Gyermekkori rosszaságom: Bukovinai székely népmesék III.

Ön a Bukovina Kiadó 2016 tavaszán meghirdetett meseillusztrációs rajzpályázatának eredményeként született két mesekönyv egyikét tartja a kezében. A Kiadó munkájának célja a bukovinai székely kultúra megőrzése és átörökítése a jövő nemzedékének. Ennek a törekvésnek a részeként hívtuk életre a rajzpályázatot, melyre számos szebbnél szebb pályamű érkezett, nehéz helyzetbe hozva ezzel a zsűri tagjait. A legjobbak helyet kaptak a kötetekben, illetve a borítón. Kellemes időtöltést kívánunk a család minden tagjának a könyv olvasásához!

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: May 7, 2018
• ISBN: 9786158074278

Book preview

cover.jpg

Gyermekkori rosszaságom

Székely népmesék gyermekeknek IV.

A Bukovina Kiadó 2015 decemberében meseillusztrációs pályázatot hirdetett. Akkor a bátaszéki Cikádor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai szép számmal készítettek szebbnél szebb műveket, melyek közül több is bekerült az elkészült mesekönyvbe. A nagy sikeren felbuzdulva vettük fel ismét a kapcsolatot az iskolával, és legnagyobb örömünkre ismét lelkes diákokra és tanárokra bukkantunk.

Köszönjük Bátki Erika, Dózsa-Pál Tiborné, Gaszner Ferencné és Schwartzné Horváth Anna tanárnők segítségét és a gyerekek lelkiismeretes munkáját!

Fogadják szeretettel a közös munka gyümölcsét!

img1.jpg

illusztrálta: Szikszai Tímea 4. o

A három kivánság

Hol vót, hol nem vót, vót eccer egy szegén ember s a felesége. Hát azok annyira szegények vótak, hogy hol vót, amit főzzenek hol nem vót.

A szegén ember járogatott az erdőre fát vágni, s aval kereste a kenyerit. Eccer csak, amin vágogassa a fát, hall valami sírást.

-Jaj, jaj – azongya –, hogy tudjak én innet most kimenni? Mi lesz velem? Itt fogok elveszni! –

Menyen oda az ember, hogy ki hivja segitségül, s hát a szeme-szája elállott a csodálkozástól, amikor meglátta. Egy kicsi-kicsi hintócska. Hat mókus vót elejibe fogva, s benne ült egy tündérkisasszon. Aszongya a tündér neki:

– Jaj, te szegén ember, vigyél ki – aszongya ebből a sárból, – (met meg vót rekedve egy nagy pocsojába), mer –, aszongya – ha kiviszel, akkor én három kivánságodat teljesittem. –

A szegén ember a hintó alá tette a két kezit, s mókusostol, tündérvel mindenestől kiemelte abból a pocsojából, s elvitte egy jó pár lépésre egy tiszta hejré, s oda letette.

Megköszönte a tündérke, s aszongya:

– Mondom, te szegén ember, ha hazamész, kivánjál hármot, s az a három kivánságod teljesedni fog. –

A szegén ember nem es tudta örömibe tovább vágni a fát, felkapta a baltáját, s ment haza. Hazamenyen, s mondja a feleséginek:

-Na, asszon, nem leszünk többet szegények.

– Há, hogy-hogy? – aszongya az asszon. – Csak nem talált egy csomó pénzt?

– Én nem – aszongya. – De képzeld el, hogy hogy jártam! – S a szegén ember elmondta, hogy hogy járt ő a tündérvel.

– Na – aszongya az asszon –, most aztán meg kell gondolni, hogy mit kévánunk. Szép házot, fődet, marhákot – aszongya – mindenfélét. – Aszongya az ura neki:

– Jó-jó – aszongya –, de előbb kévánjunk valami ennivalót, me erőst éhes vagyok!

– Hát abbiza jó lenne, ha egy szál kolbász lenne –