Szabó Ervin levelezése IV. kötet

By Szabó Ervin

Babits Mihály, Batthyány Ervin, Csizmadia Sándor, Garami Ernő, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, László Jenő, a Leopold fivérek, Madzsar József és Józsefné, Nagy Sándor festőművész, Schmitt Jenő Henrik, Somló Bódog, Vágó Béla és a magyar századelő sok más ala

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Mar 9, 2016
• ISBN: 9789633765500

Book preview

SZABÓ ERVIN

LEVELEZÉSE

IV.

1906–1907

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

Kossuth Könyvkiadó, 1977

Korrektor: Pálinkás Krisztina

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-376-550-0

© Fapadoskonyv.hu Kft.

1906

NASZÓDI ZSIGMOND SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Vitnyéd, 1906. január 1.

Igen Tisztelt Kedves Szabó Elvtárs!

Éppen most írtam az irodában dolgozó társaimnak is a „Burg"-ba{1}, hogy elvből ellene vagyok az úgynevezett jókívánságoknak. Az ember ne kívánja, hanem cselekedje a jót és ne csak újévkor, hanem mindennap. Ezt természetesen nem kioktatásképpen írom: ily szemtelenül elbizakodott nem vagyok, hanem inkább azért, hogy mentegessem magamat, amiért Ön az üdvözlésben engem megelőzhetett.

Múltkori levelemben írtam ugyan, hogy Ön ne erőltesse meg magát az írással, most megvallom: mégis mindig vártam az Ön kedves levelét és mikor végre tegnap a borítékon megismertem kedves vonásait: örömöm meglehetős nagy vala…

Mikor pedig el is olvastam a levelet, csak fokozódott az örömöm. Eltekintve attól, hogy még nem teljesen egészséges, ami remélhetőleg hamarosan bekövetkezik, ti. a teljes egészség – levelének egyéb része teljesen a szívemből van írva.

A teóriák! Grau, teuerer Freundstb.{2} Magyarországon, mióta a mozgalomban részt veszek, ez a három „elmélet" vezette pártmozgalmunkat:

1. A magyar munkásság csak hirtelenül lobbanva lelkesedik, a szívós munkára képtelen.

2. Lappal nem lehet mozgalmat csinálni, hanem előbb jó szervezetet kell alkotni, csak azután lapot.

3. A földmíveseket nem lehet szervezni, mert szegények és szétszórtan dolgoznak.

Képzelhető, ilyen „elméletek" alkalmazása nem vezethet semminő eredményre, azért a mi mozgalmunk hosszú időn át nyomorúságos volta. De szerencsére a teória „szürke lett, és zöld az élet aranyos fája. Mióta a dolgokat az összefüggésükben látom, mindig borsódzott a hátam az előbb említett „elméletektől, mert soha nagyobb hazugságot, ellentmondást nem láttam. A magyar munkás nem szívós? Hát hol van az ungvári és a budapesti asztalosok bérharcának mintája?{3} Hol van az a gyalázatos pandúr wirtschaft és ennek dacára a szépen fejlődő szakszervezetek?! És így tovább. A nyomda, a napilap és a legutóbbi politikai küzdelem{4} nem-e oly szívósságnak és kitartó munkának eredményei-e, amelyekhez hasonlót – az orosz munkásokat kivéve –, még eddig tudtommal nem produkált a világ egyetlen munkássága sem.

Még eddig majd minden szervezet lappal készült. A vasutasok, az asztalosok, pékek stb. lappal kezdték a szervezkedést. A lap csinált propagandát a szervezetnek. Nem mondom, hogy szabály legyen a lappal való szervezeti akciómegindítás, de az sem lehet szabály, hogy lappal nem lehet szervezetet alkotni. Ezt azért mondtam el, mert Kardossal gyakran veszekedtem egy földmívelőlap kiadása érdekében. Mindig az említett „elméletével" torkollt le. De nem nyugodtam. Mindig borzasztó ellentmondást láttam abban: hogy egy földmívelő országban ne legyenek szervezve a földmívesmunkások. A munkások szétszórtságának elmélete itt is szürkének tetszett előttem. Ha pl. Szegeden lehet és érdemes 6 szem könyvkötőt szervezni, hogyne lehetne a földmívelőket, akik bármely rossz kis faluban is vannak 100-an is. Hanem persze semmi pozitívet nem adni a földművelőknek, hanem: „menjünk előre, törjük össze a bilincseket" – frázisaival traktálni őket, természetesen nem vezethet eredményre. Ezért aztán megérlelődött bennem a meggyőződés, hogy a földmíveseknek is a szakszervezkedés terére kell lépniök. Mikor pedig a 904. évi famunkáskongresszus megválasztott a szakszervezeti kongresszus kiküldöttjévé, örömmel fogadtam a kiküldetést, és elhatároztam, hogy a földmívesek szervezkedésére határozatot fogadtatok el. Szerencsém volt. Weil Miksa elvtárs Zomborból, fölpanaszolta, hogy a földmívelők érdekében nem történik semmi. Erre előrukkoltam én a javaslattal, mely szerint a földmíveló’knek a szakszervezkedés terére kell lépni, és ebben az ipari szervezetek támogatni kötelesek őket. Elfogadták a javaslatot. Ez a kongresszusi határozat szorította a pártvezetőséget arra, hogy Csizmadiát és engem fölszólítson: terjesztenének elő javaslatokat a földmívesek szervezhetésének mikéntjéről.{5}

Az írásunkban megmondtuk a pártvezetőségnek, hogy tőlünk új, nagyszabású terveket ne várjon. Utaltunk a kipróbált szakszervezeti működésre, mely a földmívelőknek azonnal gazdasági előnyöket is biztosít, és mivel földmívelő szakszervezetet abban az időben alakítani nem lehetett, ajánltuk a lap kiadását. A pártvezetőség bennünket lekicsinyelt. Azonban a pártkongresszusra Pestre érkező földmívesküldöttek az értekezletükön kimondták a gazdasági szervezkedés szükségességét és a lapalapítást. Innentől kezdődik azután az Ön munkája is, az alapszabály megalkotása körül.{6} Igenis: óriási „hiba volt a földmívesmozgalom elhanyagolása". Buchingerrel váltok néha levelet. December első napjaiban írtam neki, hogy most, mint párttitkár hasson oda, hogy a földmívesek szervezkedése érdekében mindent elkövessenek. Saly elvtárs december 10-én Győrött [volt] gyűlésen, és 11-én eljött hozzám látogatóba. Neki is megmondtam, hogy nem-e találja furcsának, hogy most, mikor propagáljuk az általános sztrájkot a választói jog érdekében, éppen azokhoz nem férhetünk, akik a leghevesebben ellenzik a jogkiterjesztést. Az Andrássyak rá sem hederítenek az általános sztrájkra, ők nem érzik, az ő földmíveseik nem sztrájkolnak sem most, sem aratáskor. Nem-e furcsa az, hogy azokat a szabadelvű elemeket kell egy óriási sztrájkkal megkárosítani, szinte megbüntetni, akik nem ellenzői a követelésünknek? Újból a figyelmébe ajánlottam a földmíveseket. Nem tudom ezért-e, vagy a pártvezetőség tudatára ébredt-e e dolog nagy fontosságának, elég az ahhoz: a karácsonyi érte­kezleteket a földmívesek ügye dominálta.{7}

Én nagyon, de nagyon sokat várok a földmívesektől. Tessék elképzelni a minden hatalom birtokában levő nagybirtokosokat egyfelől, másfelől a 30–40 krajcáros napszámért 16–18 órát dolgozó munkását. Ha bérharcra kerül a sor köztük, a birtokosok minden hatalmi apparátusukat latba vetik a munkások ellen. Az ilyen hajcihő az egész világ figyelmét ideirányítja, a kedélyeket hullámzásba hozza, a propaganda könnyebben jut minden fejhez, óriási erőszaporulat áll be általa pártunkba…

Amit a németekről írt, aláírom. Elhaladt fölöttük a világ nagyon. Ha kinevet is, de én megvallom, Bernsteint tartom köztük a legkülönbnek, mióta a Politische Massenstreik füzetét olvastam.{8}

Már elég lehet ugyebár.

Őszinte tisztelettel

Nuszbaum Zs.

SZABÓ ERVIN PÓR ÖDÖNHÖZ BRÜSSZELBE

Budapest, 1906. január 2.

Kedves Fiam,

hogy nem kaptál az elmúlt héten hírt tőlem, az csak azon múlt, hogy nincs itthon levelezőlapom (mert azt akartam írni): mindannyiszor elfelejtettem beszerezni. Ma jött leveled annyira meghatott, hogy nekidurálom magamat levélnek írására; ha minden szavát el tudtam volna olvasni, talán cikket írtam volna.

Örülök híreidnek, hogy jól érzed magad, s a belga szindikalizmus állapotáról. Arról tudomásom volt, hogy Belgiumban is van nyoma, hisz a sűrű kölcsönhatás folytán, mely Franciaország és Belgium közt fennáll, alig is lehet másként. Már a három év előtti ált[alános] sztrájk után is megnyilatkozott.{9} Feszülten várom, hogy az antimilitaristák (Hervé etc.) szigorú elítélése után nem csökken-e majd ennek a propagandának ereje.{10} Mindazonáltal (sőt inkább épp ezért is) azt tartom, s most bizonyára véglegesen, hogy a szocializmusnak ezek a döntő kérdései.

Annál inkább fáj, hogy ezekről a kérdésekről véleményemet nem írhatom meg. Magyarul, mert anélkül itt nem tudok tovább működni, s franciául is, mert azt hiszem, nekik is mondanék egyet-mást, ami hasznos és egyéni. De isten tudja, mikor dolgozhatom megint. Ma kellett volna először a könyvtárba mennem – s nem mentem. Rosszul érzem magam. Holnap talán már mehetek. De hogy még ez sem megy simán, nagyon deprimál. Hogyan dolgozhassam, ha egy órai vitatkozás (melyet tegnap Brill[-l]el és Buchingerrel folytattam) egy egész napra munkaképtelenné tesz?!

Kérlek, írj újra, s ha engem érdeklő dolgot találsz – a Congrès syndical j[egyző]könyvét például, küldd el. A január 22-i értekezletre Garami és Buchinger valószínűleg elutaznak.{11} Serwy hová lett?{12}

Itthon semmi újság. Vilma néni itt van néhány napja.{13} Walling cikkét majd elküldetem.{14} Még nem írtam neki. Amerikából rólatok semmi hír.

Szervusz. Ölel

Ervin

DÁNIEL ARNOLD SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Várpalota, 1906. január 3.

Kedves Szabó elvtársam!

Még nyolc-tíz napig itthon maradok, hogy befejezzem az Ön előtt legutóbb említett cikksorozatot.{15} Azt hiszem, sikerülni fog, mert a magyar viszonyok kritikája alkalmával rendszeres munkának leltem meg az alapját, és mégis egyre aggódom, nem lesz-e baj, hogy a dolgozat terjedelme nagyobb lesz, mint ahogy előre gondoltam. Maga a téma és a kidolgozás ugyanis olyan, hogy csak a Népszava használhatja, és ha már most Garami elvtárs „teljesen hibásnak és célttévesztettnek" ítéli, vagy Kardos elvtárs nem lesz megelégedve a munka tudományos színvonalával és a kiadásra alkalmatlannak ítéli, kárba veszett az egész fáradságom, illetőleg csak az lesz a haszna, hogy én magam tisztába jövök a dolgokkal.

Természetes, hogy ez egy percig sem tart vissza a munkától. Különben idilli életet élek ebben a világtól félreeső fészekben. Csak harmadnapra értesültem hallomásból a moszkvai forradalomról, ami egészen lázba hozott.{16} Szinte komikusnak tűntem föl magam előtt, hogy én itt taktikai kérdéseken vackolódom, mikor ott cselekszenek, és talán halomra cselekszik mindazt, amit eklektikusok éppúgy, mint a siegreiche traditionelle Taktik{17} képviselői valaha kigondoltak.

A könyveinek nagyon jó hasznát veszem. Örömömre szolgálna, ha javulna az egészségi állapota, mire visszatérek.

Csizmadiát, Vágót szívélyesen üdvözlöm és maradok

őszinte barátsággal

Dániel Arnold

Címem: Várpalota, Veszprém m. közelebbi cím nem szükséges

LÓRÁNT RICHÁRD SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1906. január 5.

Kedves Barátom!

Hétfőn délelőtt érkeztem ide;{18} este örömmel hallottam, hogy már bejár a hivatalba. Ezért másnap, kedden délben megjelentem hivatalában, ahol azonban sajnálatomra közölték velem, hogy jövetele ugyan be volt jelentve, de mégsem került rá sor.

Csütörtökön ismét benéztem a hivatalba, ahol örömmel hallottam, hogy már bejár, viszont sajnálattal, hogy már elment.

Ma, pénteken ismét elmentem hivatalába, ahol megint arról értesültem, hogy már volt benn, de el is ment. Természetesen a legcsekélyebb szemrehányást sem szándékozom tenni, hogy korán elmegy a hivatalból; akár felépülése érdekében, akár más okból teszi, mindenesetre igaza van; ezzel a levéllel csak igazolni akarom, hogy becsületesen igyekeztem találkozni Önnel, s nem az én hibám, ha ez eddig nem sikerült.

Engelmann abbeli reményének adott kifejezést, hogy holnap, egyetemistáink piknikjén{19} találkozni fogok Önnel: osztozom reményében, de azért mindenesetre írok Önnek.

Örülök, hogy jól van. Családom az utóbbi hónapokban igen élénken érdeklődött hogyléte iránt, s nagyon örültek, mikor közöltem, hogy elutazásom napján beszéltem Önnel az utcán, Pesten; szívből üdvözlik.

Hasonlóképpen üdvözli a végre bekövetkező viszontlátásig

kész híve

Lóránt R.

Berlinről semmi érdekeset nem tudok közölni.

Eredeti nyelve német.

PÓR ÖDÖN SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Brüsszel, 1906. január 8.

Kedves jó Ervinem!

A postára menve ma reggel épp arra gondoltam, hogy kit pumpoljak meg. Oroszország a legsokoldalúbb és hihetetlenebb pénzzavarokkal ajándékozott meg engem.{20} Persze ha borgézi volnék, akkor a forradalmat szidnám. Az 50 K-ról persze már rég megfeledkeztem. Ha van pénzed fölöslegben, küldhetsz vagy 25 K-t – ha nincs, az se baj.

A L’Avenir Sociale eddig is közölte a nemzetközi szövetkezeti mozgalom adatait, most is fogja júliusig. Júliusban meg fog indulni egy szövetkezeti folyóirat Serwy vezetése alatt, aki a Confederation des Sociétés Coopératives titkára, s fontos szerepet tölt be.{21} A londoni Cooperative News igen érdekes adatokat hoz a nemzetközi szövetkezeti mozgalomról.

Le Laboureur (rue du Roc, Huy) földmíves-hetilap. Küldök majd (írnom kell oda) egy néhány példányt. A lap nem jó – nem annyira földmívesmunkások, mint inkább kisbirtokosok lapja. Beszélni fogok majd Morris Hambursinnal, aki majd föl fog világosítani, s még írok erről neked. Roppant kevés földmívesmunkás szindikátus van – de több szövetkezet. Erről is bővebben fogok írni.{22}

Az én cikkem konklúzióját (Az agrárkérdés stb.) itt egynéhány elvtárssal közölve, azt abszolút helyesnek találták.{23} Vanderveldének az agrárkérdésben foglalt s változtatott állása helytelen. Az én meggyőződésem az, hogy az agrárkérdés nem a nagy- vagy kisbirtok kérdése – hanem az organizációé. Nekünk már kell avval is számolnunk, hogy van egy szervezett ipari proletariátusunk. Egyáltalán mi nem redukálódik az organizáció és az organizálás kérdésére a szocializmus mai stádiumában? Az agrárkérdést avval a szemponttal kell megközelíteni, hogy hogyan kell a földmívest szervezni vagy hogy hogyan lehet.

Te miért voltál meghatva – ha fölakasztanál se tudnám megmondani. A nő nem jött – dühömbe Médinek és mamának szép ajándékokat vettem.{24} Azóta találkoztam vele, de lemondtam a barátságról.

Mamáéktól különös hír nincs. Jól vannak szegénykék. Adolf{25} nekem is tartozik levelekkel. Jó izgalom lehetett a családban miatta, pláne mert pestis van ott most.

Sietek, Duséhoz{26} megyek, irigyelj. Tehát még írok ezekről a dolgokról.

Ölellek szeretettel:

Ödön

P. F. TYEPLOV SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Bécs, 1906. január 20.

Kedves, drága Barátom!

Három napja Bécsben, a mi kedves öreg barátunknál tartózkodom. Megérkezésem után azonnal sürgönyözni akartam, hogy megkérjem, jöjjön Ön is ide. Legnagyobb szomorúságomra azonban megtudtam, hogy nem érzi jól magát. Ezért elhatároztam magam, hogy 2–3 napon belül Budapestre utazom, hogy Önt, drága Barátomat megölelhessem. Elutazásom előtt még írok egy lapot, vagy küldök egy sürgönyt. Most üdvözlöm és szeretettel ölelem. A közeli viszontlátás reményében maradok barátja

P. Tyeplov

De érkezésemkor legyen ám teljesen egészséges!

Eredeti nyelve német.

A száműzetésből és a kényszermunka alól amnesztiával szabadult Tyep­lov első útja Bécsbe, Samuel Klatschkóhoz, majd Szabó Ervinhez vezetett. Lásd Tyeplov 1906. február 15-i levelét.

CSIZMADIA SÁNDOR SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Vác, 1906. január 21.

Kedves Ervin!

Ezer év óta nem hallottam rólad. A napokban azonban úgy értesültem, hogy még mindig nem jársz be a hivatalba, miből én szomorúan következtetem, hogy egészségi állapotod még mindig nincs a jó úton. Mielőtt idejöttem, lakásodon kerestelek, de nem voltál otthon.

Én itt meglehetősen jól vagyok.{27} Dolgozgatok. Fordítom az Engels-dolgot, s a jövő héten egy jókora csomót már ki is küldök, s majd valaki elviszi hozzád.{28} Azonkívül franciául tanulok, és minden nap írok pár verset, ami időm pedig még marad, azt olvasásra használom.

Miután én előlegben egyáltalán nem vagyok, mert amennyi pénzt kaptam, annyit fordítottam is, és most megint kiküldök többet, mint amennyi pénzt kérek, nem lennél szíves kieszközölni, hogy még a februári negyed előtt kaphassak vagy 100 koronát házbérre?

A versem pörének tárgyalása február 8-án lesz.{29}

Szeretettel üdvözöl

Csizmadia Sándor

CSIZMADIA SÁNDOR SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Vác, 1906. január 24.

Kedves Ervin!

Levelednek egyrészt örültem, másrészt nem. Hogy egészséged lassan javul, az nagy baj, nemcsak rád, de mindnyájunkra nézve.

A Marx–Engels-dolog{30} nagyon meglepett, mert arra egyáltalán nem gondoltam, hogy a második kötettel egyszerűen befejezzék a dolgot. Ha így áll a dolog, akkor nem is fordítok tovább, mert én annál kellemesebb munkát is tudok csinálni, ha már bizonytalanra kell dolgoznom.

Február 8-án megint tárgyalásom lesz. Már nagyon unom ezt a sok buta pörösködést. Először Ladányi Ármint kértem föl ügyvédnek, de azután visszavontam, mert nekem mégis drága mulatság lehetne az ilyen kísérletezés. Az ő becsületességi mániája esetleg sokat árthatna nekem ott is.

Hogy olyan kevesen látogatnak el feléd, az nagy baj, de látod, azok nem is tudják ám, hogy néked erre nagy szükséged van. Másként bizonyosan többet törődnének veled, hiszen mindenki szeret. Lóránt írta a múltkor, hogy keresett, de nem találkozhatott veled.

Csak legalább a kedélyállapotodat igyekezz erősen tartani, akkor a szervi fájdalmak sem kínoznak majd annyira. Tudod, egyszer azt mondtad nekem, hogy te egyszerűen nem hiszed el, hogy beteg vagy és aztán nem is vagy az.

Szeretettel üdvözöl

barátod

Csizmadia Sándor

Lásd Csizmadia 1906. január 21-i levelét és jegyzeteit.

PÓR ÖDÖN SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Brüsszel, 1906. január 24.

Édes Ervinem!

Mielőtt elutaznék, még írok neked. 3 óra múlva Páris felé robogok. Fura érzés vesz elő. A világ szíve ez a Páris – ha arra gondolok, hogy ma este már ott leszek a vér fejembe tódul. 1 hétig vagyok ott. S aztán 2 hétig Firenzében, onnan vissza 3 hóra Párisba.

Itt sokat tanultam. A viszonyokat jól megismertem. Több hasznát venném itteni tapasztalataimnak Magyarországban, mint Amerikában.

Azért nem írtam neked eddig, mert Hambursint nem tudtam elcsípni. Azonkívül Gorkij Proklamációja rengetegül elfoglalt vagy 3 napra. Ő ezt Wallingnak írta. S mi helyeztük el a szocialista és egyéb újságoknál. Minden ország minden jóravaló lapja leközölte. Az olasz fordításom olvasható majd minden olasz lapban. Remélem a Népszava is hozta.{31} Remek volt ez a proklamáció – most már minden trottli láthatja, hogy Gorkij szocialista, mégpedig erős – s napról napra erősebb és érettebb lesz a szocializmusa. Az orosz forradalom nem stagnál. Óriási intenzitással folyik a szervezkedés. Azt hiszem, hogy fordulóponton vagyunk: a forradalom materiális alapjának lerakásánál.

Ha az agyonlőtt magyar munkásokért nem folytat a magyar szocdem erélyes harcot – általános strike volna helyén, mint Olaszországban 04-ben –, akkor bizonyos hogy korrupt.{32} – Bebel úr gyávának mutatkozott megint egyszer a militarizmus kérdésében. Mellékelem az interviewt.{33}

Küldtem brosúrákat.

Most jelent meg: Laurent Dechesne, Syndicats ouvriers Belges [A belga munkásszakszervezetek] L. Laruse et L. Tenin, Paris 1906. fr 2.50. Rossz könyv.{34}

A belga szakszervezetről nincs statisztika – nem lehetett még összeállítani.

Érdekes és fontos L. Varlez „Fonds de Chomage de la Ville de Gand" [A gandi városi munkanélküli-segélyalap] Rapport. írj neki a könyvért (ingyen).

58 Rue de Baguette, Gand.

Írok tán egy kis cikket erről, majd elküldöm neked.

Ezt az intézményt Franciaország, Németország, Svájc (hogy írják magyarul ezt az országot) kopírozzák.

Szervusz öregem. Hogy vagytok? Csókolok mindenkit; Anyádat – de szeretem ezt a nőt. Hogy vagy. Ne dolgozz. Van-e gyorsíród. Követeld a várostól, vagy jobb szisztéma még a fonográf.

Ölelő Ödönöd

A levél első lapjának a megszólítás feletti részén a következő szöveg olvasható: „Syndicalista

Le Travail, Rue de la Montagne, 89 Verviers, Belgique (Napilap).

Le Laboureur, Marg. Debarry, rue du Roc, Huy. Ez, ha nem küldi neked a megfizetett számokat (10-et), reklamáld, mindenki azt mondja, hogy óriási rendetlenség van nála; 3-szor írtam neki."

A levél mellett található Pórnak egy feljegyzése a szocializmus és a mezőgazdaság belgiumi helyzetéről, melyet Hambursinnel folytatott beszélgetése alkalmából készített. Ezt terjedelmi okokból nem közöljük.

SZABÓ ERVIN SOMLÓ BÓDOGHOZ KOLOZSVÁRRA

Budapest, 1906. január 24.

Kedves Bódogom,

erre a könyvedre nem kapsz tőlem oly hosszú választ, mint az Állami beavatkozásra.{35} Még köszönetet is csak igen rövidet. Istenemre, nagyon örültem könyvednek, de azért kissé deprimál minden ilyen küldemény, mely saját félbenmaradt munkáimra emlékeztet. Félben maradtakra és ki tudja, valaha is befejezettekre.

Három hete járok könyvtárba, muszájból és anélkül, hogy dolgoznám.

Őszinte barátsággal ölel

Ervin

OSZK Kézirattár, Levelestár.

BATTHYÁNY ERVIN SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

London, 1906. január 25.

Kedves Barátom,

nap nap után halogatom, hogy írjak, mert mindig azt reméltem, hogy a levéllel együtt egy megkezdett cikket is küldhetek, melyről szíves véleményedet akarom kikérni; és ez máig nem készült el.

Herbert{36} látogatott meg e napokban, és nemsokára téged is felkeres. Természetesen sok szó esett rólad, miről ő majd többet mondhat. Oszkárt üdvözlöm; nem tudom, megköszöntem–e már szíves felszólalását Bp. N[apló]-ban; nagyon hálás vagyok érte.{37} Baráti üdvözlettel igaz híved

Ervin

BATTHYÁNY ERVIN SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Lyme Regis (Anglia), 1906. január 31.

Kedves Öregem,

igazán borzasztó, hogy csak nem tudsz meggyógyulni. Ennek nem szabad tovább így menni, nemcsak nekünk, barátaidnak van szükségünk rád – hiszen olyan kevesen vagyunk, akik egyformán érzünk és gondolkodunk –, de még sokkal inkább szüksége van rád a magyarországi szocializmusnak. Ebből a kettős érdekből mindent el kell követnünk, hogy téged megint egészségessé, élet- és munkaképessé tegyünk, mégpedig hamar.

Azt hiszem, Budapesten, a hivatalban, örökös dolgozni próbálással nem fogsz meggyógyulni. Nem is neked való ez az élet; szabad levegő[re], nyugalom[ra] és neked megfelelő munkásságra van szükséged. Előbb persze meg kell szabadulnod ettől a komisz neuralgiától, és ehhez, úgy hiszem, legjobban déli klíma és tengeri levegő segíthet. Arra kérlek tehát: hagyd ott a hivatalt, menj el – akárhová, ahol meggyógyulsz; maradj ott, amíg teljesen egészséges leszel; és aztán gyere le Bögötére. Hiszen annyi ott a dolog, hogy azt se tudjuk, hol kezdjük.

Az iskolát minél előbb kibővítjük és kifejlesztjük, ott nagy szükség volna rád; és a tanítóvizsga letevése nem okozna neked nagy alkalmatlanságot.

Aztán nyomdát és könyvkiadó vállalatot kell ott létesítenünk, újságot és folyóiratot kiadnunk, szervezeteket létesítenünk, foglalkozásod tehát – éspedig olyan, mely úgy hiszem kedved szerint való volna – akad elég.

Nagyon-nagyon kérlek, ne hagyd magadat aprólékoskodó skrupulusok által visszatartani attól, hogy ezen prepozíciókat elfogadd; és ne gondolkozzál soká a dolgon, nehogy időt mulasszunk; felgyógyulásoddal nem szabad késlekedned. Nem tőlem fogadod el ezt, hanem az ügyünk rendelkezésére álló közös vagyoni alapból; és nem a magad számára, hanem az ügy érdekében. Azt hiszem felesleges, hogy tovább beszéljek a dologról; úgy érzem, hogy meg fogsz érteni, ha esetleg nem is használtam a legalkalmasabb szavakat.

Írd meg hát kérlek azonnal elhatározásodat: mit tartasz legalkalmasabbnak egészséged gyökeres helyreállítására (nem volna-e egy pár hónapi tartózkodás Egyiptomban vagy arrafelé a helyes dolog?), és mennyire van ehhez most szükséged; a jövő terveiről pedig majd azután beszélünk.{38}

A Ludvig Blanka dolgaival egy kis félreértés történt. Nekem ideám se volt, hogy Te küldted, és látva Katz firmáját rajta, visszaküldtem neki anélkül, hogy nagyon megnéztem volna micsoda (ti. már többször megtette, hogy „mutatóba" küldött dolgokat, aztán felszámította). Rögtön írok neki, hogy küldje megint.{39}

Az ígért cikk nem igen halad. „Parlamenti küzdelem és közvetlen cselekvés" a címe, és szeretném ha a Népszava hozná, az örökös választójogi harcok ellensúlyozására.{40} Mit gondolsz, megteszi? Ha Te már nem lennél Pesten, direkt küldöm nekik. Bárcsak tehetnénk valamit szegény Csizmáért.{41}

Még egyszer nagyon kérlek: ne okoskodj!

Igaz baráti szeretettel ölel

Ervined

N. B. címem vagy 2 hétig a fenti!

JÁSZI OSZKÁR SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1906. február3. (?)

Kedves Ervinem!

Légy szíves a B[atthyán]y mellékelt levelére válaszolni, mert nekem már nem volt időm hozzá, hogy cikke jönni fog, mégpedig valószínűleg holnap. Talán legjobb lesz, ha egyben be is küldöd neki a Bp. N.-t.

Azután érintkezésbe kellene lépni Csizmadiával vagy védőjével, hogy B-y óhajtása szerint a cikk l-l példányát a bíró, az ügyész és az esküdtek kezébe juttassák.

Én a jövő hét közepén vagy végén jövök vissza.

Addig is ölellek Ervinkém szeretettel.

Vigyázz nagyon magadra!

Oszkár

Jászi, mint a Budapesti Napló munkatársa tétette közzé az ekkor Londonban tartózkodó Batthyány cikkét a lap 1906. február 4-i számában. „A tűrhetetlen állapotok" c. vezércikk Csizmadia védelmében íródott. Hosszan idézi benne Csizmadiának a váci fogházból hozzá intézett levelét és az üggyel kapcsolatos álláspontjához hozzáfűzi angol barátainak méltatlankodó, felháborodott véleményét is.

CSIZMADIA SÁNDOR SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Vác, 1906. február 5.

Kedves Ervin!

Második levelemre nem válaszoltál, mindamellett ez nem akar sürgetés lenni. Azt hiszem, nehezedre esik a firkálás, s azért mulasztottad el.

Batthyány Ervintől ma kaptam levelet, s az ő levele folytán írok most. Ugyanis Ő azt mondja, hogy igen szeretné, ha lemennél Bögötére, és ott lennél állandóan. Ha meggyógyulnál, akkor