Törj ki!: Öt kulcs a sikeres és rendkívüli élethez

By Joel Osteen

Joel Osteen, aki több nagysikerű könyv szerzője, a Törj ki! című erőteljes, inspiratív és hitet építő írásában gyakorlati tanácsokat ad arra bátorítja olvasóit, hogy az akadályokon áttörő életet éljenek. Ez a könyv segítséget kíván nyújtani az olvasóknak abban, hogy miként törjenek ki korlátaik közül és nyerjék meg a szabadságot. Továbbá hasznos tanácsokat oszt meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetséges nagyobb áldásokban hinni, felébreszteni magunkban az alkotókedvet, javítani a kapcsolatokat, valamint valóra váltani az álmokat. 

• Language: Magyar
• Publisher: Patmos Records
• Release date: Dec 1, 2014
• ISBN: 9786155526473

Book preview

Törj ki!

ÖT kulcs a győztes

és rendkívüli élethez

joel osteen

Patmos records

budapest, 2014

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Joel Osteen:

Break out!

A kiadásért felel Kauzál Márton

fordította

Petrőcz Katalin

lektorálta

Joób Viktória

borító, tördelés

Ifj. Balogh Ferenc

korrektúra

Sugár Ágnes

A könyvben szereplő bibliaidézetek fordításához a szerző által idézett

angol változat szolgált.

BREAK OUT!

Copyright © 2014 bJoel Osteen

Hungarian edition © 2014 by Patmos Records

with permission of Faith Words Hachette Book Group

Hungarian translation copyright

© Petrőcz Katalin

All rights reserved - Minden jog fenntartva.

ISBN 978-615-5526-47-3

I. RÉSZ

Nagyobb hit

ELSŐ FEJEZET

Fordul a kocka

Az emberek hosszú sorban kígyóztak a vidámparkban, hogy bejuthassanak az egyik népszerű műsorra, és én is ott álltam a tömegben két gyermekemmel, Jonathannal és Alexandrával – persze mindennek már jó néhány éve. Eleinte mindenki szépen egymás mögött állva várakozott a sorára, ám a beszállás helyéhez közeledve egyszer csak egy kis helyiségbe értünk, egy nagyjából hatszor hatméteres szobába. Mi léptünk be elsőként, és elindultunk a bejárati ajtó felé. Miközben a bejárat előtt ácsorogtunk izgatottan, annak reményében, hogy a legjobb ülőhelyeket tudjuk majd elfoglalni, egyre többen kezdtek gyülekezni mögöttünk. Bár próbáltam udvariasan, de határozottan tartani a helyünket, pár tinédzsernek valahogy mégis sikerült szemfülesen elénk lavíroznia. Aztán egyre többen és többen kerültek elénk, míg végül teljesen a szoba hátsó felébe szorultunk, oda, ahol eredetileg beléptünk a helyiségbe. Igyekeztem nem felbosszantani magamat a történteken, elvégre azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat. Ekkor egy fiatal hölgy érkezett az ott dolgozók közül, és közvetlenül a bejárati ajtók előtt megállt. Köszöntötte az embereket, és bejelentette, hogy hamarosan beszállhatunk, majd elmondta az ehhez szükséges tudnivalókat.

„Rendben, indulhatunk – mondta végül. – Arra kérem önöket, forduljanak meg és menjenek újra át azokon az ajtókon, amelyeken bejöttek." Mi pedig éppen ott álltunk, amerre ki kellett menni. Egyszeriben elsők lettek az utolsókból!

Ugyanígy Istennek is csupán annyit kell tennie, hogy megváltoztatja az irányt, és hirtelen leghátulról előre kerülünk. Jóindulatának egyetlen érintése a reális helyzetünkhöz képest ötven évvel előbbre repíthet. Tegyük fel, hogy valaki alacsony beosztásban dolgozik egy cégnél, igyekszik tudása legjavát beletenni a munkájába, és közben folyamatosan hálát ad Istennek. És mi történik? A dolgok máris megváltoznak. Jön egy jó lehetőség, egy ötlet, valaki, aki megkedveli őt, és amikor felnéz, a csúcson találja magát. Legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy valaha is ilyen történhet vele, és mégis: minden úgy alakult, hogy az számára a legkedvezőbb legyen.

Mi történt voltaképpen? Az élete váltáshoz érkezett. Isten igenis el tudja intézni, hogy a lehetőségek megtaláljanak bennünket. Olyan váratlan áldásokat tartogat például, hogy minden előzmény nélkül találkozunk a megfelelő személlyel, vagy az egészségi állapotunkban történik hirtelen javulás, vagy egyszer csak olyan helyzet adódik, hogy vissza tudjuk fizetni a házunkat terhelő teljes hitelösszeget. Vagyis Isten számunkra kedvező módon alakítja a dolgokat. Ami korábban küszködést jelentett, többé nem az. Ami emberi számítás szerint évekbe telt volna, egyetlen perc alatt megtörténik. Talán egyesek most úgy érzik, elakadtak. Eddig egyetlen elképzelésüket sem tudták megvalósítani, és soha nem sikerült úrrá lenniük a problémáikon. És ez régóta így megy már. Rengeteg lehetőséget elszalasztottak. Isten azonban azt mondja: „Készülj, mert fordulatot hozok a dolgokban". Olyan ajtók nyílnak meg, amelyek eddig mindig zárva voltak. Akik eddig ellenségesen viseltettek irántunk, hirtelen meggondolják magukat és mellénk állnak. Problémák, amelyek évek óta üldöztek, hirtelen megoldódnak. Mivel bíztunk Istenben, fordul számunkra a kocka, és olyan helyzetbe kerülünk, amit saját erőnkből képtelenek lettünk volna valaha is elérni. Önmagában se a tudásunk, se a tehetségünk, se a családunk nem tud ehhez hozzásegíteni, a sorsunkban bekövetkező szerencsés fordulat ugyanis Isten kezében van.

Előfordul, hogy a hit és győzelem szavait kell kimondanunk az életünkre vonatkozóan. A szavakban teremtő erő van. Amikor befogadjuk ezeket a szellemünkbe, életre tudják kelteni bennünk a növekedés csíráját. Pontosan ez az oka annak, hogy megírtam ezt a könyvet. Nem arra lettünk teremtve, hogy beérjük egy átlagos, örömtelen, sikertelen élettel. Isten arra teremtett bennünket, hogy nyomot hagyjunk a kortársainkban. Rejlenek bennünk olyan ajándékok és képességek, amelyeket még nem aknáztunk ki. Még tartogat a sorsunk szerencsés új fordulatokat, ám a kitörés kulcsa a saját gondolkodásmódunkban rejlik. Ha elkezdjük használni ezeket a kulcsokat, és teret engedünk a növekedésnek, miközben hittel várjuk az Istentől érkező szerencsés fordulatot, bátor imákat mondunk, és mindvégig szem előtt tartjuk a célt, akkor Isten az Ő jóságának hatalmas hullámaival borít el bennünket, és a múlt árnyai mögül átemel abba a csodálatos életbe, amit eredetileg szánt nekünk.

Nem pusztán azért mondom ezt, hogy jobban érezzük magunkat tőle. Teljes bizonyossággal állítom, hogy „elérkezett a váltás ideje". Váltás az egészség terén, az anyagi életben és a kapcsolatokban. Természetes szinten talán még korántsem így néz ki a helyzet, de mi egy természetfeletti Istent szolgálunk, aki készen áll arra, hogy az élet új leheletét fújja az életünkbe.

Az ellenséget, akivel a múltban oly sokat viaskodtunk, nem látjuk többé. A függőségek és a rossz szokások, amelyek eddig visszatartottak, most megtörnek. Isten jóindulata új módon nyilvánul meg, és nagy sebességgel lendít majd előre. Ami emberi számítás szerint negyven év munkájába telt volna, azt Isten a másodperc töredéke alatt véghezviszi.

A váltás azt jelenti, hogy a dolgok felgyorsulnak. A váltás oda repít, ahová egymagunk képtelenek lettünk volna eljutni. A váltás legyőzi azt, amiről az orvosi jelentés azt állította, hogy lehetetlen. A váltás azt jelenti, hogy az eltévelyedett gyermek magába száll és visszatér a helyes ösvényre; a váltás azt jelenti, hogy az eddigi legsikeresebb évünk elé nézünk, annak ellenére, hogy a körülmények nehézségeket jósolnak előre. A váltás azt jelenti, hogy Istent nem pusztán gondviselőként tapasztaljuk meg az életünkben, hanem olyan személyként is, aki rendkívüli, bőséges, és minden elképzelést felülmúló módon cselekszik.

Mostantól mondjuk inkább azt: „Istenem, készen állok. Nem korlátozlak többé, hanem kiszélesítem a látásomat. Jóllehet, még nem látom, hogyan oldódnak meg a dolgok, de tudom, hogy Nálad megvan a megoldás. Kijelentem, hogy az életem fordulathoz érkezett."

Újra ellenőriznünk kell azokat az ajtókat, amelyek a múltban zárva voltak előttünk, mert a dolgok megváltoztak. Az álmunk, hogy saját vállalkozásba kezdünk, hogy újrakezdjük a főiskolát, hogy missziós útra indulunk, elsőre talán nem vált valóra, de semmi gond. Most készen áll a lehetőség, tehát nem szabad feladnunk! A mai egy új nap, és időközben a dolgok is megváltoztak. Lássunk neki újra az álmaink megvalósításának!

Amikor Isten új szelet fúj az életünk menetébe, a körülöttünk lévők váratlanul meggondolják magukat. A zárt ajtók megnyílnak, a nemből igen lesz, a Most nem lehet helyét pedig felváltja az Elérkezett az idő!

Ismerek egy építési vállalkozót, aki három éven át nem kapott munkát, pedig huszonöt éves stabil munkaviszony állt mögötte. Egy sikeres vállalatnál töltött be nagyon jó pozíciót, de sajnos a gazdasági válság kirobbanásával az építkezések száma folyamatos csökkenésnek indult, így a cég arra kényszerült, hogy elbocsássa őt. Hónapokon keresztül járt egyik állásinterjúról a másikra, minden eredmény nélkül. Végül aztán elvállalt egy sokkal alacsonyabb beosztású állást egy kisvárosban, ahová mindennap több órát kellett utaznia. Az egészsége, a házassága és a megtakarított pénze is egyre nagyobb kárát látta a kialakult helyzetnek, és úgy tűnt, sehogyan sem akarnak megváltozni a dolgok. Úgy hat hónap elteltével aztán felhívta őt a régi főnöke, és megkérdezte tőle: „Lenne kedved visszajönni hozzánk dolgozni?".

A cég ugyanis egy olyan nagyszabású szerződést vitt tető alá, amilyet a fennállása óta még soha. A szóban forgó építész jóval előnyösebb feltételek mellett kapta vissza a régi állását. Régebben sokat kellett utaznia Amerika-szerte, most végre a lakóhelyén dolgozhatott. Ráadásul a fizetését is jelentősen megemelték. Erre tényleg csak azt tudta mondani, hogy „Ez aztán rendkívüli, bőséges, és minden elképzelést felülmúló áldás!"

Mi történt tehát? Fordult egyet az élete. A dolgok hirtelen számára kedvező fordulatot vettek. Egy telefonhívás, egy szerződés, egy előnyös kilépés, és az „épp csak megélünk szintjéről hirtelenjében „a bőséges ellátás szintjére került.

Mi is jobban tesszük, ha nekilátunk készülődni, mert a jövő éppen ilyen fordulatokat tartogat számunkra is!

Az izraelitákat hosszú éveken keresztül rabszolgasorban tartották elnyomóik. Naphosszat csak robotoltak keményen, pihenés és megfelelő mennyiségű élelem nélkül. Ha nem teljesítették a kiszabott kvótát, botokkal verték őket. Rendkívül igazságtalanul bántak velük. Egy nap azonban, különféle események sorozatának eredményeként, Isten természetfölötti módon kimenekítette őket ebből a helyzetből. Az Ige azt mondja, hogy amikor elindultak Egyiptomból, „Isten kedvességet adott nekik az ellenségeik előtt".

Figyeljük meg: Isten tette őket kedvessé. Ugyanazok az ellenséges érzületű emberek, akik éveken keresztül elnyomták, megalázták őket és rosszul bántak velük, hirtelen meggondolták magukat. Mi több, azt mondták nekik: „Úgy döntöttünk, hogy ezentúl kedvelni fogunk benneteket és jól fogunk bánni veletek."

Mielőtt az izraeliták elhagyták Egyiptomot, korábbi fogva tartóik odaadták nekik az aranyukat, ezüstjüket, ékszereiket. Hogy mi történt valójában? Fordulat jött az izraeliták életében, Isten megváltoztatta az ellenségeik szívét. A Példabeszédek könyvében azt olvashatjuk, hogy Isten képes megfordítani a királyok szívét. Lehet, hogy mi nem tudjuk elérni, hogy az emberek meggondolják magukat, de Isten meg tudja tenni, hisz’ az egész világegyetem az Ő uralma alatt áll.

Talán olvasóim életében is vannak olyan emberek, akik nem kedvelik őket, esetleg nehezen tudnak szót érteni a főnökükkel, vagy a családjuk egyik tagja részéről kell tiszteletlenséget elviselniük. Nos, nem érdemes elcsüggedni emiatt és úgy gondolkodni, hogy „Ez már így marad. Ezek az emberek mindig ellenségesek lesznek velem szemben".

Ennél sokkal jobb, ha megmaradunk hitben. Már úton van az Istentől érkező fordulat. Ő tudja, mi kell ahhoz, hogy a bennünket ellenszenvesnek találó személyek megkedveljenek minket, és mitől tudunk új színben feltűnni előttük. Lehet, hogy eddig éveken át az ellenlábasaink voltak, ám amikor Isten fordít a dolgokon, azon fáradoznak majd, hogy a kedvünkben járjanak, és ahelyett, hogy akadályokat igyekeznének elénk gördíteni, a segítőinkké válnak.

A lényeg tehát, hogy Isten nem fogja megengedni senkinek, hogy megakadályozza az Ő akaratának megvalósulását az életünkben. Még ha nagyobbak, erősebbek vagy hatalmasabbak is nálunk, Isten tudja, hogyan fordítson a dolgokon úgy, hogy arra a helyre kerüljünk, ahol lennünk kell.

Egyik barátom hosszú ideig egy olyan embernek dolgozott, akit sosem kedvelt. Tulajdonképpen a cégnél senki sem kedvelte ezt a fiatal vezetőt, lekezelően viselkedett mindenkivel és éveken át sakkban tartotta érzelmileg a munkatársait. Eleinte úgy tűnt, hogy ez a fiatalember fogja az elkövetkezendő húsz-harminc évben felügyelni a vállalatot. A barátom türelmes ember ugyan, de a lelke mélyén azt gondolta: „Nem lesz könnyű hosszú éveken át kibírni ezt az embert. Nem tudom, képes leszek-e rá".

Aztán amikor egyik reggel beért a munkahelyére, a vezetőség stábmegbeszélést hívott össze. Bejelentették, hogy a szóban forgó férfi feleségét a munkája miatt áthelyezték egy másik államba, és emiatt a népszerűségnek nem túlságosan örvendő fiatal vezető aznap reggel lemondott. A hír hallatán a stáb fele térdre esett és hálát adott Istennek! Mi történt? Egy isteni fordulat. Isten egyszer csak fordított a helyzeten.

Nincs értelme amiatt aggódni, hogy egyesek hátráltatni próbálnak. Isten pontosan tudja, hogyan kell elmozdítani a nem megfelelő személyeket az életünkből és behozni a megfelelő embereket az életünkbe. És ha valami miatt ezt mégsem tenné meg, a Zsoltárok könyvében azt olvassuk: „Az ellenség táborán is átfutunk és a kőfalakon is átugrunk".

Isten képessé tud tenni arra, hogy átugorjuk vagy megkerüljük őket, vagy akár keresztülmenjünk közöttük, egyvalami azonban teljesen biztos: Isten elvisz minket arra a helyre, ahol lennünk kell. Az igazság az, hogy mindössze egyetlen fordulatnyira vagyunk az álmunk beteljesülésétől. Egyetlen fordulat, és ki tudjuk fizetni a házunkat terhelő teljes hitelösszeget; egyetlen fordulat, és az egészségi állapotunk javulásnak indul; egyetlen fordulat és találkozunk a megfelelő személlyel.

„Ez Isten esztendeje a cselekvésre" – mondja Ézsaiás próféta egy helyen. Nem a következő évben, nem öt év múlva, és nem is a távoli, ködbe vesző jövőben. Isten ebben az évben fordítja javunkra a dolgokat, és már most szervezi az ehhez szükséges események sorát. Amire a saját erőnkből képtelenek lennénk, arra Isten képessé tesz. Sokkal nagyszerűbb lesz, mint gondolnánk, sokkal hamarabb bekövetkezik, mint ahogy arra számítanánk, és sokkal jobb lesz, mint amiről valaha is álmodtunk.

Mózes első könyvének 48. fejezetében a következő történetet olvashatjuk a földi életből való elköltözés előtt álló megöregedett Jákobról. Fia, József eljött hozzá, hogy elbúcsúzzon tőle. József volt Jákob legkedvesebb fia, és ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz. József volt a második legfiatalabb a testvérei között. És ő volt az, akinek Jákob a tarka köntöst ajándékozta.

Hosszú időn keresztül Jákob halottnak hitte Józsefet. Azok az évek mérhetetlen szomorúságban teltek számára, mígnem egy nap kiderült, hogy József él és Egyiptomban lakik. Amikor újra találkoztak, Jákob már közel állt a földi létből való elköltözéshez.

A szóban forgó történetben József ott áll Jákob előtt két fiával, Manasszéval és Efraimmal, azaz Jákob unokáival. Az idős Jákob ekkor így szól: „József, úgy áldom meg a gyermekeidet, mintha a sajátjaim lennének." Abban az időben mindig a jobb kéz adta a nagyobb áldást az elsőszülött számára. Ez volt a hagyomány. Így tehát József az idősebb fiát, Manasszét állítja Jákob jobb keze felől, és a fiatalabbat, Efraimot a bal keze felől.

Jákob ekkor már csaknem teljesen vak. Amikor imádkozni kezd, keresztben teszi rá a kezeit a gyermekekre: a jobb kezét Efraimra, a balt pedig Manasszéra.

Ezt látva József így szól: „Nem, apám. Nem látod jól. Már a kezed alá helyeztem őket, és Manasszét állítottam a jobb oldaladra. Neki add a nagyobb áldást, hiszen neki jár."

Jákob ekkor valami nagyon érdekeset mond: „Nem, József. Szándékosan tettem keresztbe a kezeimet. Lehet, hogy Efraim született másodikként, és ő érkezett később, ezért nem neki járna. Igaz ugyan, hogy nem őt illetné, nem ő következne a sorban, én mégis új pozícióba akarom helyezni őt. Őt teszem meg elsőnek, odaadom neki, amit nem érdemelt ki."

A mi Istenünk pontosan ilyen! Olyan fordulatokat készít elő számunkra, melyek révén olyan pozícióba emelkedhetünk, amit nem érdemeltünk ki, amihez nem rendelkezünk elegendő képesítéssel, vagy nem mi következünk a sorban, hogy azt megkaphatnánk. Lehetséges, hogy nem mi vagyunk a rangidősek, Isten mégis – akárcsak Efraim esetében – megcseréli a kezeit és azt mondja: „Előrehozom őket hátulról, nem nekik járna, mégis nekik adom az áldást. A megvetettből, a lenézettből megbecsült lesz, olyan valaki, akinek számít a véleménye és befolyással bír a dolgok menetére."

Mindig lesznek olyanok, akiket bosszantani fog az előbbre jutásunk. „Ez nem igazság! Én sokkal keményebben dolgoztam, ráadásul idősebb is vagyok nála" – gondolják ilyenkor. Az a helyzet, hogy Isten jósága ilyen. Azt mondja, hogy akik tisztelik Őt, azoknak olyan házakat ad, melyeket nem nekik kell felépíteniük, és olyan szőlőskertekben szüretelhetnek, melyeket nem ők ültettek.

Így cseréli meg Isten a kezeit, hogy megkaphassuk, amire normális esetben éveket kellett volna várnunk. Isten pontosan azt mondja ma is, mint amit Jákob mondott Efraimnak: „Szándékosan téged áldalak meg a nagyobb áldással. Magasabbra helyezlek, felgyorsítom az álmaid beteljesülését. Olyat adok neked, amit nem érdemeltél ki. Olyan pozícióba emellek, ahova saját erőből soha nem kerültél volna."

„Joel, ez nekem nem szól. Nem vagyok érdemes rá, túl sok hibát követtem el. Nincs meg hozzá a tehetségem, a testalkatom, a karakterem, az önbizalmam" – hallani a legkülönfélébb kifogásokat ilyenkor.

„Pontosan tudom, hiszen én alkottalak téged – hangzik erre Isten válasza. – Csakhogy most keresztbe helyezem a kezeimet, és úgy áldalak meg, hogy mindenki lássa: Tőlem származik ez, és nem tőled." Nehogy megpróbáljuk kibeszélni magunkat ebből az áldásból!

„Csak ne engem küldj, Istenem! Én dadogok, nem tudok beszélni a fáraóval" – hadakozott Mózes Istennel.

„Ne aggódj, Mózes – válaszolta neki Isten. – Keresztben teszem rád a kezeimet, és felruházlak mindazzal, amire szükséged lesz."

„Istenem, hiszen nagyon szegény sorból származom, én vagyok errefelé a legjelentéktelenebb – szabadkozott Gedeon is hasonlóképpen. – Alkalmatlan vagyok ennek a hadseregnek a vezetésére!"

„Ne aggódj, Gedeon – felelte Isten –, megcserélem a kezeimet, és fordulat következik az életedben. Eddig utolsó voltál, de mostantól első leszel."

Mondhatta volna Dávid is azt, hogy „Uram, én olyan alacsony vagyok, ráadásul fiatal is és tapasztalatlan. Itt van egy egész sereg tehetséges, sikeres, magabiztos harcos, akik szembeszállhatnak Góliáttal."

Isten pedig azt mondhatta volna neki erre: „Én is tudom ezt, Dávid. Választhattam volna közülük is, de úgy döntöttem, megcserélem a kezeimet és téged emellek fel. Előhozlak a háttérből, a pásztorkodásból a harctérre, fel egészen a trónig."

„Uram, én nem mehetek be oda, hogy beszéljek a királlyal – tiltakozhatott volna joggal Eszter is. – Úgysem hallgatna rám. Én csupán egy árva vagyok, nincs semmilyen befolyásom."

„Ne aggódj, Eszter. Én befedezlek téged – felelhette volna Isten. – Megcserélem a kezeimet, és anélkül, hogy bármit is tettél volna érte, kegyelemből adok neked megbecsülést, tiszteletet, befolyást."

A fordulat már úton van! Bárhol is tartson jelenleg az életünk, Isten arra készül, hogy a kezeit keresztbe téve tegye ránk és olyan pozícióba helyezzen, ahova magunktól soha nem jutottunk volna. Olyat ad, amiért mondhatni még csak sorban sem álltunk.

Mi az akadálya hát, hogy várni kezdjük Isten semmihez nem hasonlítható jóindulatának megnyilvánulását, és higgyünk abban, hogy Ő újat cselekszik az életünkben? Tudom, valamennyien elmondhatjuk, hogy Isten eddig is jó volt hozzánk. Megáldott, egészséget, szép családot, jó munkahelyet adott, vagyis a lehető legnagyszerűbb minden. Én mégis azt mondom, hogy igazán még semmit sem láttunk!

Isten ugyanis olyan fordulatokat készít nekünk a jövőre nézve, hogy ha előre megmutatná, nem biztos, hogy elhinnénk. Bőségeset, rendkívülit és minden elképzelést meghaladót. Lehet, hogy van, aki úgy érzi, hogy már most a legmagasabb fokozaton pörög, de csak azért, mert nem tudja, mit tartogat még számára Isten! Olyan, mintha most még csak kettesben lenne a sebességváltójuk! Az életük megfelelő ütemben halad előre, egészségesek, sikereket érnek el – Isten azonban azt akarja, hogy tegyék másodikból harmadik fokozatba a sebességváltójukat, aztán negyedikbe és végül a lehető legmagasabb fokozatba. Így láthatják meg Isten minden várakozást felülmúló jóindulatát.

Mivel tiszteljük Istent, kiválóságra törekszünk és becsülettel élünk, Ő olyan helyekre emel fel minket, ami meghaladja a képzettségünket, a műveltségünket, a jövedelmünket, magasabbra, mint ahova bármelyik felmenőnk valaha is eljutott. Ezzel a „sebességváltással olyan helyre juthatunk, ahonnan visszanézve csak annyit tudunk majd mondani: „Nahát, Istenem, lenyűgöz a jóságod!

Amikor Izrael fiai a pusztában vándoroltak az Ígéret földje felé, minden nap mannát ettek, ami nagyon hasonlított a kenyérhez. Egy idő után aztán ráuntak és panaszkodni kezdtek Mózesnek amiatt, hogy nem ehetnek húst. Mózes továbbította Istennek a panaszaikat, aki erre azt felelte: „Rendben. Adok nekik húst, nemcsak egy, öt vagy húsz napra elegendőt, hanem egy egész hónapra valót."

„Istenem, ez lehetetlen! – válaszolta Mózes. – Hiszen kétmillió ember van itt! Még ha minden jószágunkat levágnánk is, akkor sem lenne ennyi húsunk."

„Vajon mi korlátozhatná az én hatalmamat?" – kérdezett vissza Isten.

Ezzel Isten azt akarta Mózes értésére adni, hogy attól még, hogy Mózes nem tudja, hogyan lenne mindez lehetséges, Ő képes megtenni ezt. Csupán változtatnia kell néhány dolgon, és máris megvalósítható a csoda.

Pontosan így is történt. Mózes negyedik könyvének 11. fejezetében a következőt olvashatjuk a 31. versben: „És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra…"

Figyeljük meg, mennyire jó Isten a gyermekeihez! Még vadászniuk vagy halászniuk sem kellett, a fürjek odarepültek hozzájuk. Csupán ki kellett menniük a sátor elé és annyit szedhettek össze, amennyit csak akartak.

Ezzel azt akarom mondani, hogy Isten tudja, hogyan kell úgy rendezni a dolgokat, hogy az áldás egyenesen hozzánk jöjjön – vagyis a megfelelő emberek megkeresnek és az áttörés ránk talál.

Egyik barátom egy profi sportcsapatnál dolgozik. Nem részesült keresztény neveltetésben, hanem elkezdte nézni az istentiszteleteinket a tévében és így adta át az életét Krisztusnak. Úgy döntött, egy bibliai alapokon működő gyülekezetet keres. Akkoriban mindössze pár laza ruhadarabja volt: pólók, farmer, teniszcipő. Felkeresett tehát egy gyülekezetet, ahol nagyon kedves fogadtatásban volt része, ahogy a mi gyülekezetünkben is, és nem azt nézzük, ki milyen ruhát visel. Ő mégis úgy érezte, szeretne elegánsan felöltözni az istentiszteletekre. Azelőtt sosem volt öltönye. Elment tehát egy bevásárlóközpontba, hogy öltönyt vegyen, de mindegyiket túlságosan drágának tartotta. Igazság szerint megengedhette volna magának, de ő meglehetősen spórolós volt.

Egy nap éppen ügyeket intézett a városban, amikor véletlenül összetalálkozott egy férfival. Beszélgetni kezdtek, és hamarosan kiderült, hogy a barátom egy profi sportcsapatnak dolgozik. Az illető elmondta a barátomnak, mennyire szeret kijárni ennek a csapatnak a meccseire, de mivel a legtöbbször gyorsan elkapkodják a jegyeket, ezért csak ritkán jut ki a mérkőzésekre.

A barátom nagylelkű ember lévén így szólt: „Nekem sokszor marad pár felesleges jegyem. Felhívlak majd, és akkor el tudsz jönni a meccsre."

Így is történt. Az illető elment az egyik meccsre, amiért rendkívül hálás volt a barátomnak. „Olyan jó voltál hozzám, ezért én is szeretnék tenni valamit érted – kezdte a köszönetnyilvánítást. – Van egy ruhaüzletem. Mit szólnál, ha készíttetnék neked egy méretre szabott öltönyt?"

Amikor legutóbb beszéltem a barátommal, azt mondta: „Képzeld Joel, tizenhat darab méretre szabott öltönyöm van már. Mindet ajándékba kaptam. Van még nyolc sportkabátom és egy frakkom is. Tele van a gardróbom elegáns ruhákkal."

Amikor tiszteljük Istent, jók vagyunk másokhoz, kedvesek, együtt érzők és irgalmasok, az áldás keresni fog minket. Akárcsak a fürjek esetében, nem nekünk kell majd utánuk menni. Isten úgy intézi a dolgokat, hogy összetalálkozzunk a megfelelő személyekkel, és a megfelelő időben legyünk a megfelelő helyen, hogy az ellátás, a lehetőség elérhessen minket.

Zakariás ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Nem hatalommal, nem erővel, hanem Isten Szelleme által." A szellem szó a héberben azt jelenti, „lehelet". Ez arra utal, hogy nem kizárólag a képességeinknek, a kapcsolatrendszerünknek, de még csak nem is az ismerőseinknek köszönhetően fog megtörténni, hanem, mert Isten fúj ránk egyet a mennyből. Megfordítja a szelet, és gyógyulás, előléptetés, helyreállás szelét fújja ránk.

Hogyan javulhat az egészségi állapotunk? Az orvosi szakvélemény azt állítja, hogy ez lehetetlen? Nos, akkor biztosan nem az, ha Isten gyógyulást fúj ránk. Egészség, épség és helyreállás tart felénk.

Hogyan válhatnak valóra az álmaink? Lehetséges, hogy nem ismerjük hozzá a megfelelő embereket, vagy nincs meg rá a pénzünk, vagy úgy érezzük, nincs elég tehetségünk hozzá, Isten azonban ötleteket, anyagi forrásokat és megfelelő személyeket fúj a leheletével az életünkbe.

Ha megmaradunk hitben és továbbra is tiszteljük Istent, a dolgok hirtelen megváltoznak – ahogyan ez a barátommal is történt –, hirtelen bőség köszönt ránk, a gyermekünk magatartásában egyszeriben pozitív fordulat történik, az egészségi állapotunk váratlanul javulásnak indul.

Néhány évvel a gyülekezetünk egyik hűséges tagja agyvérzést szenvedett. Még csak az ötvenes évei közepén járt. A teste bal oldala teljesen lebénult, nem tudott járni, se beszélni. Sajnos az orvosok sem kecsegtették fényes kilátásokkal: azt mondták neki, hogy intenzív terápiával talán visszanyerheti a beszédképességét, de járni soha többé nem fog.

Két éven át semmit nem érzett a bal oldalán. Tolószékben ült és állandó gondoskodásra szorult. Egyáltalán nem festett biztatóan a helyzet, de a férfi azért továbbra is kitartóan eljárt a Lakewood Gyülekezet istentiszteleteire. Tudta, mindössze arra van szüksége, hogy Isten megfordítsa a széljárást és fújni kezdje felé a gyógyulás és helyreállás szelét.

Amikor egy reggel felébredt, érezni kezdett valamit a teste bal oldalán. Az orvosok, terapeuták és ápolónők csak csodálkoztak. Nem értettek az egészből semmit. Hogy rövidre fogjam a történetet: pár héttel később a férfi minden segítség nélkül sétált be a Lakewood Gyülekezetbe! Az agyvérzése óta először történt ilyen. Teljesen tisztán beszélt, és járás közben sem bizonytalankodott vagy bicegett. Úgy járt, mint akivel soha nem történt semmi baj. Mi történt vele? Isten fordulatot hozott az életében, fújni kezdte felé a menny szelét. Egyszeriben lehetségessé vált az, amire saját erejéből képtelen volt.

Talán olvasóim között is vannak, akik már régóta küszködnek az élet egy bizonyos területén – akár az egészségükkel, akár az anyagi életükkel, akár egy kapcsolattal, és egyre csak azt kérdezik: „Vajon megváltozik ez valaha? Istennek erre az a válasza, hogy „Igen! Jön a fordulat. Csupán egy fordulat, és a betegségből átviszlek az egészségbe, a szűkölködésből a bővölködésbe, a nehézségekből a megoldásba. Épp most cserélem meg a kezeimet, hogy neked adjam azt, amit nem érdemeltél ki.

Nekünk mindössze annyi a dolgunk, hogy felkészüljünk az életünkben bekövetkező váltásra. Mivel tiszteljük Istent és dicsérjük Őt, hiszem és meg is vallom, hogy Isten olyan helyzetbe emel be, ahová egymagunk soha nem jutottunk volna. Ajtók nyílnak meg, amelyek eddig zárva voltak előttünk. Aminek a megvalósítása negyven évünkbe telt volna, azt Isten egy szempillantás alatt véghezviszi. Vagyis az események felgyorsulnak körülöttünk.

Az álmunkból hirtelen valóság lesz. Egy ígéret egyszeriben beteljesedik. A rossz hirtelen jóra fordul. Készüljünk tehát Isten minden várakozást felülmúló jóindulatára!

MÁSODIK FEJEZET

Árhullám közeleg

Éppen a híreket néztem a televízióban, amikor az időjárás-jelentésben egyszer csak közölték: a térségben fennáll egy esetleges „árvíz kialakulásának veszélye". Ez azt jelenti, hogy minden körülmény adott az áradáshoz, vagyis a víz kiléphet a medréből és a szintje annyira megemelkedhet, hogy színültig megtelnek a vízelvezető árkok, illetve az ártéri folyóágak.

Ahogyan akkor a meteorológus, most hozzá hasonlóan én is szeretném bejelenteni, hogy a körülmények alakulását tekintve térségünkben fennáll az „árvíz kialakulásának veszélye. Mivel tiszteljük Istent, kitartottunk, sikeresen kiálltuk a próbát, ezért Isten azt mondja, „Áradás érkezik, de nem vízé. Az én jóságomnak, a lehetőségeknek, a gyógyulásnak, az áttöréseknek az áradata közeleg, amely teljesen elborít benneteket az én jóakaratommal. Olyan mértékű lesz az áradás, amilyenről nem is álmodtatok.

Talán többek is sok-sok negatív tapasztalattal találták szemben magukat a múltban: rossz eseményekkel, csalódásokkal, szívfájdalmakkal. A legegyszerűbb ilyenkor, hogy az ember elcsügged és hagyja, hogy mindezek elborítsák. A negatív gondolatok azt mondogatják: „Soha nem fogsz meggyógyulni, hiszen láttad a leleteidet; „Soha nem jutsz előbbre, az álmaidból semmi nem lesz. Ennyi telt tőled, többre nem jutsz.

Én viszont azt mondom, hogy készüljünk, a dolgok ugyanis változásnak indultak. Nemsokára elér bennünket az ár, és