A létezés művészete: Tegyük láthatóvá a láthatatlant

By Nazzal Da Shadi

Amióta az ember a legszebb festményen létezik, aminek a Világegyetem és a létezés tanúja volt, ezen a pompát és képzeletet felülmúló Földön, amely korok óta kék gyémántként járja az eget, azóta csillogása minden szemlélőt elragad, szépsége minden szemet elvarázsol, szeretete minden szívet betölt, kincsei minden elmét megkísértenek.

Létezése óta az ember önmaga. Korok és tudományok ezrei nem változtatták meg őt, hogy felemelkedjen és harmonizáljon mindenkivel a létezés dallamában. Ehelyett illúziói megbabonázták, érzelmei megkísértették, és a fájdalmai megtépázták, amelyet pihenés és megszakítás nélkül teremtett magának és másoknak.

Az ember ártalmas vadállattá változtatta magát, az égbolton barangolva minden létező láttán anélkül, hogy életében értelme lenne szeretni a létezés művészetét, több ezer évet és még többet hátrahagyva a szenvedés és a keserű gyötrelem tengerében.

Még mindig ezt akarja, és ezt teszi, azt hiszi, hogy ez a természete és a sorsa, és hogy ebből a helyzetből nincs menekvés egy másik útra. Azzal áltatja magát, hogy ő a legszebb, a legkitűnőbb és a legfontosabb mind közül, elfelejtve, hogy ő az egyik legkisebb és legkevésbé fontos dolog a létezésben.

Gonoszsága tönkretette őt, és szétszaggatta önmagát és másokat, ezt a keserű igazságot minden tanú elmesélte, és minél jobban fejlődött az ember, annál inkább nőtt a gonoszsága és mindenkinek okozott kára, nyomai mögött lények ezreit hagyva megalázó és mélységes kínok között. Saját énje becsapta őt és elvakította az igazsággal szemben, míg végül azt kezdte hinni, hogy ő ártatlan, és hogy körülötte mindenki nagy hibás, amíg el nem jött az ideje és a létezés megkérdezte tőle: Ó nagyszerű ember, ki az ártatlan közületek az ég, a föld és a tenger pusztulásában minden korszakon át?

Az ember tehát némán maradt és megdöbbenve, miután az igazság megrázta, helyzetére fény derült, és lelepleződött a bensője. Kártékony szörnyetegként jelent meg, aki csak önmagát és a szeszélyeit szerette. Nagyon messzire tévedt, amíg át nem lépte a téveszme minden határát, és egyedül maradt a kínjában, amit minden erejével magának teremtett, ezért becsukta a szemét, a száját és a fülét, amíg elfelejtette, hogy a természete, amire épült az, hogy vég nélkül és kétségek nélkül jót tegyen, mint a többi dolog ebben a nagy Világegyetemben.

De vajon meddig marad így az ember, becsapva önmagát, imádva vágyait és saját illúzióit, amíg végül még azt is elkezdte hinni, hogy ő a nagy és dicsőséges Isten?

Egészen addig, amíg el nem jött ez a drága nap, hogy az ember újra meglássa önmagát, hogy az igazság szemével megváltoztassa ezt a sorsát. Egy regényben, amely azért született, hogy az idők végezetéig halhatatlan jelzőfény maradjon számunkra a sötétségben, gyógyír legyen minden betegségre és útmutatás legyen minden tévedésből. Azért jött létre, hogy minden láthatatlan illúziót, amellyel kínozzuk magunkat, látható gyógyszerré változtassa, amellyel örökre megmenthetjük magunkat és szeretteinket minden bajtól.

Egy fantázia regény, amelynek eseményei az ember mélyén zajló események és a jó és a rossz közötti harca körül forognak, hogy feltárja az igazságot és felszámolja az illúziókat, amelyek terhei kimerítették és fájdalmukkal tépázták őt, míg végül arra késztették, hogy megátkozza a létezést, és halálra vágyjon, és a mennyei paradicsomból a gyűlöletes ismeretlenbe távozzon.

Egy regény, amelynek segítségével képessé válunk az ember külső és belső világának felismerésére. Egy fényes, minden határt átlépő utazásra visz bennünket - egy olyan utazásra, amelyről már régóta álmodtunk és vártunk, hogy a képzeleten keresztül elvezessen bennünket az igazsághoz, és megmentsen bennünket mindenféle sötétségtől.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Jan 28, 2024
• ISBN: 9786150193731

Book preview

A kezdet

Életem során mindig is jó érzés volt és jól esett a tudás néhány gondolatát megosztani másokkal, ezért elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnám ezt a tudást még több emberrel megosztani, hogy ők is hasznát vehessék. Telt-múlt az idő, amíg a vágyam teher lett a hátamon, mert nem tudtam, hogyan lépjek tovább, és így folytattam, amíg rá nem jöttem, hogy mindezt a tudást egy regényben örökítem meg, hogy örök világítótoronyként maradjon meg számunkra a sötétségben az örökkévalóság végéig.

Ezután semmi mással nem törődtem, csak e könyv megalkotásával; érte ébredtem fel, és érte éltem, amíg be nem fejeztem, mert szilárdan hittem, hogy ez a tudás elegendő lesz ahhoz, hogy elvezessen bennünket a sötétségből a fényre, a tudatlanságból a bölcsességre, a sok útvesztőből az igazság útjára, és a sok lelki betegségből, amely a legtöbb biológiai betegség alapja és előhozója, a gyógyuláshoz.

Ennek a tudásnak az elsajátítása nagy értékkel bír, nagyobb, mint azt el tudjuk képzelni, hiszen nincs ennél fontosabb, mert az életünkre és minden egyes pillanatára vonatkozik. Ez ennek a tudománynak az igazsága, hiszen nélküle nem tudnánk úgy létezni, ahogyan kellene, mint a Nap, a Föld, a Madarak, a Fák stb. harmóniában mindennel. Bölcsesség nélkül fogunk élni, zűrzavart, sötétséget és illúziókat hozva életünk minden zugába. Akár gazdagok vagy szegények, akár erősek vagy gyengék, akár tanultak vagy tudatlanok vagyunk, nincs menekvés a fájdalomtól és a zűrzavartól, amely létezésünk óta ural minket, ha nem tanuljuk meg, és nem sajátítjuk el ezt a tudományt.

Szenvedtem az életemben, mint mindenki más, és fájdalomról fájdalomra, hibáról hibára haladtam. Még sokszor azt is kívántam, bárcsak ne is léteznék, és minél tovább haladtam az életben, annál nagyobb lett a szenvedés és a fájdalom. Ahogy telt az idő, egyre biztosabb lettem abban, hogy ez az emberiség sorsa, és ebből nincs kiút.

Én is ebben a hitben éltem, mint a többiek, amíg el nem jött a nap, amikor ez a tudás segített megcáfolni ezeket az illúziókat, és kiszabadulni ebből a sorsból. Ekkor tudtam meg, hogy csak ennek a tudásnak a gyakorlásával leszünk képesek megmenteni magunkat és így szeretteinket is a téveszmék végtelen fájdalmától. Ennek a tudásnak a jelenléte meglepett; olyan volt, mintha egy varázslatos világ nyitotta volna meg előttem a kapuját, egy olyan világ, amely sokáig rejtve volt a szemem elől, és amelyről nem tudtam, hogy létezik, pedig állandóan a szemem előtt volt, és nem akart elrejtőzni előlem, de mivel nem voltam tudatában ennek a tudásnak, nem vettem észre a létezését.

De mi ez a bennünk fellobbanó szenvedés, honnan jött és hová tart?

Életünkben olyan fájdalmakkal szembesülünk, amelyek keserűségüket éreztetik velünk, ami keserű gyötrelemmé teszi életünket, mintha a Paradicsomból a Pokolba vinne bennünket. E fájdalmak egy része biológiai betegségekkel és látható tünetekkel jár, míg mások pszichológiai jellegűek, és a legtöbb esetben nem láthatóak. Forrásuk téveszméken alapulhat, és ez a típus lehet a legtöbb biológiai betegség kialakulásának is az alapja.

Azt hittem, hogy az illúziók eltávolítása lehetetlen. Az illúziók tüze csak egyre forróbb lehet, de soha nem fog kialudni. Meglepődve tapasztaltam, hogy örökre ki lehet oltani.

Az illúziók megszüntetése csak e tudomány és annak tudatosítása révén fog megtörténni. Ezért mindig a vitathatatlan és tagadhatatlan logika tudományára fogok támaszkodni, hogy elmagyarázzam nektek, hogyan tudjuk irányítani az érzelmeinket, hogy azok ne váljanak romboló illúziókká, amelyek aztán úgy manipulálnak bennünket, ahogyan akarnak.

Rájöttem, hogy mindezek az illúziók rossz érzelmekből vagy a félreértésükből erednek; minden, amit teszünk, az érzelmeinkből fakad, és minden pillanatban, amiben élünk, és minden döntésünk mögött állandóan jelen van egy érzelem. Igen, az érzelmek. Ezért jól megvizsgáltam, hogy pontosabban és mélyebben megismerjem.

Az érzelmek szabályozásában elért sikerek egyénileg történnek. Rajtunk múlik, hogy mennyire ügyesen tudunk illúziók nélkül élni. Amit én tehetek, hogy ez a könyv utat ad nektek a győzelemhez. Ezt a harcot a félreértett érzelmek ellen egyedül és egyénileg kell megvívnunk. Sem én, sem más nem tudja ezt a csatát megvívni helyettetek. Csak így érhetjük el a győzelmet, és csak így lehetünk birtokában ennek a tudásnak, az ajándékának. Csak egyénileg harcolhattok ellene. És ha sikerrel jársz, csak akkor leszel képes megmenteni magadat, és csak akkor tudsz megmenteni másokat.

Ebből a tudásból olyan mesterségre tesztek szert, amely egész életetekben segíteni és támogatni fog titeket, és segíteni fog nektek az illúziókat felszámolni. Minden egyes múló pillanattal egyre profibbá váltok. Ez a tudás életetek végéig veletek marad, és minél inkább legyőzitek a rossz vagy félreértett érzelmekből eredő téveszméket, annál erősebbek és bölcsebbek lesztek.

Életemben sokáig azt hittem, hogy ez a tudás nem létezik; csak annyi történt, hogy minket így neveltek, és mindenhol és minden időben így neveljük a gyerekeinket. De vajon meddig maradunk így? És mikor lépünk előre?

Akkoriban az is világossá vált számomra, hogy nemcsak engem, hanem mindenki mást is az illúziók világa érdekel, és nem a valódi valóság. És ezért én is, mint mindenki más, egy másik világot, egy másik valóságot teremtettem magamban. De ez nem az igazi valóság volt, bár annyira hasonlított rá, hogy nagyon nehéz volt megcáfolni. Én magam alkottam meg a saját tapasztalataim és az életem során szerzett tapasztalataim alapján, és ezt neveztem valóságnak. Régebben azt hittem, hogy így neveltek minket, és hogy mindenkinek más a valósága. Tehát minden rendben lévőnek tűnt, de akkor miért szenvedünk ebben a létezésben, olyan mértékben, hogy aztán eljutunk arra a szintre, hogy akár kegyetlenül megöljük magunkat? Ezért mélyreható kutatást kellett végeznem, hogy kiderítsem, mi az igazi valóság, és mi az, ami miatt ennyire eltévedünk tőle egy illuzórikus valóságba.

Ezalatt világossá vált számomra, hogy a valódi valóság az, amit az Világegyetem minden teremtménye megtapasztal, és minden egyes nappal egyre jobb és jobb lesz az állapotuk. Fájdalom és lelki szenvedés nélkül. Nekem is így kellett élnem, mint minden más teremtménynek. Rájöttem tehát, hogy a gond az én valóságommal van, nem pedig magával a valódi valósággal. Így kezdődött az utazásom, hogy megkeressem a valódi valóságot. Alig tudtam elhinni, hogy létezik egy ilyen világ - a valóságos valóság világa. Az a hely, ahol a Világegyetemben minden dolog, amióta csak létezik benne, folyamatosan, életük végéig az örökkévaló jóság állapotában van, kivéve az embereket.

Az ember az egyik leggyengébb és legérzékenyebb dolog a Világegyetemben. Egyetlen könnycsepp elég ahhoz, hogy a legerősebb közülünk a leggyengébbé váljon. Egybeolvadó kémiai elemekből álló biológiai test, mint bármely más biológiai test vagy dolog a világegyetemben. Csak a gondolkodásának szintje különbözteti meg a többitől. Ha nem így lenne, a különbség aligha lenne észrevehető, de a tudatában lévő különbség miatt az ember lett a legérdekesebb dolog, ami a Világegyetemben és a Földön létezik. Mivel az élőlények és más dolgok tudatára nem jellemzőek a rossz cselekedetek, kiegészítik egymást, és a jóságot szívesen cserélgetik és adják egymásnak.

Az embert születésétől fogva mindenféle külső hatások érik, mint például a születési helye, a neveltetése, a társadalma, a gazdasági helyzete, a kultúrája, a vallása és egyéb körülmények, és ezek logikus magyarázat nélkül kárt okoznak nekünk, és tönkreteszik az érzelmeinket. Csak erre a tudásra támaszkodva érthetjük meg mindezeket a körülményeket bármikor és mindenkor. Mert az ember és a rossz illúzió, de az ember és a jó az igazság, az egyetlen igazság. Szabaduljunk meg az illúzióktól, keressük magunkban a jót, és harcoljunk érte tudással és bölcsességgel. Ebben a Világegyetemben szinte minden, beleértve az embert is, kémiai elemekből áll. Ebben a Világegyetemben minden a jóra törekszik, kivéve az embert.

Vegyük például egy almafa életét. Élete során sokféle madárnak és sok embernek segített, és mindig panasz nélkül tette, amit tett, mert biztosan tudta, hogy nem fizetett semmit a létezéséért, így jelenléte elejétől a végéig csak egy nagy ajándék volt, semmi több. Ez minden más élőlényre és lényre vonatkozik, kivéve az embereket, akik képesek rosszat tenni. Így lett az ember az egyetlen dolog a Világegyetemben, amely képes erre.

De mi történt? Az ég és minden, ami benne van, hibás, vagy csak maga az ember? Mi történt vele valójában, hogy erre a szintre jutott? Nem úgy kellene viselkednie, mint a többieknek, mindig jót tenni, és nem akkor, amikor akar, vagy csak néha? Vajon a tudásszintje tette ilyenné? Ha így van, hogyan engedheti meg magának bárki is, hogy gonoszságot kövessen el?

Ebben a könyvben megvizsgáljuk, hogyan történt ez az emberekkel, és hogy van-e kiút ebből, hogy az ember és mások között ne legyen különbség, amíg a gonoszsága meg nem szűnik, és az ember élete végéig úgy él, mint a többiek, harmóniában a világgal. Hogyan lehet ezt elérni? Zsákutcába jutottunk? Vagy ez lehetetlen?

Csak egyszer élhetünk ezen a csodálatos Földön; ez közismert és valós tény. Nincs más lehetőség, sem más esély; ezért érdemes, sőt nagyon kifizetődő, ha bölcsen, kiegyensúlyozottan és békésen, másokkal harmóniában élünk, mint minden más dolog a Világegyetemben.

Tudom, hogy senki sem felelős a létezéséért, és senki sem felelős mások létezéséért. Nem vagyunk felelősek azért, hogy meddig maradunk ezen a mennyei helyen, amelyet tájak, formák, színek, ízek, szellők és illatok díszítik. Ha már megkaptuk ezt a mennyei ajándékot, hogy létezhetünk, akkor őrizzük meg, hogy ilyen csodálatos maradjon.

Vajon a létezésünk óta melyik fájdalmat vagy szenvedést nem tettük még meg? Eltávolodtunk a többi dologtól, sőt nekik is próbáltunk minél több fájdalmat és szenvedést okozni, például a fáknak, állatoknak, hegyeknek és másoknak. Szenvedést hoztunk rájuk és közben magunkat sem kíméltük. Gyilkoltunk, kínoztunk, daraboltunk, élve temettünk, tűzben égettünk, mindenféle kínzásokat bevetettünk. Az összes szó sem lesz elég arra, hogy mennyi fájdalmat gyártottunk és gyártunk, és sajnos úgy néz ki, hogy ezzel még nem is végeztünk.

Vajon arról szól az ember jelenléte bármikor és bárhol vagyunk, hogy ezt tesszük, ezzel különbözve a többi dologtól a Világegyetemben? Az összes dolog közül csak az ember képes ilyen rettenthetetlen szörnyeteggé változni, semmi és senki más nem képes ilyen szintre süllyedni, mint ahogy az ember megtette és sajnos még mindig megteszi. Végre itt van még egy lehetőség, hogy lerázzuk magunkról ezt a sorsot.

Bármit is teszünk magunkkal, az érzelmeink egész életünkben velünk maradnak, elkísérnek minket, ezért vigyáznunk kell, hogy ne értsük félre őket. Hogy miért? Mert a félreértett érzelmek elegendőek lesznek ahhoz, hogy tönkre tegyék az életünket vagy mások életét. Remélem, mindenki valóban felismerte ennek a tudásnak a fontosságát és tisztázásának fontosságát. Mert először magunknak teszünk jót, aztán másoknak. Nem szabad megengednünk, hogy illúziók rabjai legyünk. Most ismerjük fel igazán, hogy sem az Világegyetem, sem semmi más nem hibás benne, hiszen egyedül mi vagyunk felelősek a saját érzelmeinkért.

Nagyon fontos tisztázni az érzelmeket, mert nagyon veszélyessé válhatnak. Ha rossz érzelmekkel vagyunk felvértezve, nagyon rossz életet fogunk élni, tele fájdalommal, sötétséggel és illúziókkal. Ráadásul minél rosszabbak az érzelmeink, annál nagyobb a fájdalom, és így az egész életünk tragédiává válik, és biológiai betegségek hordozóivá válunk. A félreértett érzelmek a halálba, gyilkosságba és öngyilkosságba vezetnek minket.

De micsoda az érzelmek?

Minden dolgot, ami által más lesz az