Adeline

By ANNA TELEKI

"Te adod a színeket a szívembe, s ez sosem múlik el."

Üdv újra Párizsban!

A Cordon Publicité elveszti vezetőjét. A kis csapatot igen megviseli, főként a kiadó marketingeseként immár tíz éve Michael Renével együtt dolgozó Rosát. A kiadó a végét járja, mikor a semmiből felbukkan az örökös. A mérnöki végzettségű, extrém egyéniségű Adeline azonban apja iránt érzett haragja és hozzá nem értése okán meg akar szabadulni a nem kívánt örökségtől. Michael végrendelete három hónapig épp ebben akadályozza meg. Nem marad más hátra, mint úsznia az árral.

 Nincs itt semmi hátsó szándék, sőt még baráti jótett sem, mert Adeline a három hónap leteltével kéri vissza színes életét. S míg alapból javítja meg a dolgokat maga körül, saját összetört szívét képtelen… Barátja tanácsát követve "lassít". Annyira, hogy még mélyről jövő ösztöneit is próbálja visszafogni.

 Az idő telik, és a rideg valóság vihara a semmiből csap le úgy Rosa, mint Adeline életére. Sorsuk nem várt fordulatot vesz, próbára téve boldogságra és szerelemre szomjazó szívüket…

• Language: English
• Publisher: Különleges Történetek
• Release date: Mar 31, 2019
• ISBN: 9781386373063

Book preview

Szerző:

ANNA TELEKI

Szerkesztette, lektorálta...

Gyúrta, csavarta, megdolgozta...

A szavak gyógyásza:

Fekete Annamária

A történet fikció.

Kivéve, a szereplők és a jelenetek amik: nem.

Prológus

Az embernek egy élet adatott. Egy hosszú vagy rövid utazás az első szívdobbanástól egészen az utolsóig. Találkozás millió szempárral, véget nem érő szavakkal, sok megvalósításra váró álommal. De a cél mindig egy marad. Létfontosságú, akár csak lélegezni. Papírsárkányt engedni a magasba a tengerparton... Nem, nem ez. Csupán a gyermeki öröm, mi ezzel jár. Egyetlen pillanat, mit örökké akarunk... A boldogság. Ez a cél. Ezért várjuk a napot, mikor mehetünk a tengerpartra, hogy a szél felkerekedjen, és felemelje a szivárványszínű papírsárkányunkat. Minél magasabbra!

Nem vagyunk egyedül. Ó, nem... Mert... Mindenki boldog akar lenni.

(Kedves Olvasó! A történet felháboríthat, undort válthat ki. Csalódás érhet, ha nem az elfogadás szellemével utazol a szereplők életében. Azonban mindenki boldog akar lenni, s ez mindenkinek jogában is áll. Élni. Boldogan. Ezt mindig szem előtt kell tartani, mielőtt pálcát törnénk mások felett.)

Párizs

Mindenki kapkod. Mindenki szalad. Mindenki késésben van.

Hófehér fátyollal a fején néz a tükörbe Rosa. Megemeli formás melleit ebben a csipkés hercegnőruhában, mely babaalakot kölcsönöz neki. Telt, karcsú alakját csinosabbá teszi. Legalább ma. Ez életének legboldogabb napja. Pár perc, és kimondja a nagy, boldogító igent a férfinak, kivel öt éve él együtt, s ki pár héttel ezelőtt kérte meg a kezét. 

A nagy kérdés, amelyről azt hitte, sosem fog már elhangzani. 

Mégis erőltetett a mosolya. Próbálkozik, de nem egyszerű neki. A gyomra görcsben van, s remeg. De ez sajnos nem az izgalom. Nem, ez nem az. 

– No, Rosa! Gyönyörűm! – indul hozzá az apja széles mosollyal, s ő is elmosolyodik, ahogy boldog apjára néz. 

*

A Notre Dame harangjai felcsendülnek. Rosa széles mosollyal az arcán lép elő, belekarolva a vele egy magasságú szőke férfiba. 

Nagy pompa, nagy rendezvény, ahol sok ember szórja rájuk a rizst. 

– ÉLJEN AZ IFJÚ PÁR!

S a fehér galambok felrepülnek.

*

Az ajtó bezárul. A zár kattan.

*

Arcachon

– Ehhez mit szól? – kérdi a kopasz férfi totyogva a használt autó- és motorkereskedésben, és a kis motorra mutat. A farmernadrágos, barna topot viselő nő vele szemben csak áll, és nézi a tűzpiros Kawasakit. – 200-as, új ülés van rajta, nemrég hozták. A nő, akié volt, pénzhiány miatt adta el nekem, úgyhogy kifogástalan állapotban van – fogja a férfi a kormányt. – Dögös. Akárcsak a volt gazdája. Illene önhöz. Az ára is fair, csak 2550 – néz a nőre, de az komolyan figyel valamit, miközben gyorsan összeköti hosszú, barna haját.

– Aham... És ezzel mi van? – kérdi, elindulva a kerítéshez, és leemeli a szakadt védőfóliát a poros, sáros roncsról.

– Hahaha! Viccel velem, hölgyem! – nevet a férfi. – Azzal egy éve 200-zal ment bele egy hülye egy kamionba! Alkatrésznek sem jó! A büdös életben nem rakja össze senki! 

De a nő csak néz le a roncsvázra.

– Mennyit kér érte? – néz a férfira, aki csodálkozva nézi.

– 100 euró – húzza  a száját.

– Kap 200-at, ha elhozza nekem! – indul felé a nő, és már nyúl is a hátsó zsebébe a tárcájáért. – Nem szeretem a piros színt! – mosolyog közben, és fizet.

– Hát... Abból meg motorja nem lesz... – veszi el a kopasz a felé nyújtott 200 eurót. A nő csak mosolyog.

I.

1.

Arcachon

A golfparadicsom

Június 2. 22:35

A tengerparti kis ház garázsában ég a villany. A nő olajos kezét a rongyba törli, és elgondolkodva nézi a darabjaira szedett alkatrészeket. Jó pár órája ráment erre a műveletre, mégis mosolyog. 

– Na lássunk, kis darazsam... – mondja kedvesen –, mi minden hiányzik ahhoz, hogy szépen búgj nekem?

– Sok! – szólal meg az ajtóban álló bőrdzsekis férfi. 

– Philip! Szia! – fog vele erősen kezet a nő, miközben a hosszú hajú, testes férfi bámul a földre. – Mikor mocit mondtál, gondoltam, egy Davidson vagy Charlie... Ez egy kupac ócskavas, Adeline! 

– Kedves, ez egy Honda! CB 150R-es kis darázs – mosolyog a nő.

– Ez?! – int a fejével a férfi a kupac felé, s nevet.

– Jah!

– Lenyalom a mocim, babám, ha ez az! 

A nő csak mosolyog.

– Fantázia, fantázia! – bökdösi Philip fejét. 

– Adeline, nem vagy százas.

– Mikor voltam!? – nevet a nő, közben hallja, hogy kinyílik az ajtó.

– Kicsim... – Kellemes, halk hang.

– Jó estét, Mrs. René – köszön Philip, de a nő rá sem néz.

– Nem vagy még fáradt? – kérdi az álmos idősebb nő, mire Adeline elmosolyodik. 

– Csak összeírok pár dolgot.

– Rendben. De halkan, mert pár óra és kelek.

– Jó éjt, anya! – int neki a nő, s mosolyog.

Csend.

Adeline az asztalhoz indul, Philip pedig a vaskupacra néz.

– Anyád tudja, hogy szakítottál Vandával?

– Hogyne tudná? – kérdi Adeline a listát írva, s a roncshalomra néz. – Ő szedett fel a ház elől.

– Mert?

– Segg részegre ittam magam. Éjszaka volt, gondoltam, mire felkel a nap, már aludni fogok szépen a szobámban. De az ajtóban feküdtem le.

Philip hallgat, s kicsit nevet. 

– Zavar, igaz? – motyogja Adeline.

– Mi?

– Hogy anyám levegőnek néz. Nyugi, minden pasival ezt csinálja.

– Aham... – morog Philip.

– Majd elmúlik neki. 

– Mikor? – kérdi Philip – Éppenséggel köszönhetne.

– Tudom... – sóhajt Adeline – De aszexuális időszakban van. Senki és semmi nem érdekli.

Philip sóhajt.

– Jut eszembe! – fordul felé Adeline –, mikor van időd művészkedni?

– Művészkedni?

Adeline a bal karját mutatja.

– Amit csak akarsz!

Philip mosolyog, s leguggol az egyik fémdarabhoz. 

– Nem kapkodsz te egy kicsit, kislány?

– Nem.

– Szerintem igen. Egy hét sem telt, hogy Vanda elment, és fejest ugrasz a dolgokba. Kissé higgadtabban kéne gondolkodnod.

Adeline elhúzza a  száját.

– Azon vagyok, Phi.

– Látom...

– Ha összerakom, megyek Párizsba.

– Wha – nevet a férfi. – Hogy hová?

– Párizs! – mosolyog kedvesen Adeline.

– A metropolisba?

– Kurva sok Párizs van a világon! – tárja szét Adeline  karjait. Nevet. 

– Minek? 

– Csak felugrok, szétnézek, és jövök vissza.

Philip csodálkozik.

– Mi lesz anyáddal addig?

– Egy hétvégét túlél! – fordul vissza Adeline a listához. – A lábadnál van egy feszítő. Mondd csak a kódját!

Philip lehajol a törött kis alkatrészhez.

– Remélem, csak három nap, mert a műhely meghal nélküled – motyogja.

– Nem tudtam, hogy létfontosságú vagyok! Kód?

– AlSiCu30009256 TR-1125.

– Kösz! – vágja rá Adeline.

– Ami, anyádat illetti... – kezdi Philip.

– Nem zavar! – motyogja Adeline. – Örülnék neki, ha végre lenne valakije, de most ez van. Mellesleg – néz rá Adeline –, így nem fog rád kattanni. Sosem jöttek be neki a menő férfiak. Rövid haj, öltöny, ing, átlag pasi volt apám is. Nagy romantikás! – húzza Adeline a száját. – Így csavarta el a nők fejét, aztán húzott a francba innen! – fordul vissza a laphoz.

– Miatta mész fel Párizsba? – kérdi Philip, de Adeline nem válaszol.

– A felvonulásra megyek majd.

– A melegvonulásra? Augusztusban?

– Jah.

– Kislány, felirat van a homlokomon, hogy idióta? – dől a szekrénynek Philip, s Adeline mosolyog. – Babám, egy: a mocid addigra nem lesz kész! Kettő: te meg a felhajtás... Leszakad a vesém a nevetéstől! Mit akarsz apádtól? Azt sem tudod, hol él!

– Phi – bólogat Adeline –, a darazsam kész lesz augusztusra, és a tetkóm is. Ha nem te, művészkedik majd más rajtam! Ami apám illetti... Csak.

– Csak? – kérdi Philip, s Adeline sóhajt. – Figyelj, kislány. Több mint tíz éve húzott el, miért zavarod fel a vizet, mikor minden lenyugodott végre?

– Csak látni akarom, annyi.

Philip húzza a  száját.

– Felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz.

Adeline felé fordul.

– Még szép – és indul felé a listával. – Ezek kelleni fognak.

Philip elveszi a papírt, átnézi, és nagyot sóhajt.

– Ezeknek az árából egy egész motort vehetnél! Mi a pláne ebben?

– Hogy én rakom össze! – mosolyog Adeline. – Teljesen az enyém.

2.

Párizs

22:47

Halkan kinyílik az ajtó. A fiatal nő lassan belép a sötétbe, és leteszi a táskáját.

– Hol voltál? – csendül fel a kérdés mély hangon a vele szembeni ajtóból.

– Gyűlésen, Alessio – indul a nő a konyhába.

– Gyűlésen? És nem tudod felvenni a telefont? Hívtalak!

– Le volt halkítva – nyúl  hűtőbe a nő.

– Kivel voltál? – indul felé Alessio.

– Mi? – fordul hátra Rosa.

– Kivel voltál? – kérdi hangosabban Alessio.

– Senkivel, gyűlésem volt! Minden hétfőn gyűlésem van! – mondja komolyan Rosa, de a szíve már kezd erősebben verni.

– Gyűlésen? Minden hétfőn? – hangzik el a fenyegető kérdés. Alessio álla megfeszül.

– Igen – mondja halkan Rosa. – Sajnálom, ne haragudj, hogy eddig tartott – indul felé, de remeg a keze, ahogy megölelni készül férjét.

– Jó... – mordul Alessio, de a gyors ölelés után már indul is a nappaliba.

Rosa nehezet sóhajt, és megtámasztja a pultot.

Ez van.

Ez csak egy rossz nap. Mindenkinek van ilyen. Nem? Mikor semmi nem jó, semmi nem tetszik, és minden ellenünk van.

Van ez így, igaz? Kinek sűrűn, kinek ritkán, de van.

Rosa csak néz befelé a nappaliba. Szereti ezt a férfit. Minden hülye rigolyájával együtt.

Alessio eddig is ilyen volt. Félti őt,