A három csepünyelvű leján: Bukovinai székely népmesék III.

Ön a Bukovina Kiadó 2016 tavaszán meghirdetett meseillusztrációs rajzpályázatának eredményeként született két mesekönyv egyikét tartja a kezében. A Kiadó munkájának célja a bukovinai székely kultúra megőrzése és átörökítése a jövő nemzedékének. Ennek a törekvésnek a részeként hívtuk életre a rajzpályázatot, melyre számos szebbnél szebb pályamű érkezett, nehéz helyzetbe hozva ezzel a zsűri tagjait. A legjobbak helyet kaptak a kötetekben, illetve a borítón. Kellemes időtöltést kívánunk a család minden tagjának a könyv olvasásához!

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: May 7, 2018
• ISBN: 9786158074254

Book preview

cover.jpg

A három csepünyelvű leján

Székely népmesék gyermekeknek III.

A Bukovina Kiadó 2015-ben meghirdetett, első rajzpályázatára a Bonyhádi Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola, Széchenyi István Iskolából rengeteg szebbnél szebb mű érkezett, melyek az akkor megjelent mesekönyvünket tarkították. Az újabb közös munka reményében kerestük meg Kertész Jánosné és Vercse Adél tanárnőket, akik szárnyai alatt egy újabb mesekönyvet sikerült megtöltenünk gyönyörű illusztrációkkal.

Ezúton is köszönjük a gyerekek és felkészítőik lelkiismeretes munkáját!

Fogadják szeretettel a közös munka gyümölcsét!

img1.jpg

illusztrálta: Bíró Dóra 6. o

A három csepünyelvű leján

Élt eccer egy asszon, s annak az asszonnak vót három lejánya. Szépnek szépek vótak, de mindegyiknek vót valami rejtett hibája. Ezétt nem jártak suhuva. Állandóan otthon ültek, s végeszték a dógikot. Az annyuk rejik parancsolt, ha valaki a házhoz találna jőni, ki ne nyissák a szájikat, némán végezzék a dógikot. A faluba egy legénnek feltűnt, hogy a három leján nem jár el otthonról, se guzsalyasba, se táncba. Egy este elment vizitába. Kopogtatott az ajtón a legén. Az egyik leján nyitott ajtót. Köszöntötte illendően a legén, de a leján nem fogatta a köszönést, némán bévezette a kicsiházba. A lejányok kesztek szorgoskodni a legén előtt. Az egyik guzsalyat, a másik a terebuzát vette elé, s keszte morzsolni. Égett a dolog a kezük alatt. Mikor az egyik leján kinyitotta az ajtót, a kutya bésurrant a nyíláson. Igyenesen az ágy alá bújt, s keszte lefetyelni a lisztet. Odaszól az egyik leján a többinek:

– Ne, a tuta eti a littet! (Ne, a kutya eszi a lisztet!)

Megszollal a közepső leján:

– Hajgassz te bojond! (Hallgass, te bolond!)

A legküsebb sem tudott csendbe maradni:

– Én nem tojtam egy tót te! – monta. (Én nem szóltam egy szót se!) – Én menek férjhez.

– A legénnek gyükeret vert a lába, mikor végighallgatta őköt. Vette a kalapját, s köszönés nélkül hagyta el a házat.

A három jóbarát

Hol vót, hol nem vót, vót eccer egy nagy hójag. Elindult az vándorolni. Hát ahogy menyen, menyen, meneget, találkozik az uton egy szalmaszálval.

Aszongya a szalmaszál:

– Hová méssz, te hójag?

– Hát én – aszongya