A magas fűben: Teljes gázzal

By Stephen King and Joe Hill

Stephen King és fia, Joe Hill két közös elbeszélését olvashatjuk ebben a kis kötetben.
A Teljes gázzal 2009-ben jelent meg először angolul, A magas fűben pedig 2012-ben. Előbbit Richard Matheson 1971-es novellája, a Párbaj ihlette, amely egy motorosról és az országúton őt üldöző eszelős kamionosról szól, és akkor vált legendássá, amikor a fiatal Steven Spielberg megfilmesítette. A Teljes gázzal valódi főhajtás a Párbaj írója előtt. A történet a rajtvonaltól kezdve teljes gázzal száguld.
Nem így kötetünk másik írása, A magas fűben, amely körbe-körbe ődöng, révület, eltévelyedés, lázálom és ráolvasásszerű rigmusok köreit teljesíti, de ez az irányvesztettség, ha lehet, még dermesztőbb.
Joe Hill és Stephen King mind ez idáig nem adott ki több közös történetet. Mit is mondhatnánk: várjuk a továbbiakat!

• Language: Magyar
• Publisher: Európa Könyvkiadó
• Release date: Dec 8, 2016
• ISBN: 9789634055754

Stephen King

Stephen King is the author of more than sixty books, all of them worldwide bestsellers. His recent work includes the short story collection You Like It Darker, Holly, Fairy Tale, Billy Summers, If It Bleeds, The Institute, Elevation, The Outsider, Sleeping Beauties (cowritten with his son Owen King), and the Bill Hodges trilogy: End of Watch, Finders Keepers, and Mr. Mercedes (an Edgar Award winner for Best Novel and a television series streaming on Peacock). His novel 11/22/63 was named a top ten book of 2011 by The New York Times Book Review and won the Los Angeles Times Book Prize for Mystery/Thriller. His epic works The Dark Tower, It, Pet Sematary, Doctor Sleep, and Firestarter are the basis for major motion pictures, with It now the highest-grossing horror film of all time. He is the recipient of the 2020 Audio Publishers Association Lifetime Achievement Award, the 2018 PEN America Literary Service Award, the 2014 National Medal of Arts, and the 2003 National Book Foundation Medal for Distinguished Contribution to American Letters. He lives in Bangor, Maine, with his wife, novelist Tabitha King. 

Book preview

A magas fűben

A fiú némi csöndre vágyott a rádió ricsaja után, szóval kijelenthetjük, hogy az egész az ő hibája volt. A lány viszont a légkondit unta meg, friss levegőt akart szívni, így igazából miatta történt minden. Mivel azonban végül is mindkettő szükséges volt ahhoz, hogy meghallják a kisfiú hangját, kiegyezhetünk abban, hogy a kettő összjátéka okolható az eseményekért. Ez pedig tipikusan jellemző volt az elválaszthatatlan Cal–Becky párosra. Cal és Becky DeMuth. Tizenkilenc hónap volt köztük, szüleik mégiscsak „ír ikreknek" hívták őket.

– Becky veszi fel a telefont, de Cal szól bele, hogy „halló" – szokta mondani Mr. DeMuth.

– Calnek eszébe jut bulit szervezni, mire Becky a kezébe nyomja a kész névsort – tromfol Mrs. DeMuth.

Hangos szó nem volt köztük, még akkor sem, amikor egy nap az elsőéves kollégista Becky váratlanul átugrott a kampuszról Cal albérletébe azzal, hogy teherbe esett. Cal jól vette az akadályt. A szüleik azért nem annyira.

A kampusz területén kívül bérelt lakás Durhamben volt, mivel Cal a New Hampshire-i Egyetemre jelentkezett. Amikor két évvel később Becky (még nem terhesen, bár valószínűleg azért szűz sem volt) ugyanazt az egyetemet választotta, döntése a családból nem váltott ki éppen döbbent meghökkenést.

– Legalább nem fog minden nyomorult hétvégén itthon lebzselni, csak hogy a húgával lóghasson – mondta Mrs. DeMuth.

– Végre talán nyugtunk lesz egyszer – bólogatott Mr. DeMuth. – Azért az a sacc per kábé húsz év untig elég volt abból, hogy állandóan egymás fenekében voltunk velük.

Természetesen ők ketten sem töltötték minden idejüket együtt, például Calnek halálbiztosan semmi köze nem volt ahhoz, hogy kovász került Becky cipójába. De húga akkor sem kérte ki a véleményét, amikor bejelentkezett Jim bácsinál és Anne néninél, hogy hadd lakhasson náluk egy darabig, csak míg a baba meg nem születik. A DeMuth felmenők – akiket legalább annyira megdöbbentett, mint szórakoztatott a váratlan fejlemény – nem láttak semmi kivetnivalót lányuk tervében. Aztán amikor Cal szintén bejelentette, elhalasztja a tavaszi félévet, hogy testvérével együtt, autóval szelhessék át az országot, a szülők végképp nem ellenkeztek. Még arra is rábólintottak, hogy Cal maradjon csak Beckyvel San Diegóban, amíg a kicsi világra nem jön. Calvin majd keres valami állást, és beszáll a rezsibe.

– Tizenkilenc, és már gyereket vár – mondta Mrs. DeMuth.

– Te is terhes voltál tizenkilenc évesen – felelte Mr. DeMuth.

– Az igaz, de házas is – tette hozzá Mrs. DeMuth.

– Mégpedig egy átkozottul belevaló fickóval. – Ezt Mr. DeMuth igazán nem hagyhatta ki.

Mrs. DeMuth felsóhajtott: – Becky majd eldönti, mi legyen a gyerek első keresztneve, Cal meg kiválasztja a másodikat.

– Vagy fordítva – sóhajtott egyet Mr. DeMuth is. (Néha a házastársak is hajlamosak ír ikrekké válni.)

Becky anyja meghívta lányát ebédelni nem sokkal azelőtt, hogy a két gyerek elindult volna a Nyugati part felé. – Biztosan örökbe akarod adni a babát? – kérdezte. – Tudom, hogy bár az anyád vagyok, szerinted nincs jogom ilyeneket kérdezni, de apád nagyon szeretné tudni, mi a szándékod.

– Igazából még nem döntöttem el – válaszolta Becky. – Majd Cal segít dűlőre jutnom.

– És a gyerek apjával mi lesz?

Becky meglepettnek tűnt. – Ja, neki nincs beleszólása. Kiderült, hogy nem százas.

Mrs. DeMuth erre sóhajtott egy nagyot.

*

Egy meleg áprilisi napon tehát a két testvér Kansas útjait rótta egy nyolcéves Mazdában. A kocsin New Hampshire-i rendszám volt, küszöblemezein még ott száradt a New Englandben rácsapódott útszóró só maradéka. Rádiórecsegés után csönd, légkondi helyett nyitott ablakok. Így aztán mindketten felfigyeltek a kintről érkező hangra. Halk volt, de egyértelműen kivehető.

– Segítség! Segítség! Segítsen már valaki!

A két testvér megütközve pillantott egymásra. Cal – éppen ő ült a volán mögött – azonnal lehúzódott az út szélére. Csikorgott a homok a kerekek alatt.

Mielőtt Portsmouthból elindultak volna, eldöntötték, hogy messziről elkerülik az autópályákat. Cal mindenképp meg akarta nézni a Kaskaskia Sárkányt az illinois-beli Vandaliában, Becky pedig tiszteletét kívánta tenni „A Világ Legnagyobb Zsinórgombolyagja" előtt a kansasi Cawker Cityben (mindkét küldetés kipipálva). Ezenkívül feltétlen szükségét érezték annak is, hogy ellátogassanak Roswellbe földönkívüli szarságokon ámulni. A zsinórgombolyagot, ami a vártnál lényegesen szőrösebbnek, szagosabbnak és tekintélyesebbnek bizonyult, már elhagyták maguk mögött, dél felé a 73-as úton. A jól karbantartott, kétsávos, fekete aszfaltborítású út átszelte az óriás lapostányérként elterülő Kansast, és egészen Colorado határáig vitte őket. Előttük a horizont vonalát egyetlen kocsi vagy kamion sem törte meg. Mögöttük sem.

Az autóút feléjük eső oldalán csak néhány ház tűnt fel időnként, meg egy bedeszkázott ablakú templom „A Megváltó Fekete Szikla Temploma" felirattal (amit Becky meglehetősen furcsa névnek talált, de ne felejtsük el, ez mégis csak Kansas), valamint egy lepusztult bowlingcsarnok, ami kábé akkor funkcionált utoljára, amikor a Trammps lángba borította a popzenét a Disco Infernó-val. A 73-as út másik oldalát magas fű borította, más nem is látszott; a füves térség egészen a végtelen és jelentéktelen horizontig terjedt.

– Te is hallottad ezt a…? – kezdte Becky. Könnyű kabátja középig kicipzárazva, hogy ne feszüljön a nő domborodó pocakján. Már a hatodik hónapban járt. A fiú szótlanul felemelte a kezét. Egyre csak a rétet nézte: – Ss! Figyelj!

Alig kivehető zene hallatszott a házak felől. Valahol egy kutya háromszor egymás után harákolva felcsaholt – kaff-kaff-kaff –, hogy aztán elhallgasson. Kalapács ütődött egy deszkába fúródó szeg fejének. Mindezt folyamatos, lágy szélsusogás kísérte. Becky felfedezte, hogy a légmozgás láthatóvá válik, ahogy a fuvallat végigsimít az úton túl elterülő, sűrű füvön. A hullámverés messzire futott tőlük, míg végül teljesen el nem tűnt a távolban.

Cal már épp arra jutott volna, hogy rosszul hallotta – nem ez lett volna az első eset, hogy érzékeik egyszerre csalják meg mindkettejüket –, de aztán ismét felhangzott a kiáltás.

– Segítség! Kérem, segítsen már valaki! – Aztán pedig: – Eltévedtem!

Ezúttal már ijedt felismerés tükröződött tekintetükben, amint egymásra pillantottak. A fű valószínűtlenül magas volt itt (visszagondolva később fel is tűnt, hogy ekkora területen kora tavasszal mennyire szokatlan, hogy a fű egy méter nyolcvanra megnőjön). Biztosan eltévedt itt valami kissrác, aki cserkészgetni kóborolt be a fűbe valamelyik környékbeli házból. Feltehetően elvétette az irányt, miközben egyre mélyebbre barangolt a mezőn. A hangja alapján úgy nyolcévesnek tűnt, tehát túl alacsony volt ahhoz, hogy az aljnövényzet fölé ugorva megtalálhassa a visszautat.

– Ki kell hoznunk onnan – szólalt meg Cal.

– Állj be a templom előtti parkolóba, ne hagyjuk a kocsit az út szélén.

A fiú a húgát a leállósávnál hagyta, míg a kocsival ráfordult a Megváltóról elnevezett templom előtti lebetonozatlan területre. Néhány más kocsi is állt ott már porfogónak: szélvédőikről visszaverődött a tűző nap ragyogása. És bár nagyon is különös volt, hogy a parkoló autók egy kivétellel napok, sőt talán hetek óta vesztegelhettek itt, abban a pillanatban mégsem tulajdonítottak ennek jelentőséget. Később annál inkább.

Míg Cal az autóval volt elfoglalva, Becky átvágott az úton a szemben lévő leállósávhoz. Tölcsért formálva két tenyeréből kiáltotta: – Kisfiú! Hé, kisfiú! Hallasz engem?

Egy pillanattal később már fel is hangzott a válasz: – Igen! Segíts! Már NAPOK óta itt vagyok!

Becky jól tudta, milyen csalóka a gyerekek időérzékelése, úgy tippelt, a kisfiú körülbelül húsz percet érthetett ez alatt. Tekintetével kereste azt a helyet, ahol a letaposott, legázolt fű mutatná, hogy a fiú hol mehetett be a mezőre (biztos valami bugyuta videójátékba vagy dzsungeles kalandfilmbe képzelte magát), de nem látott semmit. Úgy saccolta, hogy a hang bal felől jöhetett, úgy tíz óra irányából. Még nem lehetett bent túl mélyen a mezőn. Ha nagyon messzire tévedt volna, meg sem hallották volna a hangját, hiába kapcsolják ki a rádiót meg a légkondit.

Megindult, hogy leereszkedjen a töltésen a mező széléhez, amikor egy másik hangot is hallott: egy nő rekedtes, zavart