Bukás a Sikerig

By Fogaras Csongor

Ez a könyv egy emberről szól. Nem tud repülni, nem lát keresztül falakon, de még csak nem is túl eszes. Ha egy okos, sikeres és híres fickó önéletrajzát keresed, görgess tovább! Azonban, ha érdekelne egy őrült történet, kérlek ismerkedj meg a könyvem főszereplőjével! Ez egy önéletrajzi könyv egy fickóról, aki furcsa kisfiúból bűnöző lett, később munkanélküli, aztán drogdíler, majd ékszerész, író és pénzügyi ellenpélda. Megható történet, ahogyan egészen a megszületéstől, az érzelmi fejlődést követve láthatjuk a főhőst megismerkedni saját magával, miközben a boldogságot keresi...és a pénzt. Az elveszett lélek csapongása jó és rossz között, elképesztő események, melyek egyben elgondolkodtatnak, megnevettetnek és olykor még meg is ríkatnak. A csupasz valósága egy mesébe illően groteszk életnek, mely rámutat, hogy a valóság sokszor bizarabb tud lenni, mint a legvadabb fantázia.

Nem az évezred könyvét akartam megírni, inkább egy őszinte könyvet, mely tanulsággal szolgálhat azoknak, akik magukat vélik felfedezni a sorok között. Ha egy emberre is képes pozitív hatást gyakorolni, akkor az számomra nagyobb siker, mint bármilyen eladási rekord.
Kudarcokra szükség van, hogy megtudjuk, miben kell még fejlődnünk, de félünk tőlük, mert sokszor nagy árat kell fizetnünk a tévedéseinkért. Ezért sokan megelégednek a biztonságos középszerűséggel. Azonban itt van nekünk Bob, aki -mint egy tesztbábu- végigszánt a leghülyébb helyzeteken, meghozza a legrosszabb döntéseket, pontosan megmutatva, hogy mennyit is kell fizetnie annak, aki más úton szeretne járni.

Az életem mindenképp gazdagabb lett azáltal, hogy megismertem Bobot, ráadásul így nekem nem kell személyesen is átélnem mindazt, amin ő ment keresztül. Kipróbálta helyette, hogy én tanulhassak belőle. Arra buzdítok mindenkit, hogy olvassák el a könyvet, mert tanulságos lecke lehet annak, aki épp döntés előtt áll az életében. Vagy bátorságot fog meríteni, vagy rájön, hogy nem éri meg a kockázatot. A legkevesebb, amit ajánlhatok, az egy izgalmas életút, rengeteg humorral és hihetetlen szereplőkkel a legfurcsább szituációkban!

Jó szórakozást kívánok!

• Language: Magyar
• Publisher: Fogaras Csongor
• Release date: Oct 8, 2020
• ISBN: 9781005984625

Book preview

Fogaras Csongor

BUKÁS A SIKERIG

egy élet izgalmas kudarca

Az összes jog az egész világon fenntartva.

Előszó

Tán Ön is találkozott már Bobbal. Talán nem 'A Bobbal', meglehet, hogy nem egy ilyen vegytisztán elvetemült Bobbal, de biztosra veszem, hogy legalább már hallott Bobról, és olyan dolgokról, amiket csakis egy Bob képes elkövetni.

Ott vannak a filmekben, az újságok címlapjain, a krimik szereplői között, de ha jobban belegondolunk, ezek a figurák valójában mind köztünk élnek, valós személyek: a szomszéd srác, az újságos, a kedvenc baristánk a kávézóból..! A családban is élhet egy Bob, együtt utazunk velük a metrón, talán -egy éles pengével a kezében- épp egy Bobhoz van időpontja szakálligazításra. Ők pont olyanok, mint mi magunk, csupán a döntéseink tesznek minket különbbé, ha nem éppen Bobbá.

Ez a történet 'A Bob' egy életen át tartó ámokfutását mutatja be. Bob az, aki ideális körülmények közt is, minden jótanács ellenére képes az adott helyzetben a legrosszabb döntéseket meghozni.

Merül fel a kérdés, hogy miért nem próbál kevesebb hibát elkövetni, miért nem él megfontoltabban?

A válasz pedig rém egyszerű: Bob imádja a hibákat. Soha nem tanult még annyit, mint a hibáiból és sohasem szórakozott még olyan jól, mint mikor fejest ugrott egy tökéletesen helytelen döntésbe!

A könyv végigkíséri Bob életútját, egy furcsa kisfiútól egy lázadó tinikorszakon át a testvére árnyékában a bűnözésig és vissza, elveszettnek hitt régi önmagához. Bevezet minket a Bob gondolataiba, amik olykor megosztók lehetnek, ugyanakkor némelyiken azért érdemes mindannyiunknak eltöprengeni.

Ez a könyv nem a világgazdaságot romba döntő, mindenre egyetemes választ adó művészi alkotás. Nem kíván irodalmi tananyaggá válni, és nem is akar senkinek sem megfelelni.

Ez csupán a Bobról szól. Talán a sorok közt megtalálja Ön is azt a Bobot, aki reggelente szembenéz a tükörből.

És hogy hogyan ítéljük meg a Bobot, csodálattal, vagy megvetéssel? A könyv azt nem mondja meg, hogy a Bob élete jó volt-e vagy rossz, ezt a döntést Önre bízza!

Egy biztos: Bobra szükségünk van. Egyedül ő képes egy személyben lenyűgözni és elrettenteni, csak egy Bobra lehet egyszerre felnézni és lesajnálni, tisztelni, és megvetni. Bobtól színes a világ, ők feszegetik a szélsőségek határait. Ők azok, akik új utakat keresnek, némelyikük elbukik, némelyikük úttörővé válik. Egy Bob mellett soha nem hétköznapi és soha nem unalmas az élet, mert ő nem fél hibázni és megpróbálni a lehetetlent.

A könyv azért arat sikert világszerte, mert egy olyan embertípust mutat be, amilyenné egyrészt mi magunk is szeretnénk válni, -de rettegünk megfizetni az árát- ugyanakkor rengeteget fizetünk pont azért, hogy soha ne váljunk ilyenné. E kettősség teszi Bobot különlegessé, amit ő egy személyben képes megtestesíteni: Jó és rossz teljesen saját -a társadalmi normákkal szakító- értékrendszere alapján történő megítélése, mely nem csak a bűn határvonalait értelmezi újra, de a legfontosabb emberi értékekről alkotott látásmódjával is új dimenziókba kalauzol.

Jó szórakozást kívánok!

Fogaras Csongor

A szerzőről

Fogaras Csongor első írását tartja most kezében a Tisztelt Olvasó, ennek megfelelően a mű nem akar se művészi, se irodalmi értékeket közvetíteni. Nem kíván első kiadványában egy érett írónak mutatkozni. Ő csak egy lelkes hírmondó, aki talált valami fontosat és a saját nyelvén, a legjobb tudása szerint próbálja meg átadni Önnek a történetet.

Mondhatni egy antikönyv egy antihősről egy antiíró szemén keresztül. Nem a cselekmények színes ábrázolása, sem pedig a míves szóhasználat, ami miatt ez az alkotás értékes mű.

Talán nem is azért, mert az író egy személyben írta, fordította, szerkesztette, lektorálta és adta ki a művet, még csak nem is azért különleges, mert ezt a bekezdést is valójában én írom saját magamról egyes szám harmadik személyben, hanem azért, mert a történet tanulsága, a rengeteg kaland, és a Bob lelkében zajló változások, egy olyan mély önismereti utazásra kalauzol el, mely reményeim szerint magával ragadja a tisztelt olvasót a maga nyers, kendőzetlen valóságával.

Ez a könyv bátorítás azoknak, akik félnek önmagukat őszintén megismerni és maradéktalanul elfogadni önnön valójukat, segít kibékülni a démonaikkal, megküzdeni a saját és a társadalom normái közt feszülő ellentétekkel. Első kézből segít megérteni a bennünk lakó Bobot.

Ez az amitől Fogaras Csongor zseniális, első könyves író és amitől az BUKÁS A SIKERIG az egyik legfontosabb irodalmi mérföldkő a modern, tömbösített társadalomban, ami tele van elnyomott, eltévedt individuumokkal, akik rettegnek meghozni a helytelen döntést.

Bevezető

"Ismertem pár embert, akik hasonló cipőben jártak. Többségük megkeseredett, vagy alkoholista, vagy halott. A kapitalista világrendben nehéz meglátni a boldogságot, ha minden próbálkozásunk ellenére csórók maradunk. A média, a közösségek az alapján ítélik meg az emberi értékeidet, hogy mennyi pénzed van. Én megtanultam elkülöníteni és úgy kezelni ezt, mintha az életem egy kórház lenne. Van benne traumatológia, sebészet, belgyógyászat, sürgősségi... az életemet is osztályokra osztottam. Jelenleg a pénzügyi osztályt tatarozás miatt lezártam, de a többi osztály zavartalanul működik. Volt, hogy a boldogságra törekvő osztály égett le, de törtek már be az önértékelésért felelős terembe is. Így az egész életemből ugyan hiányozhatnak részek, de soha nem állhat le a rendszer, mert minden más osztály üzemel tovább. Ez az én titkom a túléléshez. Mindenben megtalálni a jót, az értelmet, a tanulságot és elkülöníteni a rosszat, hogy ne fertőzze végig az egész intézményt.

Nem azért hibázok, mert szeretek szenvedni, azért hibázok, mert olyasmivel próbálkozom, amin nem vezet milliók által kitaposott tanösvény. Általában egészen addig 'hülye' vagyok, amíg 'álmodozom', aztán mikor előállok az eredménnyel, akkor egy csapásra 'zseni' leszek. Ennek tudatában nem hallgatok soha senkire, mivel csak attól fogadok el tanácsot, aki már járt ott, ahová menni szeretnék. Aki még nem volt ott, az csak vészmadár, aki visszahúz. Persze, ha elsőre, vagy ha századszorra is elesek, ők az elsők, akik a fejemre olvassák, hogy ők megmondták. Ha pedig felállok és az ezredik próbálkozásra sikerre viszem, akkor pedig azzal jönnek, hogy könnyű nekem.

Nem értik, miért szaladsz fejjel a falnak, mit látsz, amit ők nem, miért gondolod, hogy az ezredik próbálkozás sikerülni fog, miért nem adod föl, miért akarsz mást, mint a többi, miért nem jó neked az az út, amin a társadalom 95%-a halad?!

Egy okos ember meg tudná valósítani a vágyaimat 5-10 próbálkozással. Én nem tartom magam különösebben okosnak, műveltnek meg végképp nem, így elfogadtam, hogy minden erőmet összeszedve nekem akár több százszor kell próbálkoznom, mire megoldom a feladványt. A pénz nem boldogság, de a rántott hús elég közel áll hozzá, az pedig pénzbe kerül. Ne legyünk álszentek! Nevezzük anyagi boldogságnak, pénzügyi elégedettségnek, de az életem nem teljes, míg gazdag nem leszek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi osztályt el lehet hanyagolni. A párkapcsolat, a család, az emberség, a saját erkölcsöm, ezeket mind-mind fenn kell tartani.

Az életem során azonban sokféleképpen voltam elégedetlen és boldogtalan, amiken tudtam változtatni a sokadik nekifutásra, így tudom azt, amit sokan nem: Megéri küzdeni. Ha feladod, mi vár téged? A nagy semmi. Néha van úgy, hogy a fal nem omlik le, de ha kettőt hátralépek észreveszem, hogy jé, ott egy ajtó. Mondom, nem vagyok túl okos ember, ellenben türelmes vagyok önmagammal.

A testépítők nem két karlendítéstől lettek izmosak, a gazdagok nem az első üzleti próbálkozásukkal lettek milliárdosok, a tanárok pedig nem egy könyvet olvastak el. Hát én se lettem egyből az, aki most vagyok.

Megválogatom, hogy kikkel veszem körül magam és azok közül is, kinek-milyen tanácsát fogadom meg. Aki nem ellenlábas, vagy vészmadár, az csak óvni szeretne. Úgy gondolják, hogy kisebb áldozattal járna, ha lemondanék a terveimről, mint az az áldozat, amit jelenleg fizetek azért, hogy majd egyszer talán megvalósítom őket. Ők nem értik. Az ő biztonságos életmódjuk számomra nem bír élvezeti értékkel. Nem tudom élvezni azt, amit egy 8órás munka és a köré épített klasszikus életmód nyújt. Nincs vele semmi bajom, nem szólom le, eszem ágában sincs, csak egyszerűen nem az én világom. Olyan ez, mint a versenyautót a terepjáróhoz hasonlítani. Fölösleges, mert mindkettő más céllal épült meg. Na az én létezésem célja is más. És egy terepjárót a versenypályán futtatni...hát abból se éljenzés, se trófea, se diadal nem lesz.

Én elméletben például már gazdag vagyok a gyakorlatban pedig elégedett. Sokáig csak elméleti boldogság létezett, mert a gyakorlatban egy megkeseredett ember voltam, de akkor például anyagi gondjaim pont nem voltak.

Hogy ez a könyv megmondja-e, hogy hogyan legyél boldog, vagy gazdag? Ugyan már! Ilyen egyetemes válasz nem létezik, viszont azt megosztom veletek, hogy milyen módszerekkel próbálkoztam, hogyan építettem fel a kórházamat és hogyan próbálom üzemeltetni, nehogy a krematóriumban végezzem a mélyföldszinten.

Aki ezt a könyvet elolvassa, megismerhet engem úgy, ahogyan talán a saját barátait sem ismeri. Ha a könyv tanulsággal nem is szolgál valaki számára, az is biztos lehet abban, hogy jó döntést hozott, hiszen megismerhetett egy embert mélységeiben anélkül, hogy valaha is találkozott volna vele. Ez két okból is jól jöhet. Vagy örülni fog, hogy elkerült, és a könyv után felismeri majd a fajtámat, vagy szintén örülni fog, mert a könyv által megismerhet, amire egyébként nem biztos, hogy lehetősége lett volna. Remélem, hogy a könyv végére minden kedves Olvasónak egy kicsit a barátja lehetek!"

Bob

A könyvben szereplő történetek a fantázia szüleményei, szereplői kitaláltak. Bárminemű hasonlóság a valósággal, csupán a véletlen műve.

Előzmény

80-as évek vége, Magyarország. Épp kezdett betörni az országba a már régóta visszatartott kapitalizmus, sorra jelentek meg a nyugati autók, de a nemzeti átlag továbbra is Ladákkal meg Trabantokkal mászkált. Mindenki énekelte a magyarított, külföldi hangzású dalokat, trapéznacikban, tupírozott hajjal, válltöméses ruhákban ropták a közösségi házakban. A demokrácia álruhájába bújtatott vadkapitalizmus 1989-ben végül leszakította a vasfüggönyt. Sorra jelentek meg a külföldi cégek, termékek, reklámok, új szavakkal ismerkedtünk meg, melyeket gondolkodás nélkül faltunk be, csupán mert nyugatról jöttek. Az istenített szabadság hozzánk is betört és azok, akik korábban még lakásokat fosztogattak német márka után kutatva, ekkorra cégeket alapítottak, hogy Amerika varázsából és a kelet nyugatéhségéből meggazdagodva éljék meg ezt a forradalmat.

Merthogy ez egy forradalom volt minden értelemben, de az, hogy az ember mihez kezd az eredménnyel, már más kérdés. Ha egy példát kellene mondanom, a Moncsicsi lenne az első, ami eszembe jut. Az a szőrös kis furcsa emberállat, medvemajom-gyerek, amiből jómagamnak egy olyan példányhoz volt szerencsém, ami, ha függőleges helyzetben volt, nyitva voltak a szemei, lefektetve pedig becsukta őket. Ettől lejjebb talán csak az illatos radírt és Bon Jovit lehetett megtalálni, de mégis, mindhárom óriási őrület volt. Az üveges Coca-Cola és a Levi's farmer státuszszimbólum lett, és egy csapásra több nyugati szokásunk volt, mint amennyit megőriztünk a sajátunkból. Amerikanizálódtunk.

A szocializmus megtűrt zenéit lassan kiegészíti a nyugati zabolátlan hangzavar, Punk, heavy-metal, pop. Jött a leghíresebb fehérbőrű néger, Michael Jackson, ott volt Madonna, a Queen, Whitney Houston, de kaptunk Elton Johnt és Amanda Leart, jött Tina Turner, Cindy Laupert, George Michael, Prince és a Roxette.

Ez egy színes korszak volt, amikor minden változáson esett át, a politika, a kultúra, a zene, a morál, a divat és a történelem is. Ugyanis a történelmet addig az aktuális rendszernek megfelelő szemlélettel kellett oktatni, sohasem tárgyilagosan, objektíven vizsgálva. Bár ma sem így oktatják, ezt nem is vitatom, csupán azt mondom, hogy megváltozott.

Ez a korszak Magyarországon a Commodore64 térhódítása mellett az olajozásról is híres volt. Azok, akik a moncsicsi üzletről lecsúsztak, rájöttek, hogy a rendszerváltás utáni időkben mi lesz az az üzlet, ami minden idők legnagyobb államháztartási csalását eredményezte több, mit ezermilliárd Forint értékben. 1988-ban született az a jogszabály, amely felhasználási módjuk szerint szétválasztotta a gázolajtípusokat. HTO, mint háztartási tüzelőolaj és a hagyományos gázolaj. Ez a kettő gázolaj kémiailag azonos volt. Az állam szociális megfontolásokból a HTO-t sokkal kevésbé adóztatta, mint a dízelt, a HTO-ba egy piros festéket kevertek, ezzel különböztették meg az üzemanyagnak szánt gázolajtól. Hogy üzemanyagként busás haszonnal adhassák tovább, a piros színt ki kellett szőkíteni. A fűtésre szolgáló, olcsó HTO után nem kellett fogyasztási adót fizetni, míg a gázolajnak minden literje után 23 forint volt csak ez az adónem akkoriban. A 88-as jogszabály, a 89-es rendszerváltás és a berlini fal leomlása, és végül 91-ben a Szovjetunió felbomlása egy olyan oligarcha-hálózat megtelepedéséhez vezetett, ami az akkori hiányos törvénykezés, a politikai zűrzavar és korrupció fészkéből fejlődött ki.

Egész pontosan ez azt jelenti, csak az olajozás tekintetében, hogy az Antall-kormány jelentősen felemelte az üzemanyag árát, a HTO azonban támogatott termék maradt. Az egyre növekvő árkülönbség sokaknak hozta meg a kedvét a csaláshoz. Hirtelen nagyon sokan kezdtek HTO-t importálni. Megkenték a vámosokat, hogy HTO-ként hozhassák be a dízelt. Az Antall-kormány idején bárki kérhetett halasztást a VPOP-tól (Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága).

A halasztott vámfizetéssel könnyű volt visszaélni. Kellett egy cég, ami olajat importált, a vámnál halasztást kértek, az üzemanyagot azonban azonnal továbbadták. Mire a VPOP megpróbálta volna behajtani a vámot, addigra a céget felszámolták, újabbakat alapítottak, és az egész kezdődött elölről. Akkoriban Magyarországon több olajvállalat volt bejegyezve, mint egész Amerikában összesen, kőolajtermelésünk ugyanakkor konkrétan még terv formájában sem létezett.

A 90es években még nem nagyon volt törvény a gazdasági bűncselekményekre, így szinte kockázat nélkül vágtak bele ezrek az olajozásba. Idővel persze kinőttek azok a piaci szereplők, akik milliárdokat szakítottak erőszakosságuknak és gátlástalanságuknak köszönhetően. Ők váltak a 90-es évek fehérgalléros bűnözőivé. A bevételeiket legális, fél-legális vállalkozásokba fektették, roppant befolyásuk volt a politikában, ami lehetővé tette a konkurencia felszámolását, likvidálását és az üzleti érdekeik agresszív kiterjesztését. Ekkorra datálható annak az embernek a felemelkedése is, aki később a fővárosi éjszaka uraként vonul be a magyar bűnözés történelmébe, akinek többek között könyvünk főszereplője is tolni fogja majd a szekerét.

A könnyen korrumpálható politikusok, bírók, rendőri vezetők, és a szinte minden hatóságot átitató korrupció eredménye, hogy egy taxisból lett vendéglátós sorra vásárolta föl a belváros szórakozóhelyeit, éttermeit és a 90es évek olajos bizniszét hátrahagyva, mindenkit lefizetve, zavartalanul gazdagodott tovább a kétezres évek elején is.

A főnök

Sokan úgy vélik, hogy az olajos maffia vezéralakja pénzelte ezt a taxist, hogy maga előtt tolva lehessen ő a főváros igazi ura a háttérben. Taxisként indult, majd eleinte piti striciként ügyeskedett, idővel megszerezte első diszkóját a fővárosban és sorra vásárolta föl a konkurenciát. Ebben volt segítségére sokak szerint az olajmaffia egyik prominens személye.

Bevett módszere volt, hogy először egy méltányos ajánlatot tett a tulajoknak, akik legtöbbször természetesen nem akarták eladni a szórakozóhelyeiket, éttermeiket. Ez után megszaporodtak a hatósági ellenőrzések, a razziák, majd újra megjelent egy jóval kisebb összeggel, mondván, jelentősen romlott a hely hírneve. Ha ez se működött, akkor jött egy megoldóember, aki felgyújtotta, vagy felrobbantotta a helyet. Egyszer még egy autóval is beszáguldott az egyikbe. Ezek után természetesen az egészen jelképes összeget is hajlandóak voltak elfogadni, mielőtt őket veszi célba személyesen a megoldóember.

Az olajos vezér úgy gondolta, hogy a támogatásával felkapaszkodott kisgengszter irányítható lesz majd és strómanjaként fogja tudni használni. A terve bebukott, ugyanis a taxisból lett strici, aki sorra kezdte megkaparintani a belváros jelentősebb helyeit, kinőtte támogatóját és konkurensek lettek. A diszkókban, night klubokban és éttermekben utazó -vállalkozónak öltözött- bűnöző hamar rájött, hogy politikai és rendőri, illetve egyéb más hatósági vezetőkkel kell lepaktálnia, ha azt akarja, hogy a birodalma fenntartható legyen. A diszkókban a drog hozta a pénzt, a nepperek kemény összegeket fizettek, hogy teríthessenek, cserébe nyíltan űzhették az ipart a főnök helyein. Ha nem fizettél, jöttek a szellemek és bebasztak a folyóba.

A szellemek kidobók, portások, testőrök, akik az éjszakában mozognak, nem beszari alakok, hanem egytől egyig keménylegények, akik nem riadnak vissza semmitől. Akkoriban skorpió gépfegyverrel, késekkel felfegyverkezve vonultak az utcákon és aki nem tartotta be a rendet, az megnézhette magát. Egészen a kétezres évek elejéig a szabadnapos rendőrök is neki dolgoztak, mint kidobók. A főnök helyei körül mindenki fizetett, aki nem fizetett, az ki lett dobva. Nem voltak koldusok, fogatlan kurvák stricikkel, késes tolvajok, zsebesek a környéken, így a turisták zavartalanul mászkálhattak arra és úgy érezték, hogy egy elit környéken vannak, ahol jó a közbiztonság. Hát nem is tévedhettek volna nagyobbat!

A szórakozóhelyek és éttermek ugyanis hasonlóképpen működtek a birodalmon belül:

- Kapsz egy átlagos szolgáltatást, majd annyit kell fizetned érte, hogy arra még egy dubaji sejk is felkapná a fejét. Az első felvonásban az éttermekbe az utcán eltévedt hölgyek juttatták el a gyanútlan turistát. Általában kinézik az áldozatot jó előre, majd arra téblábolnak keresve egy bizonyos éttermet. Leszólítják a turistát, megkérdezik, tudja-e merre van a hely, persze nagy nevetésben törnek ki, mikor a hős rámutat a mögöttük lévő célállomásra. Ekkor a hölgyek megkérdezik, hogy volna-e kedve csatlakozni hozzájuk, -magányosak és senkit nem ismernek a környéken. A hős turista persze gavallér és némi punci reményében beül a két nővel az étterembe.

A színház ekkor kezdődik igazán, jön a második felvonás. Hogy ne legyen gyanús, a személyzet úgy tesz, mintha a hölgyek is ismeretlen vendégek volnának, felveszik mindenki rendelését, amit a konyhás el is készít.

- Volt egy híres varázsló, aki májkrémből és olajos halkonzervből olyan lazacpástétomot rittyentett, amit az étlapon egy lapos tv árával vetekedő összegért kínáltak.

Persze italfogyasztás is volt rendesen, majd a második felvonás végén, kikérték a számlát. A harmadik felvonás egyből magasan nyit, mikor a számla végösszegére pillantanak a vendégek. A nők természetesen előadják a szerepüket, hogy ők diákok, nincs pénzük, nem tudták, hogy ilyen drága lesz, ekkor kérdőn néznek a hősre, aki még mindig bízik abban, hogy puncit kap.

- Sőt, ezek után úgy gondolja, hogy egy kis hancúrozás egyenesen járni fog neki, ha kifizeti a hölgyek fogyasztását is. Jobbik esetben nem esik le neki az árfolyam különbözet és kicsengeti helyi pénzben, majd a lányok kivezetik az utcából és valami rossz indokkal lerázzák. Rosszabbik esetben leesik neki, hogy ez mennyi pénz a saját valutájában és némi meggyőzés szükségeltetik, hogy hajlandó legyen kifizetni a számlát. Ez a meggyőzés régen még a rendőrök bevonásával is működött. Ha leszólított szerencsétlen egy arra járó rendőrpárost, akkor tőlük kapta meg az első pofont, ugyanis a helyi rendőrség a főnök zsebében volt. Nem volt ritka, hogy ők fizettettek le egy-egy vendéget. De gyakran a szellemek bírták jobb belátásra őket, vagy a személyzet élte ki magát rajtuk. A lényeg az volt, hogy a pénz meglegyen.

Az igazság az, hogy az árak fel voltak tüntetve és senki nem erőszakkal etette őket, de ugye a gyanútlan és figyelmetlen ember ezzel nem törődött. Biztonságban érezte magát, elvégre egy rendezett, tiszta környék volt, tömve turistákkal, és jobbnál jobb üzletekkel. Ha egy áldozat véletlenül hozzáfért az étlaphoz és megtudta, hogy milyen drága, még mielőtt rendelt volna, nos, felállt és távozott. Ilyen egyszerű.

- Szerintem korrekt. Aki hülye, az fizessen. Nem kell mindennek az arányokról szólnia. A szögletes dinnye se finomabb, mint a hagyományos kerek, mégis tízszeres árat kérnek érte és nem bélyegzik bűnözőnek a kofát. Ha bemész egy szalonba hajat vágatni, érdeklődsz a tarifákról, nem?! Nem? Hát ezek után pedig jobban tennéd, mert ki tudja, lehet egy magamfajta üzemelteti a fodrászatot!

Az éjszakai helyek is hasonlóképpen működtek, kaja helyett táncoslányok és pia, az eltévedt turistalányok helyett pedig egy szórólapos szólította le a férfiakat és invitálta be őket egy italra.

Bármi is történt a háttérben, a taxisból lett diszkópápa és az olajos maffiavezér ma ellenségek, a bíróságon állva mindketten a másikra mutogatnak, a birodalmuk szétesett. Ma gazdasági bűncselekmények, robbantások, és egy sor gyilkosság elrendelése miatt kell felelniük. A főnök által támogatott párt elvesztette korábbi befolyását. Mikor a hatalma tetőpontján volt, a kedvenc pártja kormányozta az országot, a főnök bukása egyben a párt bukását is jelentette és fordítva. A politikai elit ennek megfelelően átrendeződött és a könyv kiadásakor már merőben új szelek fújnak az alvilágban is.

De ne rohanjunk előre, hiszen a 80-as évek vége nem csak az alvilágban és a politikában hozott változásokat. Ebben a színes és gyorsan változó időkben élt két ember, akik akkor még nem is sejtették, hogy a szülei lesznek annak a férfinak, akiről ez a könyv szólni fog.

88 volt az az év, egészen pontosan annak is a legelső napja, mikor megszületett az ember, aki már akkor tudta, hogy neki bizony a kapitalizmus tetszeni fog és autót se a keleti blokk műremekei közül fog választani. Egy évvel a Berlini Fal leomlása előtt született meg, a legjobbkor ahhoz, hogy azzá váljon, akit az előző rendszer csupán a gondolatai miatt bebörtönzött volna.

Tehát Bob már ekkor el volt baszva. Nem a szülei, nem a társadalom, nem a pop-kultúra tette őt ilyenné, ő már eleve elbaszva született.

Szülők

Bob szülei az értelmiség krémjébe tartoznak, anyja például gyógypedagógus. Talán nem is sejtette, hogy ennek milyen nagy hasznát fogja venni fiai nevelése során. Bob apja szintén tanár. Mindketten művészi beállítottságúak, a pénz számukra nem több, mint egy kötelező rossz, amiért el kell menni dolgozni, amivel a fűtést és az ételt tudják fizetni. Nem igazán kapitalista