11 mérföld (Árnyjáték - sorozat 1.)

By Julia RedHood

A kisregény főhőse a gyászoló Olívia, aki kislánya halála óta össze van törve. Minden egyes nap pár szál rózsát visz Lili sírjára, ugyanis ez volt a lány kedvenc virága. Egy ilyen napon, miután elhagyja a temetőt és beszáll az autójába, eltéved a hazafelé vezető úton. Kihalt útszakaszon találja magát, erdő veszi körül, és bármerre kanyarodik sehogy sem leli a helyes irányt. Ezt követően furcsa események történnek, amik emlékeket hoznak a felszínre, olyan mélyre rejtett sebeket, melyeket Olívia soha sem szeretett volna feltépni.

• Language: Magyar
• Publisher: Julia RedHood
• Release date: Oct 30, 2023
• ISBN: 9798215398630

Julia RedHood

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Az első történetemet tizenhárom évesen írtam. Széles az érdeklődési köröm, ezért több zsánerben is kipróbáltam magam. A kedvenc műfajom a regény, kisregény és novella.Húszévesen vettem fel a Julia RedHood nevet. Második regényemmel oklevelet nyertem egy pályázaton.Nyomtatásban megjelent egy kisregényem és egy novellám.A történeteim kamaszoknak, illetve fiatal felnőtteknek szólnak.

Book preview

I.

MÉRFÖLD

A nedves földön fekvő piros rózsa egyik szirmát elfújta a szél. Olívia minden egyes nap hozott néhány szálat a lánya kedvenc virágából a sírra. Ő volt élete értelme, de egy évvel ezelőtt elveszítette. Vele ment a lelkéből egy jókora darab a másvilágra, amikor Lili koporsóját a gödörbe helyezték. Azóta nem találta a helyét. Csak a lánya volt neki, a férje balesetben elhunyt a kicsi születése előtt.

Esni kezdett az eső, mint egész este és délelőtt is. Olívia elbúcsúzott, aztán elindult az autójához. Távolodva a temetőtől azt kívánta, hogy gyermeke ismét vele legyen újra, egy pislogás után ébredjen fel a saját ágyában, és az előző évre úgy emlékezzen, mint egy rossz álomra. Sokszor vágyott erre, de most rettentő erősen, mert hét éve ezen a napon, hajnal kettőkor érezte meg először a fájásokat, és huszonnégy óra elteltével megszületett Lili.

Könnyek csorogtak az arcán a volán mögött ülve, pont úgy, mint a szélvédőn a kövér esőcseppek. Lehúzódott az út szélére. Hátradőlt, és mély levegőt vett. Így nem tudott elindulni. Attól félt, hogy lelki állapota miatt balesetet szenved, az időjárás pedig csak rontott a helyzeten. Megpillantotta saját magát a tükörben. Szörnyen nézett ki. Szőke haja kócos volt, a szeme vörös a sírástól és a kialvatlanságtól. Csak meredt előre, össze-vissza kavarogtak az emlékek a fejében: Lili első lépései, az első közös karácsony...

Kopogás hangja zökkentette ki. Egy alakot látott az ablakon keresztül, de a zuhogó esőtől nem ismerte fel ki az. Az idegen újra megütötte az üveget, ezért letekerte az ablakot. Egy férfi nézett rá esőkabátban, aki félig átázott, nedves papírt nyújtott felé.

– Nem kell szórólap! – mondta elutasító hangon Olívia.

– Kérem, vegye el! – könyörögte, a szavai megremegtek, mert vacogott.

– Menjen innen!

– Kérem!

Olívia sóhajtott. Elvette a papírt, hogy a férfi minél hamarabb eltűnjön. A következő felirat állt a lapon:

Isten próbatételeit kiállva elérheted az örök boldogságot.

Olíviát nem érdekelte egyik egyház prédikációja sem. Úgy vélte, ha valóban létezne Isten, akkor nem vette volna el a lányát.

– Baromság! – morogta, felemelve a tekintetét, de meglepetten vette észre, hogy a férfi már el is ment. Úgy felszívódott, mintha ott se lett volna.

Felhúzta az ablakot, aztán összegyűrte a papírt, bedobta a kesztyűtartóba.

Az eső csörömpölését hallgatva elterült az ülésben. Lehunyta a szemét, próbált megszabadulni az összes bántó gondolattól, de nem járt sikerrel. Kislánya fájdalmas hiánya továbbra is egyre több könnyel töltötte meg a szemét.

Át akarta ölelni Lilit, érezni az illatát, amit azóta imádott, hogy először a karjában tarthatta. Rettegéssel töltötte el, hogy egyszer talán elfelejti ezt az illatot. Nagyon szerette, amikor Lili nyáron vékony pólóban volt, és azt, ha ilyenkor magához húzta, megtapogatta kis csípőjét, megpuszilta az arcát; édes, kerek, puha arcát. Még sosem vágyott ennyire arra, hogy újra lássa és érezze őt.

Elfáradt az idegességtől és az emlékeitől, nehéz lett a szemhéja. Elaludt.

Álmában Lili mellett ült a szőnyegen, együtt babáztak. A lány szőke haja két copfba volt fonva, sárga ruhát viselt. Ez volt Olívia kedvence, mert Lili gyönyörűen mutatott benne, mint egy valódi hercegnő. Így is becézte: Kis hercegnőm.

Arra riadt fel, hogy fény süt be a szélvédőn, úgy világított rá, akár egy reflektor. Hunyorogva hajolt előre, és egy szivárványt vett észre. Elvarázsolták az élénk színek, olyan megfoghatónak érezte a szivárványt, mintha egy festményt látna az égen. Csodálattal nézte, teljesen letaglózta a látvány.

Már alig esett, ezért a gázra lépett. Rövid