Cseresznyéskert

By Anton Pavlovics Csehov

A Cseresznyéskert (1903) írói szándék szerint „mulatságos” alkotásnak készült. A komikus elemek ellenére mégis alapvetően tragikusság és líraiság jellemzi a darabot. Egy létező világ fájdalmas szétesése a humoros felhangokkal és szituációkkal együtt mi

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Mar 9, 2016
• ISBN: 9789633446287

Book preview

ANTON CSEHOV

CSERESZNYÉSKERT

1900-1901

Fordította:

TÓTH ÁRPÁD

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

Európa könyvkiadó 1970

Korrektor: Horváth Zsuzsanna

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-344-628-7

© Fapadoskonyv.hu Kft.

SZEREPLŐK:

RANYEVSZKAJA, LJUBOV ANDREJEVNA, földbirtokosnő

ÁNYA, a leánya, 17 éves

VARJA, fogadott leánya, 24 éves

GAJEV, LEONYID ANDREJEVICS, Ranyevszkaja testvére

LOFAHIN, JERMOLAJ ALEKSZEJEVICS, kereskedő

TROFIMOV, PJOTR SZERGEJEVICS, diák

BZIMEONOV-PISCSIK, BORISZ BOR1SZOVICS, földbirtokos

SARLOTTA IVANOVNA, nevelőnő

JEP1HODOV, SZEMJON PANTYELEJEVICS, könyvelő

DUNYASA, szobalány

FIRSZ, öreg inas, 87 éves

JASA, fiatal inas

Egy vándorlegény

Az állomásfőnök

A postamester

Vendégek, cselédség

A cselekmény Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja birtokán játszódik

ELSŐ FELVONÁS

A „gyermekszoba", amelyet még mindig így hívnak. Az egyik ajtó Ánya szobájába nyílik. Hajnali szürkület, de már mindjárt feljön a nap. Májusban vagyunk, kinn virágjukban állnak a cseresznyefák, de még hűvös a kert, fúj a reggeli szél. Az ablaktáblák be vannak csukva

Dunyasa gyertyával a kezében jön. Lopahin kezében könyvvel jön

LOPAHIN            No, hál’ istennek, csakhogy már itt a vonat. Hány óra?

DUNYASA           Mindjárt kettő. (Eloltja a gyertyát) Odakinn már virrad.

LOPAHIN            Mennyit is késett a vonat? Legalább két órát. (Ásít, nagyot nyújtózik) Én is alapos tökfilkó vagyok: idejövök, hogy majd elibük megyek az állomásra, és ehol ni, elalszom az időt… Egy ültő helyemben elnyomott a buzgóság. A mindenét!… Legalább felkölthettél volna.

DUNYASA           De ha egyszer azt hittem, hogy már régen elibük ment. (Figyel) Hallga csak… mintha már itt is volnának.

LOPAHIN            (fülel) Á, dehogyis… míg a poggyászt megkapják, meg himmi-hummi, az is időbe telik. (Szünet) Ljubov Andrejevnánk kerek öt évig volt külföldön – vajon nagyon megváltozott-e?… Milyen nagyszerű asszony volt, milyen nyájas, milyen egyszerű! Most is eszemben van: még félig kölyök voltam, tizenöt esztendős. Néhai való jó édesapám, Isten nyugosztalja, úgy képen talált vágni, hogy az orrom vére is elindult. Nem volt éppen józan szegény öregem. Boltja volt neki a faluban, és éppen valami üzleti dologban jártunk itt a birtokon. Ljubov Andrejevna meg, hej, milyen fiatalka volt még, istenem, milyen finomka és vékonyka! – szépen megfogta a kezemet, behúzott ide a gyerekszobába, neki a mosdónak. „Ne sírj, te kis parasztfiú – aszongya –, begyógyul, mire megházasodol!" (Szünet) Parasztfiú… Az apám paraszt volt, igaz, de hát rajtam már fehér a mellény és sárga a cipő. Forgok, forgolódik, mint afféle minden lében kanál…. Pénzem annyi, mint a pelyva, de hát…szó, ami szó…. azért mégiscsak paraszt maradtam. (Lapoz a könyvben) Ezt a könyvet is csak olvasom, osztán mit értek belőle?… Attól aludtam el, hogy elkezdtem olvasni.

Szünet

DUNYASA           A kutyák egész éjjel ugattak, biztosan érezték, hogy jönnek a gazdáék…

LOPAHIN            Te, Dunyasa, mi az ördög lel téged tulajdonképp?

DUNYASA           Nem tudom… a kezem úgy reszket… és ágy… érzem, mintha mingyár elájulnék…

LOPAHIN            Egészen. elurasodtál, Dunyasa, olyan cifra vagy, mint egy kisasszony… és micsoda frizura!… Látod, ez nem való, az ember sohase felejtse el, hogy kicsoda és micsoda.

Jepihodov jön be virágcsokorral. Zsakett van rajta, hozzá vadonatúj magas szárú csizma, ami csak úgy csikorog. Alighogy belép, elejti a bokrétát

JEPIHODOV        (fölemeli a csokrot) A kertész küldi, azt mondja, az ebédlőben kell vázába tenni. (Odaadja a csokrot Dunyasának)

LOPAHIN            Nekem meg hozz egy pohár kvaszt.

DUNYASA           Rögtön hozom. (El)

JEPIHODOV        Odakinn igazán hűvös van, három fok, a cseresznyefák meg javában virágzanak! Én igazán sehogy se tudok megbarátkozni ezzel a mi éghajlatunkkal. (Sóhajt) Nem tudok. Mert nem is lehet. Nézze csak, Jermolaj Alekszejevies, ne haragudjék, hogy háborgatom, de tegnapelőtt vettem ezt a pár csizmát, és olyan iszonyúan csikorog… mivel lehetne megkenni?  Ha volna szíves tanácsot adni…

LOPAHIN            Hagyj békén.

JEPIHODOV        Hogy énvelem mindig történik valami baj! Már nem törődöm vele, megszoktam már… csak nevetem

DUNYASA visszajön, hozza Lopahinnak a kvaszt

Már megyek is"… (Belebotlik egy székbe, a szék felborul) No, tessék… (Szinte diadallal) Hát nem mondtam?…Nem egyszerűen szenzációs?…. Bocsánat a szerénytelen kifejezésért… egyszerűen igazán hihetetlen!… (El)

DUNYASA           Jermolaj Alekszejevics, önnek, azt hiszem, megmondhatom: ez a Jepihodov megkérte a kezemet…

LOPAHIN            Csaknem?

DUNYASA           És én most nem tudom… hiszen olyan derék, csendes fiú szegény, csak mindenféle tücsköt-bogarat összebeszél, hogy az ember feje belefájdul. Szép is, amit mond, meg jó is, csak éppen hogy nem lehet érteni belőle egy kukkot se. Pedig nem is olyan rosszképű fiú. És bolondulásig belém van gabalyodva. Csak olyan szerencsétlen flótás ne volna, mindig van vele valami… Úgy is híjjuk mindnyájan, hogy ő a „lábrakelt szerencsétlenség"!

LOPAHIN            (fülel) De most igazán jönnek!

DUNYASA           Csakugyan! Jaj… hogy forog velem a világ… és hideg vagyok, mint a jég…

LOPAHIN            Itt vannak! Gyerünk elébük! Vajon megismer-e? Öt éve nem láttuk egymást!

DUNYASA           (izgatott) Mingyárt elájulok… Jaj, a szédülés környékez…

Hallani, hogy odakinn két kocsi érkezik. Lopahin és Dunyasa gyorsan el. A

Reviews for Cseresznyéskert

[cait815 · Rating: 3 out of 5 stars]

I fell asleep twice while reading this play (and it's not that long). It felt so choppy, like there were 10 different conversations going on at the same time, none of them related. My interest picked up in the second half though, and I liked the ending. I'd love to experience this on stage and see if I came away with a better opinion of it.

[mamzel_1 · Rating: 3 out of 5 stars]

Poor money management forces a family to sell its property including a large cherry orchard. Before closing the property, however, everyone returns to bid each other farewell. Comedic moments include a man who is totally obsessed with billiards and a bittersweet moment when they leave and lock in the old, faithful retainer. Job-lot!

[lizpatanders · Rating: 4 out of 5 stars]

Having already read Chekhov's Ivanov, I founded myself comparing the two as a bit and enjoying this play more. It's about a family who is losing their wealth and needs to sell their cherry orchard, and I thought that was much more relatable than the story of Ivanov.The one thing that I really enjoyed about this play was the sense of memory that I got while I was reading it. I think Chekhov did a good job of showing why this place was important to the family. I got a sense that there was a lot of sorrow about losing the orchard, but in some ways he very much incorporated the hope for the future which I enjoyed. Overall I'd say it's a really good story about family and we hold certain places dear to us. My only complaint is that at times the names got a bit confusing.

[name99_1 · Rating: 1 out of 5 stars]

Another example of how I'm usually disappointed when I listen to something that other people consider great, but which does not a priori sound appealing.This probably reveals me as a philistine, but I just couldn't found much of value in this. We have a bunch of upper-class Russian twits who think the world owes them a living, who do absolutely nothing of value to anyone, not even things of abstract value like art or science, and who are bitterly disappointed when the tragedy that everyone has been warning them about for years finally arrives and no deus ex machina saves them. The only character in the play I had the remotest sympathy for was the student who tells them to their faces that they are parasites and that their day is over, not that his warnings are heeded.Maybe this play is viewed in the same way as Gone with the Wind nostalgia --- everyone who pines for this better simpler way of life assumes that for some reason they're going to be part of the aristrocracy in this alternate world, not one of the lower classes.

[takeitorleaveit_1 · Rating: 2 out of 5 stars]

saw Anette Benning and Alfred Molin star in this play. not Chekhov's best but good times.

[cinesnail88 · Rating: 4 out of 5 stars]

Chekhov is always someone I grapple with from time to time before deciding what I really think of the play. This was good, but mildly pointless. I didn't feel changed or moved by reading it, and I wonder about what seeing it would have changed. It certainly would have a different feel to it in production than it did in reading.

[leslie398 · Rating: 2 out of 5 stars]

I found it difficult to sympathize with any of the characters, even Lubov who had the most tragic background. As a tale of the decline of Russian nobility and rising of the former serfs into middle class, it was fairly effective but not entertaining. Perhaps I would like a stage production more...

[bookomaniac-1 · Rating: 2 out of 5 stars]

De Kersentuin draait in wezen om de komst van het moderne, om verandering. Kracht van Tsjechov is montage, van gevoel naar gevoel, voor alles uitgesproken is, vb gebruik pauzes. Omstreden: drama of komedie, naturalistische of symbolische lectuur

[electrascaife · Rating: 3 out of 5 stars]

Nope.No likeable characters whatsoever, with a plot that I couldn't bring myself to care about at all. Gah.

[booksfordinner · Rating: 5 out of 5 stars]

This is a great edition; it has a short but thorough bio of Chekhov, an intro with some basic interpretation, and great notes throughout based on letter the author wrote to some of the original productions' principals.

[nialle-1 · Rating: 5 out of 5 stars]

This play is different every time I read it. When I was younger and still believed that my family's land would continue to be passed down the generations, it was tragic; when I had learned about the Japanese word "aware" it was beautiful; when I had learned something about how easily even clever women fall into traps and call them love, I wanted to believe somehow that Lyuba's generosity meant something anyway; as a young person of business I feared becoming Lopakhin with his, as it seemed to me, idealistic excuses for exploitation no different from those of the old aristocracy; after a few years of good fortune I looked less pityingly on old Pishtchik, whose attitude really isn't so absurd, though he may not be a gifted accountant.Through this reading, though, all I could think about was Firs saying "They knew some way in those days.... They've forgotten. Nobody remembers how to do it." And I look out the window at people who don't remember when shoes were supposed to last more than one season, lenders weren't allowed to charge 25%, growing food wasn't just a health craze but a normal way of life, books didn't cost $10 plus a special $180 decoder gizmo that would be outmoded in a year - and I think about all the people my age who have no idea how to run a business or why it would be desirable to own land - and I think it may not be the cherry orchard, but the Firs of this world, the ones who remember good sense and precaution, the ones who knew their ancestors' knowledge, we must fear most to lose.