Donor

By Vida Zsolt

Mi lenne, ha élet lenne a halál után? Vajon élnénk-e igazán, ha nem félünk az elmúlástól? Ezen gondolkodott Kárdi András professzor, a 4EVER labor vezetője, miközben átsétált irodájából a tárgyalóterembe. Ha figyelembe vesszük, hogy ki várta bent, azt gondolhatnánk könnyelműség volt részéről filozofálni, a kezében tartott szerződésben ugyanis, kutatása, élete és az emberiség jövője is egyaránt benne foglaltatott. Lazaságának védelmére legyen szólva, ellentétben a világgal, ő felkészültnek érezte magát, hogy megváltoztassa a természet legősibb törvényét. 

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: May 12, 2023
• ISBN: 9789635744015

Book preview

Donor

Donor

Vida Zsolt

Underground Kiadó Kft.

Tartalomjegyzék

Impresszum

Előszó

0

1. Balko és Gigi

2. Adok-veszek

3. Utolsó simítások

4. Meló

5. Dilemma

6. Minden az, aminek látszik

7. Ki vagyok én?

8. Csak egy lehetőség

9. Eszközök és célok

10. Változik a világ

11. Élni és

12. Élni hagyni

13. Szereposztás

14. Sarokba szorítva

15. Útra lépni, és járni rajta

16. A felelősség oszthatatlan teher

17. Tudomány és ösztön

18. Elvira

19. Az otthon melege

20. Az éjszaka varázsa

21. Családban boldogan

22. Mindenki pótolható

23. Jó szándék puskaporral

24. Döntéshozatal

25. Fegyverrel a békéért

26. A valóság talaján

27. Fertőzések nyomában

28. Míg a halál el nem választ

0

Impresszum

2023

Underground Kiadó Kft.

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Borítókép: Vida Lejla

Előszó

- Egy gondolat csodákra képes, de csak ha nem hagyjuk, hogy kárba vesszen. Ezért én úgy döntöttem, hogy papírra vetem, esélyt adva ezáltal annak, hogy szárnyra kap. Ha okoztam a kedves olvasónak pár izgalmas, boldog, vagy mély érzésekkel teli pillanatot, már úgy érzem nem volt hiábavaló a munkám, de ha sikerült új gondolatokat ébresztenem, akkor biztosan elérte a célját e könyv.

Mielőtt viszont fejest ugranánk az általam teremtett világba, hadd adózzak mindazoknak, akik segítették a regény létrejöttét. A kiadónak, aki nélkül nem tarthatná most kezében a könyvet, a grafikusnak, akit megáldottak a képességgel, hogy a betűkből képet formázzon, és azoknak az embereknek, akik idejüket nem sajnálva, aprólékos óvatossággal átolvasták, hogy segítség felfedni a benne rejlő kisebb-nagyobb hibákat. Köszönöm nektek és önnek is kedves olvasó, hogy érdeklődésével támogatja munkánkat.

- Na, mi lesz? Elkezdjük már, vagy mi? – szólalt fel...

0

A helyiség komor volt és hideg. A levegőt belepte a nyugodt időtlenség és a békés üresség. Az egyetlen fényforrás, egy a mennyezetbe rejtett halvány, régi lámpa volt, ami épphogy megvilágította a két széket közte az asztallal, amelyen egy sakktábla díszelgett.

- Gyalog az E4-re! – jelentette ki Kalzberg úr. Az asztal túloldalán ülő konstatálta a lépést, majd válaszként előlépett egy fekete ló a G8-ról.

1 Balko és Gigi

- „Újabb győzelmet ért el a hazai válogatott a világb.. , „Folytatódik a Tó Terasz. TT Zsuzsi összejött TT Balázzsal.. Hogy vajon ez kit érdekelhet? „Az egy főre jutó GDP ismét növekedett, hála a kormány új adórendszerének. Most, hogy a vállalkozók többet takaríthatnak meg, megnőtt a vásárlási kedv is, ahogy az várható volt, bár egyes elemzők szerint ez csak a kezdeti lelkesedésnek tudható be és az attól való félelemnek, hogy ez is csak átmeneti intézkedés lesz. Igaz a vállalatok többet tehetnek zsebre, sokak tüntetnek már most, hogy a bérek mégsem emelkednek. Úgy is van! Tömjük tovább azokat a vaskos zsebeket, hátha végre kipukkadnak. Minek is olvasom ezeket? Csak felhúzom magam. Lássuk csak… Hol van? – tépelődött az 51 éves férfi íróasztala mögött ülve. - Azt mondja… Itt is van! „HATALMAS ELŐRELÉPÉS A DONOR PROGRAMBAN! Az utóbbi időben igen nagy hírnévre szert tett Nobel díjas Prof. Kárdi András úttörő találmánya, amely gyógymódot kínál a bénulásos betegeknek, végre elérkezett a teszt-stádiumba. - A kormány egyelőre az állat kísérleteket engedélyezte, de hamarosan kipróbálhatjuk a módszert embereken is, természetesen az ő, vagy családjuk beleegyezésével – nyilatkozta újságunknak a professzor. Ez a forradalmi módszer sokakban vet fel kérdéseket, de a gondolat, hogy sokan, akik ez idáig gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, most végre felépülhetnek, egyelőre féken tartja az indulatokat. - Az emberek hülyék Dorka! Most mondd meg! Itt van a megoldás a kezünkben. Persze, hogy áldozatot követel, de ez még mindig sokkal jobb, mint hagyni, hogy megfagyjon valaki az utcán!

- Teljesen megértelek Doki! – asszisztensnője a reggeli ellenőrzés közben válaszolt. Amíg a doktor a híreket olvasta ő átnézte a készleteket, fertőtlenítette az eszközöket, asztalán rendet rakott és bekapcsolta a számítógépet. A gép miután elindult frissítette a betegségek adatbázisát. - Az emberek sokszor olyan bután tudnak viselkedni. Ha nincs gyógymód az a baj, ha van, akkor meg az. Több olyan ember kéne, mint amilyen te vagy.

- Ne túlozz! – mosolyodott el egy pillanatra Róbert, de azután arca elkomolyodott. - Tudod, ha korábban sikerült volna elkészíteni a gépet, még élne a bátyám. Húsz éve praktizálok, de egy-egy vesztes meccset még mindig nehéz elfogadnom.

- Remek munkát végzel, és ezt mindenki tudja – kacérkodva mosolyogott rá, a nála kicsivel fiatalabb egyedülálló nő. - Nem csak azért állnak az ajtó előtt, mert nem lenne máshová menniük.

- Köszönöm Dorka. Na, kezdjünk neki! Hívd az első betegünket! És ha Béla bácsi megint itt van, szólj kérlek a feleségének!

---

Újbarányi, alig negyven ezer fős település volt egy órányi autózásra a fővárostól. Négy jól elkülöníthető részre oszlott. Az ipar negyedre, a kertvárosi részre, ahol a gazdagok laktak, a lakótelepre, ahol a szegények éltek, illetve a területet körülvevő erdőre. Utóbbi egy része gondozatlan, lezárt dzsungel, amelynek a kéményekből ömlő füst megállítása volt a feladata, egy másik része, az ország krémje körüli elkerített terület, ahol állattenyésztés és növénytermesztés zajlott, míg a lakótelep mellett a hosszasan elterülő szekció a nincstelenek magánbirodalmaként szolgált. Újbarányi, az Állami Főépítészeti Intézet mintapéldányaként díszelgett, egyikeként az egy kaptafára épített településeknek, ennek ellenére virágzott a központja és a közintézményeket is rendre felújították. Mindennek az volt az oka, hogy itt lakott az ország egyik leggazdagabb embere. Kalzberg György pedáns életet élt. Apja életre nevelte. Abban a tudatban öregedett meg, hogy egy élete van, aminek egyetlen percét sem pazarolhatja önpusztításra. Kötelessége van, mégpedig az, hogy a legjobb legyen! Kerülte az alkoholt, a cigarettát és általánosságban a káros szenvedélyeket. Egyetlen nőt szeretett egész életében, annak ellenére, hogy a szerelme az érzéseit rendszeresen megosztotta más férfiakkal is. Az iskolákban kitűnő volt, a versenyeken első helyezett, munkában szorgalmas, kevés barátjához pedig hűséges. Mondhatnánk, hogy jó ember, de igazából sosem törődött mások véleményével. Háromemeletes házának két szárnya volt. A keletiben élt ő és egykoron felesége, a másikban pedig gyermekei laktak, akik azóta már saját villát vásároltak a főváros szélén. Dolgozószobájának ablakából pont rá lehetett látni Újbarányi lakótelepére, ami sajnos mára már elég keserű kilátásnak számított, azonban Kalzberg úr rendszerint a centrumban dolgozott, éppen ezért a házak restaurálása kicsit sem érdekelte.

Így volt ez rendjén. Ezt tanulta. A gazdagok élnek jólétben, a szegények meg szerényen. Miért is segített volna nekik? Az evolúció döntött úgy, hogy számukra más utat jelöl ki. Az ok, amiért egyáltalán eszébe jutottak az ott élők, most is különbözött az együttérzéstől. Tizenkét esztendeje egy érdekes találmány finanszírozásába kezdett, ami az elmúlt két évben már létkérdésévé vált, mivel szervezete egy súlyos betegséggel szemben, az orvosai szerint teljes bizonyossággal, alul marad a küzdelemben. Belenyugodott már felesége elvesztésébe, és azt is megértette, hogy a gyerekek új családot alapítanak és elköltöznek, de a tudat, hogy nemsokára eljön az ő ideje, elfogadhatatlan volt számára. Sok mindent elért már az életben, de számára mindez porszemnek érződött a lehetőségek sivatagában. Számos területen szerette volna fejleszteni magát, és jó pár terve is akadt a jövőre nézve. Érthető, hogy igen nagy összeggel támogatta Prof. Kárdi Andrást szerkezetének kifejlesztésében. Mikor a kutató felvetette az ötletét neki, egyetlen gondolat ivódott elméje minden sejtjébe. Kiérdemelni a legjobb titulust nem nagy kunszt, de megőrizni azt, emberfeletti tett. Be kell látni tehát, hogy a cél eléréshez örökké kell élni.

---

- Az autó előállt uram – ébresztette fel elmélkedéséből, az ajtóban álló szolgája. Testtartása alapján össze lehetett téveszteni az oszlopokkal, melyek az emeletet tartották, és jelleme akár a naponta fényesített márványlépcső, makulátlan volt.

- Köszönöm Márton! – miközben válaszolt, egy pillanatra sem vette le tekintetét az ablakról György. Nem is kifelé, mint a messzeségbe révedt, miközben gondolatai lassan kanyarodtak vissza az ismerős hangra. - Már nagyon vártam ezt a napot – fordult Márton felé. - Remélem a professzor úr találmánya beváltja a hozzáfűzött reményeket.

- Minden bizonnyal uram!

- Mit meg nem adnék, ha újra olyan fiatal lehetnék, mint maga.

- Még úgy is, ha utána úgy kéne élnie, mint azoknak? – mutatott a lakótelepre szolgája, aki a harmincnyolc év alatt, már többször megengedhette magának, hogy társalgás szintjén kilépjen szerepéből.

- Értem mire akar célozni Márton. – egy lépést tett előre, majd a férfi szemébe nézve folytatta - De miért kéne bármit is feláldoznom? Minél többet küzd, annál több minden jár! Ezt sose feledje, fiam!

A Royce végiggurult a kavicsos sétányon, méltóságteljesen suhant a legjobb minőségű aszfalton, mely egyenesen a professzor kutatólaborjához vezetett, a 4EVER hatalmas, tiszteletet parancsoló épületéhez. Persze bármit is parancsolt ez az óriási doboz, esztétikailag a roncstelep után következett a sorban. Célirányosan tervezett, a pompát szinte megvetette. Falai betontáblákból készültek, teteje pedig egy egységes, négy fokos lejtésű, egyenes fémszerkezet volt. Az épület alacsonynak tűnt, de csak azért, mert valódi förtelmessége a föld alatt teljesedett ki. Míg a talajszinten a bemutatótermek és a fogadóirodák, addig az alsóbb emeleten a kísérletek és a kutatások zajlottak. Kalzberg személyi testőrei már a helyszínen várták. Mikor az előadóteremhez ért, a díszvendégek jó része már megérkezett és a médiának fenntartott helyek zsúfolásig megteltek. Az egész olyan hatást keltett, mintha egy recsegő bokor lenne, mikrofon és kamera ágakkal, amik ide- oda dőlnek a szélben. Röviddel azután, hogy elfoglalta a helyét a támogatóknak fenntartott részen, mely valamivel magasabban helyezkedett el körívesen, a színpadnak kikiáltott pódiumon egy magas, nagy hasú, kopasz fazon jelent meg. Arca eléggé kerek volt, nagy krumpliorrát szarukeretes szemüveg próbálta összenyomni. A divattal harcban álló ruha összeállításban díszelgő professzor azonban nem keltett vicces összképet. A megalomán építészek tervezte pódium, a magabiztos kiállás, vagy a hírneve követelte–e meg a tiszteletet és a csendet, nem lehetett tudni. De minden szempár ráfigyelt ebben a pillanatban. Az érdeklődők köre úgy festett, akár egy csapat óvodás, akik várják a bűvész trükköt.

- Minden nagy eszme, nemes cselekmény konyhánk gőze csak? Vagy oly körülmény dőre magzata, mit egytül egyig a hitvány anyag néhány törvénye mozgat és tart lekötve? – kezdte meg beszédét András. - Tisztelt hölgyeim és uraim! A közelmúltban sokat kutattuk, társadalmunk fizikailag jobb tulajdonságokkal rendelkező tagjainak DNS állományát, de továbbra sem tudtunk ezen a területen használható eredményeket felmutatni. A különféle keresztezések mindig IQ hányados csökkenéssel jártak. Ez pedig újra az elbutulás veszélyét rejti magában, ami a világháborúkat is okozta annak idején. Új megoldást kellett hát találnom. A mai napon, őszintén és teljes magabiztossággal állíthatom, hogy történelmet fogok írni. Nem csak egy olyan orvosi kütyüről van ma itt szó, ami az életminőségünket javítja, nem egy tévés átverés ez, ami újabb milliókat húz ki az ártatlan emberek zsebéből, hanem a világunk problémáinak megoldását mutatom be ma itt Önöknek! Jelenleg egy szakadék szélén állunk. Ezért kezdtem bele kutatócsoportommal a Donor programba tizenkét évvel ezelőtt. Hosszú utat tettünk meg, de bizton állíthatom, hogy a fáradozásaink kamatostul megtérülnek. Az emberi agy korlátai jelenleg még ismeretlenek számunkra. Nem tudjuk, mennyi adatot képes tárolni és miért képes valaki korszakalkotó művet létrehozni, míg mások a szorzótáblával is küszködnek. Az viszont már bizonyos, hogy a megszerzett információk, ismeretek és képességek, kis kivétellel minden agyban ugyanúgy funkcionálnak. Ezt használjuk mi ki, itt a 4EVER kutatólaborban, amikor is egy agy teljes tartalmát fogjuk áttölteni egy másik fejébe. Engedjék meg, hogy bemutassam mai két főszereplőnket. Gigit és Balkót: A donor program első két tesztalanyát. Nagy tapsot nekik!

Mint Csipkerózsika az álmából, úgy tért magához a kíváncsiságtól ledermedt nézőközönség és hirtelen, egyszerre tapsolni kezdtek, annak ellenére, hogy páran még fel sem fogták mi fog történni a kivilágított, hatalmas pódium közepén.

- Míg Gigi megtanulta a jelbeszédet – folytatta András-, addig Balko egy közönséges állatkerti majom, aki elsősorban az ösztöneire hallgat. Ezt természetesen rajtam és kollégáimon kívül, kormányunk független ellenőrző bizottsága is biztosítja Önöknek, akik végig jelen voltak a kísérlet előkészületeinél és Gigi betanításánál. A test meghal tudat nélkül, így Gigi látszólag meghal, de valójában Balko lesz az áldozat, mivel az ő agyának a tartalmát fogjuk most törölni és aztán újraírni. Most pedig megkérem asszisztenseimet, hogy segítsék fel két alanyunkat a gép két székébe, és helyezzék fel a sisakokat!

A közönség soraiban zúgolódás hallatszott, a fényképezőgépek kioldói egymásra licitálva kattogtak, a telefonokon néma üzenetek cseréltek gazdát, a jelenlévők egytől egyig áhítattal nézték a tudomány újabb áttörésének forradalmi pillanatait. Az egészből mit sem értő majmok mindeközben csak ültek lekötözve a fura gépezetben, ami leginkább egy női fodrászatban látható hajszárítós székhez hasonlított, leszámítva a hatalmas szuperszámítógépet az oldalán. A professzor ellenőrizte a gép beállításait, majd