Bánk bán: eredeti szöveg Nádasdy Ádám prózai fordításával

By Katona József

„Katona József Bánk bánjának szövege már eredetileg is nehéz volt, mert Katona sűrű verssorokat írt, nyelve tömör, fordulatai sokszor meglepőek. De vajon annak is szánta őket? Az idő múlásával a szöveg számos helye homályossá vagy – ami veszélyesebb – félreérthetővé vált. Ezért teszek az eredeti mellé egy mai nyelvű prózai fordítást, hogy a mai olvasó is jól értse, mit mond ez az izgalmas szöveg. Mi az pontosan, hogy »a becsületem«? Van-e értelme egy középkori történetben annak, hogy »magyar szabadság«? Hogy értsük azt, hogy »házas vagyok, de nincs feleségem«? Bánk, a gyilkos, végül felmentést kap vagy kegyelmet?” Nádasdy Ádám

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: May 13, 2019
• ISBN: 9789631439205

Book preview

KATONA JÓZSEF

BÁNK BÁN

Dráma öt szakaszban, előversengéssel

1819 »

SZEMÉLYEK »

II. ENDRE, a magyarok királya

GERTRUDIS, a királyné

OTTÓ, Berchtoldnak, a merániai hercegnek fia, Gertrudisnak testvéröccse

BÁNK bán, Magyarország nagyura1

MELINDA, a felesége

SOMA, a fiacskájok az udvarnál

EGY ZÁSZLÓSÚR2

PETUR bán, a bihari főispán

MYSKA bán, a királyfiak nevelője

SOLOM mester,3 ennek fia

BENDELEIBEN IZIDÓRA, thüringiai leány

EGY UDVORNIK4

BIBERACH, egy lézengő ritter5

TIBORC, paraszt

Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok, Ritterek, Békételenek, Katonák, Jobbágyak6

Történt az 1213-ik esztendő vége felé.

ELŐVERSENGÉS (PROLÓGUS) »

Ottó és Biberach jönnek.

OTTÓ (örömmel vonja be Biberachot)

Ah Bíberach! Örvendj! Bizonnyal az

enyim fog ő – az a szemérmes angyal –

enyim fog ő lenni, kiért sokat

oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!

Ó, Bíberach, enyim bizonnyal ő!

BIBERACH

Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? Jó!

OTTÓ

Ó, mely hideg! – Mit is beszélek én

ezen megúnt7 fagyos személy üres

szívének, aki eddig sem tudá azt,

hogy mit tegyen forróan érzeni.

BIBERACH

Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes

herceg, ha csak reá találok is

gondolni, könnybe lábbad a szemem,

olyan nagyon tudom heves szerelmünk

áldott javát-savát8 megérzeni.

OTTÓ

Hallgass! – De mégis – halljad csak: Melinda –

Ó, addsza9 halhatatlan életet,

vagy csak szünetlen álmot, ég! – Örök

Mindenható! hahogy Melinda hold:

Endymion lehessek általa. – –

Halljad csak: ő – Melinda szánakoz

rajtam, midőn komor tekéntetem

tartom szegezve rajta, azt sohajtván:

„Mért nem maradtam a hazámba’?" –

BIBERACH

Még

innét az ördög ássa azt ki, hogy

szeret.

OTTÓ

De sírt, midőn valék vele –

sírt, Bíberach!

BIBERACH

Nevetni vagy pedig

könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.

OTTÓ

Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. –

BIBERACH

Páh,10 milliom!11 midőn nekem Luci

nem néz szemem közé, előre már

tudom, Lucim megént csalárdkodik.

Jó hercegem, vigyázz! talán világnál12

útálat a szerelme – és ha nem: mint

Bánk hitvesétől, meglesz a kosár.13

OTTÓ

Akkor Melindáról lemondok, és

színlett feláldozásom annyival

jobban kötöz szivéhez. Ó, bizon

egy asszony álma vajmi gyenge a szép

hívségről,14 és – Melinda is csak asszony.

BIBERACH

De Bánk – az áldozat-kipótoló –?

OTTÓ

Ej, őtet a nagyúri hívatal –

BIBERACH

El fogja úgy-é majd vakítani?

Ó, jó uram, csalatkozol, szerelmes

Bánk bán szemének íly titok nehéz.

OTTÓ

És még ma kell, hogy ő enyém legyen!

Szerelmet érzek én, s csak az meríthet

vég nélkül édes Elysiumba, hol

önnön szerelmünk önkirálynénk,

szép életünk világa, valódi jó,

forrása annak, ami nagy, koporsó

ürében15 élet, és kivánt jövendőnk

egyetlen egy kezesse16– az, de az! –

BIBERACH

Kárával a szegény hitesnek?17 Ó,

te elragadtató szerelem te! A-

mely Éva csábítója volt, ugyan-

ilyen szerelmet érezett az a

kigyócska. Prosit18 a fölöstököm!19

OTTÓ

Embertelen! Most oktatásra nincs

szükségem.

BIBERACH

Ej, herceg, hiszen – no – jó.

OTTÓ

Távozz előlem –

BIBERACH

Imhol a királyné – –

GERTRUDIS (belép)

Ottó, no jőjj! látod, leereszkedek20

s magam jövök hozzád: de mondhatom

neked, hogy ez ma udvaromban az

ily esztelenkedések közt utolsó

fog lenni; mert azért, hogy a király

után való bánatjaimat kiverjem

fejemből, avagy téged, hercegem

örvendezőbbé tégyelek – soha

jobbágyaim21 kedvét nem áldozom fel! –

Te holnap útazol! –

OTTÓ (dörmögve)

Csak célomat

érjem – ha a pokolba is – megyek.

(El, Gertruddal.)

BIBERACH

Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert

egy ily keszeg, sovány fiút az izmos

Bánk bán – bajúsza egy végére tőz.22

(Utánok ballag.)

ELSŐ SZAKASZ »

A mulatópalotának vendégszobája. Több asztalokon kész italok. Gyertyák égnek. Gyakor jön be néhány vendég, iszik s ismét megy. Kívül táncmuzsika, mely hellyel-hellyel megszűnik. Mikhál egy asztalkánál szundikál.

ELSŐ JELENET »

SIMON (belép)

Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!

(Meglátván Mikhált) Ej, lássa bár az ember, e bizon

alszik megént! – No, bátyám! ébredezz!

Ki s be járnak emberek s reád mosolygva

nézgélnek. (Mellé ül)

MIKHÁL (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak)

Ősz hajam vagyon, Simon,

jó lelkiesméretem: azért biz’ én

nem gondolok velek.

SIMON

De mégis, én-

velem csak fogsz ürítni egy pohárt?

No – a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel)

MIKHÁL (eszmélkedve, kezét mejjére23 nyomja s sóhajt)

Ah!

Hazám! szerette24 jó hazám, Bojóth!

De vége! Már nekik is – jó éjtszakát! (Felkapván az ezüstpohárt)

No, éljetek fenn ott, bojóthiak!

Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik)

SIMON

De hátha mégis úgy lehetne itt is?

MIKHÁL

Olyan csodálatos25 hangon felelsz.

Simon, reménylesz? – Ej, jó éjtszakát!

SIMON

Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.

Még gyóntatómnak is csak esküvés

alatt nyilatkoztathatnám ki; de

neked – neked, Mikhál, nem: én atya

vagyok.

MIKHÁL (feláll)

Simon!

SIMON

Tán kétségeskedel?

Negyvenhat esztendősnél nem vagyok

több.

MIKHÁL

Ó, Simon, nem hal ki a bojóthi

gróf-faj! Spanyol hazánkba vissza kell

mennünk – csak ott kell a bojóthi fajnak

zöldelni –

SIMON

Vagy Magyarországban. Magam

is gondolám már s elvégeztem26 azt,

hogy minden országból Bojóthra vinném;

de itt nem aljasúl el a spanyol –

Elég, ha mind megannyi jó magyar

háznépnek ők lehetnek törzsöki.

MIKHÁL

Ők?

SIMON

Hét fiú.

MIKHÁL (elszomorodva leül)

De már ez csúnya tréfa.

SIMON

Hallgass meg engem: tegnap estve a

vadászaton egy őzet kergeték,

és – egy banyát találtam. Ő alig

látott meg engemet, s leroskadott

térdére és tudtomra adta, hogy

feleségem immár megszült. Szinte27 el-

indultam; amidőn hatot felém nyújt.

„Ó, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz!

Ő egykor egy szegény koldús személyt

elkergetett magától s becstelennek

nevezte, mert kettős szülöttje volt:

hogy most az Istenség adott hetet

neki, nyomban emlékébe jött az, amit

mondott. Megindulván azon, nehogy

feslettnek ítéltessen, egy fiat

megtart magánál – a többit hogy öljem

meg, azt parancsolá –"

MIKHÁL

Tigrisanya!

SIMON

Megesketém és titkon általa

neveltetem mindnyáját.

MIKHÁL

Hát az anyjok?

SIMON

Mindég keservesen zokog, midőn

az egyet a kezébe vészi és

nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír.

MIKHÁL

Aztán mi lesz?

SIMON

Mikor majd nagyra nőnek,

akkor fogom mutatni csak, hogy ő

haljon meg akkor – de örömébe haljon.

Minő öröm lesz ez! Már elhagyom

Endrének udvarát, s velek leszek. –

Mikhál, miért sírsz oly keservesen?

MIKHÁL

Nem hal ki a bojóthi nemzetem!28

SIMON

Nem. Nem. De hát ne sírj!

MIKHÁL (poharat kap)

Öröm miatt. –

Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:

ott azt hiszik, hogy ők örvendenek –

Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,

Mikhál az, a bojóthi. (Iszik)

SIMON

Nézd, ezek nem.

Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran, minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.

SIMON (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt)

Nézd, mintha orra vére folyna, úgy

kullog be némelyik. Manó vigye

vígságtokat, hol a szabad magyar

érzés az itt erőltetett feszesség29

láncába kénytelen harapni.

EGY BÉKÉTELEN (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az öszveütésre)

No! –

MÁSODIK JELENET »

PETUR BÁN (belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát)

Így? – Ördög és pokol! Bizon, majom

mind egyröl egyig. – Ó, te szép nevű

magyar – Magyar? – Hej, félre, oktalan

aggódalom! mit használ itten a fog-

csikorgatás? (Főbe üti magát) Bolondos agyvelő!

(Dömmög.30) Szabad kivánna lenni mindenik,

és torkukon kegyes nagyasszonyuk

sült-főttje oly mohon31 rohan le, hogy

majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá32

lettél, dicső Árpád gyümölcse, te?

SIMON

Bán, hát mi lelt?

MIKHÁL

Petur, nem vagy magad,

Nyelvedre vígyázz.

PETUR

Úgy? Igaz – helyes. –

Mikhál, Simon, miért spanyol hazátok-,33

Bojóthotokban nem maradtatok?

MIKHÁL

Csitt, csitt, ez itt (Szívére mutat) sebet ver. Ó, fiam!

SIMON

Ember, belőled a rossz lélek ordít!

Ott élni nem lehet nekünk. Spanyol-

ország halálos ágyában nyögött

ránk nézve, hogy kiléptünk abbol egykor.

Azólta megholt.

MIKHÁL

Meg bizon. De csak

békével –

PETUR

Átkozott jámbor te! Ki

békével? Én talán! Ég és pokol!

A békés egy bolond; s az is bolond, ki

békételen: de én békételen

mégsem leszek, míg nem bolondulok meg.

Ó, célra! célra!34 Így különben egy

bárányi békeség – mi több, maga

epét okádna itt a békeséges

tűrés, kiáltva: ördög és pokol!

MIKHÁL

De, ember! Ej, eredj, eredj haza,

aludd magad ki – menj, menj!

PETUR

Én?

MIKHÁL

No, leg-

alább beszélj hát egy kicsinyt alantabb

hangon: az emberek néznek –

PETUR (felugrik, de majd leül)

Ki? Hol? –

No, jó! – nem is beszélek – még csak egy

szócskát se. Mindenik kimondatott szó

hazud, s az emberekben nyargaló

tüdő csak a hazugság ördögének

lakása. Így ni, (Az asztalra könyököl) hallgatok.

MIKHÁL

S kiálts

jó éjtszakát!

PETUR

Jó éjtszakát? Igen –

majd amidőn egy nemzetség kipusztul;

vagy csontjaimmal a meráni gyermekek

fognak tekézni, – akkor – – Most, fogok

hallgatni – még ma néma lenni, mint egy

Carthusianus. (Ismét dömmög) Ó, mikép tekéntett

le ránk! Csak a merániakra néz.

Bámulja a harisnyát – a magyar

csak hátul áll, s sohajt az ily hazánk

nagyasszonyán. Haj! Istenemre, leg-

alább csak egy vidám tekéntetet

mutatna hát, ha színből is: nem esne

olyan nagyon szivére a magyarnak! –

Ő is meráni! – –

SIMON

Hát honnét akarsz

már most barátokat? midőn sem a

meráni, sem pedig magyar – –

PETUR

Ki mondta

azt? Én s meráni?! Hát mikor nevezte

testvérnek a tűz a vizet? – Csupán

csak bennetek van még egyetlenegy

bizodalmam! A ti húgotok –

MIKHÁL, SIMON

Melinda?

PETUR

Felesége a nagyúrnak: ő, vele

kedvére játszhat; ti pedig húgotokkal.

MIKHÁL

Szegény teremtés vagy, ha célodat

csak asszony által gondolod kivinni! –

Hát nemzeted? – –

PETUR

Ne ingerelj fel! – Ó,

a nemzet! – ahány fő, szintannyi ész.

Kényes becsűlete, mint a köntöse –

sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj

neki hirtelen vagy egy jó szót, s világot

teremtve öszverontja ellenségidet.

Nézzétek – itt is – ott is – úgy kiválnak

a többi lévnyalók közűl, miképpen

egy medve több vakondokok közűl.

Nem méreg az, mely őket oly komorrá

teszi – bánat az, hogy bort adnak nekik,

de ami egy fillérbe sem kerülne –

jó szót, figyelmet, nem találnak itt.

HARMADIK JELENET »

Myska bán egy ritterrel35 jön

MYSKA (egy üres ivóasztalhoz megy s tölt)

Úgy, úgy, vitéz úr: a magyar bor ollyan,

mint a magyar barátság – mentől óbb,36

annál erősebb. (Leülnek)

PETUR (bosszankodva néz reá)

Hogyha nem dohos.

MIKHÁL

Csak a dologra mostan.

PETUR

Ah, soká jön –

MIKHÁL, SIMON

Kit vársz?

PETUR

De el fogjátok-é hát hinni?

MIKHÁL, SIMON

Szólj!

Szólj!

PETUR

A nagyúrt.

MIKHÁL

Bánk bánt?

PETUR

No csak ne oly

csodálkozást! – Utána küldtem egy jó

futó legényt titokba’. Lássa azt,

hogy itt mik esnek.

SIMON

Petur, Petur!

PETUR

Csitt! – Nektek erről egy kukkot se kell

ám tudni. Nagy – nagy, ami fenn forog

játékon: a haza és Melinda.

MIKHÁL, SIMON (hirtelen az asztalon által Petur kezét megkapják).

Mit?

Melinda, mondod?

MYSKA (poharat emel)

A mi nagy királynénk!

VENDÉGEK

Éljen sokáig!

PETUR (vad tekéntettel s vérrel forgó szemmel felugrik, öklével süvegét szemére nyomván ordítja)

A magyar szabadság! (Iszik)

BÉKÉTELENEK (felugrálva, dörömbölve viszonozzák)

Éljen soká!

(Myska s a vendégek bámulnak.)

EGY UDVORNIK (jön)

Utolsó tánc!

(Ismét elmegy.)

MIND

Jerünk!

(Elmennek.)

NEGYEDIK JELENET »

Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy szugolyban37 lévő ajtócskában mutatja magát. Nemes méltóság, mindenben gyanakodó tekéntet, fojtott tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről. Petur, meglátván Bánkot, hátramarad.

BÁNK (midőn mind eltakarodtak, előresiet)

Petur! Hah! – hogy mindent így kelletik

találnom! –

PETUR

Jaj, kegyes nagyúr! sokat

fogsz még te itt találni, ami akkor

nem volt, midőn elmentél. Ó, de hálá,38

hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.

BÁNK

Hazánk külön-külön vidékein

jajt s bánatot találtam; s itt, ime

ellenkezőt találok, s nem tudom,

melyik tehet rémítőbbé.39 – Köjön

táján talála engem a serény

követ. Petur, miért hivattatál

te engem vissza? Mégpedig titokban?

PETUR (körültekint)

Titokba’, bán, titokba’ – azonba’ szólni

itt nem lehet – hiszen magad tudod, sőt

látod, (Csúfosan kimutat) hogy egy jól megteríttetett

asztal legyekbe’ nem szűkölködik.

Ezek donognak, és lehet talán, hogy

a titkom is kidonganák –

BÁNK

Titok?

PETUR (szinte súgva)

Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,

és mégpedig setétben –

BÁNK (megijed)

Bán!

PETUR

Te is

bele vagy keverve, és ha veszteségre

jön a dolog, tied lesz a nagyobb.

BÁNK

Bán! bán! Hamar beszélj!

PETUR

Nem, ó nagyúr!

Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak

mindent az emberek, csak annyi, mint

abban találni kedvét, hogy ha sok

irígye, ellensége van: pedig

mindenkor a legördögebb nadály40

a sugdosó maga, – én az nem vagyok; de

jőjj még ez éjjel – itt ha eloszlanak –

házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda!

(El.)

ÖTÖDIK JELENET »

Biberach, aki éppen kevéssel előbb mint valakit kereső, belépett, amint Bánkot meglátja, megijedve vonja egy szegletbe magát, és alighogy Petur elvégzé beszédét – hamarébb kisuhan.

BÁNK (elkiáltja magát)

Melinda!? (Sok ideig nem tudja magát szóra venni) Az – Melinda – Jelszavok!

Melinda szép, mocsoktalan neve

ma szemfedélül41 szolgál egy setétben

ólálkodó csoport között! – Titoknak

lett zára a Melinda szabad neve!

HATODIK JELENET »

TIBORC (ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik)

Ni, boldog Isten! Mégis ő biz’ az!

Bánk bán – nagyúr –!

BÁNK

Elárultattam?

TIBORC

Én

Tiborc vagyok, kegyes nagyúr – no, lám!

BÁNK

Tiborc – (Gondolkodva járkál)

TIBORC

Igen – mert szólni kellenék

nagy dolgokat –

BÁNK

Melindáról?

TIBORC

Nem arról.

BÁNK

Nem!

TIBORC

Lopni jöttem ide; mivel a szegény

anya s gyermekek velem – (Elfojtódik)

BÁNK

No jól van – úgy.

TIBORC

Ó, én szerelmes Istenem! Hiszen

nem is figyelmez rám – Bánk! – bán! – nagyúr –

BÁNK

Melinda! és mindég Melinda! – szent

név! égi s földi mindenem javát

szorossan egybefoglaló erős

lánc, úgy elomla törhetetlen élted,

hogy abbol a gazoknak is jutott? (Fellobban)

Mennyben lakó szentséges Atyám! Ide

mindentudásod égi cseppeit!

Nekem – nekem, hogy e nagy fátyolon

átlássak és eszemmel a halandók

szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

TIBORC

Nagyúr –

BÁNK

S ugyan továbbra láttak ők,

mint a szerelmes? És azért futom-

e én az országot, hogy addig itthon

fojtsák meg üdvösségemet? – Talán

ez a királyos asszony azért tetéz

munkákat a munkákra, hogy szemem

elkábulásakor, szivemben a benn-

lakó becsűletet megölje? – Jaj! –

S most már ezen setétben bújdosók

volnának, akik engemet bolond

álmomba’ szánva háborítani

igyekszenek s a végveszélybe’ forgó

becsűletem felett rikoltanák:

„Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!"

Azonban – ezek talán csak úgy fogadt

szolgái voltak egy veszett irígy

embernek, aki nyúgodalmamat

sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,

s döbbentni szívemet kivánta – (Megijed) Meg-

döbbenni? Ezt előttem egykor úgy

festék le, jól tudom, mint egyikét a

lélek betegségének. – – – – – –

Az sem lehet hiszen szünetlen ép! (Reszketve)

Bánk! Bánk! Te nem mered kimondani

talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a

visszhang is árva gyengeségedet –

TIBORC

Ó, szent Teremtő!

BÁNK

A szerelme-féltő

Bánk bán! (Kacag) Tüdő,42 hazudsz! hazudsz!

(Fájdalommal fejét kezei közé szorítja)

Mit nyughatatlanítsz, setétes álom-

kép! Mit gyötörsz, incselkedő chimaera!?

Hát a világnak egyik pólusátol43 a

más pólusig, szerelmeimben,44