Emelkedés

By Stephen King

Castle Rock kisvárosában, Stephen King számos ikonikus történetének helyszínén él Scott Carey, az elvált belsőépítész. Monoton mindennapjait leginkább a beérkező munkák mellett a szomszédjába költözött fiatal nőkkel folytatott sikertelen küzdelem töri meg, akiknek a kutyái rendszerint az ő gyepén végzik el a dolgukat.

Scott látszólag nem különbözik másoktól, mégis különös dolgok történnek vele. Napról napra egyenletesen veszít a súlyából, és teljesen mindegy, hogy ruhában vagy ruha nélkül, székkel vagy súlyzókkal áll rá a mérlegre, annak nyelve mindig az adott állapotnak megfelelő súlyt mutatja. Scott értetlenül áll a helyzet előtt, de mivel nem akar kísérleti nyúl lenni egy kórházi műtőasztalon, ezért titkáról egyedül barátjának, dr. Bob Ellisnek mesél. Mindeközben a gyepért folytatott harc során kiderül, hogy a szomszédai által működtetett új étterem gondba kerül. Amikor Scott felismeri a nők felé irányuló előítéletet, beleértve a sajátját is, úgy dönt, mindenáron segíteni fog. Scottnak azonban nem marad sok ideje, súlyvesztése felgyorsul, így szembe kell néznie az elkerülhetetlennel: hamarosan nem marad olyan fizikai erő, amely a földön tartsa. A valószínűtlen szövetségek, az éves futóverseny és Scott rejtélyes szenvedése végül közel hozza egymáshoz a feleket, és a legjobbat hozza ki azokból az emberekből, akik eddig csak a rosszat látták egymásban és saját magukban egyaránt.
Az Emelkedés különleges mese a megértésről, az elfogadásról és a segítésről. És persze a jelenkor amerikai mindennapjairól. Stephen King mindig meg tudja lepni az olvasóit és képes új oldaláról megmutatkozni. Garantáltan felemeli olvasóját.

• Language: Magyar
• Publisher: Európa Könyvkiadó
• Release date: Apr 15, 2020
• ISBN: 9789635042487

Stephen King

Stephen King is the author of more than sixty books, all of them worldwide bestsellers. His recent work includes the short story collection You Like It Darker, Holly, Fairy Tale, Billy Summers, If It Bleeds, The Institute, Elevation, The Outsider, Sleeping Beauties (cowritten with his son Owen King), and the Bill Hodges trilogy: End of Watch, Finders Keepers, and Mr. Mercedes (an Edgar Award winner for Best Novel and a television series streaming on Peacock). His novel 11/22/63 was named a top ten book of 2011 by The New York Times Book Review and won the Los Angeles Times Book Prize for Mystery/Thriller. His epic works The Dark Tower, It, Pet Sematary, Doctor Sleep, and Firestarter are the basis for major motion pictures, with It now the highest-grossing horror film of all time. He is the recipient of the 2020 Audio Publishers Association Lifetime Achievement Award, the 2018 PEN America Literary Service Award, the 2014 National Medal of Arts, and the 2003 National Book Foundation Medal for Distinguished Contribution to American Letters. He lives in Bangor, Maine, with his wife, novelist Tabitha King. 

Book preview

Fordította:

PÉK ZOLTÁN

Richard Mathesonra gondolva

1. FEJEZET

Fogyás

Scott Carey bekopogott Ellisék lakásának ajtaján, és Bob Ellis – a Highland Acres lakóparkban még mindig mindenki Bob doktornak hívta, pedig már öt éve nyugdíjba ment – beengedte.

– Hát megjöttél, Scott. Pontban tíz. Szóval mit tehetek érted?

Scott szép szál ember volt, zokniban is százkilencven centi, dudorodó kis pocakkal.

– Magam sem tudom. Valószínűleg semmit, de… van egy problémám. Remélem, hogy nem nagy dolog, de még az is lehet.

– És nem akarsz róla beszélni a háziorvosoddal? – Ellis hetvennégy éves volt, ezüstös haja már ritkult, és kicsit bicegett, bár ez nem igazán lassította le a teniszpályán. Scott-tal ott ismerkedtek meg és barátok lettek. Talán nem kebelbarátok, de azért barátok.

– Ó, voltam nála – mesélte Scott –, és kivizsgált. Ami már régen esedékes is volt. Vérnyomás, vizelet, prosztata, az egész hóbelevanc. Mindent rendben talált. A koleszterinem kicsit magas, de még a normális tartományban van. Én a diabétesz miatt aggódtam. A WebMD alapján az tűnt a legsanszosabbnak.

Mármint amíg észre nem vette a ruhákat. A ruhadologról nem írtak egyetlen honlapon sem, se orvosin, se semmilyenen. Hogy a diabéteszhez nem volt köze, az fix.

Ellis bevezette a nappaliba. A feleségével egy ideje Castle Rock nagy lakóparkjában laktak, és nappali jókora ablakfülkéje a létesítmény golfpályájának tizennegyedik lyukára nézett. Hébe-hóba Bob doktor golfozott, de jobbára megmaradt a tenisznél. Igazából a felesége szeretett golfozni, és Scott gyanította, hogy eleve ezért laknak itt, kivéve a teleket, amiket egy hasonlóan sportorientált helyen töltöttek Floridában.

– Ha Myrát keresed, a Metodista Nők csoportjával van – közölte Ellis. – Vagyis azt hiszem, hogy ott. Hacsak nem valamelyik városi bizottsági ülésén. Holnap Portlandbe utazik az Új-Angliai Gombásztársaság gyűlésére. Az asszony úgy ugrál, mint a tyúk a forró serpenyőben. Vedd le a kabátodat, foglalj helyet, és meséld el, hogy mi aggaszt.

Október eleje volt, még nem különösebben hideg, Scott mégis North Face sportkabátot viselt. Amikor levette és lefektette maga mellé a kanapéra, a zsebében megcsörrent valami.

– Kérsz kávét? Vagy teát? Reggeliről maradt még tészta is, ha jól…

– Fogyni kezdtem – vágott közbe Scott. – Ez aggaszt. Elég vicces a maga módján. Általában nagy ívben kerültem a fürdőszobai mérleget, mert az utóbbi tíz évben nem voltam oda azért, amit mutatott. Mostanában meg ez az első dolgom reggel.

– Értem – bólintott Ellis.

Neki aztán nem kell kerülni a mérleget, gondolta Scott, az anyja ezt a típust nevezte kákabélűnek. Valószínűleg elél még vagy húsz évig, hacsak valami be nem üt. Talán még a százat is megéri.

– A mérlegkerülés szindrómát nagyon is jól ismerem, sokszor tanúja voltam, amikor még praktizáltam. És láttam az ellentétét is, a kényszeres mérlegelést. Általában bulimiásoknál és anorexiásoknál. Te egyiknek se nézel ki. – Ellis előrehajolt, kezét összefűzte vékony combjai között. – Ugye tisztában vagy vele, hogy nyugdíjba mentem? Tanácsot adhatok, de nem írhatok fel semmit. És a tanácsom valószínűleg az lesz, hogy menj vissza a háziorvosodhoz, és mondj el neki mindent.

Scott elmosolyodott.

– Gyanítom, hogy a dokim azonnal kórházba küldene egy rakás vizsgálatra, amit nem engedhetek meg magamnak. A múlt hónapban akasztottam le egy nagy melót, több, egymáshoz kapcsolódó honlapot tervezek egy üzletházláncnak. Nem akarok részletekbe menni, de igazi álommeló. Nagy mázli volt, hogy megkaptam. Hatalmas előrelépés nekem, ráadásul anélkül tudom csinálni, hogy el kéne költöznöm Castle Rockból. Ez a számítógép korának szépsége.

– De ha lebetegszel, nem tudsz dolgozni – mutatott rá Ellis. – Okos fickó vagy te, Scott, biztosan tudod, hogy a fogyás nemcsak a diabétesz jele lehet, hanem a ráké is. Más egyéb mellett. Mekkora fogyásról beszélünk?

– Tizenkét kilóról. – Scott kinézett az ablakon, és fehér golfkocsikat látott mozogni zöld füvön, kék ég alatt. Fényképként remekül festett volna a Highland Acres honlapján. Biztos van honlapja a lakóparknak is (manapság mindenkinek van, még az út szélén kukoricát vagy almát áruló bódéknak is), de nem ő tervezte. És már továbblépett nagyobb szabású feladatokra. – Eddig.

Bob Ellis elvigyorodott, kivillantak a fogai, amik még mindig a saját fogai voltak.

– Az tényleg nem kevés, de szerintem rád fért a fogyás. A termetedhez képest nagyon jól mozogsz a teniszpályán, és a fitneszklubban is elég sokat dolgozol a gépeken, de a túlsúly nemcsak a szívet viseli meg, hanem az egész szervezetet. Amit persze biztos te is tudsz a WebMD-ről – tette hozzá a szemét forgatva, mire Scott elmosolyodott. – Most mennyi vagy?

– Tippelj.

Bob felnevetett.

– Azt hiszed, a vásárban vagyunk, vagy mi? Nem tudok plüssállatot adni jutalomnak.

– Háziorvos voltál, meddig is, harmincöt évig?

– Negyvenkettő.

– Akkor ne szerénykedj, több ezer pácienst több ezerszer mérlegelhettél. – Scott felállt: egy erős csontozatú, magas ember farmerban, flanelingben és kopott Georgia Giants bakancsban. Inkább favágónak vagy marhapásztornak nézett ki, mint honlaptervezőnek. – Tippeld meg a súlyomat. Aztán majd beszélünk a sorsomról is.

Bob doktor szakértő szemmel végigmérte Scott Carey százkilencven – vagyis a bakancsban inkább százkilencvenöt – centijét. Különös figyelmet fordított az öv felett dudorodó pocakra és a hosszú combizmokra, melyeket Scott a lábprésgépeknek és guggológépek köszönhetett, amiket ő maga már került.

– Gombold ki és nyisd szét az inged – kérte.

Scott így tett, és előbukkant egy szürke póló a MAINE EGYETEM ATLÉTIKA TANSZÉK felirattal. Bob széles, izmos mellkast látott, amelyen azonban már elkezdődött az a zsírlerakódás, amit a nagyokos taknyosok férficsöcsnek csúfolnak.

– Azt mondanám… – Ellis elhallgatott, most már élvezte a kihívást. – Azt mondanám, hogy százöt. Esetleg száztíz. Vagyis százhuszonöt körül lehettél, amikor elkezdtél fogyni. Meg kell mondanom, a teniszpályán nem látszott. Ki nem találtam volna.

Scottnak eszébe jutott, milyen boldog volt, amikor a hónap elején végre összekanalazta a bátorságát, és felállt a mérlegre. Majd’ kibújt a bőréből. Az, hogy azóta is folyamatosan fogy, aggasztó, ez igaz, de csak kicsit. Az aggodalomból a ruhadolog miatt lett rémület. A WebMD nélkül is tudja az ember, hogy a ruhadolog több mint furcsa: kurvára bizarr.

Odakint elgurult egy golfkocsi. Két középkorú férfi ült benne, az egyik rózsaszín nadrágban, a másik zöldben, mindketten túlsúlyosak. Scott úgy gondolta, szívességet tennének maguknak, ha letennék a kocsit, és inkább a saját két lábukon gyalogolnának végig a pályán.

– Scott? – szólt Bob doktor. – Itt vagy, vagy elvesztettelek?

– Itt vagyok. Amikor utoljára teniszeztünk, tényleg száztíz voltam. Tudom, mert akkor álltam rá végre a mérlegre. Eldöntöttem, hogy ideje leadni pár kilót. A harmadik szettre már teljesen kifulladtam. De ma reggel kilencvenöt egész négyet mértem.

Visszaült a kabátja mellé (ami megint megcsörrent).

Bob ismét alaposan megnézte.

– Pedig nem kilencvenötnek látszol, Scott. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de annál jóval többnek nézel ki.

– De egészségesnek?

– Igen.

– Nem betegnek?

– Nem. Ránézésre legalábbis nem, de…

– Van mérleged? Biztos van. Ellenőrizzük.

Bob doktor egy pillanatra eltűnődött, hátha Scott problémája a szemöldöke feletti szürke anyagban van. Tapasztalatai szerint általában a nők viselkedtek neurotikusan a súlyuk miatt, de néha férfiakkal is előfordult.

– Jól van, tegyük azt. Gyere.

Bob bevezette egy könyvespolcokkal teli dolgozószobába. Az egyik falon az emberi testet ábrázoló bekeretezett anatómiaábra lógott, a másikon egy sorban diplomák. Scott megbámulta a papírnehezéket Ellis számítógépe és nyomtatója között. Bob elkapta a pillantását és felnevetett. Felvette az asztalról a koponyát, és Scottnak dobta.

– Műanyag, nem csont, szóval ne aggódj, hogy elejted. A legnagyobb unokám ajándéka. Tizenhárom éves, ami szerintem az Ízléstelen Ajándékok kora. Na, állj rá arra, és lássuk, mi a helyzet.

A sarokban régimódi mérleg állt, amelyen két súlyt, egy nagyot meg egy kicsit lehetett tologatni, amíg az acélrúd egyensúlyba nem került. Ellis megpaskolta a szerkezetet.

– Amikor bezártam a rendelőt a belvárosban, két dolgot hoztam el, az anatómiaábrát a falon és ezt. Seca gyártmány, a legérzékenyebb orvosi mérleg, amit valaha csináltak. A feleségem ajándéka sok-sok évvel ezelőttről, és nekem elhiheted, hogy rá soha senki nem mondta, hogy nincs ízlése. Vagy hogy smucig.

– Pontos?

– Ha megmérnék egy tízkilós zsák lisztet, és a mérleg kilenc és felet mutatna, visszamennék a Hannaford’sba és visszakérném a pénzemet. Ha a valóságos súlyod érdekel, vedd le a bakancsodat. A kabátodat miért hoztad?

– Majd meglátod. – Scott nem vette le a bakancsot, sőt még a kabátját is felhúzta, újabb csörgés kíséretében. Így lépett a mérlegre: nemcsak felöltözve, de egy sokkal hidegebb naphoz öltözve. – Lássuk.

A bakancsot és a kabátot számításba véve Bob egész 112-ig tolta ellensúlyt, és onnan haladt visszafelé, eleinte csúsztatta a súlyt, majd óvatosan bökdöste. A mérlegtű maradt a helyén 108-nál, 103-nál és 99-nél is, amit pedig Bob doktor előzőleg elképzelhetetlennek tartott volna. Nem is a kabát meg a bakancs miatt, hanem mert Scott Carey ennél sokkal nehezebbnek látszott. Néhány kiló tévedés még belefért volna a becslésbe, de túl sok férfit és nőt mérlegelt élete során, hogy ennyire mellétrafáljon.

A mérleg tűje 95,4-nél állt vízszintesbe.

– Eldobom az agyam – dörmögte Bob doktor. – Be kell kalibráltatnom ezt az izét.

– Nem hinném – mondta Scott. Leszállt a mérlegről, és belenyúlt a kabátzsebbe. Mindkét zsebből egy marék aprót vett elő. – Ezeket évek óta gyűjtögetem egy antik éjjeliedényben. Amikor Nora elment, már majdnem tele volt. Mindegyik zsebben lehet minimum két kiló apró, ha nem több.

Ellis meg se bírt mukkanni.

– Most már érted, miért nem akartam ezzel doktor Adamshez menni? – Scott újabb vidám csörgés közepette visszaömlesztette a fémpénzeket a zsebeibe.

– Tisztázzuk – jött meg Ellis hangja –, otthon ugyanennyit mértél?

– Dekára. Az én mérlegem egy Ozeri, talán nem ennyire jó, de ellenőriztem, és pontos. Most ezt figyeld. Általában szeretem, ha valami tuc-tuc zene szól, amikor vetkőzöm, de mi már vetkőztünk együtt a klub öltözőjében, szóval eltekintek tőle.

Scott levette a sportkabátját, és ráterítette egy szék hátára. Aztán előbb egyik kézzel megtámaszkodva Bob doktor íróasztalán, majd a másikkal, levette mindkét bakancsát. Utána a flaneling jött. Kikapcsolta az övcsatját, lehúzta a farmert, és ott állt bokszeralsóban,