Szabó Ervin levelezése III. kötet

By Szabó Ervin

Babits Mihály, Batthyány Ervin, Csizmadia Sándor, Garami Ernő, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, László Jenő, a Leopold fivérek, Madzsar József és Józsefné, Nagy Sándor festőművész, Schmitt Jenő Henrik, Somló Bódog, Vágó Béla és a magyar századelő sok más ala

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Mar 9, 2016
• ISBN: 9789633765401

Book preview

SZABÓ ERVIN

LEVELEZÉSE

III.

1905

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-376-540-1

© Fapadoskonyv.hu Kft.

1905

1

JÁSZI OSZKÁR SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Nagykároly, 1905. január 2.

Nagyon megörvendeztettek rég nélkülözött soraid. Hosszasabban még nem írhatok, mert minden megerőltetés heves neuralgikus arcfájásomat visszahozza. Ez okból felutazásom ideje még mindig bizonytalan. Pedig jól tudom, hogy nagy lelki depressziómból nem fogok előbb szabadulni, sem hogy a határt elhagyom.{1}

Örvendek, hogy a HSZ ügye legalább lényegileg jól intéződött el. Én ugyan, ha ott vagyok, a politikai szempontot is nyomatékosan hangsúlyozom, és kifejtem, hogy valaki, aki a választási korrupció rendszerét nem csak elvileg helyesli, de ez iránt gyakorlati készségét is kifejezi, a HSZ vezére nem lehet.{2}

Nem folytatom tovább, mert fáraszt és izgat.

Isten áldjon meg, édes Ervinkém. Nagyon hiányzol nekem, és első utam Hozzád lesz.

Szüleim és Viktor{3} melegen üdvözölnek, én pedig ölellek régi és soha el nem múló szeretettel,

Oszkárod

Természetes, hogy elutazásom előtt okvetlenül egy estét együtt kell töltenünk.

2

SZABÓ ERVIN ERDŐS RENÉEHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1905. január 4.

Ma este (ha nincs egyéb dolga) engedje meg, hogy 7-kor fölmenjek, sorok vivője, Vágó Béla, szocialista fővezér és jövendő irodalmi nagysága honunknak. Ha ezt nem fedezné hamarosan föl benne, ne bánja legalább, hogy tíz percig mint egyszerűen szellemes ifjú mulattassa.

Kezét csókolom.

OSZK Kézirattár, Levelestár.

3

ROBERT MICHELS SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Marburg, 1905. január 8.

Kedves Barátom,

holnap küldöm a megígért cikket{4} (a német kéziratot később visszakérem). Remélem tetszik majd neked és az olvasóknak. Valószínűleg kedvedre lesz, hogy a szociáldemokrácia akciójának környezetét is figyelembe vettem. Természetesen az ilyen tanulmány mindig részletmunka marad. Sok mindenre nem térhettem ki, így pl. a párt községtanácsi akciójára. Azokat a pontokat emeltem ki, amelyeket a külföld számára a legfontosabbaknak tartottam. Kerültem a feleslegesen éles hangot is a párttal szemben. Nos, majd meglátod… Lagardelle éppen most rendelt nálam egy porosz pártgyűlésről szóló cikket.{5}Egyébként a vitám, végül is, néhány levélbeli elismerést eredményezett. Tervedhez sok szerencsét.{6}

Szívélyesen üdvözöl

Robert Michels

Nagyon kérek 2 példányt a Rapp[aport]-recenzióból{7} és 3 példányt az olaszból.

Viazzi magántanár Torinóban és Lombroso-tanítvány.

Eredeti nyelve német.

4

ADOLF BRAUN SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Nürnberg, 1905. január 9.

Nagyrabecsült Elvtársam!

Rendkívül sajnálom, ha bírálatom{8} nem tetszett Önnek. Természetesen kínos nekem, hogy egy elvtársam ellen irányult, de be kell vallanom, akkor sem történt volna másként, ha ezt előzőleg tudtam volna.

A bibliográfia alapgondolata az, hogy minden művet tartalma szerint egy bizonyos hely illet meg. Ez talán lehetetlen, de csakis akkor képzelhető el, ha nagyszámú szakember végzi el közösen ezt a munkát. A kritikus természetes kötelessége, hogy abból induljon ki, amit a szerzők akartak, és lemérje, elérték-e céljukat. Még sokkal élesebben ki tudtam volna mutatni, hogy ez egyáltalán nem sikerült, de a recenziók számára fenntartott igen szűk helyre való tekintettel csak néhány példára szorítkoztam. Úgy hiszem, azt is bebizonyítottam, hogy a könyv a teljesség szempontjából is sok kívánnivalót hagy hátra, még a német irodalommal kapcsolatban is. A Lippertre vonatkozó megjegyzéseim néhány szúrópróbán alapulnak, mivel nem találtam meg a könyveket, amelyeket a Lippertből ismerek.{9} Ebben talán tévedek. Egyébként nem vagyok abban a helyzetben, hogy abból, amit leírtam, bármit is visszavonjak. Nagyon jól tudom, milyen nehéz a kritikusnak a szerző tetszését elnyernie. Igényt tartanék azonban arra a véleményre, hogy a könyvek tárgyilagos és igazságos bírálatára törekszem, mert mi sem áll tőlem távolabb, mint más szerzők minden munkájának a becsmérlése, éppen ellenkezőleg, azon fáradozom, hogy mindenben megtaláljam a jót, és egy részemről általában nem jónak talált műnek a Neue Zeit olvasói számára hasznos részeire rámutassak. Azt, hogy a szóban forgó könyvnél ez nem volt lehetséges, annál is inkább sajnálom, minthogy az ilyenfajta munkák szükségességét teljes mértékben elismerem.

Remélem, hogy e nézeteltérés ellenére nem szakadnak meg kapcsolataink, sőt éppen ezzel kezdődnek el. Örülnék pl., ha Magyarország jelenlegi politikai helyzetéről és a választási mozgalomról írna valamit az általam kiadott Fränkische Tagespost, pártunk nürnbergi napilapja számára, talán egy cikket most, egy másikat pedig a választások után.{10} A cikkeket egyenként 15 márkával honoráljuk. Ha nem lesz túlságosan terjedelmes, úgy azt csak üdvözölni tudjuk. Természetesen nagyon fontos nekünk, hogy pártunk magatartása az egész mozgalomban végig tisztázott maradjon.

Ha b. levelére csak ma válaszolok, ennek az az oka, hogy kerülőt kellett megtennie. Csak január 5-én vettem kézhez, úgyhogy bizonyára nagyon haragszik, hogy csak ma válaszolok rá.

A kellemetlenségek ellenére, amelyeket okoztam Önnek, fogadja baráti üdvözletemet:

Adolf Braun

A Neue Zeitben megjelent cikkeit hamarosan elolvasom, mély sajnálatomra pillanatnyilag nincs rá időm.

Eredeti nyelve német.

5

A. M. ROTSTEIN SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Skala, 1905. január 12.

Kedves Elvtárs!

Január 9-i levelét megkaptam, s közlöm: G[enf]ből azt írják nekem, hogy Önnél egy nagy ládának kell lenni, míg Ön csak négy csomagról ír.

Ezért írja meg nekem, hogy megkapta–e ezt a ládát, mivel onnan már december 14-én elküldték.

A következő küldemény Mielnicába irányítandó.

Címe: Skala a/L Haupttrafik Ollinger, A. M. Rotstein úrnak.

Üdvözlettel

A. M R

Eredeti nyelve német.

6

SAMUEL KLATSCHRO SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Bécs, 1905. január 14.

Kedves Barátom,

néhány nappal ezelőtt táviratot kaptam Pollacseknétől, amelyben férje hirtelen haláláról értesített.{11}Alig két hete járt nálunk, és látszólag teljesen rendben volt. Hogyan történt ez ilyen hirtelen?

Írjon erről nekem kérem, és arról is, mi van P[ollacsek]néval, tervez-e valamit, és ha igen, mit? Nagyon hasznos lenne, ha erről tájékoztatást kapnék Öntől.

A napokban levelet kaptam Rotsteintől, aki többek között, az alábbiakat írja:

„Nagyon nyugtalanít bennünket egy szállítmány (láda) sorsa, amelyet december első felében adtak fel Budapestre. A pesti címzett ez ideig nem írt róla semmit, sem nekem, sem genfi barátainknak. Több ízben írtam azóta neki, de választ nem kaptam, és attól tartok, hogy leveleim elvesztek. Kérem, írjon neki erről és közölje vele a címet, amelyre a szállítmányt feladták. Arra is kérem őt, minden esetben értesítsen engem a küldemények megérkezéséről és feladásáról."

A könyvszállítmányok az alábbi címekre küldendők:

1. Grünberg Emil úrnak, fényképész, Mielnica v. á. Ivanic Puste. A szállítmány tartalmát fényképészeti segédanyagként kell feltüntetni, ládába csomagolandó és vasúton szállítandó (esetleg megbízható szállítmányozó útján), súlya 100 kg-ig terjedhet.

2. Egy további küldemény, akár postacsomagként, vagy inkább esetleg ugyancsak vasúton, ládába csomagolva, könyveknek feltüntetve dr. Iwan Makuch, Ulica Czarnicekiego 26, Lemberg címére küldendő. Ugyancsak dr. Iwan Makuch címére küldhetők levelek kettős borítékban R[otstein] számára, a belső borítékra ráírandó: A. M. Rotstein részére.

Ma 12 koronát küldtem Önnek postautalványon; szíveskedjék azt a tavaly nyári megállapodásunk szerint (a kriaui pontozatok értelmében) további 12 koronával (az Ön tagdíj-hozzájárulása a Bécsi Emigráns Bizottságnak 1905. január–június hónapokra) kiegészíteni, és ezt az összesen 24 koronát, mint az ugyanerre az időszakra esedékes hozzájárulásomat, a saját bizottságunknál befizetni.{12}

Szívélyes üdvözlettel

S. Klatschko

Írt Ön Tyeplovnak és küldött neki könyveket? Mellékelek egy lenyomatot és egy fényképet, amely a Fort Romanovka ostromát ábrázolja.{13}

Eredeti nyelve német.

7

HUBERT LAGARDELLE SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Párizs, 1905. január 17.

Kedves Szabó!

Cikket akarok írni a nemzetközi szocializmusban mutatkozó új irányzatokról{14} és nagyon szeretném megkapni fordításban, amit Ön e témáról Marx-kiadásának előszavában mond. Egész január folyamán betegeskedtem, s a fordítást nem tudtam előbb elkérni, de nagyon örülnék, ha késedelem nélkül megkaphatnám. Ha írt erről egyebet, akkor nagyon szeretnék abból is idézeteket kapni, hogy cikkemben minél többet hozzak Öntől.

Hogy áll folyóiratterve?{15}Szándékozik-e februárban megjelenni, és milyen – nemzeti és nemzetközi – elemek lesznek Önnél?

Nagy sietséggel, kész híve

Hubert Lagardelle

Ui.: Franciaországban nagyobb a „zűr", mint valaha. Kénytelenek voltunk belemenni ebbe a kiváló egységbe, mely Jaurès és az övéi hatalmát növeli majd, mert valójában ők fognak ott uralkodni és a legelterjedtebb irányzatokat képviselni.{16}Ha az egység lehetővé teszi a széles és részletes vitákat, úgy ez jó nekünk, mert megszabadulva a „régi" ortodoxok igájától, több lehetőségünk nyílik majd a gyümölcsöző cselekvésre.

Eredeti nyelve francia.

8

EMANUEL WURM SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Berlin, 1905. január 18.

T. E.

Szívesen lehoznánk egy recenziót Mailáthról,{17} úgyszintén Engels magyar forradalmához írt bevezetőjét is.{18}Nem tudjuk azonban kötelezően megígérni, hogy mindkét cikket hamarosan lehozzuk, mert igen sok a tartalékunk. Februárban azonban egyenesben leszünk.

Szívélyes üdvözlettel:

a D.N.Z. szerk. nevében

Wurm

Eredeti nyelve német.

9

JÁSZI OSZKÁR SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Párizs, 1905. január 21.

Tegnap ünnepelte a Fédération antimilitariste révolutionnaire{19} a vierge rouge-t{20}, „qui avait écrasé la vierge noire"{21}. Érdekes volt. Vagy 3000 munkás. Sébastien Faure.{22}De az anarchisták többsége oly bornírt népségnek látszik, hogy ezért nem érdemes Párizsba menni. Itthon is megkaphatjuk őket. Még mindig nagyon fáradt és csüggeteg vagyok. Talán manzárdom kedélytelensége okozza. Új szobám az egyetlen, melyet a Luxembourg-ra találtam, szép, nagy, kényelmes és ízléses, de drága. Hétfőn költözöm be. Rue Vaugirard 46. Nagyon várom oda soraitokat és a HSZ-ot.

Ölellek szívemből

O.

10

LEOPOLD LAJOS SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Bordighera, 1905. január 21.

Édes Öregem!

Sürgősen küldöm a mellékelt nekrológot a februári számnak.{23}Ha onnan lekésett, tedd félre, amíg megjövök. A Wolfner–Jövő–demokrácia eset{24} felháborító, még csak az volna szép, ha a Társadt. Társaság égisze alatt Hieronymi{25} mellett lehetne korteskedni. Teremtsetek erélyesen rendet és távolítsátok őt el tapintatosan a munkástanfolyamoktól.{26}

Ölel

Lajos

Livi üdvözöl.

Címünk: Cannes (France) poste rest.

11

JÁSZI OSZKÁR SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Párizs, 1905. január 28.

Kedves jó Ervinem.

Végre kezdek az első napok kríziséből (mert valóságos krízis volt) kiszabadulni s gyökeret verni a gall kultúrában.

A bajt nem annyira az egyedüllét okozta, mint inkább az az ezer meg ezer apró kényelmetlenség, melyekkel az ember állandó letelepüléskor idegen helyen találkozik. Úgy lehetne kifejezni: sok tevékenység újra öntudatossá válásának fájdalma a reflex actiók boldog nyugalmával szemben.

No de kezdek túllenni mindezen, kivált mióta jó és barátságos szobám van, szép kilátással a Luxembourg-ra, s megszabadultam a hotel zakatoló zajától és a megölelt grizettek indiszkrét sikolyaitól. (Fájdalom, mindig csak a szomszéd szobákból hangoztak.) Különben még mindig egyedül vagyok. Tharaud{27} ajánló sorait sem adtam le, sem a tieidet. Ehhez még fáradt vagyok. De legközelebb.

Péguyt{28} kerestem, de nem találtam. Nem hiszem, hogy sok örömem lesz vele. A Sorel{29} dicsérte bevezetés, amily parasztosan arrogáns, éppoly jelentéktelen intellektuális munka. A HSZ-ban aligha adtuk volna ki.

Úgy látszik, kevés modern szociológiai tudás van ezekben a fiatal urakban. Nincs okunk pirulni velük szemben. Már három revolutionista meetingen is voltam. A tegnapi hatalmas volt. France{30} beszéde magával ragadott. Mikor a katonák, a papok és a bankárok új hármas szövetségéről beszélt a nemes öreg az indulattól remegő hangon, a tömeg úgy zúgott tetszésében, mint egy viharos tenger.

És megértettem, vagy legalábbis kezdem érteni a Révolution nagyságát és értelmét ezekből a gyülekezetekből. Egy kis 16 éves ouvrière{31} arcjátékát nézve, ki mellettem ült, és kitörő indulatszavait hallgatva többet megértettem, mint egy egész Bernstein–Kautsky-vitából.

És a dolgok közeli szemlélete nyomban megmásítja – úgy látszik legalább – véleményemet a parlamenti tevékenység értékéről és a fejlődés tempójának gyorsaságáról.{32}

Annál inkább erősödött hitem az intellektuel elemek minél erősebb közreműködésének nélkülözhetetlenségéről.

A könyvtárban már dolgozgatok mindennap. Az Emberi természet{33} témája igen kemény dió. De fontos. Mert csak innen kaphatunk megbízható választ arra a kérdésre, mely most legjobban izgat: az Evolutio és Revolutio kérdésére.

Rouvier–val{34} itt van a reactio. A centrum és a nacionalisták átvették a vezetést. Mintha csak Darányi{35} nyilatkozatait hallaná az ember. Az egyház és az állam elválasztását a jeles férfiú egyértelmű, egyhangú határozattal akarja megoldani.

A híres Bergson{36} előadását hallottam tegnap a szabadságról. Régi, meghibbant metafizikai szőrszálhasogatás.

Annál többet tanulok Le Dantectől,{37}akit csak akkor fogok felkeresni, ha rendszerét jobban megismerem.

Mme Séverine{38} az első női agitátor, aki nekem rokonszenves. Finom, distinguált, okos és bájos. Régi szépségek és régi szerelmek nyomaival. Sébastien Faure a legintelligensebb anarchista, kit eddig hallottam. Sugárzik róla a becsületesség és a bátorság.

A HSZ-ot hiába várom. Ugyan kérlek szépen, telefonálj át Politzer-nek!!

Hogy vagytok? Ödönnek{39} is írok legközelebb.

A magyar dolgok nagy elégtételemre vannak. Mégiscsak bennem van a legtöbb instinctiv{40} megérzése a bekövetkezendő politikai áramlatoknak. Nagy és vigasztaló dolog volna, ha egyszer egy kormány kisebbségben maradna egy választásnál! (Még nem tudom az eredményeket.{41})

Az orosz események engemet is felkavartak, s főleg nekik köszönhetem, hogy szabadultam a tespedt lelkiállapotból.{42}

Talán írok a HSZ-nak néhány benyomást a forradalomról.{43}Vajon nem volna-e jó havi Parisi Levelek formája a szemlék között? Talán nem; mert nem lehetne állandó.

Renée címét kérem.{44}

Ölellek Ervin szeretettel.

O.

12

W. KULEMANN SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Bréma, 1905. január 28.

Igen tisztelt Uram!

Mint Szladits dr. úr megírta{45} nekem, közölte azt a kívánságomat, hogy szeretnék Öntől a magyar szakszervezeti mozgalomra vonatkozó anyagot kapni és Ön már volt olyan szíves kijelenteni, hogy hajlandó a Jászai úrnak a munkásszervezetek és dr. Krejcsi úrnak a munkaadó-szervezetek részéről leadandó anyagát átnézni és pótlásokkal kiegészíteni. Szíves segítőkészségét leghálásabban köszönöm.{46}

Néhány nappal ezelőtt írtam Jászai úrnak, akit már más oldalról is ajánlottak. Dr. Krejcsi úrral kapcsolatban nagyon örülnék, ha beszélne vele, és nevemben felkérné, hogy vállalja el a munkát. Nagyon célszerű lenne, ha ezentúl mind a két úr Önnek adná át az összeállított anyagot, amit ezt követően én közvetlenül Öntől kapnék meg.

Kiváló tisztelettel

W. Kulemann

Eredeti nyelve német.

13

KUNFI ZSIGMOND SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Temesvár, 1905. január 29.

Kedves Doktor Úr,

bocsásson meg, hogy még csak most köszönöm meg a küldött könyveket. A fordítással{47} meglehetősen sokat küszködöm, de majd csak megleszek vele. Éppen ma kaptam meg a fordításért járó honoráriumot, s kértem Politzertől{48} egy példányt; kérem Doktor Urat, ha szükséges, ugyan támogassa kérelmemet. Jászi megígérte, hogy párizsi címét megírja; eddig nem tette; ha Doktor Úr tudja és nem titok, kérem, írja meg egy lev. lapon.

Még egy másik ügyben is kérem az Ön közbenjárását – nem tudom, jó helyre fordulok-e Önhöz? –, ajánljon engem s az én révemen Szana Zsigmond gyújtógyári igazgatót és Lindner Ármin városi tanácsost a Társ. tud. Társ. tagjaivá. Ha valami írást, nyilatkozatot alá kell írni, kérem valamennyit hozzám küldeni. Azt hiszem, hamarosan sikerül majd még néhány tagot gyűjtenem, különben abban is sántikálok, hogy a szegedihez hasonló társaságot összehozunk,{49}csakhogy én a bpestivel szoros kapcsolatba szeretném hozni, s közös munkaprogram meg közös szellemmel való megtöltés révén egy centralizált szervezetet hozni létre, mert csak ilyentől lehet az én felfogásom szerint némi tekintetben is hatékony munkát várni.

Lehetséges, hogy a jövő hó folyamán tán felutazom Bpestre, akkor mindenesetre tiszteletemet teszem Doktor Úrnál.

Szívesen üdvözli hálás híve.

Kunfi

14

POLLACSEK CECIL SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1905. január 30.

Kedves Ervin!

Bocsáss meg, ha vitánk során túlléptem a szokásos önmérséklet határán – még soha ilyen kevéssé nem akartalak megbántani. De igazán embertelenül izgatott vagyok az oroszországi események{50} miatt – nem csekélység, ha az ember azokat a célokat, melyeket már bakfisként is minden és mindenki fölé helyezett, megvalósultnak hiszi. Tehát még egyszer: bocsáss meg és megbocsátásod jeleként gyere. Közügyekkel kell foglalkoznom, hogy egyéni fájdalmamat elviseljem.{51}

Cecile

Eredeti nyelve német.

15

STERBINSZKI LIPÓT SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1905. január 30.

Igen tisztelt Elvtársam!

Elsősorban is köszönöm szervezetem nevében azt az önzetlen tevékenységet, melyért ügyünkben fáradt.{52}A hajóácsok idei bérmozgalma egyelőre lefúvatott, hanem mert ez ipar Magyarországon még Olaszország felé kifelé gravitál, szükséges volt az olaszországiakkal érintkezést keresni. Most megvan már az érintkezési pont, amit önnek köszönhetünk. És még valamit idézek leveléből. „Amennyiben további levelezésre lesz szükség Olaszországgal, készséggel állok rendelkezésükre." Nagy örömmel olvastam e részét a levélnek, mert bizony az igazat megvallva szervezetünkben nem tud senki sem olaszul fordítani, ezért megragadjuk az alkalmat, hogy mikor szükségünk lesz Szabó elvtárs tudására, alkalmatlankodjunk.

Még egyszer köszönet, és vagyok szocialista üdvözlettel kész híve

Sterbinszki Lipót

titkár

16

LEOPOLDNÉ JACOBI LÍVIA SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Cannes, 1905. február l.

Kedves Barátom,

köszönjük mind a ketten kedves sorait s az abban nyíltan kifejezett elismerést a tudomány és más emberi dolgokhoz való hűségünkért, mely – nem akarom kutatni – bizonyára méltán megillet. Köszönöm pedig én, mert nekem van legkevesebb közöm hozzá. Ha minden tudásom megvolna, ami nincs, akkor se igen adnám magam valami komoly munkásságra ezen a helyen, amely egyébről sem beszél, mint a far niente{53} örök és halhatatlan szépségeiről. Lakásul, azt hiszem, a Riviera és vele Európa legremekebb pontját választottuk. Hotelunk nevét nem bitorolja{54}: páratlan szépségű tropikus park terül el balkonunk és a tenger között, s a napsugár oly forrón, olasz lustasággal, angol türelemmel simul a pálmalombok finom hajlásai közé, mintha ez volna a legközönségesebb dolog a világon. Cannes gyönyörű, szebb, elegánsabb ezerszer mint pl. Nizza, és tartózkodásul – ha talán kevésbé érdekes is – határozottan kellemesebb, mint akár Monte-Carlo, hol pedig valamely milliárdos szociológus végtelenül érdekes tanulmányokat tehet. De milliárdon alul még a legbölcsebb társadalmár is jobban cselekszik, ha otthon marad. (Nehogy ebből azt a következést vonja le, hogy szomorú monte-carlói tapasztalataink vannak!)

Gyakran emlegetjük, milyen jó volna itt magának, kedves barátunk, és igazán ajánlom, hogy legelső téli v. tavaszi szabadságát töltse itten.

Újabban vagy harminc sebesült orosz tiszt érkezett ide,{55}reconvalescens{56}. Szeretném sajnálni őket, de hol marad mögöttük az a többi sebesült orosz, aki talán jobban érdemelne enyhe, sugaras partokat!

Milyen prognózist állít a forradalom eredményéről v. fejlődéséről?

Mi újság maguknál, Mausiéknál?

Sok-sok szeretettel és barátsággal köszöntjük mindketten.

Lívia

17

P. F. TYEPLOV SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Jakutszk, 1905. január 23–február 1.

Kedves, drága Ervinem!

Végre, másfél éves megszakítás után újra hírt kapok Öntől. Az utolsó levele Jakutszkban várt rám, amikor 1903 szeptemberében az expedíció után visszatértem.{57}Júliusi keltezésű volt. Azóta, az utolsó napokig, semmi hírt nem kaptam Öntől, annak ellenére, hogy akkor rögtön válaszoltam. Bécsi öreg barátomtól{58} sem kaptam ezen időszak alatt egyetlen sort, és így teljes bizonytalanságban voltam osztrák–magyar barátaim sorsa felől. Nemrég a bécsi öregtől is kaptam levelet.

II. 1.

Rendkívül örülök, kedves Barátom, hogy feltartóztathatatlanul „mindig előbbre és feljebb törekszik, a proletariátusért, közös szent ügyünkért dolgozik és küzd. Kíváncsi lennék, miben különböznek az Önök „ifjai az öregektől, ezt világosan és kimerítően magyarázza meg nekem.{59}Különben is, a velem való levelezésben hagyja figyelmen kívül az orosz és különösen az orosz börtöncenzúrát. Mindenről szabadon írhat, ami külföldön történik, még az orosz ügyekről is, amennyiben nem említ neveket, személyeket, akiket ezáltal kompromittálna. A 12 évi kényszermunkával{60} végre is teljes szólás- és írásszabadságot vásároltam magamnak… Küldjön nekem egy lehetőleg kimerítő áttekintést az osztályharcról írt művéről.{61} Ez a téma engem is nagyon érdekel, és majd megírom erről alkotott véleményemet. Ígérje meg azt is, hogy műve német fordításának első példányát nekem küldi el, mindjárt a megjelenés után. Talán lefordítom majd oroszra, vagy írok róla. Azt írta, hogy egy hét múlva német könyveket küld nekem, de eddig semmit sem kaptam. Kísérelje meg többek között nekem a Schippel-féle Sozialdemokratisches Handbuchot [Szociáldemokrata kézikönyv] megküldeni, talán megjön. Nagyon kár, hogy nem találkozott legjobb barátnőmmel, aki nemrég átutazott Bécsen és öreg barátunknál is járt. Tőle nemcsak rólam, tiltakozásunkról, börtönéletünkről tudhatott volna meg mindent, hanem ő maga is roppant érdekes személyiség. Nagyon csodálom, hogy öreg barátunk és dr. Adler nem tudtak számára valami elfoglaltságot vagy fordítási munkát szerezni. El tudná nekem küldeni Oncken Lasselle-ról szóló művét,{62} valamint Marxszal és Engelsszel folytatott levelezését?{63} Különösen boldog lennék, ha alkalomadtán színes és egyszerű fényképes albumokat, művészeti kiállításokról szóló illusztrált katalógusokat és más művészeti könyveket kaphatnék, miután híján minden benyomásnak, forró vágy jelentkezik bennem ilyenek után. Végül, a mi egyhangú börtönéletünkről egy szenzációs újdonságot közlök önnel: január 16-ról 17-re virradó éjjel a „Pereszilnoj börtön 31 emberéből 15 elvtársam megszökött. Több hónapos kemény munkával egy 80 méter hosszú földalatti alagutat ásták. A kijárat a börtön mellvédjétől 60 méterre volt. Mind a 15 elvtárs szerencsésen kijutott anélkül, hogy a börtönőr és az őrjáraton levő katonák riadót fújtak volna. Az erdőben lovak álltak készenlétben és a 15 „romanovcev elhajtott. Egy szerencsétlen véletlen folytán azonban 6 elvtársat, akik két lóval utaztak, az éjjeli örök megállítottak, és abban a hitben, hogy közönséges betörőkkel és lótolvajokkal van dolguk, letartóztatták őket. A többi 9 elvtárs elhajtott. Nevük a következő: V. Peraszics, S. Frid, K. Rabinovics, J. Hazkelevics, L. Dzsohadze, L. Lokolinszkij, M. Orsenovszkij, J. Pogoszov, N. Helfant. Kettőjüket, Orsenovszkijt és Pogoszovot Nyizsnyeugyinszkban, a vasúton letartóztatták. Annak a 6 elvtársnak a neve pedig, akiket még a faluban fogtak el: Kammermeche, Vinogradov, Vicker, Juravel, Trifonov és Radavszkij. Habár a szökés részben nem sikerült, mégis ragyogó, bátor kísérlet volt szabadságuk visszaszerzésére, újabb bizonysága a mi „romanovcevjeink" energiájának