Kocsmaregény

By Chino Hill

- Gratulálok barnaszemű kisasszony a borotvált pina felett - hajolt meg a szoba közepén szertartásosan Jenő, a fotelban ülő Bella felé. - Igazán ízlésesen tapétázta ki a szobája falát.
A Fürge ujjak Bt. mellett a romaparlament sorakozott, homlokukkal a mediterrán színvilágú festést vizsgálgatva.
- Köszönöm - felelte Bella. - Önnek igen jó a megfigyelőképessége. Kiváltképp, hogy végig csak a szemeimet vizslatja.
- Széles látókörű vagyok. És a nő szeme, a belépő a lelkéhez. Ami engem érdekel, az ott van. A többi csak púder, a plasztikai sebész szilikonja. Amire önnek, jegyzem meg, még nincsen szüksége. Arra, azonban felhívnám a figyelmét, hogy a sok koszos mancstól, koszos lesz a fal. Avagy az avantgárd művészet híve lenne Mademoiselle Pinella? Vagy ez most itt egyfajta performansz művészeti bemutató? Nem kell válaszolnia. Valójában az érdekel, hogy most akkor ki is van itt kivel? Van egy olyan érzésem, hogy az a szőke ifjonc a kezében azzal a meghatározhatatlan lőfegyverszerű tárgyal nem őnagypinaságához tartozik. Mint ahogy a másik balfasz sem, aki a pólójával próbálja meg pisztolynak feltüntetni a kezében lévő illatgyertyát.
A másik balfasz Wágnernek volt címezve aki zavartan állt, a fal felől óvatos kíváncsisággal rásandítót pillantások kereszttüzében.
- Ó... azt hiszem most lelőttem a poént - folytatta gunyorosan Jenő. - Mielőtt kitörne a balhé, meg a kurvaanyád, elárulná nekem valaki, hogy mielőtt bejöttem volna az ajtón, a faszért suttogott itt mindenki és ki a faszom van az emeleten?

Dániel Schweinsteiger feladata az volt, hogy raboljon. Női szíveket. De ez a regény nem róla íródott.
Mirabelre antropológusként nem hárult a feladat, hogy világmegváltó tetteket hajtson végre. Így nincs sok, mit említeni lehetne róla. Talán annyit, hogy szűz volt, s nem azért mert magát az igazinak tartogatta.
Lúcsia menekült, ezért kiraboltatta magát. Ám ez nem az a rendőrségi jegyzőkönyv, amely ezt a tényállást taglalja.
Jürgen bevallása szerint, azért randalírozott külföldi, társkereső portálokon, hogy nyelveket tanuljon. Ez a mese nem róla szól, és különben is hazugság.
Jenő nem félt a baltásoktól. Erről a baleseti sebészek regélnek.
Csoki mindennel foglalkozott, amin haszon volt. Ezért bármibe, amibe belefogott, az csak illegális lehetett. Amiről az ügyészségi iratok beszélnek.
A mentősöket nem érdeklik a történetek. Tudják, ők mindenképpen megszívják. Hiszen jó és gonosz örök viadalának kimenetelétől függetlenül, végül mindig ők maradnak utoljára, hogy a maradványokat eltakarítsák.
Csita Szűz Márija elsőszülötteként látta meg a napvilágot. Érdekes sztori, de ez a könyv nem róla szól. Mint ahogy kóborló telefonokról sem, üldözött táskákról sem, és a coltokról és a bicskákról sem igazából.
Ez a könyv a szerelemről szól. Ám a szerelem nem romantikus leányregény. A szerelem kemény, mint a sír.

• Language: Magyar
• Publisher: Chino Hill
• Release date: Sep 2, 2014
• ISBN: 9781311206978

Chino Hill

Something similar should be written here:“A strange, inexplicable feeling overmasters the writer when he grabs a keyboard and starts writing driven by an inner force. Ethereal joy permeates his soul as the lines are flowing out through his fingers, and his soaring imagination comes alive on the pages. This is a mystical connection, which creates a link between the thoughts of the mind and the tangible reality. But this reality flies the reader into another dimension along a recurrent circle.”Well, that text will never be put down here. The writer stands with both feet on the ground and he wouldn’t be able to write down the above sentences without smiling. Don’t expect bittersweet lines of sadness from this author. However, if you dope your coffee with rum, cognac or whiskey without any remorse and write comments on your buddies Facebook posts with a restrained laugh while the others are listening to the marketing bullshit of a mediocre manager with piety, then you are at the right place. Those who are able to look on the sunny side of life with a smile despite of the big lethargic beginning of the workweek on a Monday morning shouldn’t change the channel either.

Book preview

Az alant leírt cselekmények, megtörtént eseményeken alapulnak. Ennek ellenére bárminemű hasonlóság a valósághoz, pusztán a véletlen műve.

Mi Micsoda

A kocsma egy település közigazgatási határán belül levő szeszkimérő hely, ahol ugyanaz az ital sokkal drágábban (sokszor többszörös áron) vásárolható meg, mint a boltokban. Lényegét tekintve a kocsma az kocsma. Nem számít, hogy a nevezett műintézmény egy falusi csehó a buszmegálló mellett, vagy egy felkapott belvárosi italkimérde (divatos néven romkocsma), avagy egy - politikusok és gazdasági holdudvaruk által előszeretettel látogatott - zártkörű klub. A kocsma világához sorolhatóak az ilyen-olyan teaházak és kávézók is. Ez utóbbiak törzsközönsége jellemzően romantikus lányregényeken edződött egyének, időnként a társkereső portálok első randis ügyfelei.

A kocsmaregény, a ponyvaregény műfajának az alja. Nemtörődöm stílusú, nullaértékű, alkotásnak jóindulattal sem nevezhető, NER inkompatibilis agymenés. Szereplői általában olyan - nem egészen kitalált - személyek, akik a társadalomban betöltött szerepüktől függetlenül, időről-időre megfordulnak a kocsmák világában. Ezen személyek nem hősök, nem sosemvolt legendák, nem példaképek, hanem hétköznapi emberek. Épp, mint te.

I.

A lassan kelő nap aurája vöröslő csíkot húzott az égbolt sötét horizontjának aljára, ahogy napi vándorútjának kezdetén, letekintett a folyó rezzenéstelenül tovakanyargó tükrére; sápatag sugaraival gyengéden cirógatva a kora reggel hűvös párájába burkolózó folyópart vizét. A lomhán derengő, nyirkos hajnalban, a hatalmas nyárfák ágai közé lágyan bekúszott a májusi fény; visszavonulásra késztetve az éj árnyát, mely rövidültében ernyedten kapaszkodott minden kis gallyacskába, mígnem aléltan hullt alá a földre. Az élet rendje volt ez. Jól tudta ezt a mindent átjáró feketeség, melynek fagyos mélyében a legforróbb csillagok is csak apró, jeges tűszúrásként pislákoltak; s egyidősként a tér és idő végtelenbe nyúló örök szövetével, tisztában volt vele, az ideje most lejárt. Megadta hát magát a nappalt hozó fénynek, s dermedt csöndjének néma hallgatásával, mállóan foszladozó fátyol gyanánt, csendesen lecsusszant Jürgen alakjáról; aki az új élettől sarjadó avarban bokáig állva, a kezeit egy fának vetve támaszkodó Birsel Küpperst kúrta. Hátulról.

Rejtély, hogy egy Jürgen féle nímand mezőgazdasági traktoros, hogyan tudott egy társkereső oldalon felszedni egy olyan szemlátomást banki világban mozgó, jól menő, menedzserasszisztens csajt, mint Birsel. Valahogy azonban csak megcsinálta. Különben most ágyéka nem csattogott volna a nő kipucsított meztelen fenekén, aki a vaskos fatörzs mélyeres kérgébe kapaszkodva, fejét mintegy engedelmesen lehajtva, párás szemekkel szemlélte, ahogy Jürgen farka ki-be járkál a szeméremajkai között; mígnem a kéj, ágyékából hirtelen kitörő hullámától vezérelve, be nem csukta szemeit, és fejét hátraszegve, halk nyüszögéssel átadta magát az élvezetnek; miközben ízléses művészettel kipingált körmei, a fa durva kérgébe vájódtak. Hüvelyének lüktető rángatózását átvette - a kis, derékig érő, bőrdzsekije alatt - csupaszon világló fara, melyet nem gátolt sem a derekára feltolt miniszoknya, sem az avarban gyűrötten heverő apró bugyi; melyet Jürgen először csak félrehúzott farka útjából - ám, hogy ne dörzsölje azt és kényelmesen hozzáférjen Birsel nedvesen vágyakozó vályújához - menet közben lehúzott róla. S ha már lehúzta, nem fojtotta vissza ajkai kívánalmát, hogy belenyaljon az arca előtt - az eresre duzzadt hímtagja által már kitágított, meztelenre borotvált szeméremdombból - rózsaszínen tátongó lyukba; hogy aztán kőkemény farkát elégedetten mélyessze beléje vissza.

Ahogy Birsel fenekének vitustánca alábbhagyott, Jürgen hirtelen megérezte most rajta a sor, s a nő csípőjét megmarkolva, férfiléte belsejének pulzáló, meleg tejével, csurig töltötte azt. Néhány másodpercig mozdulatlanná meredt, s átadta magát az érzésnek, ahogy a nő széttágult hüvelyének redői, szelíd határozottsággal hozzádörzsölik magukat, megkékülve duzzadó makkjához.

A pillanat mámora lassan tovaszállt, s Jürgen visszafojtottan lihegve, óvatosan kicsusszant belőle. Birsel már józanul, ám csillogó szemekkel megfordulva, sötét, magassarkú cipőjében a férfi elé guggolt; kezével megragadta még ágaskodó farkát, s ajkaival körbefonva, a nyelvével gondoskodóan tisztára nyalta azt, hogy a felöltözés után a férfi gatyája ne legyen csatakos a nap egész hátralévő részében. A tökéletes munka jegyében, kiszívta az ondóvezetékből az utolsó cseppeket, hogy azok később se szivárogjanak Jürgen alsóneműjébe. Aztán másik kezével a lyukából csepegő, sűrű nedvet visszatartva, felállt, és szájon csókolta a remegő lábakkal álló férfit, aki ernyedt szorítással magához húzva, viszonozta a csókját.

A nő kis, fekete retiküljéből előhalászott egy tampont, és a fehér anyag combjaira való áradását megakadályozandó, feltolta magába. Bár lyuka már jócskán szűkülni kezdett, normális méretétől még mindig tágabb volt, így a tampon könnyedén csusszant beléje, nem kis mértékben a hüvelyfalát borító kenőanyag hathatós segítségének köszönhetően. Egy nedves törlőkendővel letörölve a szeméremdombját és a combja belső oldalát borító csuszpájzt, öltözködni kezdett. Lehajolt a csörgő avarágyon feketélő bugyijáért, amit - megérezvén rajta a nedvességet, ami vagy az avaron csillogó párától, vagy az őt korábban elborító izgalmi vágytól, vagy még inkább mindkettő okán volt rajta - a retiküljébe süllyesztett; majd fekete miniszoknyája alját visszahuzigálta a helyére, a combja közepére. Ugyanígy - mint gyors reggeli púder - a melltartóját is lehúzta a kebleire, vékonypántos pólójával egyetemben, melyet a kíváncsi férfikezek a nyakáig toltak, felderítvén gömbölyű kebleinek domborulatait.

Jürgen eközben zavarodottan állt, és fogalma sem volt róla mit csináljon. Nem volt sok tapasztalata a nőkkel, s elképzelése sem volt, hogyan kéne ilyenkor viselkedni, egy eleddig pár levélkéből és két, húsz perces telefonhívásból ismert nővel, akit az első randin - maga sem tudva hogyan, de - megdugott.

Pedig a képlet egyszerű volt. Miután Jürgen sikertelenül pingelte végig az összes valamire való nőt az egyik társkereső oldalon, úgy döntött, hogy valamelyik hasonszőrű, külföldi weblapon próbál szerencsét. Amivel legalább fejlesztheti a német nyelvtudását is.

Az ominózus célportálon Birsel pedig azért volt fent, mert valami igazibbat - de legalábbis keményebbet - keresett, mint a globális felmelegedéstől sújtott árja, germán férfifaj. Így amikor Jürgen - többek közt neki is - elküldte a sztenderd, németre ferdített szövegét: Alig használt kóbor lovag megkímélt állapotban, megmentésre váró királylányt vagy száműzött hercegnőt keres. Toronyszoba, sárkány nem akadály. u.i.: Vasszüzek kíméljenek!, Birsel azonnal válaszolt, mert egy betanulásra kiküldött magyar gépészmérnökkel folytatott közel két éves kapcsolata alatt, megtanult annyira magyarul, hogy ki tudja hámozni Jürgen csapnivaló németéből a lényeget, és inkább a közös nyelvre, a magyarra terelje a párbeszédet. Birsel amúgy is kedvelte a magyarokat. Értékelte bennük, hogy a sokszáz éves német behatásnak köszönhetően, úgy váltak kultúrnemzetté, hogy egyúttal sikeresen megmaradtak a puszták vad népének. Akik ráadásul a globalizáció vadhajtásának ellenállva, az erőszakolt emancipáció ellenében, továbbra is nőként kezelték a nőt. De pozitív módon. Mint valami evolúcióban megrekedt középkori költőlovag, aki bár szerelmes verseket penget lantján szíve hölgyének annak toronyszobája alatt, ám ugyanakkor laposra veri a sárkányt is, aki hölgye szüzességére feni a fogát. Pontosabban egyéb testrészét, de ez lényegtelen, mert a magyarok úgyis megfosztják tőle. Mint ahogy szívük hölgyét is rendesen megfosztják fent nevezett erénytől. És itt nem a szakácskönyvre kell gondolni. Arra nekik semmi szükségük. Minden magyar született szakács, könyv nélkül is. Ráadásul megvan bennük az a kellemes tulajdonság, hogy az olaszokkal ellentétben, szívük hölgyének nem csak addig tudnak szépeket mondani, amíg meg nem húzzák.

Egyszóval Birselnek jó nyelvérzéke volt, és nem csak a franciához. Így viszonylag arra a kérdésére is könnyedén megértette a választ, hogy miért is hívják Jürgent, Jürgennek, ami nem az a tipikus magyar név.

Jürgen ezt röviden elintézte azzal, hogy ez az ő beceneve, ami a németországi munkavállalása során ragadt rá. Ami többé-kevésbé igaz is volt. Mindössze a névadás körülményeit nem részletezte. Sem a helyszínét. Azt a németországi ír csehót, ahol a munkahét stresszét oldotta magyar és hegesztőipari szakmunkás kollégái társaságában. S amely csehó mellékesként kuplerájt üzemeltetett. Vagy a kupleráj mellett üzemeltette mellékesként a Guinness sörcsapot? A lényeg az, hogy a második Kilkenny - Jameson páros után feltámadt benne az ír hazaszeretet, és minden németet Jürgennek kezdett el nevezni. Kezdetben visszafogottabban, majd a további Kilkenny - Jamesson- ok után egyre határozottabban, ignorálva a bennszülött svábok kifejezett nemtetszését. Az ötödik rund után még arra is lett bátorsága, hogy átüljön a szomszéd asztalhoz letelepedő helybéli, hamvas szüzek mellé; akik merő véletlenségből épp annyian érkeztek a kocsmába, ahányan Jürgenék voltak. S merő véletlenségből a csapos épp melléjük ültette le őket. S akiknél merő véletlenségből nem volt egy öngyújtó sem. S akik merő véletlenségből épp a krimó legvidámabb barakkjához fordultak tűzszerszámért.

Az alkalmat kihasználandó, Jürgen bőszen építeni kezdte az árja és a keletiszél fajai közti hidat, minden német nyelvtudását vehemensen latba vetve. Ami nem is ment olyan nehezen. Tekintetbe véve a tényt, amit minden nyelvtanuló nagyon jól ismer, hogy az idegen nyelvi önkifejezés képessége a véralkohol szintjével exponenciálisan emelkedik.

A svábok viszonylag békés nemzet. Már mondjuk a sósvízi krokodilhoz képest. Így a Jürgenezés miatti nemtetszésüket kezdetben békés úton igyekeztek kifejezésre juttatni néhány lapos, de morcos pillantás képében. Amely nonverbális kommunikációt két liter sör és húsz cent whiskey után senki sem vesz észre. De még ha történetesen észre is venne, már nem érdekelné. Ugyan volt egy-két kolléga, aki érezte a rezgést az erőben és próbálta lebeszélni Jürgent arról, hogy a malátalé hatására fritz-ként hívja oda a csapost az asztalhoz, ám a hülyeség ragadós. Pláne, ha jókedvvel párosul. És még inkább, ha eme felhőtlen jókedv alapjának negyven százalék a szeszfoka.

Ahogy az már csak ilyenkor lenni szokott, mire kitört a verekedés - amit erős túlzás lenne verekedésnek nevezni, hiszen simán összeverték őket - Jürgen már a fasorban sem volt. Gyengéd érzelmeket ébresztgetve belsejében egy Gretchen nevű mädchent kísért hazafelé. Akiről menet közben kiderült, hogy mindössze csak tizenhat éves. Amely információ eléggé kedvét szegte Jürgennek és gyökerestől kiszárította a szerelem apró bimbaját a lelkében; mert Jürgen nem volt pedofil. Ezért huszonegy év alatt nem kefélt nőket. Bár az igazat megvallva a felett sem nagyon. Jürgen romantikus lélek volt. Amolyan gáncs nélküli kislovag egy, a múltból itt ragadt trubadúr. Legalábbis ezzel áltatta fatökűségét, amiért nem mert egy lányt sem leszólítani sohasem. Pedig Jürgen kisportolt, izmos, széles vállú alakja miatt elég jól nézett ki. Ugyan dús, világosbarna haját a fodrászok búzaszőkének mondták, ám ez az árnyalat egy férfiember tizenhat színből álló komplex színskáláján nem szerepel. Így a Jürgenében sem. Sima, ragyamentes arcbőrétől csődbe mentek a kozmetikusok, és tökéletesen ívelt, érzéki ajkait etalonként mutogatták a plasztikai sebészek. A csajok elolvadtak álmodozó, sötét barna szemeitől, melyhez enyhén szomorú tekintet párosult. Ugyan a férfiak ezt a fajta tekintetet szimplán bambaságnak nézték - és nem is tévedtek -, a nők számára olyan volt, mint a megtestesül Barbie világ mesebeli hercege egy nyálas, hollywoodi tinirománcból. Így aztán a gyengébbik nem képviselői tapadtak Jürgenre, mint könnyed tavaszi szellőben az ártatlan, kis rovarocskák Puncika szélvédőjére, amikor mentőautójával százhatvannal levágtat a hármas főút Warsteiner -i dombjáról. Illetve csak tapadtak volna a nők Jürgenre, ha észlelte volna a közeledésüket. Ám ő mindig azt hitte, hogy a lányok - már ha lehet egy ösztrogéntől fűtött, C kosaras köbkebelméretű nőstényt lánynak nevezni - azért állnak szóba vele, mert barátkozni akarnak, mint egy korosztályától érettebb gondolkodású férfival. Így sosem vette észre, hogy a lányok nem az intellektuális dumájára buknak, nem is megfontolt stílusára, hanem a farkára. Mert a csajoknak nem a romantika kellett, hanem, hogy valaki végre normálisan megvakarja lassan pelyhedző vénuszdombjukat. Belülről.

Jürgen azonban téveszméi miatt erre vak volt. Ezért a lányok betölttették vágyaikat a Jürgentől éretlenebb, idióta suhancokkal; rendszeres szerelmi drámákat kreálva ezzel a gondosan szervezett házibulikban. Ahol a lányok aztán két dráma közt kisírták a köcsög, szemétláda fiúk feletti bánatukat - akiknek csak arra kellettek - a barátnőik vállán, és szívesen fogadták Jürgen vigasztalási kísérleteit; úgy tekintve rá, mint végre egy igazi, komolyan vehető férfira. Persze Jürgen még ilyenkor sem vette a lapot, így a lányok a következő házibuliban ismét a barátnőik vállán sírták ki aktuális szerelmi bánatukat. Jürgen meg szép lassan megutálta a bulikat. Mintha erről a bulik tehettek volna, s nem Jürgen fatökűsége.

Pedig az a bizonyos svábországi Gretchen nevű mädchen végképp nem érdeklődött a lovesztori után. A csapos határozott céllal rendelte be őt és barátnőit a csehóba. Egyrészt növelniük kellett a fogyasztás mértékét, másrészt le kellett adniuk a jattot, amikor a csehó feletti kis szálloda diszkrét szobái közül egyet-egyet rövid időre használatba vettek. Szóval Svábország virága különösen csalódott volt, amiért hazakísértette magát a sráccal, aki nem hogy dugni nem akart, de korára való tekintettel még romantikázni sem.

Jürgen szintén csalódottan bandukolt aznap este haza, de legalább sérülés nélkül. Aminek titokban azért örült, amikor másnap kiengedték kollégáikat az előzetesből, illetve a baleseti ambulanciáról. Akik nem titokban voltak egyáltalán nem vidámak, amit Jürgen tudomására is hoztak. De csak óvatosan, mert a gipszektől nehezen mozogtak, az állkapocstűző drótoktól meg csak vicsorogni tudtak. Ezért inkább jobbára csak morogtak. Azon kívül az ügyvédjük a mihez tartás végett figyelmeztette őket, hogy pár napig még rendőrségi megfigyelés alatt lesznek. Így Jürgen megúszta azzal, hogy a Jürgen nevet kapta a spontán nicknév keresztségben.

Valamilyen okból kifolyólag, Birsel rákattant Jürgen dumájára, aki minden mindegy alapon, a vesztesek nyugalmával tolta a szöveget. Ezért igencsak meglepődött, amikor Birsel tett javaslatot egy személyes találkozóra, mert üzleti ügyben Heinekenen keresztül kellett, hogy utazzon; és egy éjjel két órai, gyors randevú a városban elég következmény nélkülinek tűnt ahhoz, hogy pár perc erejére találkozzanak. Már ha Jürgen is akarja. Persze ő akarta. Ekként Heinekenen való átutaztában, Birsel leparkolta egy biztonságosnak tűnő helyen a verdáját - egy pláza emeletes parkolójában a harmadikra -, ahol a megbeszéltek szerint, találkozott Jürgennel.

Hétköznap éjjel Heineken sosem a zsongásáról volt híres. Pár utcányi séta után, Jürgen tette a javaslatot, hogy üljenek be a kocsijába és menjenek ki a városszéli benzinkútra, ahol meglehetősen kellemes kávét mérnek. Ugyan magában húzta a nyakát, hogy Birsel kis, kék Audi TT-jével szemben, az mit fog majd szólni a faterjától kölcsönkért, szakadt egyes Golfhoz - amivel kimennek a benzinkúthoz -, de oktalan. Birsel nem az az anyagias fajta volt. S ekkora már rég megszédült Jürgen fent említett álmodozóbarna szemeitől.

Az ötlet, hogy a benzinkúthoz csak percekre lévő folyóparton igyák meg a kávét, szintét Jürgentől származott. Nem volt egy randiguru, viszonylag hamar kifogyott a szóból. A folyópart békességes nyugalmában szemlélni a csillagokkal pettyegetett májusi égboltot jó indok volt a számára, hogy végre hallgathasson. A gátoldalról a fasoron átmentükben, csak azért fogta meg a Birsel kezét a part felé tartó ösvényen, hogy a göröngyös talajon magassarkújában óvatosan lépkedő nőt biztonsággal vezethesse a sötét fák lombkoronája alatt. A parton aztán felnézett a csillagokra, majd Birsel szemeibe. Eszébe jutott valami hasonlat a Birsel szemeiben lévő csillogás és a Tejút ragyogása közötti összefüggésről, de megfogalmazni nem tudta. Meglehet Birsel szemei barnák voltak, mint a Jürgené, de közel sem álmodozóak. Ellenben mintha kíváncsi várakozás tükröződött volna benne. Minden mindegy alapon - Sok beszédnek sok az alja - mormogta, majd a kezében lévő női kezet gyöngéden közelebb húzta magához, szelíden háta mögé csavarta tulajdonosának, és még gyöngédebben ajkon csókolta. Ámbár eszébe jutott, hogy bocsánatot kérjen - mondani is akarta -, de mivel Birsel nem tiltakozott, így inkább folytatta. Ez egy ilyen pillanat volt. A holdfényes ég alatt, a feketén úszó folyó partjának fái mentében.

Természetesen a kötelező tiltakozó program elkezdett futni Birsel agyában, amikor közel egy órányi smárolás után, Jürgen keze becsúszott a bugyijába. Tán még egy erőtlen Ezt nem szabad. is elhagyta a száját; de amidőn Jürgen szétszáradt, edzett munkásujjai belemélyedtek a lyukába, eleddig nem tapasztalt érzés költözött az alfelébe. Ez új volt Birselnek. Az ugyanakkor a fenekébe markoló erős férfikezek kemény tartása borzongatóan kellemes volt a számára. Az irodisták puha ujjaihoz szokott teste nem ehhez a fajta érintéshez volt szokva, s nem ehhez az őserőhöz, amely ezekből a valódi kezekből áradt. És amelyből megérezte az igazi férfi mibenlétét.

A többi már ismert. Jürgen megkúrta Birselt, és most ott állt zavartan, Nők Lapján nevelkedett férfiléte teljes töketlenségében.

Birsel nem készült szexre. Az, hogy az utazás előtti utolsó pillanatban gyorsan, rutinból simára borotválta az intim szféráját, nem számított készülődésnek. Egy jól nevelt úri leányzóba kellőképpen beleszocializálják, hogy első randin illetlenséget ne csináljon. Ám Birsel nem volt úri lány, hanem egyszerűen csak jól nevelt. Belülről és ösztönösen. Ő sosem rosszalkodott. Na jó, csak egyszer a céges partin, de az nem igazán számít. Akkor egy kicsit többet ivott, mint szokott. Nem sokkal, épp egy hangyányival. Jó volt a hangulat és ő frenetikusan érezte magát. A főnökének a főnöke is helyes srác volt. Sármos és - az irodai létben eltunyult fiatal titánoktól eltérően - izmos. Persze ez már csak menet közben derült ki, amikor a meeting room sötétjében a játékból arcra adott pusziból váratlanul csókcsata és nyelvek kardozása lett. De ez nem igazán számít, hiszen nem dugtak. Na jó, leszopta csávót és?! Az nem kérte. Csak úgy jött. Magától. Megkívánta a férfi farkát és a szájában akarta érezni. Gondolkozni közben nem gondolkozott. Így adta a hangulat. Ugyan tangabugyija lekerült a szoknyája alól ott is, de nemhogy a