Lőwy Árpád válogatott művei I. Versek

By Lőwy Árpád

Lőwy Árpádn(Szarvas 1851 – Arad 1914) – Réthy László életműve: n PAJZÁN? OBSZCÉN? PORNOGRÁF? DISZNÓ? EROTIKUS? Ki-ki döntse el maga! nEgy különös személyiség, a magyar irodalom ellentmondásos figurája szólal meg a lapokon,

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Mar 9, 2016
• ISBN: 9789633769997

Book preview

Lőwy Árpád

válogatott művei

I.

Versek

fapadoskonyv.hu

2014

A kötet anyagát válogatta,

szerkesztette, az előszót írta:

Dr. Urbán László

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Rimanóczy Andrea

ISBN 978-963-376-999-7 (epub)

ISBN 978-963-377-000-9 (mobi)

© Fapadoskonyv.hu Kiadó 2014

ELŐSZÓ

Egy ember három arca

1. A tudós

Réthy László a 19. századvég tipikus konzervatív tudóskarrierjét futotta be, nem üstökös gyorsasággal, de szívós kitartással a magyar tudományos élet elismert és megbecsült figurái közé küzdötte fel magát. 1877–79 között a szarvasi polgári leányiskola tanára, 1880-ban a numizmatika (éremtan), heraldika (címertan) és ősrégészet tudományokban doktori címet szerez, a következő évben a Magyar Nemzeti Múzeum írnoka, 1885-től segédőre, 1893-tól őre, 1901-től az érem- és régiségosztály igazgató őre, az ez évben alakult Magyar Numizmatikai Társaság első elnöke. Előtte a MTA levelező tagja, 1900-tól a Budapesti Tudományegyetem magántanára. A Numizmatikai Közlönyben közölt statisztika szerint 62 jelentős tudományos cikket és 8 nagyobb tanulmányt publikált, köztük a magyar éremtant megalapozó „Corpus Nummorum Hungariae I-II. c. nagymonográfiát. Összesen 41 alkalommal járt tudományos kutatóúton, bebarangolta Európát és megismerte a kontinens legnagyobb gyűjteményeit, részt vett „Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben megszerkesztésében, munkatársa volt a Pallas és a Révai nagylexikonoknak. A román nemzet őstörténetét és kialakulását elemző értekezéseit évtizedekig alapműnek tekintette a tudósvilág, tudományos érdemeit a legszélesebb közvélemény is elismerte. Nagyszakállú képe ott tündökölt a Nemzeti Múzeum jubiláris kiadványain, tudóstársaságok választották tiszteletbeli tagjaik sorába, egyszóval befutott szaktekintély lett negyvenes éveire: ki gondolná, hogy ennek a hűvös fejű szobatudósnak volt egy második élete is? Méghozzá a hivatalosnak szögesen ellentmondó!

2. Lőwy Árpád, a költő

Réthy László már hatodikos gimnazista korában kitűnően verselt, Thály Kálmán kedvence volt. Később Turgenyevtől fordít, a Bolond Istók munkatársa, tárcáit, útleírásait a legnépszerűbb lapok közlik, ártatlan „fehér versei a „Zentai Hiradó-tól a „Zólyom és Vidéké"-ig számtalan vidéki (és fővárosi újságban) látnak napvilágot, de nem ezek által nyer hallatlan népszerűséget. Lőwy Árpád álnéven megírja azokat az erősen erotikus verseket, melyek ugyan (egy kivételével) életében nem jelentek meg nyomtatásban, kéziratos formában terjedtek, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az egész Monarchiában ismertté tették nevét. Pontos feljegyzései alapján tudjuk, hogy több mint ezer felolvasóestet tartott, az ország szinte minden nagyobb településén megfordult Aradtól Makóig, Szarvastól Szombathelyig, Déstől Galsáig, Nagyváradtól Sopronig. De felolvasott Bécsben, Londonban, Genfben, Párizsban, Jénában, Helsingforsban, Boszniában és Moszkvában is. Nincs olyan asztaltársaság, úri kaszinó, klub, egylet, kör, vendéglői szeparé, egyesület, baráti kompánia, ahol Lőwy nem olvasott volna fel, méghozzá zajos sikerrel. A középkori deákénekek, vagabund históriák, dekameroni történetek, erotikus mesék, pajzán anekdoták, obszcén adomák, vaskos tréfák ihlette költészete a legnagyobb „malac-költővé emelte, ne féljünk kimondani – a szar, a fing, a kamatyolás prófétájává. A polgár kétarcúsága jelenik meg látványosan életében: hétköznap hivatali dolgozószobájában a szarmata aranyleletekről értekezik, de vasárnap intim asztaltársaságában dévajkodik, nevettet és gátlástalanul kimondja azt, amire a szalonokban még gondolni is illetlenség. Kedves asztaltársasága a „Kagál, melynek jeles poéták (pl. Szép Ernő), diplomaták, tudósok, közéleti szereplők a tagjai, csakúgy, mint a bécsi „büzérek-nek, akikről ezt írja egyik jegyzetében: „Bécsi előkelő magyarok társaságának tréfás elnevezése volt: »büzér«. Vezetőjük Thallóczy Lajos külügyminiszteri államtitkár, tréfás címén: »büzérnagy«. Thallóczy lakását (Traungasse No. 1.) »büzértanyának« hívták, ez nyitva állott minden előkelő magyar ember előtt. A társaság házi költője volt Lőwy Árpád. Mentségére szolgáljon: nem kiadásra szánta verseit, ellenkezőleg, még lánya előtt is titkolja őket. A nagyzolás c. verséhez biggyeszti e jegyzetet: „Lányomnak, Margitnak (most Uray Józsefné Aradon), aki mint IV-ik polgáris tanuló nagyon faggatott, hogy mutassak neki egy Löwy-féle verset… Most már értem papa, miért hívják magát pikáns költőnek. 1910-ben a gyomai Kner nyomda mindössze 50 példányban, kéziratként nyomatta ki a „Magyar Etnográphiát melyből még a királyi ügyészség sem kapott; Hazai Samu, a regnáló hadügyminiszter is csak távirati úton(!) jutott egy példányhoz. A többi vers kéziratban terjedt, nem zárva ki az illetéktelen beavatkozás, hozzáírás, javítás, betoldás, átírás, belerontás lehetőségét. Talán ez okból döntenek úgy aradi barátai, hogy halála után 1919-ben nyomtatásban is hozzáférhetővé teszik versválogatását, melyet tucatnyi utánnyomás követ.

A kiváló tudós, lám, költőként is a figyelem középpontjába kerül, szobrát Holló Barnabás mintázza meg, s a kor jeles költői köszöntik kerekszámú születésnapi vagy egyéb jubiláris ünnepei alkalmából. Azt hihetnők, nincsen nála kiegyensúlyozottabb, derűsebb ember a Monarchiában, aki népszerűségben sütkérezve (saját statisztikája szerint) „6000 barátja" körében felhőtlen nyugalomban élhet. A tudós és vándorköltő jelmez azonban csak álca, mely tengernyi szenvedést takar!

3. A szenvedő ember

„Senki sem sejti azt, Méltóságos uram –, írja hivatali főnökének, dr. Hampel Józsefnek, a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára vezetőjének feljegyzésében –, hogy én, aki Lőwy Árpád név alatt ezer és ezer embert mulattattam verseim felolvasásával, a legboldogtalanabb embernek érzem magamat. Ha a felolvasásról, ahol nagy hahotákat szoktam kelteni, hazamegyek s lefekszem: órákig nem tudok elaludni s álmaimban is hallok gúnyos nevetést s ezt az átkozott suttogást: »tolvaj!« […] Agyamban egy átkozott féreg fúr; irtóztató kínok gyötörnek. A sors túlságos érzékenységgel és nagy fantáziával vert meg, melyet nincs erőm megzabolázni. Képek vibrálnak szemeim előtt roppant gyorsasággal, fényesek, lángolók, sötétek, borzasztók, gyorsan, mint a kinematográf és ez a sokféle kép még álmomban is mozog s alig enged pihenni. Álmatlan éjeket töltök ágyamban… […] Emberek ujjongását hallom: »tolvaj!« s nincs módomban, hogy letörjem azt, aki e borzasztó szót súgja fülembe […] Tavaly reumámmal és idegbetegségemmel Pöstyénbe mentem s megálltam Losoncon vagy Füleken. Olyannyira le voltam hangolva, hogy bementem egy vaskereskedésbe, hogy egy revolvert vegyek. De mielőtt kértem volna, görcsös sírásban törtem ki… […] Beteg vagyok hét egész év óta: kedélyvilágom meg van zavarva, fel van dúlva. Búskórban és üldözésben szenvedek, mely állapot napról-napra fokozódik."

De hát miért ez az üldözési mánia, depresszió és lelki egyensúlyzavar?

Réthy a következő okkal magyarázza lelki betegségét: gimnazista korában Szarvason nagybátyja szép éremgyűjteménnyel ajándékozta meg, amit diákfilléreiből, később tanítói fizetéséből tovább gyarapított. Doktori vizsgájának finanszírozására kénytelen volt az egészet zálogba csapni, első múzeumőri fizetéséből azonban sürgősen kiváltotta a gyűjteményt. Amikor kiderült, hogy a múzeum szabályzata szerint szakirányú munkájával kapcsolatos gyűjteményt egy munkatárs sem tarthat otthonában, néhány arany kivételével az egészet eladta. Évek múlva, amikor egyik múzeumi munkatársa éremlopási ügybe keveredett, Réthy megijedt: attól félt, hogy zálog-ügye és néhány otthonában őrzött (saját!) aranya miatt szintén gyanúba fog keveredni. Az érmeket kiváltó hordár zsarolásától kezd rettegni, sőt annak leányát, akit sajátjaként szeret és támogat, szintén üldöztetésével gyanúsítja, rémisztő nevetéseket vonatkoztat önmagára („Éjjel-nappal azt képzeltem, hogy nevet rajtam, abban a tudatban, hogy árthat nekem…"), s eljut az öngyilkosság vagy megőrülés határáig. Valójában több jel is arra utal, hogy betegsége korábbi okokra vezethető vissza. Már egészen fiatalon ott kellett hagynia egyetemi tanulmányainak egyik állomását, Krakkót, mert képzelt betegségben(!) szenvedett. 1893-ban, hétévi házasság és ugyanennyi súlyos betegség után meghal imádott felesége, Tokaji Nagy Irén. Kisgyermekeit, Margitot és Aladárt Aradon élő nővérére bízza, de – újabb csapás – a kisfiú másfél éves korában a karjai között hal meg. Egyik rokonának nagy összegű kölcsönt ad, az csődbe megy, s tartozását sohasem fizeti vissza. A csapások sorozatába illeszkedik az érem-ügy, a valóban megtörténtekkel szemben azonban minden bizonnyal ekkor már a patologikus tudat rémképei dominálnak. Nem tudjuk, hogy nyugdíjas éveiben csillapodott-e lelki baja, tény, hogy felhagy a versírással, csak egy-egy baráti levélre válaszol még 1914. november 24-én Aradon bekövetkezett haláláig.

A tudós, a költő, a bohóc és a szenvedő ember eltávozott, de ránk hagyta életművét, melyet itt az eddigi legterjedelmesebb válogatásban közlünk.

4. A kötet anyagáról

Nem vettük be a kötetbe a „Monya Panna című „közösülési dramolet-et, azaz paródiát, s kihagytuk a nagyszámú, folyóiratban megjelent „fehér verset is, nem azért, mert ártatlanok, hanem mert unalmasak. Kisebb változtatással (a versek közzé nem illő Érettségi tételeket a Függelékben közöljük) hoztuk a Válogatott versek teljes kötetét, ugyanis a Széchenyi Könyvtárban őrzött kézirat alapján valószerűsíthető, hogy a ciklusbeosztás Lőwy műve. Az erotikus népdalciklust átdolgozásnak tartom – de népdal-ismereteim szegényesek ahhoz, hogy ezt bizonyítani is tudjam. A Karbunkulus gyűjtemény ajánlóverse egyértelműen Lőwyé, s a vegyes műfajú kötet (mesék, anekdoták, adomák, tréfák, sőt, egy moralizáló elbeszélés) szintén a Mester-, de legalábbis a „büzér-szellem reinkarnációi prózában. A kéziratos verseket a Széchenyi Könyvtár Kézirattárában találtam,