Röffencs, a falu kedvence

By Pál László György

A modern mesekönyv főhőse egy nagyra nőtt, falánk malac, amely jórészt akaratán kívül válik humoros kalandok résztvevőjévé. A könyv kellemes olvasmányélményt ígér, mert szereplőinek zöme szimpatikus, szerethető, olyan tulajdonságokat és magatartásmintákat mutat fel követendőként, amelyekkel közösségeinkben mi is szívesen találkoznánk. Mindezek alapján remélhető, hogy a könyv ifjú olvasói nemcsak derűsebb, hanem egy picit értékesebb emberekké is válhatnak.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Mar 18, 2019

Book preview

Gergőnek

Falunap Állatfalván

Van egy falu az ország egyik eldugott szegletében, amelyben főleg állatok laknak, nagy barátságban és egyetértésben. Nem véletlen, hogy az Állatfalva nevet kapta.

Ma reggel nagy izgalommal ébredt a helység összes polgára, mert elérkezett a várva-várt falunap, amelyet már hosszú idő óta az év legvidámabb eseményeként tartanak számon. Még alig kelt fel a nap, de már mindenki készülődik, csinosítja magát.

Kacsamama éppen most szólítja ki a tíz kisrucát a házuk melletti úsztatóból. Birka néni kislánya, Barika bundájából fésüli ki a bogáncsokat, amelyek a tegnapi fogócskázás közben ragadtak bele, majd egy szép kék szalagot köt a nyakába.

A főutca egyik házában Röffencs ébredezik, egyelőre még csak egy nagy szuszogó rózsaszín orr látszik ki a takaró alól. Édesanyja úgy próbálja a folyamatot gyorsítani, hogy szélesre tárja a szobát a konyhával összekötő ajtót, ahonnan frissen sült kukoricatorta illata árad. Az eredmény nem is várat sokáig magára, a kedvenc étel illatának hatására a nagy gyerek megelevenedik: a takaró alól hirtelen kibújik két nagy fül, majd egy élénk arckifejezésű malacfej emelkedik a párna fölé.

- Jó reggelt, te hétalvó! – kiált be anyukája.– Gyere reggelizni, még pogácsát is sütöttem, hogy legyen majd mit enned, ha a sok szórakozás közben megéheznél.

Röffencs máris a konyhában terem, és a tíz kilogramm kukoricadarából készített torta pillanatok alatt eltűnik az asztalról. Sietni kell, mert a faluközpont felől már árad a zene, amellyel a mutatványosbódék tulajdonosai próbálják felhívni magukra a figyelmet. Röffencs gyorsan letusol a fürdőszobában, fogat mos, két füle között a sertét legényesen előrefésüli. Mire felöltözik, édesanyja már előkészíti a korpapogácsákkal megtöltött tarisznyát, amelynek oldalzsebébe bőven rakott pénzt is, hogy ne legyen akadálya a szórakozásnak. Meg is érdemli a gyerek, mert egész nyáron szorgalmasan dolgozott, mindenkin segített, akinek csak szüksége volt rá. Kecskééknek árkot, kacsáéknak úsztatótavat túrt, Birka néninek a ház felújításában segített, a tyúkoknak a búzát hordta haza a földekről az aratás után. A kisebb munkákért köszönetet, a nagyobbakért pénzt is kapott, amit édesanyja kezel.

Most gyorsan elköszön, kilép a kapun, és máris beleveti magát a faluközpont felé sodró vidám forgatagba. Néhány perc alatt elérik a léggömbökkel és zászlókkal díszített piacteret. Harsog a vidám zene, a gyümölcsárusok helyén most hosszú sátorsor fogadja a vendégeket, ahol játékokat, édességeket, ínycsiklandó ételeket és italokat kínálnak. A tér közepét mutatványosok foglalták el, Röffencs figyelmét leginkább az óriáskerék vonja magára. Gyorsan befizet a pénztárnál, és elhelyezkedik a legalsó kabinban. A többi vendég már korábban elfoglalta a helyét, változatos magasságokba emelkedett kabinjaikból vidáman kiáltoznak a tér útjain sétáló barátaiknak, ismerőseiknek. Végre megszólal a csengő, majd méltóságteljes lassúsággal elindul a hatalmas kerék forgása. Röffencs a korlátra könyökölve gyönyörködik a feltáruló tájban. Először nem tűnik fel, majd egyre határozottabban érzékelhető, hogy a forgás lassul, egy negyedfordulat után teljesen leáll, majd a nagy kerék az ellenkező irányban kezd el forogni.

-Jaj de jó! Oda-vissza forog! – kiáltoznak boldogan a gyerekek.

Röffencs kabinja eközben lassan ugyanoda kerül, ahol korábban beszállt, majd a mozgás teljesen megszűnik. Eltelik egy, majd egy újabb perc, de semmi sem változik.

- Mért nem forog? Nem azért fizettünk, hogy egy helyben álljunk! – mekegik bosszúsan a kisgidák a kerék tetejéről.

- Félek, ki akarok szállni! – béget síró hangon Barika.

Nem mindenkire terjed át a türelmetlenség. Röffencs hosszasan integet az ismerősöknek, majd tarisznyájába nyúl, kiemel néhány hamuban sült pogácsát.

- Csak egy pillanat türelmet, azonnal rendben lesz minden!

A gépkezelő a kapcsolótáblához lép, elforgat néhány kapcsolót, de hiába: a kerék meg sem moccan. Rémülten tekint szét, szerencsére éppen arra jár az ügyeletes szerelő, aki megállapítja, hogy nincs nagy baj, csupán túlterhelték az óriáskereket. De vajon mivel? Hamar megtalálják az okot, a legalsó kabinból kitekintgető Röffencset, aki uzsonnájának felét már el is fogyasztotta.

- Elnézését kérem uram, de ki kellene szállnia, mert önnel együtt nem bírja a motor forgásba hozni a kereket - kérleli a