Mo

By Nagy Péter

A Mo című regény napjainkban játszódik.

 

Főhőse egy tanácsadó cég vezetője. A teljesítmény megszállottja. Igyekszik embereivel és partnereivel is jól bánni. Együttműködő és kreatív. Van egy csapata, kiváló képességű és szerethető munkatársakból. Összetartja őket az értékrend, amelyet visszatérően értelmeznek, alakítanak.

 

A főhős Idősödik, ezért már aktuális és élő téma számára az utódlás.

Születésnapján tervezi eldönteni, hogy két vezető munkatársa közül melyiket választja, jelöli ki az utódjának, akit azután betanítana és támogatna az átmenetben.

A két munkatárs közül az egyik különösen közel áll szívéhez, a másikukat ellenben a cég tulajdonosa támogatja.

Hősünknek mozgássérült fiával is foglalkozni kell, akit egyedül nevel. Az ő jövőjét is végig kell gondolnia.

És nem utolsósorban a sajátját is.

A születésnapon azután nem minden alakul a tervek szerint.

 

Mire számíthatsz, ha rászánod magad az elolvasására?

 

Rövid —  nem veszi el túl sok idődet.

Komoly és játékos egyszerre —  mint az életben, ha sikerül :)

Politikamentes

Naturális fizikai leírásoktól, meghökkentéstől, vértől, erőszaktól, szextől mentes.

 

 

ÉS! Talányos, valamint van benne egy egyediség, ami meglepetés.

 

A trilógia további részei 2023-ban és 2024-ben jelennek meg.

• Language: Magyar
• Publisher: KONETT Hungaria Kft
• Release date: Aug 6, 2023
• ISBN: 9798223992523

Book preview

TARTALOM

TARTALOM

ELSŐ RÉSZ: MO SZÜLETÉSNAPJA

5:00

6:30

8:00

Óda a teljesítményhez

9:00

10:30

12:00

13:00

15:00

16:30

17:00

19:00

20:00

MÁSODIK RÉSZ: HINN ÉVE

Egyébként sem vagyok az a nagyon szerető típus

Ki ölte meg a házmestert?

Bhizalom

Itt a piros, hol a piros

Az egyik jó cselekedethez egy pillanat is elég, a másikért hosszasan meg kell szenvedni

A nyálas elemeket gyorsan letudtuk

Nem biztos, hogy jó, ha az ember egyből üt

Pergetés

Hívhatjuk megelőző intézkedésnek

Felvonó a mélybe

Doktor Szabálykönyv

Van itt elég tök

Mo születésnapja utáni reggeli szeánsz

Már így is többet mondtam, mint kellene

A szék, amire Hinn leült

Mindfulness

Lehet, hogy egész életemben kényelmetlenül éreztem magam

HARMADIK RÉSZ: CSIP KALANDJA

Kípatelep visszavár

A kis szadista!

Csak az igazat, Hunnay!

Az idő kereke

Csip invokációja

A nyavalygó öreg

A szövegben található utalások, hivatkozások

BEMUTATKOZÁS

ELSŐ RÉSZ: MO SZÜLETÉSNAPJA

5:00

Ma is, mint minden nap, a hajnali ébredés és a kora reggeli felkelés között az egyben lét élményére figyelek.

Elterülve, nem mozdulok, minden porcikámat, izmomat, zsigeremet megpróbálom érzékelni. Elképzelem, hogy bebújtam magamba, és ott pihenek, kicsit mozdulok, áradok, formálódom.

Hálás vagyok, hogy élek. Egyszerre vagyok a minden és a semmi. Igyekszem nem gondolkodni, de mégis eszembe jut, hogy boldog vagyok. Ha nyugtalan lennék, akkor nem tudnék feküdni és figyelem nélkül jelen lenni.

A szívemnek igazságtalan sorsa van: folyamatosan működik. Jó régóta, hála az istennek, és még bírja, pedig nem tudja kipihenni magát. Vagy a szív úgy pihen, hogy egy ütés — egy pihenés, és akkor mindig kipihenten üt? Gondolom, mert amikor már elfáradt, akkor nem ver tovább.

Remélem, a kis szív eléggé érzéketlen tud lenni, mert már rég bedobta volna a törülközőt nagy káromkodások közepette. Megkérem a többi szervemet, hogy dicsérje, féltse, óvja. És köszönöm az egész testemnek, hogy még hajlandó hordozni engem és alkalmazkodni az agyamból eredő ingerekhez.

Most csak arra törekszem, hogy kifussanak ezek a gondolatok, és a semmi nyugalmával folytassam a semmittevést.

A félálom a fotelban folytatódik, teljes sötétben, de már felöltözve. A bealvás sikerül, nyáltól ragad az arcom, amikor magamhoz térek.

Utána a pozíciók, amelyekben részben a tartás, másrészt pedig a légzés, harmadrészt a kozmikus kapcsolódás lehetősége a lényeg. Rákaptam a gyertyára, abban szeretek lenni, fejen állás kevésbé megy. Ám minden fenék az ég felé törekszik, ezért nekem is fordulnom kell. Támaszték nélküli virág vagyok, kúszónövény vagy egy fejre ejtett és figyelembe merevedett hüllő, esetleg egy ember.

A fém szélhárfa peng-cseng-bong, fülemben, gyomromban, szívemben remeg.

6:30

A madarak ébredeznek, derengés van, benézek Csiphez, aki már mozog egy kicsit. Feje a pillangós párnán, az ágya felett a G1LC2BF (Give One Last Chance To The Butterflies) segélyszervezet jelképe, egy nyíl, amely a dinamizmust jelképezi, amire törekedhetnek pártfogoltjai, de soha el nem érhetik.

A baleset miatt testtartását vesztett, ám az agyi sérülés fokát illetően vitatott épségű kisember érti, amit mondok, beszédképessége egyre javul — korábban csak a nyögésekben és makogásokban merült ki, ma már tudunk, ha csak lassan is, de beszélgetni. Igaz, hogy leginkább gépen keresztül, ha abba belebeszél egy hanggenerátorral, már egészen érthető, amit mond. Tud sírni és gondolkodni is. Kézimunkát nem tud végezni, nemcsak a lábai hagyták cserben, már ami maradt belőlük. Az egyik kezében még maradt egy leheletnyi fogóképesség, ezt a kezet arra is tudja használni, hogy egy speciális toll-eszközzel szavakat formáljon a számítógépen, ezeket vagy olvasni, vagy hanggenerátor segítségével hallani is lehet.

— Boldogság hasson át. Őrizd érzéseid. Lélektől lélekig, szívtől szívig — recsegi a gépen keresztül.

— Én meg kívánom neked a pillangókat, a szabadon szálló madarakat, a világ összes szép állatát, amelyeket úgy szeretsz. — Gorilla! — kiáltja, és hugat (huhog és ugat egyszerre). Én meg visszanyőgök (bőgök és nyögök egyszerre). Bambi, az ápolónő, aki szinte mindennap eljön Csiphez, tanított minket ezekre a játékos hangutánzásokra.

Tehát a napomban reggel átlényegülés, csendesedés, Csip nézegetése, felkészülés, majd elkészülés (öltözés), elindulás, munka, vásárlás, hazajövetel, Bambi váltása, Csippel vacsora, közben elmesélem neki ami aznap történt, illetve, ami bennem megragadt, ha valamivel gondom van. Olyan, mint a pszichológus, nem? Ott is az ember beszél, tükröt tartanak neki és elfogadóan meghallgatják. Ezt teszi Csip is, és amit közbe-közbe reccsen, azok mindig aranyat érnek. Én sokat locsogok, ő meg tömören fejezi ki magát, ez már így adódott.

Csip székének a széles karfájáról elveszem az odakészített ajándékomat. A csomagban Csip kalandjának első részlete van kinyomtatva. Ezt a fiam írta, ez az első próbálkozása a baleset óta és reménykedem, hogy ez új aktivitást, erőt jelent a számára.

Kibontom a csomagot, megígérem, hogy este elolvasom az írást. Még egy kis hugatás és nyőgés, csipcsipcsókázás, utána egy kis nyálat ken az arcomra, amikor fölé hajolok, és magamhoz húzom, ő meg mintha egy kicsit, egy centit mozdulna felfelé az arcom irányába.

8:00

Még kitart a szívemben a boldogság, amikor belépek a munkahelyemre.

— Hepibörszdéj — állja el az utamat asszisztensem, Cili, megpuszil és utánam jön velem a szobámba. Átadom neki a kabátomat, és felakasztja a fogasra. Életre keltem a számítógépemet, ő pedig azt mondja: — Lássuk, mi van mára. — Nagyjából tudom. Két cég, egy egyetem, egy magántalálkozó meg a belsős projekt megbeszélés. — És nem feledkezhetsz meg az ötórai teáról Májkkal — egészíti ki Cili. — Ó igen, ma különösen nem, biztos ő is nagyon készül rá, gondolom.

A félig nyitott ajtón Hinn lép be. Halványzöld ruhájában olyan, mint egy friss alma. Minden nap jóleső érzés, hogy együtt lehetünk, most már hat éve. Szeretem nézni az értelemtől sugárzó arcát, a szeplőit, és a kis akaratos ajkát. Ő a legfontosabb munkatársam, és a legközelebb érzem magamhoz, mint embert.

Az ötödik x végén járok, családom a fiamra korlátozódik, mivel szüleim meghaltak; volt élettársammal összevesztünk fiunk balesete után, és kitántorgott Amerikába; testvérem nem volt. A munkám a fő élvezet forrásom, és ezt nem szégyellem. Nem törekszem kapcsolatokat, barátokat szerezni, inkább arra figyelek, jó ember legyek.

Hinn, aki ilyen mód főszereplővé vált az életemben, megáll az ajtóban; amikor intek, hogy bejöhet, közelebb lép, kicsit meghajtja fejét és felköszönt. Ő nem az a puszilkodós fajta. Rám mosolyog, visszamosolygok.

Tiki is befut, bejön, rám- és felköszönt, megköszönt, az összes isten nevében, akik mindenben benne vannak, az ő hitét is beleértve. Senki ne nagyon melegedjen meg a székében, jelzem, félig ülünk, félig állunk, mert hamarosan indulunk. A tárgyalóasztalomnál, ami egy nagyon szép cseresznyefa darab, üveg berakással, hozzá illő színes kárpitos székekkel, a szívemhez nőtt, még én választottam ki két évtizeddel ezelőtt. Magam szereltem össze egy hajnalon a hozzáillő szekrénnyel együtt, amely nyitott polcokból és egy faajtóval meg egy üvegbetétes ajtóval zárható részből áll. Az ajtók helyretétele volt a legnehezebb.

A székemből rálátok a recepció melletti táblára: Performator Consulting, mondja a tinta kék betűs felirat, alatta a színes logó, háromszög, kör és négyszög kombinációjából megalkotva. Kisebb, de messziről is még olvasható betűkkel pedig: megújulás -megőrzés-eredmények.

A recepción a falon egy nagy képernyőn úsztatott prezentációval cégünk munkavégzésével kapcsolatos főbb alapelveket lehet olvasni:

Természetesen tudom, hogy minden kinyilatkoztatás annyit ér, amennyire a valóságban meg tudják valósítani, aszerint cselekedni. Ezért a jelszavakat rendszeres dialógussal újra és újra átértelmezzük. A sportolók is mindennap edzenek és hiába tudnak rúgni, dobni, cselezni, fejelni és így tovább, a technikát is, az erőnlétüket is és a gondolkodásukat is folyamatosan csiszolni kell. Miért lenne ez nálunk másképp? Itt az irodában edzünk, az ügyfeleknél teljesítünk, játszunk.

A szobámból kilépve a nagy munkatérbe is be lehet látni, ahol jobbra, a bejárat mellett, a falon, kint függ a versem, amit annak idején megmutattam a munkatársaknak is. Nem vagyok költő, de a játékosság szellemében versbe foglaltam szakmai hitvallásomat.

Óda a teljesítményhez

Szeretlek, magasztallak, tisztellek, néven nevezlek:

Teljesítmény

Azért vagyok, hogy tegyek, elvégezzek, létrehozzak:

ha van egy szikra, abból lángot lobbantsak, élesztgessem, őrizgessem, használjam.

Álmodjak: ha megálmodtam, elképzeljem,

ha elképzeltem, kidolgozzam, megformáljam, csiszolgassam, szépítgessem, készre zárjam.

Ami kész, legyen jó: az ének pendítse meg a húrt, a szó rezgesse meg a lelket, az elmét; a tárgy úgy szolgáljon, ahogy kell neki; a szép szép legyen, az ízes ízes legyen, a penge éles legyen.

Hallok és látok és szagolok és ízlelek és tapintok és érzek.

Ez kell. A csinálásban éljem át. És az életem váljon tetté.

Mert kezdetben vala az ige, és az ige is egy tett.

9:00

Hinnel a mai nap első ügyféltalálkozójára megyünk. A Thrust vállalatnál a recepción ülő lány megkéri, várjunk. Sötétek még az irodák. Előbb jöttünk volna?, nézünk egymásra Hinnel. Leülünk a pulttal szembeni citromsárga tákolmányra, amelynek fekvőkád formája van, de egyik oldalán lejjebb nyomták a föld felé, mintha egy ormótlan madár inni készülne. Ez így dinamikus, gondolom, de legalábbis formabontó. A fogadópult mögül elénk terem egy kiskutyus, fehér öleb, egyikünkről a másikunkra néz. Kik vagytok, kérdezi a tekintete, kapok falatot? Villámgyorsan végignyalja mindkettőnk lábát, felpattanunk. Mű kedvességgel rámosolygok a kis korcsra, lábam már lendülne, hogy kezdőrúgást adjon neki egy repüléshez. Hinn felkapja azonban, ölbe veszi és megcirógatja a nyakát. A recepciós lány odaugrik, és ezután fél perces nyávogás következik, ugye milyen édes, jaj de cuki, majd a kis gézengúz csitítása, amikor nem kap enni, jó kutya, és lehelyezése a pult mögé.

Amikor leparkoltunk és átvágunk az irodaépületük előtti parkon, akkor elfogott valami nosztalgia a csavargás iránt. A parkban kutyát sétáltatni, hordozni magunkat… A park maga is nagyon trendi, mert a játszóteret, kutyafuttatót és focipályát, kosárpályát, erősítőgépeket, gördeszka és terepkerékpár dombokat, kosárpalánkokat körülvevő épületek aljában kávézók, étkezdék (bistro, pho-levesező, sushizó, mind a nagyon divatosaknak; dőnerező a diákoknak és fiatal férfiaknak) és edzőtermek (hagyományos meg zumba, kettlebell és a társai), még egy garázsba süllyesztett rali pálya is van. Az ÚKP Business District informatikai, pénzintézeti és média vállalkozásokkal, jogi irodákkal van tele.

Mi a különbség az étterem és a bistro között? Tíz megkérdezettből kilenc válasza az, hogy fogalmam sincs, egyé pedig: az jobban hangzik. Aki az utak, külvárosok porában és mocskában fürdő, sötét, büdös, olcsó berendezésű ivókra gondol, annak nyilván nem