A Mennyből Érkeztem 1. Kötet

By Elena Kryuchkova and Olga Kryuchkova

Egy régész története, aki leleplezi az ősi sumér istenségek rejtélyét a viktoriánus Angliában

Részlet a könyvből:
...William világosan megértette, hogy az általa tervezett régészeti expedíció bizonyos mértékig kaland lesz. Hiszen nemcsak a pénzügyeit kockáztatja, hanem a hírnevét is.
A British Museum vezetőségének sokáig tartott, mire meghozta a döntést. William már teljesen kétségbeesett, annyira vágyott arra, hogy támogatást szerezzen a múzeumnak, és keresett egy másik támogatót. Egy napon egy magabiztos, kék szemű amerikai jelent meg háza küszöbén, aki készen állt arra, hogy befektessen Uruk ásatásaiba. William először nagyon örült, mígnem rájött, hogy az amerikai az összes értékes leletet a tengerentúlra kívánja vinni, és nyereséggel akarja eladni a gyűjtőknek. Williamnek nem volt ellene a magángyűjteményeknek. Az amerikai azonban erőszakos stílusával egyértelműen agresszív volt, és inkább tűnt szélhámosnak, mint az Amerikai Régészeti Alap képviselőjének. William kis időt kért, és megígérte, hogy átgondolja a vendég javaslatát. Szerencsére a British Museum értesítést küldött Adamson úrnak, hogy beleegyezik egy jövőbeli uruki expedíció anyagi támogatásába. William ujjongott. A British Museumnak három hónapba telt a döntés meghozatala. És máris eljött a február.
William sietett megosztani a jó hírt húgával ebéd közben. A leány fegyelmezetten vette tudomásul.
– Tudtam, hogy Urukba mész a British Múzeummal vagy anélkül – mondta Alice. – Körülbelül egy hete volt egy álmom... Egy gyönyörű, aranyhajú nő odajött hozzám, és azt mondta, hogy olyan tárgyakat fogsz találni, amelyek aláássák a szokásos anyagi fedezetünket... De nem beszéltem róla. Még mindig nem veszed komolyan, amit mondok.
William kanalazott még egyet, és örömmel lenyelte. Aztán megszólalt:
– Köszönöm a támogatást, kedves nővérem, még ha ez oly szokatlan is.
Alice kétkedve elmosolyodott, és azt gondolta:
„Nem mondtam el mindent az álmomból... Hogy miért? Úgysem hiszed el... Menj Urukba... Ez az expedíció teljesen megváltoztatja az életedet…”

• Language: Magyar
• Publisher: Tektime
• Release date: Apr 26, 2022
• ISBN: 9788835437857

Book preview

„Coming from Heaven. Book 1"

Írta Elena Kryuchkova, Olga Kryuchkova

Copyright © 2022 Elena Kryuchkova, Olga Kryuchkova

All rights reserved

Kiadó: Tektime

www.tektime.it

Fordította: Takacs Erika

Borító - Image by Mystic Art Design from Pixabay (Mysticsartdesign)

tektime_round

Kryuchkova Olga

Kryuchkova Elena

A mennyből érkeztem

Tartalomjegyzék

Szereplők      4

1. könyv. Skót örökség      5

1.fejezet      5

2. fejezet      17

3. fejezet      36

Szereplők

Anglia

William Adamson — a mitológia és ókori történelem tanára

Alice Adamson — médium, William húga

Chris Aldridge — Alice ügyvédje és leendő férje

Genevieve Adamson-Parker — William és Alice anyja, első férje Harold Adamson, második férje Raymond Parker

Grace Adrian — Harold húga, William és Alice nagynénje, egy pompás skót birtok tulajdonosa

Ez a történet kitaláció, a valós személyekhez vagy eseményekhez való hasonlóság a véletlen műve. A múltban élt valós személyek neveit lábjegyzetekben jelöljük. De életük leírása ebben a történetben a képzelet műve. Ez a történet teljes egészében kitaláció.

1. könyv. Skót örökség

1.fejezet

Anglia, London, 1870, Viktória királynő¹ uralkodása alatt.

London City² egyik kerületében, Islingtonban, a sok utca egyikén, száz éve áll egy vörös téglából épült ház. William és Alice Adamson lakott benne, akik testvérek voltak. A családapa, Harold szívrohamban halt meg. Anyjuk, Genevieve, aki fiatalabb volt elhunyt férjénél, és még mindig megőrizte vonzerejét, mikor letelt a kötelező gyászév, másodszor is férjhez ment. Új férje, Raymond Parker gazdag embernek számított.

William elmúlt már harminc éves, de kora ellenére még nem volt saját családja. Mitológiát, ókori történelmet és a régészet alapjait tanította az egy londoni női főiskolán, amely nem volt igazán elismert hely. Természetesen Adamson úr jövedelme is meglehetősen szerény volt.

Időnként cikkeket írt történelemről, régészetről és mitológiaelemzésről. Publikációi komoly sikert arattak. E foglalkozást azonban inkább a lelke és tudása miatt vállalta, és kevésbé a kereset miatt, mivel nem jövedelmezett túl sokat.

Fiatal korában William részt vett a francia kormány által kezdeményezett francia régészeti ásatáson Mezopotámiában és Médiában. Az ásatás vezetője a híres francia orientalista és diplomata Fulgence Fresnel³ volt. Az expedíció három évig tartott, hatalmas mennyiségű értékes anyag gyűlt össze, és 1854-ben ért véget. Ugyanezen az expedíción vett részt Julius Oppert⁴ is, akivel aztán William barátságot kötött, és még mindig levelezett. Maga Fresnel örökre Bagdadban maradt.

Miután visszatért az expedícióról, Juliust a régészetben és a történelemben elért eredményei tiszteletére francia állampolgárságot kapott. Julius maga is francia-német származású volt: anyja oldalán francia, apja oldalán német volt. Hosszú ideig tanulmányozta az expedíció során szerzett anyagot, különösen az ékírásos agyagtáblákat. Lelkiismeretes munkájának eredménye egy olyan tudományos alapidea lett, mint a „sumer nyelv, és egy „Expédition Scientifique en Mésopotamie című, tudományos alapossággal megírt munka. E mű Fresnel halála után jelent meg. A kiemelkedő és elismert publikáció után Juliust a tekintélyes College de France asszír filológia és régészet professzorává nevezték ki. Oppert Franciaországban maradt, és francia módra Jules-nak nevezte magát.

A mezopotámiai expedíció idején Adamson még fiatal volt. A táborban segített az ásatásokban és a házimunkákban. A francia expedícióban való részvétel azonban örökre nyomot hagyott William lelkében. Egyértelműen elhatározta: tudós lesz, és az ősi kultúrák tanulmányozásának szenteli magát.

Sajnos William nem dicsekedhetett fényes sikerekkel, mint például Oppert. Ennek ellenére Adamson jelentős időt szentelt a tudományos munkának és cikkek írásának különböző tudományos kiadványok részére. Hozzáfért a Fresnel-expedícióról hozott anyagokat feldolgozó jegyzékekhez is, és rendszeresen levelezett Opperttel.

Adamson igyekezett alaposan kihasználni a sumér ékírás megfejtését, amely Julius Oppertnek és olyan híres orientalistáknak és az asszirológia⁵ megalapítóinak volt köszönhető, mint Henry Rawlinson és tanítványa, George Smith⁶. Sokéves erőfeszítésének eredménye pedig a mezopotámiai agyagtáblák számos fordításának irodalmi változata és azok angol nyelvű átdolgozása volt. Adamson „Sumér mítoszok"-nak nevezte munkáját. A fordítások tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy az ókori mezopotámiai istenségek, akárcsak a görögökben és a rómaiakban, elkövettek minden lehetséges emberi bűnt, az ősi feljegyzések szerint.

Később Adamson, a munka elemzése után igen merész feltételezést fogalmazott meg: az ókori mezopotámiai istenségek nem csupán mítoszok voltak, hanem hús-vér emberek – egy fejlettebb kultúra képviselői, akik egy másik térségből érkeztek az ókori Mezopotámia területére. Vagy talán egy másik világból.

Az egyik mítosz szerint, amelyet Adamson szó szerint újraalkotott, az ókorban a sumér Uruk⁷ városállamtól északra emelték Inanna, a termékenység, a szerelem és az aratás istennője aranyból épített templomát. E régen csodálatos templomegyüttes nyomait állítólag William Kenneth Loftus brit geológus és régész fedezte fel 1849-ben. Az ókori sumérok e helyet E-annának nevezték. Fallal körülvett szent hely volt ez, melyet Inanna istennő imádatának szenteltek, és három templomot emeltek itt.

William úgy gondolta, hogy a templomegyüttes egy természeti katasztrófa következtében pusztult el. A feltételezés nem volt légbőlkapott: Oppert megfejtette az agyagtáblák egy töredékét, ami így szólt: „Hét napig sötétség borította az eget, villámok csaptak ki, folyók ömlöttek a partjaikból, és a föld remegett... Inanna istennő templomai nyomtalanul eltűntek..."

Ekkor Adamson úrban felmerült egy kérdés: vajon árvíz pusztította el Inanna templomát? Néhány történelmi dokumentum egyáltalán nem tesz említést az árvízről ebben a történelmi időszakban.

William K. Loftus expedíciója arra emlékeztetett, hogy Uruk volt az első település Mezopotámiában. Ezt egyértelműen bizonyította a térséget körülvevő hatalmas fal. A kutatás folyamán mozaikdíszítésű oszloptöredékeket és ókori istenségek különféle szoboralakjait találták meg; megkezdődtek az ásatások a vének találkozóhelyén – a vöröstégla Vörös Ház és Inanna istennő templomegyüttese került elő. Ám a Loftus expedíciójára szánt összeg elfogyott, és a munkálatokat azonnal abba kellett hagyniuk.

Adamson úr az elmúlt évek során arról álmodozott, hogy saját pénzből felszerel egy régészeti expedíciót, és felkutatja a legendás szentélyt. Az effajta vállalkozás azonban sok pénzbe kerül, amivel Adamson egyszerűen nem rendelkezett., hiszen ő egy főiskolai tanár szerény életét élte. Sajnos az is maradt: a szükséges anyagiak hiánya nem tette lehetővé, hogy a történelem és mitológia tanára valóra váltsa álmát.

Természetesen a feltörekvő tudós megpróbált támogatókat találni az ókori történelem és a műtárgyak keresése iránt érdeklődő gazdag emberek körében. Próbálkozásait azonban nem koronázta siker: senki sem akart ilyen „gyászos" kilátásokkal rendelkező expedíciót pénzelni. Bár a templomegyüttes és maga Uruk létezésének tényét William Kenneth Loftus bizonyította, az expedíció első napja óta eltelt húsz év alatt senki sem mert a legendás Uruknak akár csak a közelébe is menni. A tudományos világ erősen kételkedett az inannai aranytemplom-együttes felfedezésének esélyeiben. William Adamson pedig, egy alig ismert főiskola egyszerű tanára, próbálkozásaival csak szarkazmust és elnéző mosolyt váltott ki a tiszteletreméltó tudósok és régiséggyűjtők körében. Adamson azonban nem vesztette el a hitét, és továbbra is mecénásokat keresett a leendő expedícióhoz.

***

... Apja halála és anyja második házassága után William húgával, Alice-szel élt együtt, aki nemrég múlt huszonöt éves, de nem volt sem gyereke, sem férje. Ennek részben az volt az oka, hogy Alice a közvélekedéssel ellentétben (mely szerint a nőnek férjhez kell menni!), nem akart családot alapítani. Sőt, nem akadt olyan férfi, aki feleségül akarta volna venni. Mert Alice-nek rossz híre volt.

Majd tíz évvel ezelőtt, amikor Alice még nagyon gyerek volt, szüleivel és bátyjával együtt meglátogattak egy gazdag nagynénjét (apja unokatestvére volt, Grace Adrian néni) egy skót majorságban, egy kisváros közelében. Egy nap a lány sétálni ment, és eltűnt. A szülők és Grace néni riasztották az egész környéket és a rendőrséget. Mindenhol keresték a lányt, átkutatták a közeli erdőt, minden elhagyott épületet, de sajnos, hiába. A szomszédoknak, a szülőknek, Williamnek és Adrian néni ismerőseinek