Porta Marina

By Fazakas Attila

„A lámpát már kora reggel / a hajóorra aggatták, / és Hermész szobrocskáját vitte / egy sötét rabszolga – törött köpenye / ránca seszínű, mint virradatkor / a tenger…”

• Language: Magyar
• Publisher: Napkút Kiadó
• Release date: May 1, 2021
• ISBN: 9789632639888

Book preview

Marina

Impresszum

Napkút Kiadó Kft.

1027 Budapest, Fazekas u. 10–14.

Telefon: [phone]

Mobil: (70) 617-8231

E-mail: [e-mail]

Honlap: www.napkut.hu

Szerkesztő: Sütő Csaba András

Szöveggondozó: Kovács Ildikó

Tördelőszerkesztő: Szondi Bence

© Fazakas Attila, 2020

© Napkút Kiadó, 2020

ISBN 978 963 263 988 8

Támogatónk

A kiadvány a Petőfi Irodalmi Ügynökség

Kárpát-medencei Igazgatósága által létrehozott

E-könyvtér elektronikus könyvtár tagja.

Theogónia

Ne csókold meg a szédült bika fejét,

       és ne eredj dühben álmodozva

robajló villámok nyomába, rohanjon

       tavak áradó vizén át csapongva a zápor,

kopogjon meztelen válladon dübörgő

       hangszere kegyetlen zenét.

Az erdők elázott, szurtos lombja

       arcod megáradó, bomlott legyezője lesz,

míg gyengébb szavakról kap ígéretet

       egy roppanó dallam, és elég…

Tűz volt az egész – ahol az új tigris

       sietve átszaladt, ósdi pernye hull,

s az álom vad tajték fergetegét csapja fel

       szisszenve a lombra; dobban a szíved

vériszamos izma, lassú hullámot pumpál ijedten

       a csendben. Még járja a Hold ke-

gyetlen útját, még szolgál az asztaloknál komoran

       Hébé. (…)

Micsoda Tánc – éjfél volt!

(....................................................................)

       Bárhogyan is legyen:

eljön lágy párauszályaival a reggel, és

       átszűri a fénye könnyedén a lombot;

lábadat fényezi, a földhöz csapott krátért.

       Ne érintsd ifjú homlokoddal csupán

az árnyas, ősi, telt formákat, és búcsúzó

       kezeddel utószor a halott

bika fejét!

Alkáiosz

Erősnek kellett lennem, mert erősek voltak ők is.

    Nem pusztulhattam… Mert pompát,

Gőgöt ismerünk mi, kíméletlen vádat és érctől

Csillogó hatalmas termeket, de nem, nem

Ismerjük a pusztulást.

Agyagtábla

Az időt látta állani azokon a törött táblákon,

éjszaka felébredt, és a hideg szélbe bámult…