Nirvána kapujában

By Mong Yao

Mong Yao 1948-ban született a kínai szecsuán tartomány keleti határvidékén, egy kis erdei faluban. Szülei, a kóborló magyarok kései leszármazottai, korán megismertették az őshaza nyelvével, kultúrájával és a testi fenyítés nevelő hatásával.
Írni halála után kezdett, a sci-fi folklór egyetlen hazai képviselője. Keserédes, búgó hangú novellái örökre nyomot hagytak a kínai-magyar kultúrán.

• Language: Magyar
• Publisher: Mong Yao
• Release date: Mar 15, 2014
• ISBN: 9781311289629

Mong Yao

Mong Yao 1948-ban született a kínai szecsuán tartomány keleti határvidékén, egy kis erdei faluban. Szülei, a kóborló magyarok kései leszármazottai, korán megismertették az őshaza nyelvével, kultúrájával és a testi fenyítés nevelő hatásával.

Book preview

Csónak a Tiszán

Vékony páracsík húzódott a folyó felett. Kora őszi, nedves pára, ami beissza magát a ruhád pórusaiba, beszivárog a bőrödig, és hozzád tapad. Magas, barna férfi állt a parton, a folyót figyelte. Hosszú, térdig érő bőrkabátot viselt és fekete western csizmát. Haja olajosan csillogott a kora reggeli napfényben, kezeit a kabát zsebébe süllyesztve, mozdulatlanságával élesen elvált a lomhán mozgó folyó és a pasztellszínű táj hátterétől. A túlparti erdősáv egyenletes hullámzással oldódott fel a halványkék horizonton, egyedül egy távoli templomtorony emelkedett a táj fölé.

A zöld füves parton tucatnyi diák téblábolt. Néhány lány és egy kocka szemüveges, szövetnadrágos fiú plédeket terített a fövenyre. Egy feketeruhás lány tüntetőleg a csupasz földre ült. Odébb egy nájki cipős fiú pille palackkal dekázott hármat, majd felkapta és fejbe vágta vele a mellette elhaladó társát. Rövid csetepaté után mindketten kisandítottak a folyóparton álló férfi felé, és inkább kölcsönös csipkelődéssel zárták le az affért. A lányok többsége már a pokrócokon ült, a táskájukkal az ölükben, a fiúk még állva tárgyalták az előző napi meccs fontosabb mozzanatait, amikor a parton álló férfi lassan megfordult, és elindult feléjük.

- Üljetek már le - sziszegett egy copfos, verébszerű lány, miközben ide-oda forgolódva csipogott társaival. A fiúk végül vontatottan helyet találtak maguknak, az egymás közötti tinédzserkori vérszerződések, és a lányok által kialakított erőtér vonzásainak egyaránt engedelmeskedve.

Kicsit feljebb, az úton egy furgon állt, Tanszerellátó felirattal az oldalán. Mellette alacsony, köpcös férfi tevékenykedett, alakja legkevésbé sem idézte egy állami hivatalnok jellegzetességeit, sokkal inkább úgy nézett ki, mintha egy amerikai maffia filmből csöppent volna ide. Konspirált fegyverszállítmányra hajazó, hosszú, vászonba csomagolt rudakat pakolt ki az autóból, de csak azért, hogy váratlan fordulatként megjelenjen egy madzagon vezetett élő kecskével. Az állatot botladozva segítette le a rámpán, odalent a kötél végét rátekerte egy súlyosabb kinézetű rúdra és megint eltűnt a furgon belsejében.

A bőrkabátos férfi megállt a félkörben elhelyezkedő diákok előtt, várt amíg elcsendesednek és lassan beszélni kezdett:

- A mai gyakorlati filozófia órát egy klasszikus rejtvénynek szenteljük. A kecske, a káposzta és a farkas dilemmáját helyezzük új környezetbe, amikor a túlélés törvényei minden más törvényt felülírnak. Képzeljétek el, hogy beköszöntött a nukleáris tél. Az emberiség túlnyomó része kipusztult, csak néhány elvadult túlélő bolyong a földön. Ti is egyike vagytok ezeknek a páriáknak. Hosszú vándorlás után elérkeztek egy folyóhoz, a partján egyetlen csónak. Mit kezdenétek a nálatok levő káposztával, kecskével és farkassal?

A diákok mozgolódni kezdtek a plédeken. Néhány lány borzongva húzódott közelebb a mellette ülő fiúhoz, akik rövid hálaimát mormoltak a tanár úrnak címezve, majd megfeszítették izmaikat, mintha a következő másodpercben versenyfutás indulna az egyetlen csónakért. A földön ülő fekete ruhás lány kihívóan a tanár szemébe fúrta tekintetét, érzékeltetve, hogy az ő dilemmájában nincs sok helye káposztának, kecskének és farkasnak sem. Egyedül a kockaszemüveges fiú emelte fel a kezét.

Közben a kis köpcös maffiózó leereszkedett a rézsűn a kecskével, a hóna alatt egy hatalmas fej káposztával, és kérdőn megállt a tanár mellett. A férfi elvette tőle a káposztát, majd oldalra mutatott, hova kösse ki az állatot.

- Mondjad Peti – intett a kockaszemüvegesnek.

- Tanár úr, a klasszikus feladat megoldása ugyebár az, hogy átvisszük a káposztát meg a kecskét, utána visszahozzuk a kecskét, majd átvisszük a farkast, visszamegyünk a kecskéért, és azt is átvisszük. Így soha nincs magára hagyva a kecske a káposztával vagy a farkassal.

A tanár bólintott.

- Na, most tanár úr, a kérdés az, hogy mit befolyásol a nukleáris tél? Ahogy a tanár úr is mondta, a nukleáris tél a túlélés törvényeit helyezi előre. Azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogyan hatnak a túlélés törvényei a feladat megoldására? - Egy kicsit elbizonytalanodva, támogatást kérően elhallgatott. Megrángatta a nadrágját, fölényesen végignézett a társain. Megint csak én vagyok fenn a páston, gondolta. Csak én és a tanár. Egyikük sem tud felnőni a problémához.

- Jól van fiam, üljél le, a többiek? – A tanár nyugodt szemekkel fürkészte az osztályt. Kicsit hosszabban elidőzött a fekete ruhás lányon, aztán ismét megkérdezte: - Nincs ötlet?

- A nukleáris tél miatt befagyott a folyó. – ezt a nájki cipős fiú suttogta félhangosan, miközben lopva megszorította a mellette ülő lány kezét. Többen felkuncogtak. Liza, a verébszerű lány pisszegett, és felemelte a kezét.

- Igen Liza.

- Arra gondoltam a tanár úr, hogy a nukleáris télben a káposzta nem egy szerencsés táplálék. A nagy levelein megül a radioaktív por, ezért erősen sugárszennyezett lesz, érdemes elkerülni.

A tanár elmosolyodott, megforgatta a káposztát a kezében. – Akkor mit kell enni helyette? – kérdezte még mindig mosolyogva.

- Vitaminos kukoricapelyhet! – nyihogta a nájki cipős, mire Liza azonnal rátámadt: - Igenis, fontos a tudatos táplálkozás! A hozzád hasonlók teljesen elhülyülnek a sok hamburgertől.

- Ne kalandozzunk el ennyire, - szólt közbe a tanár -, ha a rejtvényhez nem tudsz hozzászólni, lépjünk tovább. Először is nézzük meg, mit szimbolizálnak ezek a szereplők? Káposzta, kecske és a farkas. Mi a jelentésük az emberi élet szempontjából?

- A káposzta az étel. – a kockaszemüveges aktivizálta megint magát.

- Helyes. Mi termeli az ételt a modern gazdaságban? A háztáji?

- Nem, mezőgazdasági kombinátok. - ezt már a hátsó sorból mondta valaki.

- Így van. Az agráripar. És mekkora a súlya a modern gazdaságban? Mennyire fontos része az életünknek? - Felemelte a kezében levő káposztát – Ki tudja?

A diákok lehorgasztották