Intrika 2. - Agglegények éjszakája, Pokoli nászút

By Carla Cassidy

Carla Cassidy: Agglegények éjszakája
Bachelor Moon legendája szerint amelyik agglegény teliholdkor a főtéren áll, fél éven belül megházasodik. Sam Connelly, az FBI-profilozó sosem akart családot, csak azért érkezett a városkába, hogy elszakadjon a munkájától. Ám a panzió tulajdonosa, Daniella felkelti az érdeklődését, ahogyan a telkén talált hulla is…

Carla Cassidy: Pokoli nászút
Black Creek lakói kitalálják, hogy a nászutasok paradicsomává teszik városkájukat, és átneveztetik Honeymoon Havenné. Valakinek azonban ez nem tetszhet, mivel kettő házaspárt is megöl. Az FBI két ügynökét küldi oda, játsszák el a nászutasok, vagyis a csali szerepét. De Cassie és Mick egyszer már együtt töltött egy szenvedélyes éjszakát. Mi lesz, ha megint egy ágyon kell osztozniuk?

• Language: Magyar
• Publisher: Vinton Kiadó Kft.
• Release date: Sep 9, 2016
• ISBN: 9789634079682

Book preview

Carla Cassidy

Agglegények éjszakája

Carla Cassidy

Pokoli nászút

Minden jog fenntartva. Jelen kiadvány bármely részét tilos a kiadó írásos engedélye nélkül módosítani, sokszorosítani, bármilyen elektronikus vagy gépi formában és egyéb módon közzétenni vagy terjeszteni, beleértve a fénymásolást, felvételkészítést és mindenfajta információtároló vagy -visszakereső rendszert; kivételt képez a kritikus, aki kritikájában rövid szakaszokat idézhet belőle. Ez a kiadvány a Harlequin Books S.A.-val létrejött megállapodás nyomán jelenik meg. Jelen mű kitalált történet. A nevek, személyek, helyszínek és események a szerző képzeletének termékei, vagy fiktív módon alkalmazza őket. Bármely hasonlóság élő vagy halott személlyel, üzlettel, vállalattal, eseménnyel vagy helyszínnel teljes mértékben a véletlen műve, és nem a szerző szándékát tükrözi.

§ All rights reserved. Without limiting the generality of the foregoing reservation of rights, no part of this publication may be modified, reproduced, transmitted or communicated in any form or by any means, electronic or mechanical, including photocopy, recording or any information storage and retrieval system, without the written permission of the publisher, except for a reviewer, who may quote brief passages in a review. This edition is published by arrangement with Harlequin Books S.A. This is a work of fiction. Names, characters, places and incidents are either the product of the author’s imagination or are used fictitiously, and any resemblance to actual persons, living or dead, businesses, companies, events or locales is entirely coincidental and not intended by the author.

© Carla Cassidy, 2011 – Harlequin Magyarország Kft., 2016

Eredeti címe: Scene of the Crime: Bachelor Moon (Harlequin Intrique)

Magyarra fordította: Sajó Tamás

© Carla Cassidy, 2012 – Harlequin Magyarország Kft., 2016

Eredeti címe: Scene of the Crime: Black Creek (Harlequin Intrique)

Magyarra fordította: Alföldi Zsófia

Nyomtatásban megjelent: az INTRIKA 2. számában, 2016

Átdolgozott kiadás

ISBN 978-963-407-968-2

Borító: Magán Sarolta

Kép: iStockphoto

A HARLEQUIN ® és ™ a Harlequin Enterprises Limited vagy a konszern leányvállalatai tulajdonában álló védjegy, amelyet mások licencia alapján használnak.

Magyarországon kiadja a Harlequin Magyarország Kft., 2016

A kiadó és a szerkesztőség címe: 1122 Budapest, Városmajor u. 11.

Felelős kiadó: dr. Bayer József

Főszerkesztő: Vaskó Beatrix

Telefon: [phone]; e-mail cím:[e-mail]

Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat:

www.harlequin.hu

Az e-book formátumot előállította:

www.bookandwalk.hu

Carla Cassidy

Agglegények éjszakája

1. FEJEZET

Ha elment volna egy pszichiáterhez, ahogy azt a főnöke akarta az FBI-nál, valószínűleg a doktor is ezt tanácsolta volna. Ez volt Sam Connelly első gondolata, ahogy megállt a Bachelor Moon panzió előtt.

A louisianai Bachelor Moon nevű városkától tíz mérföldre eső, óriási, kétemeletes házat hatalmas ciprus- meg juharfák vették körül, és egy nagy verandával is büszkélkedhetett. A honlap azt hirdette, hogy három vendégrészleg van benne, és még három az átalakított istállóban.

Sam leparkolt, és kiszállt a kocsiból. A természet halk zajai fogadták. Valamelyik fán egy madár csicsergett, ágait pedig lágy szellő zörgette. A távolból elhaló csobbanás hallatszott a ház melletti tóból, melyben a weboldal állítása szerint harcsák és sügérek tanyáztak.

Igen, épp ezt tanácsolta volna az orvos: két csendes és nyugalmas hét, miközben a legnagyobb gondja az, éppen milyen csalit használjon. Kellett egy kis szünet, hogy elszakadjak az életemet oly régóta uraló sötétségtől, gondolta. Valójában többször érezte úgy, hogy majd megfullad benne.

Kinyújtóztatta karjait a feje fölött. Kansas Cityből Bachelor Moonba körülbelül kilenc óra az út, de az útfelújítások miatt most kettővel hosszabb volt.

Az ágy, melyben az előző éjszakáját töltötte, iszonyatosan nyomta, így nem jutott sok alváshoz. Nyűgös lett, ha csak rágondolt.

Most kötelező szabadságát töltötte, ő viszont sosem szerette, ha nem dolgozhat, vagy megmondják, mit tegyen. FBI-profilozóként pontosan tudta, hogy az általa üldözött sorozatgyilkosok sosem tétlenkednek.

Sóhajtva beletörődött a helyzetébe, és felkapta a sporttáskáját a hátsó ülésről. Bár még csak reggel tíz óra volt, a nap már perzselte a vállát, a magas páratartalom pedig megnehezítette a légzést.

Abban a pillanatban kitárult a ház ajtaja, és egy nő tűnt fel a verandán. Hosszú, sötétkék, áttetsző szoknyát viselt, melyet a szellő ide-oda libbentett karcsú lába körül, és világoskék, ujjatlan blúzt, mely felfedte enyhén lesült karját, és kiemelte mellének körvonalát. Arcát szőke haj keretezte, üdvözlő mosolya pedig furcsa érzést lobbantott fel Samben.

– Jó napot! – köszönt a nő, amint a férfi közeledett. – Maga biztosan Mr. Connelly.

– Sam. Hívjon Samnek – felelt.

Ahogy egyre közelebb került, rájött, hogy a nő nem egyszerűen csinos. Megvolt benne az a klasszikus szépség, mely feleslegessé tette az erős sminkelést. Szeme akár a kék ég, vonásai pedig előkelőek, mégis melegek.

– Daniella Butler vagyok, a hely tulajdonosa és üzletvezetője. – Szélesre tárta az ajtót, hogy Sam beléphessen.

A férfi besurrant mellette, és egy hatalmas előcsarnokban találta magát. Érett őszibarack illata csapta meg az orrát, mely vagy a nőből jött, vagy a ház levegőjében keringett.

– Körbevezetem, aztán megmutatom a szobáját – mondta Daniella.

Sam bólintott. Kissé meglepte, hogy ilyen hirtelen vonzódni kezdett a nőhöz. Nem is emlékezett, mikor érzett bármit is egy emberi lény iránt.

– Ez a közösségi helyiség – magyarázta a nő, egy nappaliszerű szobába érve. Volt ott egy tévé, egy polc megrakva könyvekkel, puzzle-okkal és játékokkal, egy asztal, egy dívány meg néhány karosszék. – Itt eltölthet némi időt, ha van kedve emberek közt lenni.

Az az egy biztos, hogy nem akarok emberek közt lenni, állapította meg Sam, és a következő helyiségbe léptek, egy nagy ebédlőbe.

– Ez pedig az étkező – folytatta Daniella. – Reggeli héttől kilencig van, ebéd tizenegytől egyig, vacsora pedig öttől hétig. – Beszéde puhán vontatott volt, mint aki a környéken született és nőtt föl. – Vasárnaponként csak reggelit szolgálunk fel, de rengeteg étterem található a közelben. Szoktam tartani rágcsálnivalókat a közösségi teremben, ha valaki éhes lenne az étkezések közt.

Még egyszer rámosolygott a férfira, Sam pedig csak remélni tudta, hogy neki is sikerült az ajkára mosolyt erőltetni. Úgy elszokott tőle, hogy idegennek és erőltetettnek érezte a gesztust.

– Kérem, kövessen, megmutatom a szobáját!

A férfi igyekezett nem észrevenni formás csípőjének ringását, ahogy követte fölfelé a széles lépcsőn. A fejében általában helyszínelői jelentések és gyilkosságok borzalmas részletei keringtek. Nem is emlékezett, mikor volt utoljára olyan üres, hogy egy nő csípőjének ringását, egy horgászbot súlyának érzését vagy az olyan egyszerű dolgokat élvezni tudja, amelyek miatt érdemes élni.

– Mindig ilyen csönd van? – kérdezte felérve a második emeletre.

– Hétköznaponként elég csendes – fordult felé a nő. – Van egy férfi, aki az utóbbi két hónapot itt töltötte, de egyébként csak hétvégén élénkül fel a hely. Van tehát három napja, hogy élvezze a nyugalmat, ha erre vágyik.

Daniella a jobbra eső szobába irányította. A méretes, levegős háló világoszöldre volt festve fehér szegélyekkel. Az ágyon levő puha matrac azonnal édes vágyakozást ébresztett Sam izmaiban.

Lerakta a táskáját a földre, és az ablakhoz ment, hogy kinézzen. Meglátott egy deszkapallót. Egy nagyobbacska tavacskához vezetett, mely ragyogott a reggeli napsütésben.

– Itt a fürdő – szólalt meg Daniella elvonva a figyelmét az ablakról. – És a kulcs. Mostanában sajnos kénytelen zárni az ajtókat az ember.

Sam elvette, és észrevette, hogy a nő nem visel jegygyűrűt. Nem mintha számított volna, vagy egy kicsit is érdekelte volna. Csak egy dologra volt kíváncsi.

– Milyen csalit érdemes használni?

– Gilisztát vagy apró rákokat. És én nem tisztítom meg, amit fog, de szívesen elkészítem, ha szeretné. Hátul van egy fészer, ahol talál csalit, és le tudja pikkelyezni a halat, használja nyugodtan. Csak szóljon, ha bármire szüksége van!

Sam örült, amikor a lány végre elment. Sosem volt erőssége a társalgás. Ő a gyilkosok agyába tudott remekül belelátni.

– Nem most, nem itt – mormogta magának, miközben elkezdett kipakolni.

Csak pár percébe került berakni a farmereit és pólóit a fiókokba. Aztán lefelé indult a lépcsőn, hogy a nap további részét egy horgászbottal a kezében töltse. Bár beszélgetés foszlányait hallotta a lépcsőn, nem látta Daniellát. Kiment a kapun a kocsijához, és elővette az új horgászbotját meg -ládáját a csomagtartóból. Életében csak néhányszor horgászott, legutóbb több mint huszonöt éve, úgy tízéves korában. A legjobb barátjával és az ő apukájával tartott. Ez volt a gyerekkorából maradt kevés jó emlék egyike.

Megtalálta a fészert, mely belül hűvös és sötét volt. Egy régi hűtő zümmögését hallotta, melyben ételes dobozokban tárolt gilisztákat talált. Egy ládikában tücskök ciripeltek, egy vízzel teli tartályban pedig apró rákok úszkáltak. Látott még egy faasztalt is, melyen egy vizeshordó és egy teknő állt a napi fogás tisztításához.

Felkapott egy gilisztás dobozt, és megpróbálta kikapcsolni a gondolatait, ahogy a deszkapallón a tavacska partján álló stéghez indult. Volt rajta néhány kerti szék. Egyet megfogott, a víz felé fordította, és teleszívta a tüdejét a meleg, párás levegővel. Megragadott egy gilisztát, rákötötte a horogra, aztán bedobta a tavacskába.

Nem akart itt lenni. Inkább a rosszfiúkat üldözte volna. Kollégái a Sötétség Hercegének hívták, amiért úgy be tudott férkőzni a gonosz fejébe meg lelkébe. „Túlságosan beleéled magad a munkába!" – szokták mondani. Három nappal korábban Ken Walt, a főnöke közölte:

– Szüksége van egy kis kikapcsolódásra, Sam! Egy kis távolságra, valamire, ami emlékezteti, hogy jó is van a világban. Bár talán nem is tudja, közel van ahhoz, hogy teljesen kiégjen.

Sam hajtogatta, hogy márpedig semmi baja, de végül választás elé állították: vagy a céges pszichiáterhez megy, vagy szabadságra.

– Több szerencséd lesz, ha közelebb dobod a parthoz.

Sam megpördült a sarkán a háta mögül jövő szavak hallatán, és egy overallt meg piros pólót viselő kislányt pillantott meg. Nem volt nehéz kitalálni, kinek a lánya: épp úgy nézett ki, mint az anyja.

– Kösz, kölyök, megoldom – fordult vissza a víz felé, nem szerette volna folytatni a beszélgetést.

– De ha halat is szeretnél fogni, nem ártana megfogadni a tanácsomat – felelte a kislány, és mellésompolygott. – Frank szerint a világ legjobb halai a nádasban szeretnek bujkálni, közel a parthoz.

Az utolsó dolog, amire Sam vágyott, egy horgászlecke volt egy öt-hat éves kislánytól.

– Így is jó lesz, köszi.

– Ahogy tetszik – válaszolt a lányka. – De ha fogsz egy nagy harcsát, anya megsütheti vacsorára, és annál nincs jobb!

– Semmi kapás nem lesz, ha tovább beszélsz. Elijeszted a halakat.

A kislány vidáman kuncogni kezdett.

– Buta fiú. A halaknak nincs fülük, te meg kissé morcosnak tűnsz.

– Az is vagyok – válaszolta a férfi. Remélte, hogy ezzel vége szakad a beszélgetésnek, és a kislány keres valaki mást, akivel trécselhet.

– Hát akkor vidulj fel! – rikkantotta a kislány.

A férfi váratlanul elkacagta magát. Olyan rég adott ki hasonló hangot, hogy egészen berozsdásodott a nevetése.

– Macy Marie Butler vagyok – mosolyodott el a lányka. Örült, hogy megnevettette a férfit. – A kis hercegnő. Anyukám a nagy hercegnő, és nem kell félned a szörnyektől, amíg itt vagyunk.

– Hogyhogy? – kérdezte Sam annak ellenére, hogy egyedüllétre vágyott.

– A szörnyek elvesztik a hatalmukat a hercegnők közelében.

– Macy Marie! – hallatszott Daniella kiáltása a hátsó tornácról.

– O-ó! Most nagy bajban vagyok – sóhajtott. – Idejön, és üvöltözni fog velem.

Sam megfordult, és látta, amint Daniella közeledik a pallón. Ahogy odaért hozzájuk, zord pillantást vetett a lányára.

– Macy, gyerünk befelé a szobádba! Tudod, hogy nem szabad zaklatnod a vendégeket.

– Nem zavart – lepődött meg Sam a saját válaszán. – Igazából valószínűbb, hogy én zavartam őt a sok kérdésemmel a halakról.

Daniella bizonytalanul rápillantott a férfira, s Macy is ránézett boldogan.

– És meséltem neki a szörnyekről, meg hogy te és én hercegnők vagyunk – tette hozzá a kislány.

Daniella elpirult, Sam pedig újfent furcsa melegséget érzett. Olyan mosolya van ennek a nőnek, hogy még egy jégcsapot is elolvasztana!

– Igen, nos, ennek a kis hercegnőnek el kell mennie kitakarítani a szobáját – közölte, majd megveregette Macy fenekét.

Ahogy a kislány a ház irányába szaladt, Daniella még egyszer Samre pillantott.

– Ez a hercegnődolog… Rémálmai voltak, és azért meséltem neki ezt, hogy ne féljen a szörnyektől. – A nő kényelmetlenül érezte magát.

– Tehát nem kell felségnek szólítanom – szűrte le Sam. Elkezdte feltekerni a damilt.

– Semmiképpen sem – felelte az asszony halk nevetéssel.

– Mindenesetre jó tudni, hogy a szörnydolog kordában van tartva.

– Hozhatok egy kis jeges teát vagy valamit? – kérdezte a nő. Nyilvánvalóan el akarta terelni a témát.

– Nem – rázta a fejét Sam. Bedobta a horgot a parthoz közel, ahogy Macy tanácsolta.

– Még egyszer elnézést a lányom miatt. Néha kicsit nehezen kezelhető.

– Semmi szükség rá – biztosította a férfi. – Egyébként is biztosan ő az apja szeme fénye.

– Egy éve váltam el a férjemtől – sötétedett el a nő tekintete. – Élvezze ki a reggel további részét, ebédnél találkozunk. – Válaszra nem is várva visszasietett a házba.

Sam figyelte, amíg eltűnt az ajtó mögött, aztán megfordult a tó irányába. Elég nagy falat egy panzió üzemeltetése egy egyedülálló anyának. Persze attól lehet valakije, hogy nem házas. Egy Daniella Butlerhez hasonló gyönyörű nőnek nyilván számtalan kérője akad, aki kész mindenben segíteni.

Daniella a hátsó ajtónál állt, és legújabb vendége hátát nézte. Jóképű. Egyértelműen. Azzal a bozontos fekete hajával, mélykék szemével. Amikor kiszállt a kocsiból, és kinyújtózott, az asszony figyelte. Megcsodálta széles vállát, melyet még jobban kiemelt vékony dereka és hosszú lába. Bár már évek óta megesküdött, hogy nem lesz dolga férfival, egy kis ábrándozás nem bűn, ha egy ilyen szép példány épp a fedele alatt tartózkodik.

Azt mondogatta magának, csak a kukoricakenyér-sütéstől érzett melegséget, nem Mr. Kigyúrt Sam Connellytől.

Apropó kukoricakenyér… Kinyitotta a sütőt, hogy ránézzen. Ezen az estén hagyományos gumbo, csirkés-rákos egytálétel lesz a vacsora, amelyhez ez a köret passzol. Ebédre csirkesalátás croissant-t készít krumpli- és káposztasalátával.

Amikor Daniella megnyitotta a panziót, úgy döntött, biztosít három étkezést vendégeinek. Szeretett főzni, és így több bevétele volt. A pénz mindig is problémát jelentett, ezért örült, hogy a következő hónapra sokan már előre szobát foglaltak a hétvégékre. Johnny olyan büszke lenne rám, jutott eszébe. Volt férjének gondolata, mint mindig, most is rengeteg érzelmet váltott ki belőle – a dühön, a gyászon át a lezárás hiányáig –, mely talán sosem múlik el.

A kopogtatás azonnal kiverte Johnnyt a fejéből. Frank Mathis nézett be az ablakon. Daniella intett, hogy jöjjön be.

– Elég hervadtan fest a virágágyás a ház északi oldalán – mondta. – Gondoltam, bemegyek a városba venni néhány új növényt. Neked szükséged van valamire?

A nő Frankre mosolygott. A férfi azóta a jobbkeze volt, hogy öt éve megvette a helyet. Épp olyan könnyedén virágzásra tudott bírni egy növényt, mint ahogy egy légkondit javított meg.

– Nem, azt hiszem, elleszek vasárnapig, aznap pedig Macyvel bevásárolni megyünk. De adok pénzt az új növényekre.

Frank hárítóan felemelte a kezét.

– Majd én elintézem. Maradt abból a pénzből, amit az új bokrokra adtál.

– Kösz, Frank! Érdemes lenne itt vacsoráznod ma este. Gumbót főzök.

A férfi megsimogatta kissé terebélyesedő hasát.

– Tudod, hogy imádom a gumbódat. Mindenképp itt leszek.

Ahogy Frank kiment a hátsó ajtón, Daniella kivette a kukoricakenyeret a sütőből, és a férfira gondolt, aki olyan nagy segítséget jelentett, amikor Johnny eltűnt, és az egész hely üzemeltetése a nyakába szakadt.

Frank és Johnny együtt dolgoztak a kazángyárban. Két hónappal a panzió megnyitása előtt zárt be az üzem, sokan maradtak munka nélkül. Frank elment hozzájuk, bevallotta, hogy nincs pénze, és kénytelen elköltözni a lakásból, melyet bérelt. Tudta, hogy van egy kunyhó a tó másik oldalán, és megígérte, hogy lakhatásért cserébe mindent rendben tart. Két hónappal később Johnny eltűnt, Frank pedig felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult.

Daniella megint azon kapta magát, hogy a hátsó ajtóban áll, és az új vendéget nézi.

Becsukta a szemét, és egy pillanatra elképzelte erős karjának ölelését, arcszesze illatát a bőrén és az ágyneműjén. Rég nem volt része meleg ölelésben vagy szeretkezésben.

Sam Connelly olyan férfinak tűnt, aki tudja, hogy okozzon örömet egy nőnek. Szemében sötét tűz lobogott, amikor végignézett rajta, az asszonyt pedig tikkasztó meleg öntötte el, és belül bizseregni kezdett.

Kinyitotta a szemét, és ellépett az ablaktól. Mégis mit képzelt? Nevetséges egy vendégről fantáziálgatni, még ha így is néz ki. Alapvető szabálya volt, hogy nem szűri össze a levet a vendégeivel. Sam Connelly épp olyan, mint a többi ember az életében. Időleges és mulandó. A telefoncsörgés kizökkentette az őrült gondolatmenetből. Ahogy visszament a konyhába az asztalhoz, észrevette, hogy rejtett számról hívják. Ez nem volt szokatlan. Néhányan, akik az árakkal vagy más információkkal kapcsolatban telefonáltak, nem akarták, hogy tudja a számukat. Valószínűleg attól féltek, hogy visszahívja őket, és megpróbálja rábeszélni őket egy olyan nyaralásra, amit nem is akarnak.

– Bachelor Moon panzió – szólt bele a kagylóba. Nem kapott választ, bár tudta, hogy nem kapcsolt szét. – Halló?

– Magának.

A hang fura volt, mintha el lett volna torzítva.

– Tessék? – válaszolta Daniella.

Halk kattanást hallott, és tudta, hogy már nincs vonalban.

Felvont szemöldökkel letette. Magának. Ez meg mit jelentsen?

Próbálta elfelejteni a hívást, hiszen ideje volt nekiállni az ebéd elkészítésének. Még akkor is rossz érzés fogta el, amikor már elkezdte megteríteni az étkezőben az asztalt Samnek.

2. FEJEZET

Sam végighorgászta az ebédidőt. Párszor volt kapása, de egy árva halat sem sikerült fognia. Mégsem bosszankodott. Ahogy telt az idő, környezetének békés csendje olyan nyugalommal töltötte el, amilyet évek óta nem érzett.

Egy ügy részletei sem jutottak az eszébe, ahogy egy olyan gyilkos sem, akit az évek során üldözött, és elkapott. Csak szívta a friss levegőt, pár percre elszundított, és lazított.

Négy órára a kései júliusi nap a lehető legforróbban sütött, ő pedig úgy döntött, mára ennyi elég lesz, és visszamegy a szobájába. A botját és a horgászládáját betette a kocsija csomagtartójába, és elindult.

Senkit sem látott, miközben felment a szobájához vezető lépcsőn, de a levegőben étel illata terjengett, és azonnal a nő jutott eszébe, aki az elkövetkező két hétben a házigazdája lesz. Semmiképp sem lenne ellene egy kis romantikának a nyaralása során, ha a nő is képes megérteni az átmeneti szó jelentését.

Percekkel később a zuhany alatt állt, hálásan, amiért a nyomás megfelelő volt, a víz pedig forró. Remélte, hogy a vacsora olyan jó lesz, mint amilyen az illata. Sajnálta, hogy kihagyta az ebédet, most már majd éhen halt.

Ahogy kilépett a zuhany alól, felvett egy tiszta farmert meg egy világoskék rövid ujjú inget, aztán kinézett az ablakon. A mai nap meglepően kellemesen telt, és vonakodva beismerte, hogy talán tényleg szüksége volt egy kis vakációra. Nem is emlékezett, mikor vett ki utoljára szabadságot az utóbbi öt-hat évben.

Éppen az étkezőbe készült menni, amikor megcsörrent a mobilja. Ránézve megállapította, hogy Jenna Taylor különleges ügynök keresi.

– A Sötétség Hercegével beszélek? – kérdezte a nő, amint