A padlásszoba kis hercegnője

By Francis Hodgson Burnett

Kedves Olvasónk! Olyan könyvet tartasz a kezedben, amelyet már dédnagymamád is lelkesen, gyönyörködve olvasott! Kérdezd csak meg tőle, ismeri-e az árván és szegényen maradt angol kislány, Sara Crewe történetét, aki a londoni nevelőintézet rideg falai között hercegnőnek képzelte magát? Szűk és rideg padlásszobáját képzeletben bútorokkal, bársonyfüggönyökkel és könyvekkel rakta tele, s ha álomvilágába visszavonult, máris könnyebben viselte a naponkénti megaláztatást, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot. .. Persze Sara nemcsak álmodozott. Helyén volt a szíve is, az esze is, ha másokon, nálánál szerencsétlenebbeken kellett segíteni. S már ahogy ez egy igazi tündérmesében szokás - a jóság elnyeri jutalmát! Hogy hogyan? Ez már benne van a történetben, amely szépsége és érzelmessége mellett egy váratlan fordulattal is szolgál a kíváncsi olvasónak! (Móra Ferenc Könyvkiadó)

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Aug 26, 2019
• ISBN: 9789634748106

Book preview

Francis Hodgson Burnett

A

PADLÁSSZOBA

KIS HERCEGNŐJE

fordította

Pogány Kázmér

BUDAÖRS, 2019

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-810-6 EPUB

ISBN 978-963-474-811-3 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019

a mű eredeti címe:

Sara Crewe

első kiadás: 1888

kiadásunk az 1989. évi magyar kiadás alapján készült

a borító Fausto Zonaro (1854 - 1929) Mia figlia Jolanda

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

I. rész

Azon kezdem, hogy Minchin kisasszony Londonban lakott. Nagy, magas, komor háza egy széles, sötét téren állt, ahol egyforma minden veréb, s egyforma mély, tompa zajjal koppan a kapukon a kopogtató. Mert az itteni kapukon nem csengő, hanem vasból való, ódivatú kopogtató volt, amelynek alsó részét fel kellett emelni, s párszor le kellett ütni a kapuba illesztett kerek vaslapra. Csendes napokon - márpedig majdnem minden nap csendes volt - úgy tetszett, mintha ez a kopogtatás az egész házsoron végigvisszhangzott volna. Minchin kisasszony házának kapuján egy rézlap csillogott, amelyen fekete betűkkel ez állt:

MINCHIN KISASSZONY

NEVELŐINTÉZETE

ELŐKELŐ

FIATAL HÖLGYEK

SZÁMÁRA

Valahányszor a kis Sara Crewe a házból kilépett vagy bement oda, ezt a rézlapot mindig elolvasta, és elgondolkozott. Sara akkoriban a tizenkettedik évében járt, s úgy találta, hogy minden baja onnan van, mert ő először is nem „előkelő, másodszor pedig nem fiatal „hölgy. Nyolcéves volt, amikor mint növendék Minchin kisasszony házába került, s azóta is ott élte napjait. Édesapja India távoli földjéről maga hozta Londonba. Még csecsemő volt, amikor édesanyja meghalt. Apja ameddig csak lehetett, maga mellett tartotta, de mikor látta, hogy kislányának a forró indiai hőmérséklet árt, hajóra ült vele, s Londonban beadta Minchin kisasszony „előkelő fiatal hölgyek számára alapított nevelőintézetébe. Sara, aki jó kislány volt, s megjegyzett mindent, tisztán emlékezett apja búcsúszavaira, miszerint neki egyetlen rokona sincs a világon, ennélfogva kénytelen kislányát nevelőintézetbe adni. Minchin kisasszony nevelőintézetéről pedig sok jót hallott, ezért ezt választotta. Ugyanezen a napon kiment Sarával a városba, s vásárolt neki egy egész csomó gyönyörű ruhát, olyan pompás, szép holmikat,, amilyeneket nevelőintézetben élő apró gyermek számára csak nagyon fiatal és tapasztalatlan ember vehet. De hát a dolog úgy állt, hogy Sara papája afféle hirtelenkedő, ártatlan lelkű fiatalember volt, akit nagyon elszomorított az a gondolat, hogy kislányától el kell válnia. Gyönyörű feleségétől, akit végtelenül szeretett, csak ez a kislány maradt rá. Azt akarta, hogy Sarának mindene meglegyen, ami boldog kislányoknak megvan, ennélfogva mikor az üzletben az előzékeny elárusító kisasszony azt mondta: „Ezek a legújabb kalapjaink; éppilyen tollakat adtunk el tegnap Lady Diana Sinclairnek - Sara papája nyomban megvette, amit kínáltak. Az árát nem is kérdezte. Természetes, hogy ilyenformán az egész intézetben Sarának voltak a legszebb ruhái: csupa selyem és bársony és prém, csodaszép párizsi kalapok és sapkák, kis alsóit pedig igazi csipke díszítette. Kocsin tért vissza Minchin kisasszony házába egy akkora babával, mint saját maga.

Édesapja pénzt adott Minchin kisasszonynak, azután elutazott. Ettől kezdve Sara napokon át hozzá se nyúlt sem a babájához, sem a reggelijéhez, sem az ebédjéhez, sem az uzsonnájához, hanem az ablak mellé húzódott az egyik sarokba, és csak sírt. Annyit sírt, hogy szinte betegre sírta magát. Sara kissé furcsa, ragaszkodó, érzelmes gyermek volt, aki rajongással szerette édesapját, s nem tudta elgondolni, hogy India és valami érdekes bungaló ne lenne neki jobb hely, mint London és Minchin kisasszony előkelő nevelőintézete. Mihelyt a házba tette a lábát, gyűlölettel telt el Minchin kisasszony iránt, és nemigen tartotta sokra a kisasszony húgát, Ameliát sem, ezt a szelíd arcú, kövérkés, selypítő nőt, akin meglátszott, hogy nén- jétől ugyancsak