A Morgue utcai gyilkosság

By Edgar Allan Poe

A krimiirodalom klasszikusát eredeti magyar fordításában, Király György múlt századi tolmácsolásában adjuk közre. A régies írásmód és szóhasználat különös karaktert ad ekként ennek a kriminek. Segítségével a történet eredeti hangulatát idézi fel a könyv, miközben a töretlen klasszikus izgalmas cselekmény-bonyolítását élvezzük Edgar Allan Poe tollából.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 29, 2016
• ISBN: 9789633980613

Book preview

Edgar Allan Poe

A MORGUE UTCZAI GYILKOSSÁG

fordította

Király György

GYULA, 2014

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-061-3 EPUB

ISBN 978-963-398-062-0 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2014

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Milyen éneket énekeltek a szirének,

vagy milyen nevet vett föl Achilles,

mikor asszonyok közé rejtőzködött:

bármennyire zavarbaejtő kérdések,

még sincsenek túl minden

hozzávetőleges megfejtés határain.

Sir Thomas Browne.

Az a szellemi tehetség, melyet elemzőnek szoktunk nevezni, magában véve nagyon kevéssé elemezhető. Csak eredményei után tudjuk igazán megbecsülni. Tudjuk róla, egyebek közt, hogy annak, a ki a rendesnél nagyobb mértékben rendelkezik ezzel a tehetséggel, a legélénkebb örömöket szokta szerezni. A hogyan az izmos ember élvezetet talál a saját testi erejében, és kedve telik az olyan gyakorlatokban, a melyek izmait mozgásba hozzák, úgy gyönyörködik az elemzésre hajló egyén abban a szellemi tevékenységben, a mely kibogozza a rejtélyeket. Örül még a legközönségesebb foglalkozásnak is csak táplálják valahogyan a szenvedélyét. Bolondja a rejtvényeknek, tréfás kérdéseknek, titkos írásoknak; és a megfejtésükben oly mértékü éleslátás-ról tesz tanúságot, mely a közönséges észjárás előtt természetfölöttinek látszik. Eredményei, a melyekre a legbensőbb és legszabatosabb módszerrel jutott, valóban mindenképen az intuitio gyümölcseinek tetszenek.

A megfejtésnek ezt a tehetségét valószínüleg nagyban fejlesztik a mathematikai tanulmányok, különösen pedig azoknak a legmagasabb fajtája, melyet helytelenül és pusztán visszafelé haladó eljárása miatt neveztek el par excellence elemzőnek. Pedig a számolás magában véve még nem elemzés. A sakkjátékos példának okáért megteszi az egyiket, a nélkül, hogy a másikkal törődnék. Ebből az következik, hogy a sakkjátéknak az ész fejlesztésére gyakorolt hatását sokban félreértik. Azonban én most nem szándékszom tanulmányt írni, csupán előszóval akarok ellátni egy némileg különös elbeszélést és ez alkalommal néhány futó megjegyzést szeretnék tenni; épen azért kijelenthetem, hogy a gondolkodó elme magasabb tehetségeit sokkal élénkebben és nagyobb haszonnal foglalkoztatja az igénytelen ostáblajáték, mint a sakknak minden tökéletességgel kidolgozott léhasága. Az utóbbiban, hol az egyes figurák különböző és bizarr mozdulatokat tehetnek, különböző és változó értékük van, azt, a mi csupán bonyodalmas, rendesen összezavarják azzal, a mi igazán mély (hiszen ez nem szokatlan tévedés.) A sakkjátékhoz elsősorban megfeszített figyelem kivánatos. Ha ez csak egy pillanatra ellankad, ha a legkisebb hiba történik, akkor abból hátrány vagy vereség származik. Minthogy a lehető mozgások nemcsak sokfélék, hanem szövevényesek is, annál könnyebben megeshetik az elvétés; és tíz közül kilencz esetben inkább a figyelmesebb, mint az élesebb eszü játékos a nyertes. Az ostáblánál azonban, hol a mozdulatok egyformák és csak kevés változatosságot tűrnek, a vigyázatlanság lehetőségei kisebbek s a puszta figyelemre aránylag nincs nagy szükség, a mi elsőbbséget az egyik fél a másik fölött elér, azt egyedül nagyobb éleslátásának köszönheti. Hogy egy példával szemléltessük a dolgot - vegyük föl, hogy egy ostábla-játékban az összes figurákból csupán a négy dáma maradt meg, ennélfogva tehát semmi vigyázatlanság már nem történhetik. Nyilvánvaló, hogy a győzelmet (föltéve, hogy a két játékos teljesen egyforma) csak valami rendkívüli mozdulat döntheti el, a mi viszont csak az ész emberfölötti megerőltetéséből származhatik. Megfosztva rendes fegyvereitől, az elemző gondolkozású játékos ellenfelének játékmodorába veti át magát, azonosítja magát vele és nem egyszer megtörténik