Ár

By Szabó T. Anna

Ez a kapcsolatok könyve: a látható és láthatalan világ összefüggéseit keresi, a szenvedély és a szenvedés váltólázának ritmusában mutatja meg, miképpen ragaszkodunk a csapdáinkhoz, milyen kétségbeesetten függünk a hitünktől, mennyire szorosan kötődünk a nyelvhez. Eksztázis és gyász, odaadás és kiszolgáltatottság, áhítat és keserűség, vonzás és taszítás - ebből a kétpólusú világból keresnek a versek kiutat, újra meg újra nekirugaszkodva próbálnak szabadulni a kontaktusok fojtogató áradatából, ahol mindennek ára van.

A szövegekben fénykép- és álomszerű képek váltakoznak, a szikár sorokat lüktető ritmus ellenpontozza, a fájdalmat játékosság és humor oldja. A gondolatok és indulatok irizáló áramlása ebben a kötetben még sebesebb, az Ár így ragadja magával az olvasót - és hogy hová sodorja, az Szabó T. Anna új verseinek tétje.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Nov 12, 2018
• ISBN: 9789631438093

Book preview

Borító

Szabó T. Anna

ár

– új versek –

mlogo

© Szabó T. Anna, 2018

MAGVETŐ

KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

[e-mail]

Felelős kiadó Dávid Anna

Felelős szerkesztő Dávid Anna

Korrektor Tomka Eszter

A borító Pesti Emma Kilégzés II. című festményének felhasználásával készült

A kötetet Pintér József tervezte

Műszaki vezető Takács Klári

Elektronikus verzió

eKönyv Magyarország Kft., 2018

www.ekonyv.hu

Elektronikus könyv Ambrose Montanus

ISBN 978 963 14 3809 3

A NYELV

A nyelv a

A nyelv az a nyelv az a nyelv az a nyelv.

A nyelv a hús, ha csontod megtagad.

A nyelv a kezet fel, add meg magad.

A nyelv a láss, a játssz, a kér, a fél.

A nyelv, ahogy a torkodon kifér.

A nyelv horog, harag, ha ráng a száj.

A nyelv kinyújt, begyújt. A nyelv muszáj.

A nyelv a lég, a hang, a csont, a fog.

A nyelv a csak, a csuk. Csorog, locsog.

A nyelv az elv, az enyv, a láp, a lép.

A nyelv belé, belém, belénk, beléd.

A nyelv a jel, a ja, a jé, a jó.

A nyelv a rím, a süllyedő hajó.

A nyelv anya. Szül, él, etet, ölel.

A nyelv apa. Ha ad, nem apad el.

A nyelv felad. Vad ugart vet eléd.

A nyelv ugat. A nyelv üget feléd.

A nyelv család. Csal, ad. Bólint. Bolond.

A nyelv a lomb. Lompos ólomkolomp.

A nyelv beszéde szél. Szédült szülés.

A nyelv beszáll, beszól, csak mondja, és –

A nyelv a nyál, ha szó száll szerteszét,

a nyelv az én, ha veszti épp eszét.

A nyelv a ház, a nyelv a tér, a kert.

Imamalom, mi mondja, mondja, mert –

Kitart

Ki tart? Ki markol torkon? Ki alakít?

Nyelvben, zenében, fényben, ki lakik?

A húsunk sötétjében megered,

átsistereg a mohos féltudat

barlangos odvain, aztán kitör

a hallgatásból, felspriccel rituális

ereje, mag és vér, hangtest, vajúdás,

ritka öröm. Kigyógyít, meggyötör.

Ki tart ki? Ki tart kit? A nyelv csalás,

de minden szóban ott van a zene,

minden torokban ott lakik a láng,

minden húsban a rángás üteme,

élőt harap, ki egyszer levegőt vesz,

üresség lüktet, visszhangban a tűz,

kitart, ki tart, kitakar, kit akar,

ritmusra ráng a láng és felsziszeg,

magába fordul és magába mar.

Ki tart, ahogy a testet a kötél?

Nincsen mélység, és nincs már sziklafal,

csak ritmus, rítus, rángó képzelet,

csak élő hang, ahogy magába hal,

fény nyelve himbál meg a mély felett,

még dobog, és már mindegy, mit akart

a mélységből a csúcs felé menet –

lángnyelven szólunk, kispriccel a tér,

ki tart meg: mindegy. Tartson még, ha tart.

Álmodott kétsorosra

Keserű, szédítő-sós

a minden testek útja,

haláltól születésig,

hol hús, hol fényesebb,

mert érzéklet tanít csak

az örömre, a búra,

a fájdalom kiméri,

bezárja életed.

Élek és szegletek közt

nyüszítés, alleluja:

hol fanyar nyomorúság,

hol vér, hol édesebb –

életlen tágassága

nincs, csak a belső térnek:

a létet összehúzza

a látás és a seb.

Csak a test

Akárhogy is kapálózol:

csak a test van, semmi más.

Belevesznél vagy kitörnél:

mindenképp biztos bukás.

Akárhogy is kapálózol:

csak lélek van, semmi más.

Tested ne akard levetni:

tőle nincs feloldozás.

Próbálkozhatsz újra s újra.

Lélek és test: börtönöd.

Mindkettő csak magát fújja –

és egyikhez sincs közöd.

Bach d-moll kettősversenyének hallgatása közben

A rend. Sodródó felhők rendje, lomboké,

hajló füveké szélben, fergeteg

szirmok hullása, kavargása, nádak

sziszegése, zöld bambuszok

surlása-suttogása, sárga por

körforgása az úton, zivatar

robbanásának rendje, ragyogó

tócsák nyoma a sárban, felfelé

köröző varjak, fecskevillanás

cikcakkos rendje, fraktál-ágakon

levelek fényes erezete, lepkék

hímpora, kígyók pikkelye, halak

egyszerre-fordulása, éhes seregélyek

zurrogó áradata, cirpelés

szénaszagú és csillagillatú

sokhangúsága, tengeremelő

holdmágnes rendje, szél lélegzete,

hullámrobajlás hangja a sötétben,

vér zúgása a fülben, üveghangcsengők

borzongatása bőrön és gerincen,

fűhegy csiklandozása, zuhanó

fenyőfa döndülése,