Seihenalia

By Dániel Kurta

Seihenalia. A világ leghatalmasabb és legerősebb mágikus tárgya. Egy medál amelyik világokat képes létrehozni és elpusztítani néhány pillanat alatt. A mágikus képességgel rendelkező ikrek, Kage és Hikári sosem gondolták volna, hogy egy medál megvédése milyen nehézségekkel járhat. Az ikerpár felejthetetlen kalandra indult a számukra ismeretlen világba, hogy megvédjék és biztonságos helyre juttassák a Seihenaliat.

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Feb 27, 2020
• ISBN: 9786156106940

Book preview

Seihenalia

Az örökség védelmében

Kurta Dániel

2019

Underground Kiadó

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Előszó

Hatalom. Senako nem is gondolta, hogy milyen hatással lesz az életére, ha az ölébe hullik egy erő, amivel akár a világ felett is uralkodhat.

Fiatal korában, miután befejezte tanulmányait, összeházasodott egy nemes családból származó lánnyal, Rheinal-al. Rheinal tudta, hogy az újdonsült férje minden vágya, hogy felfedezze a világot, ám anyagi helyzete nem engedte neki. Így hát Rheinal megajándékozta őt egy közös utazással a föld körül.

Utazásuk közepén, a világ legmagasabb hegycsúcsát szerették volna meghódítani. Ám egy váratlan hóvihar miatt kénytelenek voltak egy barlangba keresni menedéket, amíg a vihar elcsendesedik. De Senako nem az a fajta volt, aki szeretett egy helyben ülve várakozni, ezért elkezdte felfedezni a barlangot. Rheinal nem rajongott az ötletért, de nem szeretett volna egyedül maradni, ezért fázva és fáradtan szó nélkül követte Senakot a barlang gyomrába, ahová meredek kanyargós út vezetett.

Néhány perc séta után Rheinal egy óvatlan lépésnek és fáradtságának köszönhetően megcsúszott és le esett az egyre keskenyedő útról. Szerencséjére ezen a részen már nem volt annyira meredek az út széle, hogy bele haljon az esésbe, így hát csak addig csúszott a köveken, amíg el nem érte a barlang alját.

– Rheinal – kiáltott utána Senako – nem esett bajod?

– Jól vagyok – felelte Rheinal, majd pár percnyi szünet után hozzá tette – gyere le ezt látnod kell.

Néhány másodperc múlva Senako is utána csúszott, amikor földet ért nem hitt a szemének. A barlang falait végig gyémántok borították, amelyekbe az éjszakai ég csillagjai fénylettek, és kavarogtak szüntelenül.

– Ez csodálatos – mondta Senako – mégis mik lehetnek ezek?

– Nem tudom – mondta Rheinal, majd kíváncsian megsimította az egyik gyémántot – gyönyörű. Nézzük meg mi van beljebb.

– Benne vagyok – helyeselt Senako.

A fiatal pár elkezdte követni a gyémántok által mutatott utat, be a barlang szívébe. Ahogy közeledtek a barlang szívéhez, úgy sűrűsödtek a falat borító gyémántok. Egyszer csak elértek egy kör alakú vájatba. A vájat közepén egy hatszögletes üveg búra volt található, amelynek az oldalára a Seihenalia szót gravírozták. Senako közelebb lépett és látta, hogy a dobozba egy nyaklánc volt elhelyezve.

– Mi lehet ez? – kérdezte Rheinal.

– Nem tudom, vegyük ki – mondta Senako.

– Rendben, de csak óvatosan.

Senako két oldalról megfogta az üveg burát és felemelte. Amint a nyaklánc kiszabadult a doboz fogságából, két erős fénycsík tőrt ki belőle megcélozva a fiatal párt. Amint eltalálta őket mind ketten a földre kerültek, és érezték, hogy valami megváltozott.

– Mi volt ez? – kérdezte ijedten Rheinal, majd elkezdett a teste enyhén fényleni – mit történik velünk?

– Nem tudom… Úgy érzem feltöltődök energiával – válaszolta óvatosan Senako – nézd a medált. A medál felemelkedett és bele szállt egyenesen Senako kezébe, és elkezdett fényleni. Fénye egyre erősödött és elvakította Senakot és Rheinalt. Néhány pillanattal később a fény elhalványult. A fiatal pár kinyitotta a szemét és meglepődve vették észre, hogy otthon vannak, az ebédlő kellős közepén. A medál pedig ott feküdt Senako kezei közt.

1 Fejezet.

Senako mindig is boldogan emlékezett vissza arra a napra amikor megtalálták a Seihenaliat. A medálnak köszönhetően hatalmas mágikus erőre tettek szert mindketten Rheinallal, és megvédhették a világot, a saját maguk által megalkotott városból. Kiválasztották minden klán legmegbízhatóbb harcosát, vagy gyógyítóját, akiknek felajánlották a medál mágikus erejét, hogy a világot védelmezzék. Mind nekik dolgoztak, aminek hála minden faj biztonságba érezhette magát hosszú éveken át. De egy idő után Senako és Rheinal egymás ellen fordultak, mert Rheinal nem csak megvédeni akarta a világot, hanem uralni is azt. A hatalom amire szert tett végül elvette a józan eszét. Senako megpróbálta meggyőzni, hogy nem helyes amit tesz, de többszöri próbálkozás után sem ment vele semmire. Így hát eldöntötte, hogy tesz ellene valamit.

Senako beszélt minden mágussal akit az évek során toboroztak, hogy közösen megfoszthassák Rheinalt a hatalomtól. Ám a terv csődöt mondott. Nem mindenki állt Senako oldalára a mágusok közül, és az egyikük aki Rheinal pártját fogta elárulta neki Senako tervét. Senako kétségbe esett és nem tudta mit tegyen, amíg Niel a mágusok csoportjának vezetője, elő nem állt egy új tervvel.

A terv szerint néhány mágus az első tervnek megfelelően megtámadja Rheinalt figyelem elterelés céljából, amíg Senako és Niel a maradék mágussal el lopják a Seihenaliat, aminek segítségével legyőzik Rheinalt. De a terv kudarcot vallott, a medál nem engedte, hogy más ember bántására használják, ezért menekülniük kellett Rheinal elől. Az egyetlen menekülési út pedig egy másik világba vezetett, ahova a medál segítségével jutottak el egy átjárót nyitva.

Néhány nap elteltével Senako kiderítette, hogy a többiek a bolygó más és más országaiban érkeztek meg az új világba, ezért egyedül indult útnak, hogy biztos búvó helyet találjon a Seihenalianak. És ahogy teltek az évek, megismerkedett egy rejtett kis szigeten egy lánnyal, akivel később összeházasodott, és ikrei születtek. A medálnak biztos helyet talált, ahol nem férhet hozzá senki, és nyugodt családi életbe kezdett feleségével és két gyerekével.

2 Fejezet.

Hűvös nyári este volt, már elmúlt éjfél. Egy lány álldogált a templom előtt és látszott rajta, hogy dühös. Hosszú derékig érő hófehér haja volt, élénk zöld szeme és nagyon csinos arca amire most a hűvös levegő apró piros foltokat csalt. Pár percre rá egy fiú szaladt oda levegőt kapkodva, neki is vörös volt az arca de nem úgy tűnt mint akire hideg csalta az apró kis foltokat.

– Kage, már megint késtél – kiáltotta a lány – mond miért vagy ilyen felelőtlen?

– Bocsi Hikári, elaludtam – válaszolta a fiú. Kage-nek fekete vállig érő haja volt, ugyan olyan zöld szemekkel és szinte pont olyan arccal is mint a lánynak.

– Persze, higgyem is el mi? Tuti megint ittál és a lányokat hajkurásztad, ne feledd, hogy őrködnöd kell éjféltől, és mégis teszel rá magasról – mondta haragosan Hikári.

– Jól van hugi ne kiabálj, nem kell úgy felkapni a vizet, majd akkor tovább őrködöm mint szoktam, így már oké? – válaszolt Kage, de látszólag alig tudta hol is van.

– Nem, nem oké – kiabált Hikári – Először is ne nevezz huginak, tíz perccel hamarabb születtem mint te…

– Tíz perccel hamarabb születtem mint te – szólt közbe Kage nyafogós hangon Hikárit utánozva – mindig ezzel jössz.

– Másodszor is – folytatta a lány eleresztve a füle mellett a megjegyzést – részegen nem őrködhetsz. Elfelejtetted, hogy milyen fontos dolgot kell őriznünk? Ha apa ezt megtudná…

– Hagyj már, senkinek nem kell ez a hülye medál – vágott közbe a fiú – Apa tízen nyolc éve zárta el ide és még csak senki nem is járt erre.

– Ebben igazad van, de ez nem azt jelenti, hogy… – kezdte mondani Hikári de egy női sikoly hallatszott a házuk felől.

– Hikári ugye ez… ugye ez nem anya volt? – kérdezte rémülten és ezúttal kicsit józanabban Kage.

– Attól tartok de, gyere nézzük meg gyorsan – és már szaladtak is a ház felé.

Az ikrek oda értek a házhoz ahol három alak rajzolódott ki a sötétben. Az egyik alakban ráismertek az anyjukra, aki a földön térdepelve zokogott. A másik kicsit távolabb állt, magas alak, mindenbizonnyal férfi lehetett, kezében késekkel, amiket látszólag lángok borítottak. Arcát maszk és csuklya takarta előlük. A harmadik alak a földön feküdt, az anyjuk és az idegen között, nem látták ki lehet az, de anyjuk zokogásábol sejtették.

– Apa!!! – kiáltotta Hikári és szaladt is a mozdulatlan test felé. Eközben Kage megidézett egy mágikus kardot és abban a pillanatban rátámadott a csuklyás alakra. De amint oda ért hozzá az alak egyszerűen csak eltűnt. Kage még egy pár pillanatig kereste a szemével a furcsa alakot, de sejtette, hogy ez felesleges, mert ha mágiát használt már akár hol lehet.

Kage oda ment Hikárihoz és az anyjához, hogy megtudja mi történt. Az anyja zokogva elmesélte, hogy Senako megérzett egy mágikus erővel közeledő személyt és kiment körülnézni. De amikor megtalálta az alakot, az abban a pillanatban rátámadott, és mivel Senako rég nem tudja használni a mágikus erejét így hát egy másik mágus ellen nem volt sok esélye, és bár bátran helyt állt a harcban az ellenfele halálos sebet ejtett a torkán.

3 Fejezet.

A temetés után egy héttel az ikrek tudták mit kell tenniük. Senako tanította és edzette őket hat éves koruktól fogva, és elmondta nekik mit kell tenni ha ő meghal. Nehezen fogadták el a sorsukat, de nem volt választásuk.

– Figyelj Hikári – szolt Kage kissé fagyos hangon miközben pakoltak – szerinted ki lehetett az az alak aki megölte apát?

– Hát.. Mivel mágus volt mint mi, úgy sejtem az egyik régi áruló lehetett, aki a medált akarta megkaparintani. Apa tudott róla hogy más mágusok is átjöttek a dimenzió kapun anno, azért is rejtőzött a szigetre, de nem hitte hogy egyszer megtalálják – válaszolta Hikári könnyeivel küzködve.

– És mond, hol találjuk meg azt az öreg papot akiről apa mesélt nekünk? Hisz állítólag csak ő segíthet nekünk, és persze arra is gondolok, hogy mi van ha ő már meghalt?

– Látom nem figyeltél akkor sem amikor apa a erről az emberről magyarázott. Először is nem pap hanem szerzetes…

– Áhá szóval kopasz! – kiabált közbe büszkén Kage.

– Ne szólj közbe amikor én beszélek, vagy nem folytatom – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Hikári – szóval ő egy szerzetes, de nem e világi. Már több mint ötezer éve itt él az Elorián hegyen, és ha figyeltél volna, azt is tudnád, hogy aki az Elorián hegyen lévő templomba beáll szerzetesnek az hallhatatlanná válik amíg a hegyen tartózkodik. De amint elhagyja a hegyet azonnal meghal. Épp ezért Arlete szerzetes, (mert van neki tisztességes neve is), nem hagyhatja el a hegyet, de nem is enged másokat szerzetesnek beállni a hegy templomában, mert szerinte senki nem érdemel ilyen kegyetlen sorsot, hogy fogságban éljen az idők végezetéig.

– Értem… – mondta unottan Kage – és tudjuk mi hogy hol van ez a bizonyos Elorián hegy?

– Hát öm… szóval az van hogy…

– Fogalmad sincs igaz? – szolt közbe gúnyosan Kage.

– Igazad van nincs, de te talán tudod, hogy ilyen lenézően beszélsz hozzám? – válaszolt most már mérgesen Hikári.

– Jól van nyugi, nem kell leharapni a fejemet. De ha nem tudjuk hol van akkor hogy keressük meg? Talán rajta van a térképen egy hatalmas felirattal, hogy a halhatatlanok temploma vagy mi?

– Nem nincs, de azt tudom, hogy a tengeren túl van a hegy nyugatra innen, szóval először átkelünk a tengeren és utána meglátjuk, hogy hogyan tovább.

– Ó drágáim, nem tudjátok merre akartok menni és meg se kérdezitek az anyátokat? – mondta az ajtóban álldogáló nő.

– Anya!!! – szóltak kórusban az ikrek meglepett hangon – te mióta vagy itt?

– Hát az elejétől. Remélem az utazáson jobban odafigyeltek majd – az ikrek anyja eléggé magas nő volt, úgy hívták, hogy Jessamine. Jessamine hosszú barna hajjal, és sötét kék szemekkel rendelkezett. Akárki aki ismerte őket a faluból mind azt mondták, hogy az ikrek teljesen az apjukra hasonlítanak, mert az anyjukból semmi se ragadt rájuk.

– Persze… Igen… Jobban… – mondta meglepetten Hikári – mond anya te tudsz valamit az Elorián hegyről?

– Nem, én nem tudok. De apátoknak volt egy térképe amin a helyek mágikus elnevezése van feltüntetve. Igen Kage a halhatatlanok temploma felirat is rajta van, pont ahogy mondtad. Természetesen oda adom nektek indulás előtt, és akkor könnyen megtaláljátok Arlete szerzetest. Ja igen… adjátok át neki üdvözletem, rég nem láttam már az öreget.

– O.. oké anya, köszönjük, és igen persze… átadjuk az üdvözletet – mondta Hikári.

– Na rendben. Akkor ti pakoljatok össze fele, én addig megkeresem a térképet. Ja és a medált biztos helyre tegyétek, nem lenne jó ha elveszne, hisz akkor minden értelmét vesztené – ezzel kisétált az ajtón.

– Egy gonddal kevesebb – mondta vidáman Kage – nem is tudom, hogy nem jutott eszünkbe megkérdezni az anyánkat egy ilyen egyszerű kérdésben. Hisz Ő mindent tud apáról…

– Félre érted Kage. Én nekem volt eszembe megkérdezni… Csak nem akartam, hogy anya gyász közben is azzal foglalkozzon ami miatt megölték apánkat.

– Na jó… ebben igazad van… De most már igazán mindegy… De figyelj hugi, honnan lesz pénzünk utazásra? Miből veszünk ételt magunknak? Hisz szegények vagyunk mint a templom egere – mondta tettetett rémülettel Kage.

– Vadászni fogsz – jelentette ki Hikári – ha enni akarsz majd szépen vadászol magadnak.

– Ez gonosz volt tőled. De legyen. Úgy is jobb vadász vagyok mint te – mondta gúnyosan Kage – és kinél lesz a medál? Nálad vagy nálam?

– Nálam, mint tudod nekem védelmező mágiám van, és annak segítségével könnyen elrejthetem majd – válaszolt Hikári higgadtan, amikor épp belépett Jessamine egy hosszúkás barna cső formájú dobozzal.

– Tessék, itt a térkép – szolt és átadta a kis dobozt Hikárinak.

– Köszi anya, nagyon sokat segítettél nekünk ezzel – mondta hálásan Hikári.

– Ó nehogy már megköszönd, hisz az anyád vagyok – legyintett a kezével Jessamine – apátok már rég oda akarta adni nektek csak nem igazán volt még rá lehetősége mert ő maga is gyakran tanulmányozta a térképet.

– Értem – mondta Hikári – hát akkor mi indulnánk is. Készen vagy Kage?

– Persze minden megvan – válaszolta vidáman – indulhatunk.

Ezután Jessamine oda lépett hozzájuk, átölelte őket, nyomott a homlokukra egy egy csókot – vigyázzatok magatokra, és majd írjatok ha találtok egy postát, vagy hasonlót.

– Oké anya, írni fogunk, viszlát – mondta Kage majd mindketten kisétáltak az ajtón magára hagyva a könnyeivel küszködő Jessaminet.

4 Fejezet

Az ikreknek nagyon nehéz volt otthon hagyni Jessaminet, de kénytelenek voltak rá, hisz hatalmas felelősség nyomta a vállukat, ami életveszélybe sodorta őket. Így hát muszáj volt félretenni az érzéseiket, és a feladat sikerére koncentrálni.

Kage teljes mértékben a nővérére bízta magát, hiszen az apja is mindig mondogatta, hogy kettőjük közt Hikári volt az aki gondolkodni is szokott mielőtt cselekszik. Elsősorban a kikötőt tűzték ki célnak, hiszen el kellett utazniuk a szigetről ahol éltek. Kage el sem tudta képzelni Hikári milyen módon próbálja majd feljuttatni őket egy hajóra, mivel nincs az utazásra pénzük. Bár gondolt rá hogy fellopakodnak de Hikári tisztességesen akar csinálni mindent, a nélkül hogy bármilyen szabályt megsértenének. Márpedig a mágia segítségével nem lenne nehéz felosonni és elrejtőzni valamelyik hajon.

Kimentek hát a kikötőbe, és abban a pillanatban büdös hal szag csapta meg az orrukat, ami az egész környéket átjárta. Egy csapat horgász épp azon vitatkozott, hogy hol akad horogra a legtöbb hal, de nem tudtak megegyezni mert mind részegek voltak, amire Hikári tett is egy gúnyos megjegyzést, amit Kage magára vett.

– Hogyan tovább főnök? – kérdezte Kage unottan – van valami terved arra hogy milyen módon utazhatnánk ingyen?

– Adj egy kis időt, és kitalálok valamit – válaszolta Hikári magabiztosan.

Hikári körülnézett józan matrózok után kutatva. Úgy tűnt