Rejtély az Open Air Hotelben

By Keira Christie

„A fiú lekecmergett a ló hátáról. Valóban jól esett járkálnia egy kicsit.
- Szóval itt feküdt? – kérdezte Benedektől. Azt a kijelölést nézte a fűben, ami az áldozat helyét mutatta. A fiú érdeklődve nézett szét a terepen. Benedek ötlete volt, hogy járják be ezt az utat, amit az áldozat megtett. Attila örült, hogy láthatja a helyszínt. És még így, a lovak és a lovaglás ellenére is most úgy gondolta, megérte.
Benedek is körbenézett a tett színhelyén. Ő már tegnap is járt itt, így nézelődésének egyetlen célja az volt, hogy minél jobban beleélje magát az áldozat és a tettes szerepébe.
Megkérték a lovarda vezetőjét, kísérje el őket, és egyik lónak azt az állatot kérték ki, amelyen tegnap Laci indult lőni.
- Még szerencse, hogy a lovak nem emlékeznek – jegyezte meg éppen Attila, mire a vezető elnézően mosolygott.
- Dehogynem – mondta. – A lovak csodálatos lények. Ha beszélni tudnának, maguk máris tudnának mindent."

Baradlay László sikeres üzletember, a Merit Tanácsadó Rt alapítója és elnöke. Közismert és közkedvelt figura, akit a Merit másik négy ügyvezetője, a cég közel 100 munkatársa, az ügyfelek és a versenytársak is tisztelnek – és senki nem érti, milyen körülmények között szenvedhetett balesetet. Ha véletlen lőttek rá a céges nyaraláson, hogyan lehet, hogy az elkövető nem jelentkezik? Talán mindez nem is volt véletlen?
Laci elmondhatná, mi is történt, de nem tér magához. A baleset másnapján meghal a kórházban. A vidéki nyomozó, Kovács Benedek kihallgatja az érintetteket, odafigyel a részletekre – és másnap már szinte teljesen bizonyos abban, ki és hogyan követte el a gyilkosságot. Merthogy gyilkosság történt, csak éppen a bíróságon Benedek teóriája nem állná meg a helyét. A cég minden munkatársa visszautazik Budapestre, a férfi kénytelen felkerekedni, hogy bizonyítékot szerezzen, akár csapdát is állítson a gyilkosnak. Benedek akármilyen óvatos, egy szemtanú mégis meghal, mielőtt elmondaná, mit látott. Előkerül azonban egy érdekes levél, mérget mutatnak ki a borospohárban, meghiúsul egy gyilkossági kísérlet. Van, aki megcsalja a férjét, és van, aki megkéri barátnője kezét. Mindemellett egy izgalmas és viszonylag ismeretlen, új szakma, a tanácsadás mindennapjaiba és titkaiba is belekukkanthatunk.

Új, átdolgozott kiadás!

Ajánló az e-kultura.hu honlapról az első kiadáshoz:
"A „bennfentes” mosolyával olvastam végig a könyvet, hiszen az itt bemutatott tanácsadó tevékenységgel már találkoztam pár alkalommal munkás életemben, és a munkaidőben eltöltött időm legjobb pillanataiként tartom számon a különböző céllal szervezett összejöveteleket.
A cégen belüli hangulat háttérbe szorul, hogy a luxuskörülmények között bekövetkezett halálos baleset kerüljön előtérbe.
A kettő ötvözése kellő eredetiséget eredményez, amolyan jellegzetesen magyarnak tűnő mesét (elvégre ez másutt biztosan nem történhetne meg).
Galgóczi Tamás - 2007. augusztus 4."

• Language: Magyar
• Publisher: Krisz Nadasi
• Release date: Sep 10, 2014
• ISBN: 9781310215162

Keira Christie

Keira Christie írói álnév, mégpedig Krisz Nádasi alteregója.Ezen a néven jelent meg krimim, a "Rejtély az Open Air Hotelben" még 2007-ben. Miután angolnyelvű regényem, a "Live My Life" e-könyvként kiadásra került, elővettem a Keira Christie néven írt regényeket és ötleteket, hogy közzétegyem őket digitális formában is.Keress meg Krisz Nádasi írói néven is, és élvezd az írásaimat!

Book preview

I. Vihar előtt

Amikor a sármos, magas, szélesvállú férfi hangos taps közepette, diszkréten mosolyogva fellépett a pódiumra, visszagombolta zakója alsó gombját és jobb kezével intett a közönségnek.

Laci tisztában volt vele, hogy a konferencia résztvevői mindannyian ismerik őt. Abban is meglehetősen biztos volt, hogy a jelenlévők egy része felnéz rá, és tudta, hogy jópáran irigylik is a sikereit.

Ara viszont legmerészebb álmaiban sem gondolt volna, hogy akad a közönsége soraiban egyvalaki, aki oly mértékben féltékeny az üzleti fogásaira, hogy az messze túlmegy az elképzelhető határokon. Hogy az egyik széket egy olyan ismerőse foglalja el, aki dühödten figyeli szakmai lépéseit, és izgatottan várja, hogy Laci tévedjen, hogy belebukjon…

- Robi, voltatok a Telekom1-nél? – kérdezte suttogva az egyik, a közönség soraiban ülő lány a mellette lévő fiatal férfit.

A csinos arcú férfi nem vette le a tekintetét a pódiumon előadó Baradlay Laciról. Bólintott.

- Kötik az ebet a karóhoz – válaszolta halkan. – Hogy a Nordic nem teljesített határidőre. Tudod, ez a cég volt a fővállalkozó, aki minket szerződtetett.

- Tudom, tudom. És tényleg nem fizetnek?

- Ez enyhe kifejezés. Írtak egy nyilatkozatot, hogy nem fogadják el a Merit Rt. munkáját. Még csak nem is a Nordicról írnak, hanem egyenesen rólunk. Hát nem tesszük ki bekeretezve a falra, az biztos.

- Ez akkor azt jelenti, hogy sose kapunk semmit?

- Pontosan. Az vigasztal, hogy még viszonylag időben kiszálltunk. Ha nem vesszük észre, hogy a Nordic csal és hazudozik a háttérben, és ha Barbara nem áll annyira a sarkára, szépen befejeztük volna a projektet és aztán csak nézünk, mint Rozi a moziban. Így tulajdonképpen az a konkrét összeg, amit beleöltünk, az emberek bére és az irodai eszközök ára volt csak. Bosszantó persze, hogy mindezekért is hatvanmillió ütné a markunkat, ha...

- Ha ügyesen írtuk volna a szerződést – húzta el a szája szélét a fiatal lány. Hosszú, fekete haját hátradobta a válla mögött.

- Mondjuk – jegyezte meg Robi. – Dehát tanulunk a hibából, vagy legalábbis remélem. Például jobban kell hallgatnunk Barbarára.

A fiatal lány csettintett a nyelvével. A férfi oldalvást rápillantott, majd újra előre nézett. Tényleg kíváncsi volt, Laci mit mond a Boyle számítógépes rendszerről.

- Köztünk maradjon – suttogta a lány, – de az az érzésem, hogy Barbara egy icipicit jobban kedveli a Merit részvényeit, mint a fő részvényest.

Robi a szemét forgatta.

- Móni, ha azt akarod mondani, hogy Barbara csak egy felkapaszkodott senki, aki elvetette magát Lacival, most azonnal visszaküldelek az irodába.

- Bocsánat – fújt egyet a lány.

Robi megcsóválta a fejét. Azt gondolta, hogy beosztottja, az ügyes, talpraesett Móni örülni fog a lehetőségnek, hogy látja Lacit prezentálni, de úgy látta, hogy a tanácsadó lány nem tudott az előadóra figyelni.

Robi a pódiumra meredt. Még hogy Barbara számításból ment hozzá Lacihoz? Képtelenség.

***

- Róbert fiam, máris itt? - lépett be a tárgyalóba Laci. Az a fajta határozott fellépésű férfi volt, aki alighogy betette a lábát valahová, máris megtelt vele a helyiség. Így volt ez itt, az ügyvezetői tárgyalóban is ezen a hétfő délutánon, a Merit belvárosi irodájában.

- Igen, Laci, az ügyfeleimen gondolkodom. Ez a Telekom1... Zoli pocsékul néz ki. - nézett fel rá az ovális asztal mellett ülő fiatal férfi.

- Egyszer valószínűleg majd veled is megtörténik... bár persze remélem, hogy nem. Tanulnunk kell ebből az esetből – mondta Laci, és leült az asztalfőre. – Az ember sosem lehet elég óvatos, mindig szembesülünk olyan kockázatokkal, amik rémálmunkban sem jönnének elő. Zoli jó képességű tulajdonos. Mindezért nem ő a hibás, és ezt tudja is. Csakhogy hiába viseljük közösen a felelősséget, a kudarc megvisel minket. Kit jobban, kit kevésbé. – A férfi a Robi háta mögötti ajtóra nézett, ami éppen most nyílt ki.

- Á, Máté, Barbi, gyertek – köszöntötte Laci a belépőket. - Zoli?

Barbara hátravetette szőke loboncát.

- Telefonált, hogy késik pár percet. Kint van a Vivánál.

Erre mindenki egy kicsit összerezzent. A Viva egy régebbi, fájó pont volt. Robi akkoriban még gyakornok volt, és jól emlékezett, milyen megrázkódtatást jelentett a cégnek, amikor a Viva, a tradicionális telefonszolgáltató egyszerűen megtagadta a Merit jussának kifizetését, mondván, hogy nem dolgoztak jól. A Merit ügyvédjére bízta az ügyet, az elfogadott, aláírt teljesítési jegyzőkönyvek birtokában, de a megegyezés csak húzódott és a Viva kötelezettségét a pénzügy már évekkel ezelőtt behajthatatlan követelésként könyvelte le. Magával az ügyféllel sem tartották már a kapcsolatot, így tulajdonképpen meglepő volt, hogy Zoli kiment hozzájuk.

- Nos, hát akkor kezdjük el Zoli nélkül – mondta Laci, amint az újonnan érkezők leültek. – Ki tudja, milyen sokáig marad. Szeretnék majd beszélni veletek a jogi ügyekről, a tulajdonlás kapcsán. Addigis, Barbara, megtennéd, hogy beszámolsz az ügyfeleidről? Kérek mindenkit – nézett végig Laci nyomatékosan a kis társaság tagjain -, hogy különös figyelmet szenteljetek az új kilátásoknak. A Telekom1-nél felszabadult embereknek munka kell.

Szőke hajzuhataga alatt Barbara egészen előre döfte hegyes kis orrát, ahogy magabiztosan mesélt a férfiaknak.

Robi került volna sorra, amikor Zoli esett be a tárgyalóba. Egészen zilált volt a frizurája. Egyikükről a másikukra nézett, és gyorsan leült Máté és Robi közé.

- Ó, nem történt semmi! – válaszolta meg kimondatlan kérdésüket. Várakozóan nézett körül. – Bocs a késésért. Hol tartunk?

- Én kezdtem éppen – szólt Robi, és el is mondta heti beszámolóját.

Amikor Zoli következett, egy szót sem ejtett a Viváról, sem a Telekom1-ről. Csupán többi ügyfeléről beszélt. Utána Máté, majd Laci következett. A középkorú Máté szokásos formáját nyújtotta, több munka elindulását is 100%-os valószínűséggel harangozta be.

Robi elgondolkodott azon, hogy Máté szinte annyi üzletet hoz, mint Laci. Vajon, ha összehasonlítaná ezt a két, negyven körüli férfit, nagyjából egyforma sokat dolgoznak? Laci mindig is olyan könnyedén jutott hozzá mindenhez az életben. Máté pedig inkább a szorgos hangya típus. Mindenben szürkébb, mint Laci: alacsonyabb, középszerűbb, testesebb. Máté birtokolta a részvények második legnagyobb pakettjét, és Robinak nehezére esett, hogy ne hasonlítsa Lacit és Mátét a mesebeli tücsökhöz és a hangyához.

- Nos, fiúk-lányok, a papírok megjárták végre az utat Dórához - szakította félbe Laci érdes hangja Robi méla gondolatait. - Ugyan tudjátok kívülről, de még egyszer közölném a megállapodásunk főbb pontjait. Robi tőlem vett meg 4% részesedést. Így nekem 51% maradt, a többiek része nem változott. Máté 20 százalékot, Zoli 15-öt, Barbara 10-et birtokol. Az eredményből való részesedésünk továbbra is ez alapján történik. Részeink eladása továbbra is mindannyiunk egyetértésével történhet, és az sem változott, hogy a tulajdonosok egyben aktívan dolgozó ügyvezetők is. Hmm, a lényeg ennyi. Van megjegyzésetek?

Természetesen senki nem akart változtatni a szerződésen. Aláírták. Robinak kellemes örömöt okozott ott látni nevét a tulajdonosok között (ez jobb volt, mint az aláírási címpéldány aláírása), és az ügyvezetői ülés ezzel be is fejeződött.

A tulajdonosok összeszedték a jegyzeteiket és felálltak, hogy elhagyják a tárgyalót. A szerződés aláírása mindnyájukat egy pillanatnyi megállásra késztette.

Mindannyian ugyanarra gondoltak.

Én nagyobb részt érdemelnék.

***

– És nyolc, hét, hat, öt…

Nos, ha a Telekom1 nem volna, tán semmi gond sem lenne. A macska rúgja meg azt a csökönyös bandát. Persze most az egyszer senki nem hallgatott rá. Hiába mondogatta a kifulladásig, hogy ne engedjék, hogy a Nordic legyen a fővállalkozó. Most fújhatják. Még Laci sem bízott benne. Azt a kockázatelemzést sem gondolták át rendesen.

– És elöl emel a láb!

Pedig őt tulajdonképpen ezért vették be a brancsba. Mert ő mindig tudta. Hogy ez női megérzés volt–e, ahogy Laci is aposztrofálta, abban nem volt biztos. Ő inkább gyors kombinatív elemzőkészségnek nevezte. Hiszen ha férfinak született volna, akkor is mindezeket tudná. De ez nem is fontos. Az a hatvanmillió a fogfájás. Még jó, hogy Robi végül melléállt és ketten keresztülvitték Barbara akaratát, hogy állítsák le a nyolcvanmilliós projektet. Így csak az a hatvan úszik. A macska rúgja meg. Megint.

– Gyerünk, lányok, ne adjátok fel! Nagyot emel!

Barbara elgondolkozva nézte társait az aerobikteremben. Eszébe sem jutott, a többiek miért járnak ide, vagy hol dolgoznak. Egész egyszerűen az érdekelte, hogyan bírják az iramot. Nos igen, az a kis szőke fruska nagyon szenved ott a sarokban.

Barbara a tükörbe nézett. Igen, jó dolog nyertesnek lenni. Jó dolog, hogy egy ilyen óriási szám – hatvanmillió forint, szép kis luxusvillát építhetnének belőle – nem rémíti meg. Jó dolog, hogy harminckét évesen is feszes a feneke és jobban bírja szusszal, mint a huszonévesek.

– Jól van, lányok, hasizom! Feküdj hanyatt, tenyér a tarkón és tempó!

Hirtelen fájdalom hasított a lágyékába és nem kapott levegőt.

– Barbi, jól vagy?

Barbara felült és bátorítóan mosolygott Sárira, a fiatal tornatanárnőre.

– Persze, semmi baj. Kicsit nyilall, biztosan rosszul ültem fel…

– Rendben. Na felváltva, jobb, bal! Jobb, bal!

Barbara zihálva feküdt a hátán és eltakarta a szemét. A fájdalom elmúlt, de egy kellemetlen, gyomrát kavaró érzés maradt utána.

***

Madárcsicsergésre ébredni tagadhatatlanul jobb - ez volt Robi egyik első gondolata, ahogy kora hajnalban felébredt. Nemrégen költöztek ebbe a viszonylag nagy lakásba, de máris szerette. Jobb itt a hegyen lakni, mint a szmogos belvárosban. Nem bánta meg, hogy ingatlanvásárlásra költötték az összes megtakarításukat, még akkor sem, amikor kiderült, hogy rögtön jelzálogot kell felvenni a lakásra, hogy az ügyvezetői részvényeket megvehesse. Szép a környék, nagyokat lehet sétálni, sündisznók és mindenféle érdekes nagyobbtestű madarak motoznak a kertben. Körül kellene néznie a Wikipédián vagy valami hasonló helyen – gondolkozott a férfi -, jó volna azonosítani ezekeket a színes állatokat. Azt is kikereshetné, milyen hanghoz milyen állat tartozik…

Anna, ez a törékeny, dús barna hajú nő álmában hozzábújt, amikor felt akart kelni, így Robinak kissé nehezére esett kikászálódni az ágyból. Anna felébredt egy pillanatra. Robi csókot adott neki, és óvatosan kihámozta magát felesége karjaiból.

A konyhában éppen kávét kezdett főzni, amikor megcsörrent a telefonja.

- Barbara! - szólt bele meglepetten a telefonba, mikor látta, hogy a kijelzőn tulajdonostársa neve villog. - Baj van?

- Ó, Robi, de jó, hogy már fenn vagy! Képzeld, csőtörés volt nálunk az éjjel! Egyszerűen képtelen vagyok most elmenni a Novo Hungáriához... Arra gondoltam, hogy esetleg Te...

- Most? - kérdezett bele Robi. – És Laci nem tud menni?

- Tudod, ma Szegedre kellett utaznia, és már egy órája el is indult. Képtelen vagyok innen szabadulni.

Robi nagyot sóhajtott.

- Van valami halaszthatatlan programod? - kérdezte Barbara elkeseredve. - Az a baj, hogy egyedül téged ismernek, és tudom, hogy tetszenél nekik! Azonkívül épp a területed...

Robi újból sóhajtott, ám most már inkább beleegyezően.

- Megbeszélésem van tíztől. Mondjuk nem ügyfeles…

Barbara csendben várt, amíg Robi gondolkodott. A férfi ezt kérdezte:

- Mikorra tervezted a tárgyalást?

- Fél kilenckor kezdődik... – válaszolt kissé habozva a nő. - El tudsz menni?

Robi felvonta a szemöldökét és megadóan bólintott.

- Persze, hogy elmegyek. Dolgozói teljesítmény-értékelési rendszert kellene náluk kialakítani, ugye? Hogy is hívják a hölgyet?

Barbara majdnem ugrált örömében. Gyorsan elmondott minden olyan információt, ami hasznosnak bizonyulhat a megbeszélésen. Mélységes megelégedéssel tette le a telefont, majd visszamászott az ágyba és magára húzta a takarót.

- A fene egye meg, a fene egye meg - hajtogatta.

***

A világosbarna hajú, magas, izmos férfi jólesően ásított egyet. Óriási, süppedős franciaágya másik végében egy szőke bombázó nyújtózott álmában kéjesen.

Hát igen, élni tudni kell! - mosolyodott el Zoli elégedetten. Arra a sok besavanyodott férfira és nőre gondolt, akivel nap mint nap találkozik. Ásított még egyet, majd barátnője felé fordult, és megcirógatta a vállát.

- Cica, azt mondtad, tízkor ébresszelek fel, menned kell.

- Ó - nyitotta ki szemét a formás arcú szépség. - Valóban. Hmm, de kár. Jó volt veled.

Zoli elégedetten mosolyogva nézte, ahogy a vékony, ám a megfelelő helyeken igenis telt nőcske kicsusszan a paplan alól és átlibben a fürdőszobába.

***

Egy jó kiállású, bár alacsony növésű, tarkopasz fiatal férfi várakozott a GM Bank épülete előtt. Kezében színes, már a nyár közeledtét jelző virágokból kötött csokrot tartott. Az órájára nézett, de nem tűnt idegesnek. Egyszerűen csak várakozott. Kissé szórakozottan megemelte néha a virágcsokrot és megszemlélte, majd elégedetten a bank kapujára pillantott.

Kis idő elteltével megjelent a kapuban egy csinos, kosztümös, hosszú fekete hajú lány. Egy másodpercre megállt a kapuban, láthatóan örömmel lépett ki a késő tavaszi délután langymelegébe. Lába már vitte volna jobbra, a buszmegálló felé, mikor megpillantotta a kopasz férfit.

- Zsolt! – sikkantott, és a férfihoz sietett. Amaz örömmel vette a karjaiba. – Hát te mit keresel itt?

A férfi rövid csókot lehelt a lány ajkaira.

– Kicsit hamarabb el tudtam jönni. Gondoltam, nagyjából hatig dolgozol, megleplek…

– Ó, meg is leptél – nevetett a lány és megcsókolta a férfit. – És csak nem azt akarod mondani, hogy ezt is nekem hoztad? – mutatott a virágokra.

– Kinek hoztam volna? – évődött a fiú és átnyújtotta a csokrot. A lány szinte belefúrta a fejét, olyan nagy levegőt vett a