Ribéry

By Alexis Menuge

„Már kisgyerekkoromban néhány srác Quasimodónak hívott. El tudják ezt képzelni? Elképesztően rosszulesett. Aztán valahogyan a futballba »öltem« a dühömet. Ha nem lenne olyan az arcom, amilyen, hétköznapi ember lennék. Így viszont erős jellem lettem, hihetetlen akarattal. Büszke vagyok arra, amin és ahogyan keresztülmentem. Nem volt leányálom. Ma már szeretem az arcomat. És az életemet.” Franck Ribéry története egyedülálló. Élete hajnalát beárnyékolja egy tragikus autóbaleset. Túléli, de azóta markáns heget visel az arcán. Attól a pillanattól kezdve harcolnia kell – a többi gyerek rosszindulatú provokációjával, a futballpályán tapasztalható előítéletekkel. Hosszú ideig különböző alacsonyabb osztályú klubokban futballozik, édesapjával építkezéseken dolgozik. Egyszer azonban az FC Metz edzője lát róla egy videót, és fellelkesedik – Ribéry 21 évesen profi labdarúgó lesz a francia élvonalban. 2007 júliusában igazol az FC Bayern Münchenhez, ahol gyorsan közönségkedvenc lesz. Ettől kezdve a vele kiegészülő Bayern nélkül nem lehet elképzelni a nemzetközi elitet. Ribéry egy kiskorú prostituálttal való afférja, illetve a francia válogatottal letudott botrányos világbajnokság után 2010-ben élete legnehezebb periódusát éli. Három évvel később már a világ egyik legjobb játékosának számít. A Bayernnel triplázik: megnyeri a bajnokságot, a Német Kupát és a Bajnokok Ligáját. Na de kicsoda ez a francia, aki nélkül a német Bundesliga nem lenne az, ami? A karrierjét hosszú ideje végigkísérő újságíró által készített életrajz nyomon követi a különleges futballélet állomásait, és bemutatja Franck Ribéryt, a magánembert is.

• Language: Magyar
• Publisher: Twister Media Kft.
• Release date: Oct 21, 2014
• ISBN: 9789638989994

Book preview

cover.jpg

Alexis Menuge

RIBÉRY

Daniel Van Buyten előszavával

img1.jpg

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Franck

riva Verlag, Münchner Verlagsgruppe GmbH

Nymphenburger Strasse 86

D-80636 München

Copyright © Alexis Menuge 2014

Hungarian Translation © Moncz Attila 2014

Minden jog fenntartva.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.

Első magyar nyelvű kiadás: 2014

Kiadja a Twister Media Kft.

1184 Budapest, Építő utca 13/C.

[e-mail]

www.twistermedia.hu

Felelős kiadó: Értékes Christos

Kontrollszerkesztő: L. Pap István

Műszaki szerkesztő: Tóth András László

Korrektúra: Kótai Kata

Lektor: Dobos Attila

Elektronikus verzió: Takács Gábor

ISBN 978-963-89899-9-4

Tartalomjegyzék

Daniel Van Buyten Franck Ribéryről

Előszó

1. Széllel szemben

2. Az alagút végén

3. Repülőrajt

4. Az FC Bayern csak egy állomás?

5. Egy mozgalmas év

6. Reménysugárból bűnbak

7. Egy francia Münchenben

8. Forgószél a bal szélen – Ribéry stílusa

9. Európa királya

10. Mindörökké Bayern München

Irodalomjegyzék

Daniel Van Buyten

Franck Ribéryről

A futball világában nem sok barátság szövődik. Valamit azonban be kell vallanom: Franck Ribéry igaz barát. A barátságunk azóta létezik, hogy megismertük egymást 2007 nyarán, amikor az FC Bayernhez igazolt. Tényleg több egyszerű csapattársnál. Vele minden nap élmény.

A barátságunkban nekem az imponál leginkább, hogy amikor az egyikünknek segítségre van szüksége, a másik azonnal ott van mellette. Vegyük például a 2010-es évet, amikor Francknek rengeteg problémával kellett megküzdenie. Akkor sokat beszélgettem vele, ami jót is tett neki. De fordítva is ugyanez volt a helyzet. Amikor a kispadra kényszerültem, látta rajtam a csalódottságot. Amikor gólt szerzett, egyből hozzám rohant, és átölelt. Nekem ajánlotta a gólját. Ez mindig bátorságot adott. Finom emberi gesztus volt. Tudta, hogyan támogasson a bajban.

Vacsora közben többször mondta nekem, megérdemelném, hogy gyakrabban helyet kapjak a kezdőcsapatban. Nem akarta, hogy elhagyjam magam, azt szerette volna, ha teljes gázzal edzek. Így is tettem, és majdnem mindig visszaverekedtem magam a kezdőbe. „Ne add fel, haver, maradj erős, és higgy benne, megkapod az esélyt. Nagyszerű játékos vagy, vérprofi hozzáállással. Eljön a te napod. Csak ne veszítsd el a türelmedet" – mondogatta mindig Franck.

A legjobb tulajdonságai: óriási szíve van, és nagyvonalú. Ezzel kapcsolatban egy anekdotára örökké emlékezni fogok: 2009 tavaszán rosszul mentek a dolgaim. Le kellett mondanom a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő idegenbeli visszavágóját, mert a Belgiumban élő édesapám agyvérzést kapott, amiből egyébként a mai napig nem épült fel teljesen. Több napot töltöttem apámmal, és a következő szombaton fogalmam sem volt róla, mit játszhatott a Bayern az Eintracht Frankfurttal a Bundesligában. Este felvetettem apámnak: „Papa, nem akarunk egy kis sportot nézni? Nem tudott rendesen válaszolni, csak bólintott egyet. Bekapcsoltam a tévét, és pont abban a pillanatban jött a mi meccsünk, illetve Franck gólja. Franck különleges gólörömmel készült: felmutatta a tenyerét, amin egy ötös szám volt. A mezszámom… Az édesapám hosszú idő után ekkor tudott újra megnézni valamit a televízióban. Nevetnie kellett, aztán rám pillantott. Mondtam neki: „Papa, ez az én számom, de Franck csak neked lőtte a gólt. Akkor megint rám pillantott, és azt vettem észre, hogy nedvesen csillog a szeme. Ahogyan az én szemem is könnyben úszott. Megindító pillanat volt. Később Francknak elmeséltem, hogy megríkatott. Csodás emberi gesztus volt tőle. Sohasem felejtem el neki.

Franck Münchenben tényleg megtalálta a szerencséjét. Mindennap jól érzi magát. Minden reggel nevetve érkezik meg a Säbener Strasséra. Mindenekelőtt azért boldog, mert a gyerekei és a felesége jól érzik magukat, mert az emberek az utcán kedvesek, nem pedig agresszívek vele szemben, és mert biztonságban érzi magát. Münchenben magas az életszínvonal, Franck pedig ezt megtanulta megbecsülni.

Mi történik, ha majd egyszer elválnak az útjaink? Azt gondolom, a feleségemmel és a gyerekeimmel visszatérek Belgiumba, és függetlenül attól, hogy Franck hazaköltözik-e Franciaországba, vagy Münchenben marad, már nem sokat látjuk egymást. Biztosan fura érzés lesz. Hosszú idő, 2007 óta napi kapcsolatban vagyunk. De ki tudja? A jövőben talán újra keresztezik egymást az útjaink. Talán majd közösen irányítunk egy csapatot. Na, az klassz lenne. És a futballban semmit sem lehet kizárni.

Végezetül: mindegy, hol élünk később, köztem és Franck között sohasem szakad meg a kapcsolat. Ahhoz túl mély a barátságunk. Jól sülhet el, ha Franck a visszavonulása után a szeretteivel Münchenben marad. Több példa is van arra, hogy egykori játékosok a városban maradtak, még akkor is, ha nem Münchenből származtak. De azt gondolom, előbb-utóbb visszatér a gyökereihez, és Boulogne-sur-Mer-ben telepszik le. A hazájában természetesen nem olyan jó az imázsa, mint Münchenben, de folyamatosan javul a róla alkotott kép, és meggyőződésem, hogy egyszer majd mindenki megszereti őt Franciaországban.

Ami pedig biztos: Franckkal egy életre szól a barátságunk.

Előszó

Először 2007 júliusában Donaueschingenben találkoztam Franck Ribéryvel. A Bayern München nyolcnapos edzőtáborozáson vett részt a Fekete-erdőben, és a francia sportlap, a L’Équipe munkatársaként engem ért a megtiszteltetés, hogy Franck első németországi lépéseit nyomon követhessem. Az első pillanattól kezdve barátságos volt velem. Bármikor a rendelkezésemre állt, függetlenül attól, hogy hosszú interjút kértem tőle, vagy csak röviden akartam vele beszélni. Viszonylag gyorsan megkaptam a privát telefonszámát – a kapcsolatunkat a kezdetektől a kölcsönös bizalom jellemezte. Az első idegenbeli Bundesliga-mérkőzése, a Werder Bremen elleni találkozó előtt megígérte, később felhív, és majd elmondja az első benyomásait. És így is történt: még a buszról telefonált, mesélt a szerencséjéről, a Weser-stadionban előadott sikeres show-járól, illetve az első idegenbeli góljáról.

Interjúink alatt rendszeresen viccelődtünk. Franck gyakran tréfákat eszelt ki, előfordult, hogy sót szórt a poharamba, amikor kiugrottam a WC-re. Aztán amikor visszajöttem, és ivás közben fancsali képet vágtam, kitört belőle a nevetés. Interjúalanyként viszont Franck komoly volt, igazi profiként viselkedett. Egyedül 2010 tavaszán állt be hidegháborús helyzet közöttünk, akkor került nyilvánosságra a szexkalandja. A francia újságírókkal egyik napról a másikra minden kapcsolatot megszakított – engem is beleértve. Minket tett felelőssé azért, hogy kitudódott a kiskorú prostituálttal való sztorija. Én egy sort sem írtam az esetről, de Franck nem akart kivételt tenni. 2010 áprilisa és 2011 októbere között nem beszéltünk egymással. Elismerem, volt néhány álmatlan éjszakám, mert nem értettem, miért vesz ennyire semmibe. 2011 októberében egy grünwaldi ebéd alkalmával Daniel Van Buytennek elmeséltem az egészet. A Bayern középhátvédje meglepődött, hiszen semmit sem tudott Ribéry nagy hallgatásáról. Felajánlotta a segítségét, hogy majd ő beszél a barátjával. Van Buyten a helyzet gyors rendezését illetően optimista volt, azt mondta, Ribéry hamarosan újra szóba áll velem; a belga válogatott játékos tudta, hogy 2010 tavaszáig tökéletesen megértettük egymást Franckkal. Néhány nappal később, mintha mi sem történt volna, Ribéry egy interjú keretében az Allianz Arenában megválaszolta a kérdéseimet. Aztán amikor a játékosok számára fenntartott parkolóban az autójához mentünk, így szólt: „Találkozzunk és beszéljünk!"

Három héttel később a Säbener Strassén egy espresso macchiato mellett őszintén elbeszélgettünk. Franck elmondta, sajnálja, hogy ilyen sokáig nem állt szóba velem, de 2010-ben eldöntötte, nem tesz kivételt – még akkor sem, ha tisztában volt vele, sohasem írtam a kis kalandjáról, valamint a francia válogatottal kapcsolatos, 2010-es dél-afrikai világbajnokságon szerzett rossz tapasztalatairól, és hogy mindig tisztességes voltam vele szemben. Azóta újra normalizálódott a kapcsolatunk. Az eddigi utolsó hosszú magánbeszélgetésünket 2014 januárjában, a katari szállodai szobájában folytattuk. Két nappal később rendezték Zürichben a világ legjobb labdarúgója választást. Először ott, abban a szobában mutattam meg neki ennek a könyvnek a borítóját, és láthatóan fellelkesedett. Csillogott a szeme. Már a kezdet kezdetén meséltem Francknak a tervemről, ő pedig mindig támogatott, megadta az otthoni barátai és egykori edzői elérhetőségeit. És hálás volt, amiért elintéztem, hogy Jean Fernandez, aki 2004-ben Metzben a profik közé emelte, eljött Katarba, hogy az utolsó edzésén a helyszínen köszönthesse. Úgy találkoztak, mint két öreg barát, akikkel mintha mi sem történt volna az elmúlt években. Valamit tényleg nem szabad vitatni: Franck Ribéry a mai napig az maradt, aki volt – egy egyszerű boulogne-sur-mer-i srác…

Széllel szemben

1

„A heg? A védjegyem. Franck Ribéry így beszélt az arcán lévő hegről. Jó két évvel 1983. április 7-ei születése után a kis Franck élete csak centimétereken múlt. A szüleivel szülővárosában, Boulogne-sur-Merben autózott, a hátsó ülésen ücsörgött, csak éppen nem volt bekötve. Aztán hirtelen tiszta erőből lefejelte a szélvédőt – szülei kocsija összeütközött egy másikkal. „Akkoriban még nem volt kötelező bekötni a hátul ülőket – mesélte Ribéry édesapja, Francois az egyik kollégámnak. – Franck súlyos sérüléseket szenvedett. Féltem, hogy örökre elveszítem, nagyon hosszú időt kellett kórházban töltenie.

Franck azonban túlélte. „Tudtam, nagy szerencsém volt – emlékszik vissza Ribéry. – A baleset valahol segített nekem. Ezzel együtt nőttem fel. Minden, ami utána történt, egyértelműen csak megerősített, még akkor is, ha elviselhetetlen volt, amikor felnőtt emberek megpillantottak, majd alaposan végigmértek. Egy anekdotát mesél, amit a mai napig nem felejtett el. „A szüleimmel utaztam, amikor egy asszony legalább két percig úgy bámult rám, mintha földönkívülit látna. Akkor édesapám és édesanyám odament hozzá, és nekiszegezte a kérdést: »Valami gondod van? Valami nincs rendben?«

Francknak együtt kellett élnie a bosszantó pillantásokkal és a boulogne-sur-mer-i utcákon a háta mögött tett megjegyzésekkel. A hegek élete fontos részét képezik, többet segítettek neki, mint amennyit ártottak. Ribéry hegek nélkül? Ma már ő sem tudja elképzelni ezt. Nélkülük nem ugyanaz az ember lenne. Gyerekként a kinézete miatt mindennap