is. Á, egy elég lesz! Megyek bevásárolni, vennem kell burgonyát, meg ezt-azt. Az eladó mosolyogva nyugtázta a néni sajátos monológját:

Jövevényünk felnevetett, de érezhető volt gesztusában a feszültség - tegnap közel felét játszotta el a nyugdíjának. Két perc múlva már a pultnál állt ismét, mert másik játékot kért, az előbbi számokkal nem volt elégedett.

- Béluskám - szűrte a fogai között -délelőtt egy húszast buktam a postán a sorsjeggyel!!!

Áll, álldogál, mert talán valamilyen részvétnyilvánításra vár, valami feloldozásra, vagy biztató szóra.

A pult mögötti ember azonban sokat tud a függőségről, így azzal is tisztában van, ha biztatni fogja, akkor vendége addig játszik, amíg a pénzéből telik, a hamis illúzió keltése felkérés a pénze elvesztésére, így ezt mondja: - Jó, tegyen még egy kísérletet, drága, de ne feledje mit írt fel a bevásárlásra!!!

A nő már lázasan turkál a sorsjegyek között, bólint, mintha értette volna a burkolt intelmet, végül váratlan kérdést tesz fel:

- A 12-es, vagy a 35-ös számvégződésű sorsjegyet vegyem?

- A 12-est.

Kaparni kezdi azonnal, nem is lép már odébb a pulttól, kapar, kapar, arca rövidesen átszellemül, és odasuttogja az eladónak:

- Nyolcezret nyertem, jó tipp volt!!!

- Fizethetem? -váltott Béla barátságosból szigorúbb hangnemre.

- Igen...fizesse, drágám! MÉG MEGYEK A POSTÁRA ÉS OTT IS SZERENCSÉT PRÓBÁLOK....

Testes, jól öltözött asszony nyitott be a lottózóba. Szemmel láthatóan otthonosan mozgott, mert kezében cipelt táskáját azonnal a legközelebbi asztalra helyezte, majd szinte lendületből az eladópulthoz lépett. Béluskám -szólította meg az eladót-, nagyon sietek, csak egy kis puttót adok fel, meg adjon nekem ebből az ezer forintosból, ebből a Bukszából is. Á, egy elég lesz! Megyek bevásárolni, vennem kell burgonyát, meg ezt-azt. Az eladó mosolyogva nyugtázta a néni sajátos monológját:

Jövevényünk felnevetett, de érezhető volt gesztusában a feszültség - tegnap közel felét játszotta el a