Szilánkok

By Vasvári István

...Úgy érzed, hogy átéltél már sok mindent az élet rögös ösvényein haladva, vagy a szerelem legösszetettebb bugyraiban bolyongva, ám még többet szeretnél?..Azt szeretnéd, hogy újra felidézhesd egy percre saját mérföldköveid, emlékeid?..Vagy elidőznél egy picit más lélek-slágerei közt?..Tarts velem, s a versek, pillanatképek segítenek mindebben!...

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Mar 4, 2020
• ISBN: 9786156151391

Book preview

Szilánkok

Gondolatok, rímek mindenkinek

I.rész

Vasvári István(Csirko)

2019

Underground Kiadó

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Versszilánkok

Egyedül

Sötét fellegek takarják előlem most az éltető Napot, el kell, hogy induljak, különben végleg, magamban, egyedül maradok.

Elmegyek messze, míg az Ég a Földdel lágyan egybeolvad, arcod ragyogása - emlékeim súlyos tárháza, mely nélkül nem jön el a Holnap.

Mielőtt útra kelek, nézz mélyen a szemembe, hogy ne múlhasson a varázs, mert most hosszú időn át nem lesz más társam, csak a magány.

Egyszer majd visszatérek még, addig lelkem kéznyomát szívednek adom, hogy sose felejthesd el: Téged szerettelek legjobban a Világon, melyet e percben magam mögött hagyok.

Aranyban

Aranyba öntöd kémlelő szemed,

aranyló híd, melyen képzeleted lebeg.

Aranyló föld, mely lábaid nyomán a

végtelenbe vezet, aranyat visz a víz is,

mely lelked csillám-patakjából ered.

Aranyként ragyog a Nap minden

csodás sugara, arany-port hint lágy

szellő mosolygó ajkadra.

Aranyból kél egy pici madár, mely

szabdságod szárnyán gyorsan tovaszáll.

Lelked arany-palástban pompázik,

szíved arany-gugyolában nem fázik,

s ha megállíthatnád ezt pillanatot,

szerelmem arany-fóliába csavarva

egy emberöltőre megkaphatod.

Csepegő vágy

Csepeg a vágy, felszisszen, ahogy

a lüktető testek lankáin csúszik el,

forró ölelés remeg szélesre tárt,

gyorsan, ám lágyan bezárt karok erdeiben.

Életre kel két lángoló, igéző tekintet,

melyben szerelmes lelkek hamvadnak el,

kéjes mosoly gyújtja lángra az ajkakat,

mely egycsapásra az égig