Apokalipszis SOHA: A klímakatasztrófa elmarad?

By Michael Shellenberger

2019-ben néhány szélsőséges környezetvédő azt állította, hogy a klímakatasztrófa miatt „emberek milliárdjai fognak meghalni” – ezzel növelve a lakosság, köztük számos serdülő fiatal szorongását. Ekkor Michael Shellenberger szükségét érezte, hogy mint elkötelezett környezetvédelmi aktivista, vezető energiaszakértő és egy tizenéves lány édesapja, felszólaljon, és különbséget tegyen tudomány és fikció között.
A szerző számos környezetvédelemmel kapcsolatos törekvést mutat be, melyeknek utána sorra megkérdőjelezi a létjogosultságát és sikerességét. Azt állítja, hogy nincs apokalipszis, nem is lesz soha, a klímaváltozás ténye valós, ám a média és a szélsőséges környezetvédők torzított képet festenek bolygónk valódi ökológiai problémáiról és helyzetéről. A szerző terítékén olyan fajsúlyos témák szerepelnek, mint a tűzvészek, a műanyagok, a fajkihalás, a méltányos kereskedelem, az ember mindenhatósága az élővilág felett, az energiaéhség és a fosszilis, kontra megújuló energiaforrások, a széndioxid-kibocsátás és a húsevés. Shellenberger rávilágít arra, hogy a zöld eszmék néha nagyobb kárt okoznak, mint hasznot, és ugyanolyan fenntarthatatlanok, mint a jelenlegi, nem ökológiai szempontokat figyelembe vevő, természetkárosító rendszerek. A szerző állításai néhol meghökkentők, néhol vitára invitálók, mindenesetre arra rávilágítanak, hogy a helyzet korántsem annyira egyszerű vagy egyértelmű, mint ahogy azt a szélsőséges természetvédők állítják.

   
Michael Shellenberger évtizedek óta harcol azért, hogy bolygónk zöldebb legyen. Megkapta a Time magazin „Hero of the Environment”(„A környezet hőse”) kitüntetését.

• Language: Magyar
• Publisher: Gingko Kiadó
• Release date: Nov 10, 2021
• ISBN: 9786156326133

Book preview

Borító

Michael Shellenberger

Apokalipszis

SOHA

A klímakatasztrófa elmarad?

Gingko Kiadó

A könyv az alábbi kiadvány fordítása alapján készült:

Michael Shellenberger: Apocalypse never: why environmental alarmism hurts us all

Copyright © Michael Shellenberger, 2020

A könyvet a HarperCollins Publishers jelentette meg 2020-ban

Fordította © Nagy Réka

Szerkesztette: Zombori Andrea

Szakmai lektor: dr. Zombori Péter

Korrektor: Lőrinczi Ágnes

Borítóterv: Sólyom Melinda

ISBN 978 615 6326 13 3

Megjelent 2021-ben a Gingko Kiadó gondozásában

2100 Gödöllő, Kelemen László u. 28/A

Telefon: [phone]

Felelős kiadó: Zombori Andrea és Nagy Réka

A könyv a Gingko Kiadó és az MCC Press együttműködésében készült

Elektronikus változat: Ambrose Montanus

JOAQUINNAK ÉS KESTRELNEK

Bevezetés

2019 október elején a brit Sky News tévé riportere interjút készített két környezetvédelmi aktivistával. Szervezetük, az Extinction Rebellion (Kihalás Lázadás) éppen kéthetes civil engedetlenségi akciót tervezett Londonban és a világ több más városában, hogy ezzel tiltakozzanak a klímaváltozással kapcsolatos fellépés hiánya ellen.

Az Extinction Rebellion nevű aktivista csoportot 2018 tavaszán egy kutató és egy professzor hozta létre. Nagy-Britannia-szerte környezetvédőket toboroztak azért, hogy az ügyük érdekében letartóztattassák magukat a hatóságokkal. Ugyanazon év őszén több mint hatezer Extinction Rebellion-aktivista eltorlaszolta a Londont kettészelő Temze folyón átívelő öt fő hidat, és ezzel megakadályozták, hogy az emberek eljussanak a munkahelyükre vagy az otthonukba.1

A szervezet fő szószólója vészjósló nyilatkozatot tett az egyik országos televíziócsatornán: „Milliárdok fognak meghalni. „Az élet a Földön pusztulóban van. és „A kormányok tétlenül nézik ezt."2

2019-re az Extinction Rebellion mozgalom hírességek támogatását is megszerezte. Melléjük álltak például Benedict Cumberbatch és Stephen Fry színészek, Ellie Goulding és Thom Yorke popénekesek, a 2019-es Oscar-díj-nyertes Olivia Coleman, Bob Geldof, a Live Aid producere, valamint Mel B, néhai Spice Girls-tag.

Bár nem minden környezetvédő ért egyet az Extinction Rebellion nézeteivel, a megkérdezett brit lakosok közel fele azt nyilatkozta, hogy támogatják a csoport törekvéseit.3 A britek nincsenek egyedül. Egy 2019 szeptemberében végzett felmérés eredményei szerint, amelyben harmincezer embert kérdeztek meg világszerte, a válaszolók 48 százaléka úgy gondolta, hogy a klímaváltozás az emberiség kihalásához fog vezetni.4

Ugyanazon év őszén azonban az Extinction Rebellion nyilvános támogatottsága – ideértve az újságírók együttérzését is – drasztikusan hanyatlani kezdett, miután a szervezet London-szerte utcákat zárt le és ellehetetlenítette a tömegközlekedést.

– Mi lesz a családokkal? – kérdezte a Sky News riportere az Extinction Rebellion szóvivőjétől. – Emlékszem, még júliusban mondta nekem valaki, hogy a demonstráció miatt nem tudott ott lenni Bristolban az édesapja halálos ágyánál.5

– Ez nagyon-nagyon szomorú – válaszolta Sarah Lunnon, az Extinction Rebellion képviselője, jobb kezét a szívére szorítva. – Borzasztóan szívszorító.

Könnyű megérteni, hogy az Extinction Rebellion vezetői miért épp Lunnont választották szóvivőjüknek. Ahogy hallgattam, amint bocsánatot kér az okozott kellemetlenségért, egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy komolyan is gondolja, amit mond.

– És amikor belegondolsz, tényleg szörnyen érzed magad – nyilatkozta Lunnon a Sky Newsnak. Ezután egy huszárvágással áttért a szóban forgó témára: – A fájdalom és kétségbeesés, amit ez az ember érzett amiatt, hogy nem tudott elbúcsúzni az édesapjától ugyanaz, amelyet mi is érzünk most, amikor a gyermekeink jövőjére gondolunk. Mert azt látjuk, hogy a helyzet nagyon, de nagyon súlyos.

A Sky News-interjú előtt három nappal az Extinction Rebellion aktivistái felvonultak a londoni Brit Kincstár épülete elé egy öreg tűzoltóautóval, és kifeszítettek egy transzparenst, amin ez állt: „Ne pénzeljétek a klímahalált!" Aztán egy tűzoltótömlőn keresztül céklaléből készült művért spricceltek az épületre. Ám pillanatok alatt elvesztették a kontrollt a cső irányítása felett, így eláztatták a járdát és egy járókelőt is.6

Tizenegy nappal a Sky News-interjú után Lunnon megjelent Nagy-Britannia egyik legnézettebb reggeli műsorában, a This Morningban.

Addigra már közel kétezer Extinction Rebellion-aktivistát letartóztattak; ugyanis néhány órával korábban dulakodás tört ki egy londoni metróállomáson, miután az aktivisták felmásztak egy metrókocsi tetejére, és kényszerítették a vezetőt, hogy állítsa le a szerelvényt az állomáson és szállítsa le az utasokat.

– De miért a metrót? – kérdezte ingerülten a This Morning egyik műsorvezetője. – Miért pont a legtisztább közlekedési módot célozták meg, amivel a fővárosban közlekedni lehet? A metrót elektromosság hajtja, ami ma Nagy-Britanniában kevesebb mint feleannyi szén-dioxid-kibocsátással jár, mint 2000-ben.7

A videón két Extinction Rebellion-aktivista látszik, amint felmásznak egy metrókocsi tetejére, és kifeszítenek egy transzparenst, amelyen fekete háttéren fehér betűkkel ez áll:

„Csak a szokásos: HALÁL".8

– Ennek az akciónak az egyik célja az volt – nyilatkozta Lunnon –, hogy bemutassuk, milyen törékeny a rendszer, amiben most élünk. A közlekedési rendszerünk törékeny…

– De hát ezzel mindannyian nap mint nap szembesülünk – vágott közbe a műsorvezető. – Ha áramkimaradás van, tisztában vagyunk vele, hogy a rendszer törékeny. Egész egyszerűen tudjuk. Nem kell, hogy bebizonyítsátok nekünk. Csak annyit értetek el, hogy hétköznapi, dolgozó emberek nem jutottak el a munkahelyükre. Néhányan közülük kétkezi munkások, az ő családjuk élete az órabérben elszámolt keresetüktől függ.

A metrós tüntetésről készített videofelvételen dühös emberek százai – akiket kiszállítottak a szerelvényből – tömörülnek a peronon, és kiabálnak az Extinction Rebellion aktivistáival, akik provokatív arckifejezéssel állnak a kocsi tetején. Az utasok azt követelték a két fiatalembertől, hogy szálljanak le. „Én csak szeretnék eljutni a munkába – mondta az egyik utas. – Csak etetni szeretném a családomat."9

A helyzet elég gyorsan kaotikussá vált. A tömegből néhányan kávéspoharakat dobáltak, és egy üveg is összetört. Egy nő sírni kezdett. Volt, aki megpróbált fedezékbe vonulni a zűrzavarban. „Elég félelmetes volt, és néhányan nagyon meg is ijedtek" – számolt be egy, a helyszínen tartózkodó riporter.10

A This Morning műsorvezetője elmondta, hogy a megkérdezettek 95 százaléka azt gondolja, hogy az Extinction Rebellion csapata ebben az esetben hátráltatta a saját ügyét. Hogy képzelte ezt az Extinction Rebellion?11

A videofelvételen látható egy utas, aki megpróbált felmászni a vonat tetejére, hogy leszedje onnan az aktivistát. A demonstráló válaszul arcon és mellbe rúgta őt. Ezek után a férfi elkapta a tüntető lábát, és lerángatta a földre. A felvételen láthatjuk, ahogy néhányan a tömegből dühösen rugdosni kezdik őt.

A stúdióban Lunnon kifejtette, hogy a videó jól példázza azt, hogy a klímaváltozás milyen zavarokat fog okozni.

– És nem csak a közlekedésben – mondta. – Az energiaellátottságban és az élelmiszerellátás terén is. A boltok üresek lesznek. A villamos energiát lekapcsolják, és a közlekedés is szétesik.

A metróállomáson a dühös utasok egyre erőszakosabbá váltak. Az incidensről készült másik felvételen láthatjuk, amint egy férfi a földre lök egy másik embert, aki épp az Extinction Rebellion akcióját próbálja levideózni, és rugdosni kezdi őt.12 Később, a metróállomás előtt „egy piros dzsekis férfi behúzott egy nőnek, aki csak arra próbálta kérni az illetőt, hogy fejezze be az erőszakoskodást" – számolt be egy másik férfi a tévé riporterének.

A This Morning adásának vége felé a műsorvezetők furcsán kezdtek viselkedni: úgy tűnt, mintha egyetértenének Sarah Lunnonnal, az Extinction Rebellion képviselőjével a klímaváltozással kapcsolatban.

– Mindannyian nagyon aggódunk, és szeretnénk támogatni benneteket – mondta az egyik.

– Kétségkívül nagyon válságos a helyzet – tette hozzá a másik.

Várjunk csak! Hogyan? Nem értettem, mit mondanak. Ha a tévé műsorvezetői egyetértenek azzal, hogy a klímaváltozás óriási válságot okoz, ami „milliók halálát idézi elő", hogy lehetnek azon felháborodva, hogy az utasok elkéstek a munkahelyükről?

A Sky News műsorvezetője hasonlóképpen reagált:

– Nem azt mondom, hogy nem érzem súlyosan aggasztónak a környezetünk állapotát. De annak a férfinak az egyéni fájdalmát, amit azért érzett, mert nem láthatta az apját… lehet, hogy nem érzem ezzel összemérhetőnek.

Hogyan is lehetne összehasonlítani az egyén csalódottságát a tömeges pusztulással, éhínséggel és éhhalállal? Ha „az élet a Földön pusztulóban van", miért is érdekel bárkit, hogy valakit lefröcsköltek egy kis céklalével?

Még akkor is, ha a klímaváltozás milliárdok helyett „csak" milliók halálát fogja okozni, az Extinction Rebellion taktikájából egyetlen észszerű következtetést vonhatunk csak le, mégpedig azt, hogy nem voltak elég radikálisak.

Igazság szerint az ITV és a Sky News műsorvezetői nem Lunnon szélsőséges kijelentéseivel értettek egyet, csak annyit mondtak, hogy ők is osztoznak a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakban.

De akkor pontosan mit is értettek azon, hogy a klímaváltozás „nagy válságot jelent"? Ha nem egzisztenciális válságról van szó, ami az emberiség vagy legalábbis az emberi civilizáció létezését veszélyezteti, akkor pontosan milyen válságról beszélnek?

Abban a pillanatban, egy olyan tüntetés után, ami könnyen az Extinction Rebellion egyik aktivistájának és egy videósának az életébe is kerülhetett volna, belém nyilallt a felismerés, hogy tulajdonképpen senki nem szolgáltat különösebben jó választ ezekre a kérdésekre.

Azért írtam meg ezt a könyvet, mert úgy érzem, hogy a klímaváltozással és a környezetünkkel kapcsolatos párbeszéd az elmúlt években kontrollvesztetté vált, hasonlóan az Extinction Rebellion céklalével töltött tűzoltócsövéhez.

Az elmúlt harminc évben környezetvédelmi aktivistának vallottam magam. Kutatásokat végeztem, írtam környezeti témákkal kapcsolatban, és húsz éve foglalkozom a klímaváltozással is. Azért dolgozom, mert küldetésszerűen hiszek abban, hogy a természetes környezet védelmén túl, mindenki számára elérhetővé kell tenni az egyetemes jólét állapotát.

Fontos számomra, hogy pontosan átlássam a tényeket és a tudományos eredményeket. Hiszem, hogy a környezetvédelmi tudósok, újságírók és aktivisták kötelessége, hogy a környezeti problémákat őszintén és pontosan írják le, még akkor is, ha ezáltal mondanivalójuk hírértéke csökken vagy a nyilvánosság érdeklődésére kevésbé számíthat.

A környezettel kapcsolatos hírek – ideértve a klímaváltozás témáját is – sokszor tévesek, pedig óriási szükségünk lenne arra, hogy átlássuk, mi történik valójában.

Akkor kezdtem el írni ezt a könyvet, amikor elegem lett a túlzó, rémhírkeltő, szélsőséges nézetekből, melyek a legnagyobb ellenségei a pozitív, humanisztikus, józan környezettudománynak.

A könyvben leírt minden tényszerű adat, állítás és érv az elérhető leghitelesebb tudományos eredményeken alapul, ideértve a nagy tekintélynek örvendő Intergovernmental Panel of Climate Change, (IPCC, Éghajlatváltozási Kormányközi Testület), a Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) és más tudományos szervezetek által értékelt kutatásokat is.

Az Apokalipszis SOHA kiáll a főáramú tudomány mellett azokkal szemben, akik a politikai spektrum jobb és bal oldalán tagadják a kutatások eredményeit.

A könyv arra a kérdésre is választ keres, hogy vajon miért vannak olyan sokan, akik fontos, de kezelhető környezeti problémák miatt a világvégét hirdetik; és az apokalipszis legelszántabb hírnökei miért ellenzik az összeomlás elkerülésére irányuló legjobb és legkézenfekvőbb megoldási lehetőségeket.

A könyv olvasása közben meg fogjuk érteni, hogy az emberiség nemcsak elpusztítja, hanem meg is menti a természetet. A világ különböző területeiről származó történeteken keresztül – melyek emberekről szólnak, illetve a fajokról és a környezetről, amelyet megmentettek – látni fogjuk, hogy a környezeti, energetikai és gazdasági fejlődés a valóságban mind egy egységes folyamat részei.

Végezetül, az Apokalipszis SOHA védelmébe veszi az úgynevezett főáramú etikai gondolkodást is. Erkölcsi alapot szolgáltat a humanizmus mind világi, mind vallási megközelítéséhez, az apokaliptikus környezetvédelem antihumanisztikus nézeteivel szemben.

Azt remélem, hogy a klímaváltozással és más környezeti problémákkal kapcsolatos, sokszor kaotikus és zavarba ejtő viták közepette létezik vágy arra, hogy szétválasszuk a tudományos tényeket a tudományos fantasztikumtól, és megpróbáljuk megérteni az emberiségben rejlő pozitív lehetőségeket. Az Apokalipszis SOHA erre tesz kísérletet.

1

Ez nem a világvége

1. Közel a vég

Ha 2018. október 7-én átfutottuk a világ két legolvasottabb újságjának weboldalát, szorongva olvashattuk, hogy közeleg a világvége. A The New York Times főcíme így szólt: „Egy fontos, klímával kapcsolatos jelentés szerint a krízis nagy eséllyel már akár 2040-ben is bekövetkezhet." A feltűnő főcím alatti képen egy elpusztult állat csontjaival játszadozó, hat év körüli kisfiú volt látható.1 Ugyanezen a napon a The Washington Postban ez volt olvasható: „Az ENSZ kutatói szerint a világnak egy évtizednél nem sokkal több ideje van arra, hogy irányítása alá vonja a klímaváltozás folyamatát."2

A fenti és más sajtótermékekben közölt történetek alapja az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által kiadott tematikus jelentés volt. Ez a szervezet az ENSZ 195 tudósából és más, a világ számos országából származó kutatóból áll, akiknek az a feladatuk, hogy értékeljék a klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket.

2019-ben újabb két IPCC által kiadott jelentés született meg, amelyek hasonlóképpen végzetes következményekről számoltak be, hangsúlyozva a természeti katasztrófák gyakoriságának növekedését, valamint a tengerszint emelkedésének, az elsivatagosodásnak és a talajeróziónak a problematikáját. Az enyhének mondható, 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés „hosszú távú és visszafordíthatatlan" károkat okoz majd, mondták, és a klímaváltozás negatív hatással van az élelmiszer-termelésre és a tájképre is. A The New York Times beszámolója szerint a bolygó felmelegedése az erőforrások csökkenését okozhatja, valamint „az áradások, az aszály, a viharok és az egyéb extrém időjárási jelenségek megzavarhatják, és idővel globálisan csökkenthetik a táplálékkészleteket".3

A NASA egyik tudósa a táplálékrendszerek egyidejű, több kontinensre kiterjedő összeomlását jósolta: „Potenciálisan növekszik az esély arra, hogy egyszerre több kenyereskosarunk is kiürül. – nyilatkozta a The New York Timesnak. – Ezek most mind egy időben megtörténhetnek."

Az IPCC 2019 augusztusában kiadott, klímaváltozással és a termőföldek állapotával kapcsolatos beszámolója, melyet ötvenkét országból több, mint száz szakértő állított össze, arra figyelmeztetett, hogy „a veszély megoldására gyorsan szűkül a tér, és „a termőföldeket tízszer vagy akár százszor gyorsabban veszítjük el, mint ahogyan azok újratermelődhetnek.4

A tudósok arra hívták fel a figyelmet, hogy a termelők nem lesznek képesek elég táplálékot előállítani a Föld lakossága számára. Egy mezőgazdasági szakember szerint „nehéz megjósolni, hogyan tudunk majd ellátni nyolcmilliárd embert, vagy akár ennek csak a felét is".5

„Bizonyos mértékig képesek leszünk alkalmazkodni a problémához – nyilatkozta Michael Oppenheimer, az IPCC Princetoni Egyetemen dolgozó munkatársa. – De ez azon múlik, milyen mértékben csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Amennyiben a kibocsátás 2050-ig nőni fog, akkor 2100-ra a tengerszint emelkedése valószínűleg meghaladja a 84 cm-t, amikor is „a probléma már túl nagy lesz ahhoz, hogy orvosolni lehessen.6

Hozzáértők szerint a túlzott felmelegedés visszafordíthatatlan billenőpontok sorát indíthatja be. Például a tengerszint emelkedése lelassíthatja a víz áramlását az Atlanti-óceánban, ami a víz felszíni hőmérsékletének változásához vezethet.7

Az Északi-sark környékén Ausztrália méretével megegyező sarkvidéki jégpáncél olvadhat fel, ennek során 1400 gigatonna szén-dioxid szabadulna fel a légkörbe.8 Az Antarktiszon lévő gleccser bedőlhet az óceánba. Ha ez megtörténik, a tengerszint majd 4 métert emelkedhet.9

A légkör szén-dioxid-szintjének emelkedése nagymértékben megváltoztatja az óceánok vegyi összetételét, amely a kutatók szerint károsíthatja a tenger élővilágát, sőt, tömeges fajkihaláshoz is vezethet. A Nature című folyóiratban 2016-ban leközölt vizsgálat szerint a magasabb szén-dioxid-szint következtében a korallzátonyokon élő halfajok nem képesek megfelelően elrejtőzni a ragadozók elől.10

Sokan a klímaváltozást okolják a kaliforniai pusztító erdőtüzek miatt is. A tüzek okozta halálos áldozatok száma 2013-ban csupán 1 volt, míg ez a szám 2018-ra 100 áldozattal az egekbe szökött. A húsz legpusztítóbb kaliforniai erdőtűz közül tíz 2015 óta történt.11 Ma Kaliforniában az ötven évvel ezelőtti állapothoz képest két-három hónappal hosszabb az az időszak, amelyre jellemzők az erdőtüzek.12 A klímaváltozás miatt gyakoribbak lettek az aszályok, és a fák sebezhetőbbé váltak a betegségekkel és a fertőzésekkel szemben.

„Az erdőtüzeket a klímaváltozás teszi egyre súlyosabbá" – mondta Leonardo DiCaprio.13 „Így néz ki a klímaváltozás – tette hozzá Alexandria Ocasio-Cortez, kongresszusi képviselő.14 „Ez az általunk ismert Kalifornia halála" – összegezte a The New York Times rovatvezetője.15

2020 elején Ausztráliában több mint 135 bozóttűz keletkezett, melyeknek 34 személy és körülbelül egymilliárd állat esett áldozatul, valamint közel háromezer otthon semmisült meg.16

David Wallace-Wells Lakhatatlan Föld című könyve arra hívja fel a figyelmet, hogy 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés hatására „a jégsapka elkezd összeomlani, további 400 millió ember fog vízhiánytól szenvedni, az Egyenlítő mentén fekvő nagyobb városok élhetetlenné válnak, és nyaranta az északabbra fekvő területeken is sokan fognak meghalni a hőség miatt".17

„Jelenleg az a tét, hogy megfékezzük a változást annyira, hogy ne tűnjenek el civilizációk a Föld színéről – vallja Bill McKibben környezetvédelmi író és klímaaktivista. – De ebben a pillanatban olyan irányba haladunk, hogy ez nem fog sikerülni."18

„A világ némely területein az országhatárok nem tudják majd ellátni funkciójukat – jelentette ki az IPCC egyik munkatársa. – Falak építésével meg lehet állítani tíz-, húszezer vagy akár egymillió embert, de tízmilliót már nem."19

„2030 körül, azaz tíz éven, 250 napon és tíz órán belül olyan helyzetbe kerülünk, amely egy olyan, emberi irányításon kívül eső, visszafordíthatatlan láncreakciót indíthat be, ami valószínűleg a ma ismert emberi civilizáció végét fogja jelenteni – mondta a diák klímaaktivista, Greta Thunberg 2019-ben. – Nem akarom, hogy reménykedjetek. Azt akarom, hogy essetek pánikba."20

2. Növekvő rugalmasság

2019 elején Alexandria Ocasio-Cortez, frissen megválasztott, huszonkilenc éves kongresszusi tag interjút adott a The Atlantic nevű lap tudósítójának. Ismertebb nevén AOC egy európai zöld megállapodásról, a Green New Dealről beszélt, amelynek fókuszában a klímaváltozáson kívül a szegénység és a szociális egyenlőtlenség témája állt. AOC nem értett egyet azokkal a kritikákkal, amelyek szerint az ügy túl sok pénzbe kerülne. „Tizenkét éven belül itt a világvége, ha nem foglalkozunk a klímaváltozás problémájával, és az a legfőbb gondotok, hogy fogjuk kifizetni?" – kérdezte.21

A következő napon az Axios nevű hírportál riportere több klímatudóst felhívott, hogy kikérje a véleményüket AOC azon állításáról, miszerint tizenkét éven belül vége lesz a világnak. „Ezek az előre meghatározott időkeretek mind baromságok – válaszolta Gavin Schmidt, a NASA klímatudósa. – Semmi különös nem történik, ha a »szén-dioxid-büdzsé« kimerül, vagy átlépünk bármely hőmérsékleti célt, amelyet kitűztetek. Csupán annyi, hogy a kibocsátás ára meredeken emelkedni fog."22

Andrea Dutton, a Wisconsin-Madison Egyetem őséghajlat-kutatója a következőket mondta: „Valami okból a média rámozdult a 2030-as határidőre, feltehetően azért, mert úgy gondolták, hogy ezzel a fix dátummal könnyebben átmegy az az üzenet, hogy ez az idő nagyon hamar eljön, ezért sürgősen cselekednünk kell. Sajnos ez a beszámoló tartalmának teljes félreértéséhez vezetett."23

2018-as beszámolójában és sajtóközleményében az IPCC igazából azt írta le, hogy ahhoz, hogy a hőmérséklet-emelkedést jó eséllyel 1,5 °C alatt tudjuk tartani az iparosodás előtti időkhöz képest, 2030-ra a szén-dioxid-kibocsátás mértékét 45 százalékkal csökkentenünk kell. Az IPCC nem állította, hogy ha a hőmérséklet több mint 1,5 °C-kal emelkedik, akkor eljön a világvége, vagy hogy a civilizáció összeomlik.24

A tudósok hasonlóképpen negatívan reagáltak az Extinction Rebellion szélsőséges állításaira. Ken Caldeira, a Stanford Egyetem légkörrel foglalkozó tudósa, aki az elsők közt szólalt fel az óceánok elsavasodásának veszélyeit illetően, hangsúlyozta, hogy míg sok fajt fenyeget a kihalás veszélye, a klímaváltozás nem veszélyezteti az emberiség fennmaradását.25

Kerry Emanuel, az MIT klímakutatója elmondta, hogy „nincs igazán türelmem az apokalipszist kiáltókhoz. Nem hiszem, hogy hasznos dolog (a jelenlegi helyzetet) apokaliptikusnak nevezni".26

AOC egyik szóvivője a következőket nyilatkozta az Axiosnak: „Csűrhetjük-csavarhatjuk a szavak jelentését, hogy a krízis veszélyezteti-e valójában a létezésünket vagy kataklizmikus-e, a lényeg az, hogy sok (klímaváltozáshoz kapcsolódó) problémát látunk, amelyek hatással vannak az emberek életére."27

De ha ez is a helyzet, a hatás eltörpül amellett, hogy 1920 óta 92 százalékkal csökkent a természeti katasztrófák okozta halálesetek évtizedekre vetített aránya. Az 1920-as években 5,4 millió ember halt meg természeti katasztrófák következtében, míg a 2010-es években ez a szám már csak 0,4 millió volt.28 Ráadásul a tapasztalt csökkenés mellett a Föld népessége közel megnégyszereződött.

Igazság szerint az elmúlt évtizedekben a gazdag és a szegény társadalmak is ellenállóbbá váltak a szélsőséges időjárási viszonyokkal szemben. A Global Environmental Change című lap 2019-ben leközölt egy fontos tanulmányt, melynek eredményei szerint mind a halálozási arány, mind a gazdasági károk 80-90 százalékkal csökkentek az elmúlt négy évtizedben (1980-tól napjainkig).29

Míg 1901 és 2010 között a tengerszint globálisan 19 cm-t emelkedett, az IPCC becslése szerint a vízszint emelkedése 2100-ra mérsékeltebb jóslatok alapján elérheti a 66 cm-t, míg a szélsőséges forgatókönyvek szerint ez a szám akár 83 cm is lehet.30 Még akkor is, ha ezekről a jóslatokról kiderülne, hogy erőteljesen alábecsülik a valós helyzetet, a tengerszint emelkedésének lassú üteme minden valószínűség szerint elegendő időt hagyna a társadalmaknak az alkalmazkodáshoz.

Vannak kedvező példák is a vízszint emelkedéséhez való alkalmazkodásra. Például Hollandia virágzó nemzetté vált annak ellenére, hogy területének egyharmada a tengerszint alatt fekszik. Vannak olyan részei, amelyek a földterület fokozatos süllyedésének köszönhetően teljes hét méterrel a tenger szintje alatt terülnek el.31

Mára az ember természetátalakító képessége sokkal nagyobb, mint bármikor ezelőtt. Napjainkban a bangladesi kormánynak holland szakértők segítenek, hogy felkészüljenek a vízszint emelkedésére.32

És mi a helyzet a tűzvésszel? Dr. Jon Keeley, a kaliforniai Földtani Intézet tudósa, aki az elmúlt negyven évet a téma kutatásával töltötte, a következőket mondta: „Megvizsgáltuk a klíma és a tűzvészek történetét az egész államban, és az állam területének túlnyomó részén, különösen a nyugati területeken, egyik évben sem találtunk semmilyen kapcsolatot az időjárás és a leégett terület nagysága között."33

2017-ben egy Keeley által vezetett, kutatókból álló csapat lemodellezte az Egyesült Államok harminchét különböző régióját, és arra jutottak, hogy „az emberek nemcsak hogy befolyásolni tudják a tűz rendszerét, de a jelenlétükkel egyenesen ki tudják iktatni az időjárás hatásait". Keeley és csapata szerint a tűzvészek gyakoriságára és erősségére nézve éves szinten egyedül két, statisztikailag szignifikáns faktort találtak, mégpedig a népsűrűséget és az erdő és a kigyulladt területek épületekhez való közelségét.34

Ami pedig az Amazonast illeti, ahogy erről a The New York Times helyesen tudósított, a (2019-es) tüzek nem a klímaváltozásnak tudhatók be.35

2020 elején kutatók megkérdőjelezték azt az elképzelést, miszerint a szén-dioxid-szint emelkedése miatt az óceánokban a korallzátonyokon élő halfajok nem képesek megfelelően elrejtőzni a ragadozók elől. A hét tudós, aki cikkét a Nature folyóiratban tette közzé, kétségbe vonta annak a tengerbiológusnak a tudományos hitelességét, aki három évvel korábban, 2016-ban a Science című folyóiratban ilyen állításokat tett. A vizsgálat után az ausztrál James Cook Egyetem kutatói arra jutottak, hogy a szóban forgó biológus a közölt eredményeit csupán kitalálta.36

Az élelmiszer előállítására vonatkozóan az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) állítása szerint a terméshozamok jelentős mértékben emelkedni fognak, nagyjából függetlenül attól, hogy a klímaváltozás melyik elképzelt forgatókönyv szerint zajlik majd.37 Ma az emberek tízmilliárd főre elegendő élelmiszert termelnek meg, ami 25 százalék felesleget jelent. Szakértők szerint ez a szám a klímaváltozás ellenére is emelkedni fog.38

A FAO rámutatott, hogy az élelmiszer előállítása inkább a traktorok, az öntözőrendszerek és a műtrágya elérhetőségén fog múlni, nem a klímaváltozással lesz összefüggésben. Pont úgy, ahogy az elmúlt száz évben alakult. Előrejelzésük szerint a technikai fejlesztéseknek köszönhetően még a legszegényebb területeken (pl. Afrika Szaharától délre fekvő területein) élő földművesek is 40 százalékos hozamnövekedésre számíthatnak.39

Az IPCC a negyedik értékelő beszámolójában előrevetítette, hogy 2100-ra a világgazdaság a mostani állapothoz képest három-hatszorosára fog növekedni, és hogy a magas hőmérséklet-emelkedéshez (4 °C) való alkalmazkodás költségei a GDP-t csak 4,5 százalékkal csökkentik majd.40

Ez vajon tényleg a világvége?

3. Apokalipszis ma

Ha bárki szeretné személyesen és testközelből megnézni a világvégét, nem kell mást tennie, mint hogy meglátogatja a Kongói Demokratikus Köztársaságot Közép-Afrikában.41 Kongóban valahogy megfelelő perspektívába kerülnek a nyugati világ apokaliptikus, klímaváltozással kapcsolatos próféciái. 2014 decemberében érkeztem oda azzal a céllal, hogy megvizsgáljam a fatüzelés széleskörű alkalmazásának hatását az emberek és a vadvilág, különösképpen a legendás hegyi gorillák életére.

Ahogy átléptem a határt a szomszédos Ruandából és megérkeztem a kongói Goma városába, perceken belül megrökönyödve tapasztaltam az extrém szegénység és káosz jeleit: az óriási kátyúkkal tarkított utakon, a mellettünk elhúzó motorbiciklik kormányán két év körüli gyerekek lógtak egyensúlyozva; az emberek bádogtetejű kunyhókban éltek; rácsos ablakú, apró buszokba tömörülve utaztak, mint a börtönlakók; mindenhol szemét vett minket körül; az utak mentén óriási kupacokban állt a megszilárdult láva, a földfelszín alatt dúló vulkanikus tevékenységre emlékeztetve bennünket.

Az 1990-es és a korai 2000-es években Kongó a Nagy Afrikai Háború epicentruma volt. Ez a háború volt a legpusztítóbb viszály a II. világháború óta, amelyben kilenc afrikai ország vett részt. A harcokkal együtt járó betegségek és az éhínség három-ötmillió ember halálát okozta. További kétmillió ember otthona elhagyására kényszerült, vagy a szomszédos országokban kért menedéket. Különféle fegyveres csoportok több százezer embert – férfiakat és nőket, felnőtteket és gyerekeket egyaránt – megerőszakoltak, néha akár több alkalommal is. 42

Amíg Kongóban voltunk, többször láttuk, ahogy kószáló fegyveres katonák betörtek a falvakba, és macsétájukkal megölték az ott élőket, köztük gyerekeket is. Voltak, akik ezekért az akciókért az Ugandából átszivárgó, al-Shabaab nevű terrorista csoportot tették felelőssé, de a támadásokat senki nem vállalta magára. Az erőszak nem volt köthető semmilyen katonai vagy stratégiai célhoz. A nemzeti katonaság és rendőrség, valamint az Egyesült Nemzetek békefenntartó erői, körülbelül hatezer katona, vagy nem tudtak, vagy nem akartak semmit tenni a terrorista támadásokkal szemben.

„Ne utazz oda! – írták nyersen az USA külügyminisztériumának weboldalán Kongóról. – Az erőszakos bűncselekmények, mint a fegyveres rablás, a fegyveres betörés és a fenyegetés bár nem olyan gyakoriak, mint a kisebb bűnügyek, de nem is ritkák, és a helyi rendőrség nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal ahhoz, hogy hatékonyan fellépjenek a komolyabb bűncselekményekkel szemben. A támadók gyakran rendőrnek vagy biztonsági embereknek álcázzák magukat."43

Az ok, ami miatt mégis biztonságban éreztem magam, amikor Kelet-Kongóba utaztam, sőt, a feleségemet, Helent is magammal vittem, az volt, hogy a színész Ben Affleck többször is ellátogatott ide, és alapított egy, a gazdasági fejlődést támogató jótékonysági szervezetet is. Ha Kelet-Kongó elég biztonságos egy hollywoodi sztár számára, miért ne lenne az nekünk is?

A biztonság kedvéért szerződtettem Affleck idegenvezetőjét, tolmácsát és „ezermesterét, Caleb Kabandát. Caleb Kongó szülötte, és az a hír járja róla, hogy vigyáz az ügyfeleire. Érkezésünk előtt telefonon egyeztettünk. Elmagyaráztam neki, hogy az energiahiány és a természetvédelem közötti kapcsolatot szeretném vizsgálni. Caleb Goma városáról, Kongó Észak-Kivu tartományának fővárosáról, a hatodik legsűrűbben lakott kongói városról mesélt, majd megkérdezte: „El tudod képzelni, hogy egy közel kétmillió lakosú város energiaellátás szempontjából kizárólag fatüzelésre támaszkodjon? Elképesztő!

Kelet-Kongó lakosságának 98 százaléka elsősorban fával vagy szénnel főz. Kongó egészére vetítve, ez a közel kilencvenkét milliós lakosú ország 90 százalékára igaz, és ötből csak egy ember használ villamos áramot bármire is.44 45 Az egész országnak csak 1500 megawatt villamos energia áll rendelkezésére, ami annyi, amennyire egy fejlett országban egy egymillió lakosú városnak szüksége van.46

A főút, amin Calebbel Gomából megközelítettük a Virunga Nemzeti Park körül élő közösségeket, nemrégiben kapott szilárd burkolatot, de körülbelül ennyi volt a környék teljes infrastruktúrája. A legtöbb helyen csak földút volt. Amikor esett, az utakat elárasztotta a víz, függetlenül attól, hogy milyen volt a burkolat, mivel az árvízvédelem sehol nem volt megoldott. Ugyanez történt a környező otthonokkal is. Erről eszembe jutott, hogy a fejlett országokban mi mennyi mindent természetesnek veszünk. Gyakorlatilag megfeledkezünk arról, hogy egyáltalán létezik vizesárok, csatorna és vízelvezető, ami összeszedi és elvezeti az otthonunktól a vizet.

Vajon a klímaváltozásnak köze lehet a Kongóban jelenleg tapasztalható viszályokhoz? Ha igen, akkor vannak más tényezők is, amelyek többet nyomnak a latban. Egy kutatókból álló nagy csoport 2019-ben a klímaváltozással kapcsolatban azt állította, hogy az „hatással volt az országokban tapasztalt fegyveres konfliktusokra". Azonban véleményük szerint más hajtóerők, például az alacsony társadalmi-gazdasági fejlettség és az állam cselekvőképességének hiánya jóval nagyobb befolyással bírnak.47

Kongó kormánya alig működik. A biztonság és a fejlesztések terén az emberek teljesen magukra maradtak. Az évszaktól függően a földműveseknek a túl sok esővel vagy az aszállyal is meg kell küzdeniük. Az elmúlt időszakban két-három évente árvíz is sújtotta a területeket, amik rendszeresen elpusztították az otthonokat és a gazdaságokat.

A Peace Research Institute Oslo (Oszlói Békekutató Intézet) kutatói megállapították, hogy a demográfiai és környezeti tényezőknek nagyon csekély hatásuk van a polgári konfliktusokra.48 Az IPCC egyetértett ezzel. „Szilárd bizonyítékunk van arra, hogy a természeti katasztrófák világszerte elmozdítják a lakóhelyükről az embereket, de arra már ritkán találunk bizonyítékot, hogy a jelenség közvetlen oka a klímaváltozás vagy a tenger szintjének emelkedése lenne."49

Az infrastruktúra és a tiszta víz hiánya növeli a betegségek gyakoriságát. Ennek eredményeképpen Kongóban világviszonylatban is vezető helyen áll a kolera, a malária, a sárgaláz és más, megelőzhető betegségek előfordulási aránya.

„Az alacsony GDP a legfontosabb előrejelzője a fegyveres harcoknak – írták az oszlói kutatók, akik még azt is hozzátették: – Kutatási eredményeink rávilágítottak arra, hogy a kevesebb erőforrás kevésbé befolyásolja az összecsapások előfordulását az alacsonyabb bevételű államokban, mint a gazdagabbakban."50

Ha az erőforrások mennyisége határozná meg egy nemzet sorsát, akkor a kevés erőforrással bíró Japán szegénységben élne és háborúk dúlnának a határain belül, míg Kongó gazdag lenne és békében élne. A területén található földek, ásványi anyagok, erdők, olaj és földgáz tekintetében Kongó elképesztően gazdag.51

Több oka is van annak, hogy Kongó ennyire nem működik megfelelően. A területe óriási – méretét tekintve Algéria mögött a második legnagyobb ország Afrikában –, és nagyon nehéz egységes államként kormányozni. A belgák gyarmatosították, akik aztán anélkül menekültek el az országból az 1960-as évek elején, hogy erős állami intézményeket, például független bíróságot vagy katonaságot hoztak volna létre.

Túlnépesedett-e az ország? Kelet-Kongó lakossága az 1950-60-as évek óta megkétszereződött, de a kérdés eldöntéséhez a legfontosabb tényező, amit figyelembe kell vennünk a technológiával kapcsolatos: ugyanazon a földterületen sokkal több élelmiszert tudnának előállítani, és ezáltal több ember megélhetését biztosítani, ha lennének utak, és több műtrágya és munkagép állna rendelkezésre.

Kongó a földrajzi adottságok, a gyarmatosítás és a gyarmati rendszer utáni borzalmas kormányok áldozata. Gazdaságának értéke a 2001-es 7,4 milliárd dollárról 2017-re 38 milliárd dollárra nőtt,52 de az éves egy főre jutó átlagjövedelem – 560 dollár – az egyik legalacsonyabb a világon.53 Ez sokakat arra enged következtetni, hogy a pénz nagy részét, amelynek az emberek életét kellene támogatnia, ellopják.

Az elmúlt húsz évben a szomszédos Ruanda kormánya ásványi anyagokat tulajdonított el Kongótól, és sajátjaként bocsátotta exportra. Szakértők elmondása szerint azért, hogy tevékenységéről elterelje a figyelmet, a ruandai kormány pénzzel támogatta a kelet-kongói kevésbé látványos konfliktusokat.54

A 2006-os szabad választások reményre adtak okot az új miniszterelnök, Joseph Kabila megválasztásával, de ő is ugyanolyan korruptnak bizonyult, mint elődei. 2011-es újraválasztása után még 2018-ig volt hatalmon, amikor is utódjául egy olyan jelöltet iktatott be, aki a szavazatok csupán 19 százalékát kapta meg, az ellenzéki jelölt 59 százalékával szemben. Ebből arra lehet következtetni, hogy Kabila és a törvényhozó testületben helyet foglaló szövetségesei a háttérből irányítják az országot.55

4. Nem fognak milliárdok meghalni

2019 októberében Emma Barnett, a BBC 2 csatorna Newsnight című műsorában azt a kérdést tette fel Sarah Lunnonnak, az Extinction Rebellion szimpatikus és együttérző szóvivőjének, hogy az általa képviselt szervezet mivel indokolja azt, hogy oly mértékben felborította a londoniak életét.

– Az, hogy a történteknek mi vagyunk az oka, nagyon-nagyon megrendít – mondta Lunnon, kezét ismét a szívére szorítva. – Nagyon kellemetlenül érzem magam attól a tudattól, hogy felborítom mások életét. És nagyon haragszom és dühös vagyok amiatt, hogy az elmúlt harminc év tehetetlensége oda vezetett, hogy csak oly módon tudjuk felhívni a figyelmet a klímaváltozás problémájára, ha ehhez hasonló megmozdulásokat szervezünk. Ha nem cselekszünk és tiltakozunk így, senki nem vesz rólunk tudomást.56

Barnett ekkor a Lunnon mellett helyet foglaló férfi, Myles Allen klímakutató és az IPCC beszámolóírója felé fordult:

– Az Extinction Rebellion (Kihalás Lázadás) név önmagában is azt sugallja, hogy ki fogunk pusztulni – mondta Barnett. – Roger Hallam, a három alapító tag egyike augusztusban ezt mondta: „Ebben az évszázadban hatmilliárd ember fog éhen- vagy más módon meghalni, vagy lesz erőszakos tettek áldozata." Ezt a kijelentést ugye semmilyen tudományos eredmény nem támasztja alá?

Allen válasza erre a következő volt:

– Több tudományos vizsgálat is van, ami alátámasztja azt, hogy milyen számottevő kockázatot jelent, ha tovább folytatjuk a …

– De nem hatmilliárd ember. Nincsenek tudományos eredmények, amelyek alátámasztják ezt az óriási számadatot, ugye? – kérdezett vissza Barnett.

Az Extinction Rebellion képviselője, Lunnon nem hagyta, hogy Allen válaszoljon.

– Több kutató is rámutatott arra, hogy ha elérjük a négy Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést, ami felé jelenleg haladunk, akkor nem belátható, hogyan fog a bolygó nemhogy egy-, de félmilliárd embert életben tartani. És ez hat és fél milliárd ember halálát jelenti.

Barnett bosszúsan vágott közbe:

– Elnézést – mondta, szavait Myleshoz intézve. – Tehát tudományosan egy olyan állítás mellé tud állni, hogy még ebben az évszázadban szembesülnünk kell hatmilliárd ember lemészárlásával, éhínségével és halálával? Csak mert akkor jobb, ha ezzel tisztában vagyunk.

– Nem – válaszolta Allen. – Tudósként csak annyit tehetünk, hogy figyelmeztetjük az embereket a lehetséges következményekre, melyekkel szembe kell nézniük. Őszintén szólva a legkézenfekvőbb kockázat, amelyről beszélni lehet – amellyel én is foglalkozom –, az, hogy az időjárás rendszere hogyan reagál az üvegházhatású gázokra. Annak kockázatát már nehezebb előre jelezni, hogy az emberek hogyan reagálnak majd arra, ha elveszítik a gyerekként megszokott időjárási viszonyokat… Tehát azt gondolom, hogy magáról a klímaváltozásról legalább annyi szót kell ejteni, mint annak a kockázatáról, ahogy az emberek reagálnak majd a klímaváltozásra.

– De azért az fontos – erősködött tovább Barnett –, hogy ha semmilyen tudományos bizonyíték nincsen, amivel alátámaszthatnák ezeket az állításokat, akkor érthető módon néhányan, akik egyébként szimpatizálnak az Önök munkájával, úgy érzik, hogy félelemkeltéssel próbálnak hatni az emberekre. Például Roger Hallam (az Extinction Rebellion egyik alapítója) azt is mondta, hogy a gyerekeink tíz-tizenöt év múlva meg fognak halni.

– Elveszítjük az általunk ismert időjárást! – szólt közbe Lunnon. – A mezőgazdaság egésze és a táplálékunk előállítása arra az időjárásra támaszkodik, amely az utóbbi tízezer évben jellemző volt. Ha az időjárás nem kiszámítható, nem lesz kiszámítható táplálékforrásunk sem. Azt kockáztatjuk, hogy egyidejűleg több területen is üresen áll majd a világ globális kenyereskosara. És ez táplálékhiányt jelent!

– Roger Hallam valóban azt mondta – válaszolta erre Barnett –, hogy a gyerekeink tíz-tizenöt éven belül halottak lesznek.

– Az is teljesen elképzelhető, hogy nemcsak a táplálékforrásainkat veszítjük el, hanem az energiahordozókat is – folytatta Lunnon.

– Jelen pillanatban Kaliforniában milliók maradtak áram nélkül.

2019 novemberének végén interjút készítettem Lunnonnal. Egy órán keresztül beszélgettünk, majd utána többször e-maileztünk is egymással. Ezekben az üzenetekben Lunnon tisztázta nézeteit.

„Nem azt mondom, hogy emberek milliói fognak meghalni" – írta. Tehát nem arról van szó, hogy Sarah Lunnon szerint milliók fognak elhalálozni. A tudomány az, ami négy Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést jósol, és például Kevin Anderson a Tyndall Centerből és Johan Rockström Potsdamból azt állítják, hogy a hőmérséklet ilyen mértékű emelkedése összeegyeztethetetlen a jelenlegi civilizációkkal. Johan azt nyilatkozta, nem tudja elképzelni, hogy négy Celsius-fokos emelkedésnél a Föld hogyan tudna ellátni egymilliárd, vagy akár csak félmilliárd embert.57

Lunnon fenti állításában a Guardian 2019 májusi cikkére hivatkozott, amelyben Rockströmöt idézték, aki a következőt mondta: „Nehéz elképzelni, hogyan tudnánk ellátni élelemmel egymilliárd, vagy akár csak félmilliárd embert négyfokos hőmérséklet-emelkedés esetén."58

Rámutattam arra, hogy egyik IPCC-beszámolóban sem volt soha semmi, ami olyasmit sugallna, amit ő Andersonnak és Rockströmnek tulajdonít.

És miért is támaszkodnánk két kutató spekulációira az IPCC eredményei helyett? „Ez nem arról szól, hogy melyik tudományos álláspont mögé állunk – mondta Lunnon. – Hanem arról, hogy szembenézünk-e a kockázatokkal. És az IPCC beszámolói bemutatják a különböző lehetséges pályákat, amelyeken haladhatunk, és ezek közül néhány nagyon zord és sivár."59

Azért, hogy a mélyére nézhessek a „milliárdok fognak meghalni" állításnak, telefonos interjút készítettem Rockströmmel. Kérdésemre azt válaszolta, hogy a Guardian riportere félreértette őt. Igazából a következőt mondta: „Nehéz megmondani, hogyan fogunk ellátni nyolcmilliárd embert, vagy akár annak csak a felét is", vagyis nem egymilliárdról beszélt. Rockström azt állította, hogy addig nem vette észre az elírást, amíg én el nem küldtem neki e-mailben, és hogy azonnal kérte a hiba kijavítását, amit a Guardian meg is tett 2019 végén. De Rockström még így is négymilliárd ember halálát vetítette előre.60

– Nem látok tudományos bizonyítékot arra, hogy egy, a mostaninál négy fokkal melegebb bolygó hogyan tudna eltartani nyolcmilliárd embert – mondta. – Ez, az én meglátásom szerint, egy tudományosan alátámasztott kijelentés, mivel egyáltalán nincs bizonyítékunk arra, hogy tiszta vizet, táplálékot vagy menedéket tudunk biztosítani a világ jelenlegi, nyolcmilliárd fős lakosságának egy négy fokkal melegebb bolygón. Továbbá a szakértői véleményem az, hogy még az is kérdéses, hogy ennek a felét, tehát négymilliárd embert el tudunk-e látni.61

– De az IPCC valóban előre jelezte-e, tudományos kutatásokkal alátámasztva, hogy csökkenni fog a megtermelt táplálék mennyisége?

– Legjobb tudomásom szerint ők nem mondanak semmit arról, hogy milyen mértékű hőmérséklet-emelkedésnél, mekkora népességet tudunk táplálékkal ellátni – válaszolta Rockström.62

– Vizsgálta egyáltalán valaki a négyfokos hőmérséklet-emelkedés hatását a rendelkezésre álló táplálék mennyiségére vonatkozóan? – kérdeztem.

– Jó kérdés. Be kell valljam, hogy én még nem hallottam ilyen kutatásról – válaszolta Rockström, aki foglalkozása szerint agrármérnök. – Nagyon érdekes és fontos kérdésnek tűnik.63

Valójában létezik ilyen kutatás, sőt, kettőt ebből Rockström kollégái a Potsdam Intézetben folytattak le. Ezek azt mutatták ki, hogy még négy-öt fokos hőmérséklet-emelkedés mellett is növekedhet az élelmiszer-termelés az iparosodás előtti mértékhez képest.64 Ezenkívül arra is fény derült, hogy a technológiai fejlődés (mint például a műtrágya használata, az öntözés és a gépesítés) többet nyom a latban, mint a klímaváltozás.

Érdekes módon a beszámolóban az is szerepel, hogy a klímaváltozásra vonatkozó irányelvek nagyobb valószínűséggel hatnak kedvezőtlenül az élelmiszer-termelésre és növelik a vidéki szegénység mértékét, mint a klímaváltozás maga. A beszámoló szerzői által említett „klíma-irányelvek" alkalmazásával megnövekedne az energia ára, és a felhasznált bioenergia mennyisége (bio tüzelőanyagok és biomassza égetése), ami pedig csökkentené a termőföldek területét, és megemelné az élelmiszerek árát. Az IPCC ugyanerre a következtetésre jutott.65

Ehhez hasonlóan, az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) arról nyilatkozott, hogy az élelmiszer-termelés 2050-re 30 százalékkal növekedni fog, ha csak be nem vezetik a „Fenntartható szokások"-nak keresztelt forgatókönyvet, amely esetben ez az emelkedés csupán 20 százalékos lenne.66 A technológiai fejlődés hatása minden esetben jelentősen felülmúlja a klímaváltozás következményeit, a FAO minden egyes forgatókönyve szerint.

5. A nagy konfliktusok kisebb része

2006-ban a boulderi Colorado Egyetem harminchét éves politológia professzora workshopot szervezett a világ harminckét vezető szakemberének, hogy megvitassák, vajon az ember okozta klímaváltozás súlyosabbá, gyakoribbá vagy költségesebbé teszi-e a természeti katasztrófákat. A professzor, Roger Pielke Jr. közösen vezette a workshopot egy kollégájával, Peter Höppével, aki abban az időben a Munich Reinsurance (müncheni viszontbiztosító társaság) geokockázati részlegét vezette. Ez a cég biztosító társaságok számára nyújt viszontbiztosítást, így erőteljes anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy kiderítse, vajon a globális felmelegedés rontani fog-e a természeti katasztrófák kimenetelén.

Ha létezik sztereotípiája a boulderi környezettudományi professzoroknak, Pielke tökéletes példája ennek. Túrabakancsot és kockás flanelinget visel. Megszállott túrázó, síel és futballozik. Liberális, világi és demokratikus beállítottságú. „Írtam egy könyvet a karbonadó bevezetésének fontosságáról – jelentette ki. – Nyilvánosan támogatom az EPA Obama elnök által előterjesztett karbonszabályozását, és nemrégiben adtam ki egy másik könyvet, amellyel határozottan kiállok az IPCC katasztrófákra és klímaváltozásra vonatkozó tudományos értékelései mellett."67

A csoport Münchentől nem messze, a németországi Hohenkammerben gyűlt össze. Pielke nem gondolta volna, hogy konszenzusra fognak jutni,