Álmokon át

By András Vass József

Ez a könyv a fantasy és az önfejlesztés világának egy olyan fúziója, ami folyamatosan lebilincseli az olvasót, miközben mély értékeket ad át. Izgalmas és elgondolkodtató. Miközben a főhőssel, Leon Wolffal kalandozunk álmai útvesztőjében, alapvető és fontos kérdésekre keressük a választ. Megtaláljuk, mielőtt túl késő lenne? Vajon csak Leon számára lehet késő... vagy számunkra is? - Milyen folyamatot indíthat be egy véletlen baleset? - Hogyan jut el oda egy apa, hogy reggel a pszichiátrián ébred? - Az ápoló, aki maga is beteg, miért dönthet sorsok felett? - Az erkölcsi normák és értékrendek, hogyan csúsznak szét, akár a végletekig? - Mi a szerepe a Tanítónak a harmadik részben? Mindenre ott a válasz a könyvben.

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Feb 27, 2020
• ISBN: 9786156106810

Book preview

ÁLMOKON ÁT

Tanulhatsz az álmaidból – ha egyáltalán felébredsz…

Vass József András

2019

Underground Kiadó

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Ancikának, szeretettel

I. Rész Az előzmények

Az évforduló reggelén

– Tudod, milyen nap van ma, drágám? – kérdezte Patrícia.

– Igen. Tudom – válaszoltam.

– Ma tíz éve igent mondtál nekem. Nem bántad meg?

– Nem. Ma sem tenném másként. És a legszebb, hogy így is gondolom.

Patrícia szőke volt, hosszú hajú. Sűrű szőke és nagyon hosszú. Ezt láttam meg először. Azután ő is meglátott. Azzal a kék szemmel, melyhez foghatót azóta sem láttam. Akkor, abban a pillanatban valami olyan érzés fogott el, amely még soha azelőtt.

Szerelmes lettem.

Azt hiszem, voltam előtte is szerelmes, de ez most valahogy más volt. Nagyon más. Arra vágytam, hogy vele lehessek, vele éljem le az életem. És tessék. Ma pontosan tíz éve mondtuk ki a boldogító igent. Igen. Boldogító. Nap, mint nap szerelmes leszek belé. Ugyanúgy szeretem. Csodálatos alakja semmit sem változott az évek alatt, pedig két csodálatos gyermekkel ajándékozott meg.

Connie, a lányom, mindenben olyan, mint a feleségem, Patrícia. Tíz éves, de tisztára az anyja. A haja, a szeme. Azt gondoltam, olyan kék, amilyen Patrícia arcát díszíti, nem lehet másnak. Cserfesen szalad végig a konyhán. Hosszú lófarkában kék masni díszeleg. Maga a stílus. Pont, mint az édesanyja.

– Szia, apa.

– Szia – mondom neki. Gyere reggelizni!

– Kevin merre van? – kérdezem.

– Szerintem még a szobájában.

– Kevin, Kevin! Gyere! Nemsoká indulnunk kell.

Kevin igazi könyvmoly. Minden érdekli. Nyolc éves, de már öt éves kora óta folyékonyan olvas. És persze a számítógép. Éjjel-nappal mellette ülne, ha rá nem szólnánk. Imádja a képregényeket. Gyűjti az újságokat, és a számítógép monitorján is szívesen látja viszont Batmant, Supermant és a többi társát.

Kevin is kék szemű. Szalmaszőke haja pont olyan, mint az enyém volt ennyi idős koromban. Tőlem eltérően, kifejezetten jóképű.

Engem sokszor csúfoltak a külsőm miatt. Elesett, nyeszlett fiúcska voltam. Arcomat milliónyi szeplő borította. Paradicsomleves volt a gúnynevem, mert amikor zavarba jöttem, hamar elvörösödtem. Amikor éppen nem voltam lángvörös, akkor pedig azzal ugrattak, hogy beleejtettem a kanalat a paradicsomlevesbe. Innen vannak a pöttyök. Az évek múlásával a szeplők eltűntek, de a jóképűség jelei még nyomokban sem mutatkoztak rajtam. Meg is kaptam igen gyakran, hogy egy ilyen csúnya embernek hogyan lehet ilyen két gyönyörű gyermeke? Válaszul azzal védekeztem, hogy a külsőjüket Patríciától örökölték, az eszüket pedig tőlem. A hangos nevetésből tudtam, hogy ebben a témában az egyetértés elmarad.

Az asztalnál mindenkinek meg volt a maga helye. Patrícia a tűzhelyhez és a mosogató-hoz legközelebb lévő széket választotta magának, érthető okok miatt. Az ajtóval szemben ülök én. Állítólag a férfiak ezt a szokásukat még az ősemberek idejéből hozták magukkal. Már ők is a barlang bejáratával szemben ültek azért, hogy ha illetéktelenek érkeznének abból az irányból, akkor felpattanjanak, és azonnal meg tudják védeni a családjukat. A másik két szabad széken, egymással szemben ülve foglalnak helyet Connie és Kevin.

– Ideadnád a sót?

– Hahó! Ideadnád a sót, drágám?

Patrícia kedves hangja szakítja félbe az elmélázásom.

– Bocsánat, drágám. Itt van.

– Akkor délután? Ünnepelünk?

– Hát persze.

– Kiket hívunk meg? – kérdezem viccesen.

– Nem értelek, drágám – néz rám Patrícia. Eddig is négyesben ünnepeltünk, miért lenne ez most másképpen?

– Igazad van. Gondoltam, a tizedik évforduló van, ugye? Látom, rosszul gondoltam.

– Rendben. Akkor négyesben.

– Valami baj van, drágám? – kérdezte Patrícia. – Zavartnak tűnsz.

Búcsúcsók, és már indulok is a munkahelyemre.

A parti

A partikról mindenkinek általában ugyanaz jut eszébe. Konfetti, kis kalap, pezsgő, torta, sok vendég stb. A mi ünneplésünk mindenben az ellenkezője. Semmi nyüzsgés, semmi tömeg. Pont ettől volt tökéletes. Együtt a család, nem is kell ennél több.

Egyszerű, csendes, szerény. Ezek jellemzik az otthonunkat. Sokáig keresgéltünk, mire végre rátaláltunk. Mindketten beleszerettünk. Tökéletesen megfelel az elképzelésünknek. Tágas és világos, ahogyan Patrícia megálmodta. Nagyon jó az elosztása. Ebben pedig az én vágyaimhoz igazodik.

A nappali falai bézs-fehér színűek. A sötét faszekrények és a szürke kanapé a fotelekkel, tökéletes harmóniában állnak egymással. A könyvespolc, tele könyvekkel, szintén itt kapott helyet. Patrícia és én nagyon szeretünk olvasni. Nagy örömünkre ebben Kevin is hasonlít ránk.

A konyhát visszafogott elegancia jellemzi. Világos fal, amelyet acélkék és sötétebb szürke árnyalatú bútorok dobják fel. Az asztalon mindig van virág.

A gyermekszoba a ház legvidámabb helyisége. A színek és a berendezések tekintetében itt szárnyalt a képzeletem. Egyetlen helyiség, de kívülről szemlélve olyan, mintha kettő szoba lenne egymásba csúsztatva. Színekkel és a berendezési tárgyakkal van kettéválasztva Connie és Kevin térfeleire. Voltak, akik azt mondták, hogy így nagyon szétosztom a két gyermek életterét, de ők így tökéletesen elfogadták. A rendrakásnál sincs gond, és itt jön a praktikum, mert mindketten gondosan odafigyelnek a saját holmijukra. A színek tekintetében is tökéletes az egyetértés. Nem akartam bugyirózsaszín és világoskék térfeleket. Helyette a vidám mesealakokkal és a képregényhősökkel díszített falakat élénk neonzöld és türkiz bútorok, szekrények dobják fel.

A ház legnagyobb forgalmú helyisége a fürdőszoba. Reggelente sorszámot kell tépni, hogy ki kerüljön sorra. Öngólt rúgtam akkor, amikor a mosdókagyló feletti falrészre egy óriási tükröt szereltettem fel. Nem számoltam vele, hogy a két, csodálatosan hosszú hajú hercegnőm majd ennyire sok időt fog eltölteni előtte.

A konyhában a páraelszívó a maximumra volt tekerve, de Patrícia tökéletes remekműve sikeresen legyőzte. Fenséges sültjének illata bejárta az egész lakást. Szinte harapni lehetett a levegőben. Persze az asztalnál sokkal élvezetesebb volt.

– Apa! Megjelent egy új játék szoftver. Megvehetem? – érdeklődött Kevin.

– Nézd, ha egy új könyv lenne, beszélhetnénk róla – válaszoltam.

– Elfújhatom a gyertyát? – csilingelt Connie hangja.

– Jé! Van torta? Ezt eddig észre sem vettem.

– Valami nincs veled rendben, drágám!

Patrícia hangjában egyformán éreztem az aggodalmat és a kérdést.

Nem volt alap nélküli a kételye.

Izzó szerelem volt a miénk a kezdet kezdetén. Akkoriban perceket sem bírtunk ki anélkül, hogy ne érjünk egymáshoz. Egy simogatás, egy ölelés, egy csók.

Maradi nevelést kaptam a szüleimtől. Nem hibáztatom őket ezért. Ők minden, a párjuk felé megnyilvánuló gesztust túl intimnek találtak. Azt vallották, hogy ezeknek szigorúan a hálószobában van helyük, sehol máshol. Az, hogy a megszületésem előtt volt-e lángoló szerelem, azt nem tudom. Sohasem beszéltek róla. Amiben én nőttem fel, az már inkább csak szeretet és nem szerelem volt.

Az anyagi hátterem, a szüleimnek köszönhetően, rendben volt. Ez azt jelentette, hogy a pénzükért cserébe szigorúan azt kellett cselekednem, amit mondtak. Jól megfizetett statiszta voltam egy szigorú értékrend szerint élő családban. Tulajdonképpen annak köszönhetem az életem, hogy bizonyítékául szolgáljak a szüleim nemzőképességének.

Patrícia a harmadik kapcsolatom volt, ha leszámítjuk az aprócska iskolai gyermekszerelmeket. Úgy robbantam ki a megszokott életemből, hogy minden időmet vele tölthessem. Eleinte a szüleim tiltottak tőle, egyáltalán nem akarták elfogadni. Rangon alulinak tartották a kapcsolatunkat. Később, amikor belátták, Patrícia mennyire intelligens, akkor már belefért a saját, a