Hogyan gondolkozol?: A sikert eredményező hozzáállás 10 alapelve

By Joel Osteen

Tegyük félre a múlt sérelmeit és lépjünk magasabb szintre, ahol győztesként élhetünk - ebben nyújt segítséget ez a hatékony szellemi útmutató, amely Joel Osteen, a Lakewood Gyülekezet pásztorának tollából született.

Mindnyájunk életében fellelhetők olyan tényezők, amelyek megpróbálnak visszahúzni. Lehet ez a múltban elkövetett hibák miatti bűntudat, valamilyen kísértés, amit lehetetlennek tűnik legyőzni, vagy valamiféle öröklött rendellenesség. Könnyű megtanulni együtt élni ezekkel, és azt gondolni, ezek vagyunk valójában. Mindnyájan találhatunk okot arra, hogy lemondó hozzáállással éljünk, mondván, hogy bizonyos területeken hátrányban vagyunk másokhoz képest, ezért keserűen töltjük napjainkat - mert valamilyen betegségtől szenvedünk, faképnél hagytak egy kapcsolatban, vagy a főnökünk nem értékel eléggé. Határozzuk el, hogy megváltoztatjuk a hozzáállásunkat és a gondolkodásunkat: "Nem vagyok hajlandó kifogásokat keresni. Nem hagyom, hogy a múltam megakadályozzon abban, hogy átvegyem azokat az áldásokat, amelyeket Isten tartogat számomra."

Új könyvében Joel Osteen rávilágít arra, hogy Istennek a megteremtésünkkel nem az a célja, hogy egész életen át a függőségek, a különféle rendellenességek, a bűntudat vagy a múlt fogságában sínylődjünk. Ő szabadnak teremtett minket. A szerző arra bátorít, hagyjunk fel a borúlátó gondolkodásmóddal, ne az életünkben lévő hiányosságokra összpontosítsunk, és ne is a mások által elénk helyezett akadályokra; valamint bemutatja, miként juthatunk el arra a magasabb szintre, amit a sikeres és győztes élet fémjelez.

• Language: Magyar
• Publisher: Patmos Records
• Release date: Feb 18, 2020
• ISBN: 9786156108029

Book preview

A fordítás alapjául szolgáló mű: 

Joel Osteen: NEXT LEVEL THINKING 

10 Powerful Thoughts for a Successful and Abundant Life 

A kiadásért felel Kauzál Márton 

fordította  

Tóthné Kincs Vivien 

lektorálta 

Joób Viktória 

korrektúra 

Sugár Ágnes 

borító, tördelés az eredeti kiadvány alapján 

Ifj. Balogh Ferenc és Éva 

A könyvben szereplő bibliaidézetek fordításához a szerző által idézett

angol változat szolgált. 

FaithWords Hachette Book Group 

1290 Avenue of the Americas  

New York, NY 10104 

Copyright © 2018 Joel Osteen 

Hungarian edition © 2019 by Patmos Records 

with permission of Faith Words Hachette Book Group 

Hungarian translation copyright 

© Tóthné Kincs Vivien 

All rights reserved – Minden jog fenntartva. 

ISBN 978-615-5526-98-5

hogyan 

gondolkozol?

A sikert eredményező hozzáállás  

10 alapelve

joel osteen

Patmos Records

Budapest, 2019

ELSŐ FEJEZET

Áttörni a korlátokat

Nagyon gyakran megengedjük, hogy a környezetünk, neveltetésünk vagy mások elvárásai határokat szabjanak az életünkben. Ilyenkor hozzáigazítjuk életünket a minket körülvevő valósághoz. Vegyünk például egy tölgyfát. Ha a magját egy fél méter átmérőjű cserépbe ültetjük és hagyjuk ott fejlődni, sosem lesz azzá, amivé lehetne. Nem azért, mert valami probléma lenne a maggal, hanem, mert nem a megfelelő környezetben növekedik. Olyan könnyű alkalmazkodni, beleolvadni a tömegbe, olyanná válni, mint bárki más. Isten azonban nem átlagosnak teremtett bennünket. Ő azt szeretné, ha kitűnnénk, ha mások lennénk, mint az átlag, hogy nyomot hagyjunk a saját generációnkban. Mindenkiben megtalálható az a mag, amelyből valami nagy nőhet ki. Többet kell elérnünk, mint azok, akik felneveltek minket; jobban, sikeresebben kell élnünk és új normát kell felállítanunk. Lehetséges, hogy függőségekkel, alacsony önértékeléssel, depresszióval vagy szegénységgel küzdünk, és van, amiről nem is mi tehetünk. Azonban a legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy ezek határozzák meg a gondolkodásmódunkat. Ugyanis, ha tényként fogadjuk el ezeket és hagyjuk, hogy meghatározzák az identitásunkat, nem leszünk képesek betölteni a küldetésünket.

A Biblia beszél arról, hogy a világban vagyunk, de nem e világból valók vagyunk. Lehet, hogy egy korlátokkal teli környezetben élünk, de nem szükségszerű, hogy ettől függjünk. Ne engedjük, hogy a körülmények beszippantsanak. Ha elég hosszú időn át csak küzdelmet, nélkülözést és szegénységet látunk magunk körül, megtörténhet, hogy a gondolkodásmódunkat ez keríti hatalmába, és valahogy így fogunk vélekedni önmagunkról: Ez vagyok én. Az életem mindig is egy küzdelem lesz. Sosem leszek elégedett ember. Nem. Azt kell mondani ebben a helyzetben, hogy ez csupán a jelenlegi állapotom; nem tükrözi azt, aki én valójában vagyok. Lehet, hogy eddig ez tűnt normálisnak, a jó hír azonban az, hogy a korlátokat át lehet törni. Megvan az erőnk, lehetőségünk, tehetségünk, és megvannak a képességeink ahhoz, hogy kitörjünk és továbblépjünk. Hiszen Isten az Ő életét lehelte belénk. Ő mondta, hogy fejek vagyunk, nem pedig farkak. Ne engedjük, hogy a gondolkodásunkat a középszerűség határozza meg, és ezáltal mássá váljunk, mint akik valójában lehetnénk.

Az emberek időnként megpróbálnak skatulyába kényszeríteni. Olyanokat mondanak, hogy „Nem kezdhetsz bele ebbe a vállalkozásba, hiszen nincs is elég tőkéd hozzá. Sosem fogsz szép házban élni; sosem gyógyulsz meg; nem fogsz a megfelelő személlyel találkozni. Korlátozni próbálnak, mert a saját gondolkodásuk is korlátok közé van szorítva. Ilyenkor álljunk a sarkunkra és jelentsük ki, hogy „Nem vagyok hajlandó elfogadni a középszerűséget, csak mert a körülöttem lévő emberek ilyenek. Megtagadom a függőséget, depressziót és a közönyt. Tudom, hogy képes vagyok áttörni az akadályokat, és teljesen új mintát fogok megalapozni.

Mindez fejben kezdődik el. Semmi sem fog megváltozni, amíg el nem határozzuk, hogy nem fogadjuk el a középszerűséget. Miért nem rázzuk le magunkról a béklyót? Hiszen oly sok lehetőség rejlik bennünk! Törjünk ki a skatulyából és próbálkozzunk valami egészen újjal. Az ellenség azt szeretné, ha ez a bennünk lévő potenciál sosem törne felszínre.  

Semmi sem fog megváltozni, amíg el nem határozzuk, hogy nem fogadjuk el a középszerűséget. Semmi sem fog megváltozni, amíg el nem határozzuk, hogy nem fogadjuk el a középszerűséget.  

Fel fogja használni a szerencsétlenségeket, negatív megjegyzéseket, embereket és körülményeket arra, hogy elbizonytalanítson; hogy ne higgyünk abban, hogy a következő szintre léphetünk. Sok ember érzi úgy, hogy már-már a képességei határához érkezett, és mivel átlagos ember, sosem lesz képes semmi rendkívülit véghezvinni. Ám valójában ilyenkor az történik, hogy ahelyett, hogy kitörnének, egyszerűen elfogadják, amit a környezetük diktál.

Szabaduljunk meg azoktól a korlátoktól,

melyek gúzsba kötnek

Olvastam egy bolhákon végzett kísérletről. A kutatók bolhákat raktak egy dobozba, majd lezárták egy fedéllel. A bolhák azonnal megpróbáltak kiszabadulni, de újra és újra a doboztetőbe ütköztek. Egy idő elteltével a kutatók levették a fedelet. A legnagyobb meglepetésükre a bolhák nem akartak többé kiugrani a dobozból. Ugyanis olyan sokszor beleütköztek már a fedélbe, hogy hozzászoktak a helyzethez, és elfogadták, hogy nem jöhetnek ki. Hiába volt szabad az út, meg sem próbáltak elmenekülni. 

Néha mi emberek is hasonlóan viselkedünk. A minket körülvevő környezet, a sok próbálkozás, a megannyi kudarc és mások véleménye mind azt sugallja, hogy képtelen vagyok bármilyen nagyszerű dolgot véghez vinni. Sosem fog beteljesedni az álmom. Sosem leszek igazán önmagam. Lehet, hogy valamikor próbálkoztunk, és beleütköztünk abba a bizonyos doboztetőbe. De hadd mondjak valamit: a fedél rövidesen lekerül, és ideje újra próbálkozni! Isten nem azért teremtett meg minket, hogy elzárva, megrekedve éljünk. Kezdjünk el másképpen gondolkodni!

Pontosan ez történt egyik barátommal is. Nehéz gyerekkora volt, elutasítottság vette körül, és szegénységben nőtt fel, szinte bármiféle útmutatás nélkül. Az apja nem volt jelen az életében, és az anyjának is megvoltak a maga problémái. Családi körülményeinek rendezetlensége miatt az állam „veszélyeztetett gyermek" jelzővel illette. Ez a megnevezés kisfiú korától kezdve folyton ott zakatolt és mélyen beleivódott a gondolataiban: Nincs számomra jövő. Veszélyeztetett gyerek vagyok. Egyre lejjebb csúszott a lejtőn, folyton zűrös ügyekbe keveredett; ugyanazt tette, mint a többiek körülötte. A környezetében élők mindnyájan vesztes, depressziós, függőségben élő emberek voltak, ő pedig teljesen beleillett ebbe a közegbe. Alkalmazkodott. Életünk a gondolkodásunk irányvonalát követi. A barátom abban hitt, hogy veszélyben van, és úgy is lett. Ha abban hiszünk, hogy a teljesítőképességünk véghatárához értünk, úgy is lesz. Ha abban hiszünk, hogy sosem gyógyulunk meg, tényleg nem fogunk. Amikor fejben korlátokat állítunk fel, azzal megakadályozzuk, hogy felszabadítsuk a bennünk rejlő lehetőségeket.

Bátornak kell lennünk és lerázni magunkról a bénító erejű gondolatokat. Lehet, hogy a saját erőnkből erre képtelenek vagyunk, de nem vagyunk egyedül. A világmindenségben lévő leghatalmasabb erejű személy támogat abban, hogy jó irányba haladjunk. Isten arra teremtett, hogy egyre feljebb emelkedjünk, áttörjük a múlt által emelt korlátokat, legyőzzük a rossz szokásokat, és megszabaduljunk a generációs átkoktól. Lehet, hogy az emberek veszélyeztetettnek, átlagosnak, visszamaradottnak tituláltak, de Isten azt mondja, hogy megvannak a képességeink, a tehetségünk, kenetünk, kreativitásunk az élethez, és remekműnek tart bennünket. A jó hír az, hogy nem az emberek határozzák meg a sorsunkat, hanem Isten. Nem szabad, hogy a személyünkkel kapcsolatos beszédek, a minket körülvevő környezet, vagy a neveltetésünk távol tartsanak a céljainktól. Isten az életünk minden apró rezdülését ismeri – minden általunk átélt szerencsétlenséget, a ránk tett negatív megjegyzéseket, a neveltetésünket, azt, hogy valaki mit tett vagy mit nem tett meg velünk. Ő az életünkre vonatkozó tervét mindezek ismeretében állította össze. Ha megmaradunk hitben, akkor ahelyett, hogy ezek a tapasztalatok visszavetnének, igazából előre fognak lendíteni. Nem elbátortalanítanak, hanem megerősítenek. Isten pontosan tudja, hogyan fordítsa a javunkra mindazt, ami egyébként kárt okozott volna az életünkben.

Egyszer egy fiatal rosszat tett az iskolában, és berendelték az iskolai tanácsadóhoz, aki megpróbált észérvekkel hatni rá, de mindhiába. A tanácsadó hölgy azonban nem adta fel, egyre csak próbálkozott. Végül a fiú így szólt hozzá:

– Miért bajlódik velem egyáltalán? Úgysem fogok soha semmit jól csinálni. Egész életemben csak azt hallottam, mennyire problémás gyerek vagyok.

A nő a szemébe nézett, és így szólt: – Figyelj ide! Te nem egy problémás, hanem egy ígéretes gyerek vagy.

– Hogy érti azt, hogy ígéretes? – kérdezett vissza a fiú felegyenesedve.  

Figyelj ide! Te nem egy problémás, hanem egy ígéretes gyerek vagy. 

– Úgy, hogy tehetséges vagy. Okos, tehetséges, és nagyon sok minden válhat még belőled – bátorította a tanácsadó. 

A fiú egész életében épp az ellenkezőjét hallotta ennek. Soha nem fog semmi összejönni. Sosem leszek sikeres – vélekedett önmagáról. Aznap megtört az életében egy erősség, és ez teljesen átformálta a gondolkodásmódját. 

Ma ez a fiatalember a saját vállalkozását vezeti és rendkívül sikeres. Emellett iskolákban tart előadásokat olyan diákoknak, akiket valamiért problémásnak tartanak. Ugyanazt mondja el nekik, mint amit annak idején a tanácsadótól hallott: „Te nem egy problémás, hanem egy ígéretes gyerek vagy." Csakúgy, mint a barátomra, a legtöbb emberre igaz, hogy könnyen elfogadják a középszerűséget. Jól elvannak, átlagosnak tartják magukat, csak kis célokat mernek kitűzni, és van egy többé-kevésbé elfogadható állásuk. Ne engedjük, hogy ez a szellem leuraljon bennünket, hiszen mi valójában nem ilyenek vagyunk. Mi vagyunk a kivételek, azok, akik áttörik a korlátokat. Nem szükségszerű, hogy a végzettségünk, a neveltetésünk, a környezetünk korlátokat szabjon. Isten arra teremtett, hogy egyre magasabbra emelkedjünk; hogy a következő szintre lépjünk.

Törjük át a korlátokat

A következő történt apámmal. Nagyon szegény családban nőtt fel egy gyapotfarmon a Texas állambeli Parisban, a nagy gazdasági világválság idején. Karácsonykor az ő családja kapta meg az iskolában azt az ajándékcsomagot, amely a legszegényebb családnak járt. Sosem ihatott meg egyszerre egy egész üveg tejet, mert nem engedhették meg maguknak. Csak a negyedét ihatták meg, majd vizet töltöttek bele, hogy tovább tartson. Azonban tizenhét éves korában – a családjában elsőként – átadta az életét Jézus Krisztusnak, és egy másik jelentős döntést is meghozott a jövőjére nézve. „Joel, aznap eldöntöttem, hogy a gyermekeim sosem fognak ugyanabban a szegénységben és nélkülözésben felnőni, mint amiben nekem kellett" – mondta el egyszer. Megváltoztatta a gondolkodását. A körülötte lévők nagyon jó emberek voltak, de bizonyos korlátok közé szorítva éltek. Elfogadták, hogy egyfolytában szűkölködnek, szüntelen küzdelem és nélkülözés az életük. Az a baj, hogy ha mindezekkel azonosulunk és az életmódunkká tesszük, akkor nem is fogunk arra törekedni, hogy kitörjünk belőle. Könnyen beletörődhetünk a középszerűségbe, miközben egyszerűen alkalmazkodunk a környezetünkhöz. 

De apám tizenévesen azt érezte, hogy belülről hajtja valami. A naggyá válás csírái voltak ezek. Az életében minden egyes körülmény azt sugallta, hogy nincs számára kiút. Úgy tűnt, a farmon kell maradnia és egész életében gyapotot szednie. Azonban ahelyett, hogy elfogadta volna ezeket a körülményeket, a hozzáállásával a következőket sugallta: Ez nem az én sorsom. Képes vagyok e fölé emelkedni. Megtagadom a középszerűséget, a mások által levetett ruhák viselését, a legszegényebbeknek járó karácsonyi ajándékkosarakat. Tudom, hogy bennem megvan mindaz, ami a naggyá váláshoz kell. Megvan bennem a potenciál, a kreativitás, hiszen a mindenható Isten lehelte azt belém. Tinédzserként maga mögött hagyta a farmot. Autóstoppal indult el, hogy börtönökben, idősotthonokban, iskolákban szolgáljon, és bármerre ment, megváltoztak körülötte a dolgok. Megtörte a családunkban a szegénység átkát, és magasabb szintre emelt bennünket. Áttörte az előtte tornyosuló akadályt. Tudta, hogy többre hivatott. 

Ahelyett, hogy csak beleolvadnánk a környezetünkbe és ugyanolyanok lennénk, mint mindenki más, tekintsünk önmagunkra úgy, mint a kivételre, aki képes áttörni a korlátokat. Arra kell törekednünk, hogy kitűnjünk a szürkeségből. Egyre magasabbra kell emelkednünk. Talán a családunkban mindenki depresszióval küzd, de mi kitörünk ebből a közegből, és boldog, örömteli életet fogunk élni. Körülöttünk mindenki függőségben él, de mi szabadok és tiszták leszünk, és másokon is segítünk. Mindenki más megélhetési nehézségekkel küzd, nem jut ötről a hatra. Kivéve minket, mert áldottak vagyunk. Csupa jó „üldöz" minket, lehetőségek nyílnak meg előttünk. Ajándékaink és talentumaink egyre nagyobb mértékben megmutatkoznak. Hogy miért? Mert mi vagyunk a kivételek. Nem vagyunk arrogánsak; nem