Az üveggyémánt átka

By Kristin M. Furrier

Héda és Ákos egy átlagos, tizenhét éves ikerpár. Utolsó gimnáziumi évükre készülnek, amikor a kezükbe kerül egy régimódi, kopott üveggyémánt. Egy rossz mozdulat során, véletlenül megnyílik a gyémánt átka. Emiatt pedig egy olyan világba kerülnek, ahol már egyetlen helytelen válasz következménye is örökre kiszakítja őket eddigi életükből. Csupán akkor juthatnak ki, ha megtalálják az átok kulcsát. Ebben pedig egyetlen reményük az üveggyémánt gazdája. Vajon rálelnek?

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Aug 19, 2020
• ISBN: 9786156191076

Book preview

Az üveggyémánt átka

Kristin M. Furrier

2020

Underground Kiadó Kft.

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

I. fejezet

Héda csukott szemmel feküdt az ágyon, és engedte, hogy az ablakon beáradó nap sugarai felmelegítsék hideg arcát. Élvezte a nyár ezen édes pillanatát, ám a következő pillanatban a nap elé egy hatalmas bárányfelhő kúszott. Várt egy kicsit, hátha visszatér az előbbi mámorító érzés, de néhány perc elteltével rájött, hogy sajnos a mesés pillanat elszállt. Kinyitotta a szemét, és maga elé bámult. Szobáját először csak egy sötét pontnak látta, mivel a fény elvakította az imént, de ahogy kitisztult a tekintete, észlelte, hogy minden ugyanúgy van, ahogy az este hagyta. A széken halomban álltak a mosásra váró ruhái, íróasztalán a tankönyvei kis kupacokba rendezve sorakoztak. Apró birodalmának egyetlen kifogástalan pontja a könyvespolca volt, sohasem hanyagolta el, mindig rendben tartotta. A könyvek katonásan sorakoztak egymás mellett, minden egyes polcon. A fésülködőasztalán ott feküdt egy kötet, amelyet előző este kezdett el olvasni. Éppen azon gondolkozott, hogy folytatja az olvasást, amikor a húga szobájával szomszédos falon egy tompa koppanás hallatszott. A hang irányába nézett, és ekkor hirtelen újabb puffanás hangja érkezett. Felugrott, halkan odalépett, hallgatózott kicsit, majd kinyitotta testvére szobájának az ajtaját. Bedugta fejét az ajtónyíláson, majd a nem várt látványtól meglepődve belépett. A szobában teljes rendetlenség uralkodott, minden össze-vissza volt dobálva. Testvére a szekrényeit rendezte át. A szőnyegen térdepelt, és teljesen elmerült az előtte fekvő könyvhalomban. A padlót elborították a könyvek, dísztárgyak, emlékek és még rengeteg más holmi. A lány, bár észrevette nővérét, tekintetét nem emelte fel.

– Mit csinálsz, Rita? – kérdezte Héda, bár nagyon jól látta, mi történik.

– Csak rendet rakok. Nem én akartam! Ha érted… – nézett a testvérére Rita, és elhúzta a száját.

– Anya szólt? Megint nagytakarítási mániája van? – lépett közelebb a nővére.

– Az. Nemsokára hozzád is elér. Készülj!

Héda odalépett Rita mellé, és elhűlve nézegette a szédületes mennyiségű kacatot, ami a polcok és fiókok mélyéről előkerült.

– Te jó ég! Ez nem semmi! Mit csinálsz velük? Nem azért mondom, de most tényleg sok mindent összegyűjtöttél.

– Ismered a szabályt: ami nem kell, dobd ki, ami kell, pakold el.

– És? Kidobod? Vagy csak eltünteted, hogy anya ne lássa? – kérdezte Héda érdeklődve, közben hosszú barna haját lófarokba fogta a csuklóján viselt hajgumival.

– Van, amit kidobok, mert nem tudok vele mit csinálni. De van, amit sajnálnék, és ezért meg akarom tartani, mert ajándékba kaptam, vagy emlék – nézett a lába mellett hatalmasodó kupacra Rita.

Volt ott minden. Illatgyertyák, gesztenyefigurák és parfümösüvegek egész hada hevert a szőnyegen. Igazi lányos gyűjtemény. Héda percekig figyelte a körülötte heverő, szertefekvő kincsek halmát, próbálta átlátni a tartalmát. Végigfutott a tekintete a könyveken is, majd az apróbb csecsebecséket nézegette. A kupac mellett egy kristály alakú üvegtárgy feküdt két papírvirág alatt. Héda rápillantott. Nem látszott teljesen, de már így is mutatós darabnak tűnt. Csak nézte, és közben arra gondolt, hogy nagyon szép, de egyébként semmire sem jó.

– Az mi? – mutatott oda érdeklődve.

– Ja, nem tudom. Kaptam – rántotta meg vállát a lány, majd újra elmerült a szelektálásban.

Héda lehajolt, és felvette a kis üvegtárgyat. Most vette észre, hogy egy üveggömbutánzat, csak kristály alakú. Egy fehér falú, régimódi épület volt a belsejében, furcsa, lila tetővel, azon pedig kis tornyokkal. Fenyőfák vették körül, és egy festett kis füves rét volt a szomszédságában. Hó helyett pedig csillámló homokszemek és levendulavirág hullott rá, ha felrázták. Úgy tűnt, igazi levendulavirág van benne. Kívül karcos volt egy kicsit, látszott rajta, hogy már elég régi darab, több kézben is megfordulhatott. Hédának azonban valamiért mégis nagyon tetszett.

– Ezt megtartod? – mutatta testvére felé. Rita ismét megrántotta vállát, mint akit nem igazán érdekel az egész. – Nem tudom…

– Nekem adod? – folytatta Héda, miután látta, hogy a húgát cseppet sem izgatja a szóban forgó tárgy sorsa.

– Persze. Ha kell neked… – És nem is foglalkozott vele tovább.

Héda felrázta az üvegkristályt, és nézte, ahogy az épületre hullik a sok apró, lila virág. Majd megismételte. Amint lassan aláhullottak a levendulavirágok, megfordult, és visszasétált a szobájába. Magára csukta az ajtót, és leült az ágya szélére. Tetszett neki az a kis üvegdarab, szinte elbűvölte őt. Újból és újból felrázta, és csodálta a csillámok lassú áramlását, ahogyan megpihennek az épület tetején, vagy lehullanak a fenyők tövére. Sokáig játszadozott vele, szinte teljesen kikapcsolta a gondolatait, csak a csillámszemeket nézte, amint a fenyőkre és a háztetőre szállnak. Szinte átszellemülten bámulta kincsét, és közben fantáziája már teljesen máshol járt. Merev tekintettel nézte, majd hirtelen megunta, felállt, hogy helyet keressen neki. Egy kis nézelődés után végül a könyvespolcára tette, a könyvei elé, ahol még figyelte egy darabig. Utána