Aliz

By Claudia Collins

 Sötétség vesz körül, testem elnehezült. Mozogni már nem tudok. Nem látok, vagy hallok. Utolsó esélyem, hogy kiáltani próbálok. Föld hullik a számba, fogaim között ropog. Torkomon folyik végig amikor belemarkolok. Körmeimmel kaparok, és kaparok. Fény árad szemembe, kint vagyok. Vissza nézek, sírhelyemre kiástam magam. Itt nyugszik Aliz Faitles síromon lakat. Köd vesz körül, és sötétség, kínok kínját hallom. Emberek sikoltozása szívembe hatol. Hosszú kijárt út áll előttem, körülöttem csak sírok. Minden egyes átkozottnak a neve mégis ragyog.  Forróság van, bőröm mégis hideg. A messziség tetején egy égő sziget. A kárhozottak sikolya soha véget nem ér. Aliz kelj fel vagy ez lesz a vég. 

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Oct 26, 2023
• ISBN: 9789635744497

Book preview

Aliz

Aliz

Ha van jó, van rossz

Claudia Collins

Underground Kiadó

Contents

Impresszum

Kezdetek

Forbeston, napjaink:

A kárhozott

Sötét felhők

Halálos árnyak

Szólnak, a harangok

A háromnapos köd

Exorcizmus

Amelia

A babaház

Ég veled, Aliz

Kedves Olvasóm!

Tartalom

Impresszum

Underground Kiadó Kft.

www. undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Korrektúra: Nagy Márton

Sötétség vesz körül, testem elnehezült. Mozogni már nem tudok. Nem látok, vagy hallok. Utolsó esélyem, hogy kiáltani próbálok. Föld hullik a számba, fogaim között ropog. Torkomon folyik végig, amikor belemarkolok. Körmeimmel kaparok, és kaparok. Fény árad szemembe, kint vagyok. Visszanézek, sírhelyemre kiástam magam. Itt nyugszik Aliz Faitlees síromon lakat. Köd vesz körül, és sötétség, kínok kínját hallom. Emberek sikoltozása szívembe hatol. Hosszú kijárt út áll előttem, körülöttem csak sírok. Minden egyes átkozottnak a neve mégis ragyog.

Forróság van, bőröm mégis hideg. A messziség tetején egy égő sziget. A kárhozottak sikolya soha véget nem ér. Aliz kelj fel vagy ez lesz a vég.

Kezdetek

Borongós idő volt, az ablakon végigfolyt az eső. Egy falevél tapadt az üvegre, tudtam, itt van értem. Későre járt. A távolból egyre hangosabban kiáltott egy női hang. Az ajtómon lakat zárt el a külvilágtól. Ablakhoz mentem nézni a vihart, ami az egész elmegyógyintézeten végigsepert. Apró réseken csak úgy süvített be a hideg szél. Mezítláb indultam el, már megint elvette a papucsomat tőlem. Hova tehette? Most kaptam Mary nagyitól a pandás plüssel együtt, legalább ő még itt van velem. A jobb szárnyon feküdtem, át lehetett látni a túloldalra. A balszárnyon egy lámpafényében egy fekete hajú nőt vonszoltak bilincsben. Keze lába ágyhoz kötve. Ordított, mintha az életéért küzdene. Szeme üveges volt. Vagy talán csak így emlékszem? Végignéztem, ahogy egy hatalmas csövet dugtak le a torkán. Csak úgy sorakoztak az ágya mellett az ápolók. S felcsendült a dal: „Gyere velem, az órád ketyeg, te is tudod, nálunk van a helyed. Sóhajunk szól lelkedért, érted nyúlik egy hideg kéz. Csak kérned kell, segítek, nem alszik el a tűz nélküled. "

---

Aliz itt jobb helyed lesz. Szólt egy ismerős hang. Jól ismerem, hiszen az egyetlenbarátom, akire még itt is számíthatok.

Forbeston, napjaink:

Minden újra kezdődött. Páran úgy gondoltuk kiülünk egy kicsit a templommal szembeni játszótérre. Egy kis városban, Forbestonban lakunk. Túl sok látnivaló nincs errefelé. Csak erdők, hegyek dombok, temetők, na és persze templomok. A kilátás csodálatos, talán minden ember itt szeretné leélni az életét. Egy velem egykorúnak azonban, nem igazán akad semmilyen program. A város közel van, az emberek nagy része szeret odajárni. A fiatalok, amikor csak tehetik, ott töltik a szabadidejük java részét. Vagy átmennek egymáshoz. Amit itt is ugyanúgy ünnepelnek, az a húsvét, a halloween és más egyéb ünnepek. Olyankor dr. Jakob Peterson polgármester általában a helyi általános iskolában tart beszédet. Jó időben a focipályán tartják meg, a háttérben egy falusi zenekarral. Ami a polgármester urat illeti, elég egy pöffeszkedő alak. Amikor beszél, nyáladzik közben, jobb nem szembe állni vele, ugyanis elég visszataszító látvány. Képes minden rendezvényen megjelenni ugyanabban a régi, elkopott barna öltönyében. Amihez mindig ugyanazt a barna bokacsizmát viseli, aminek az orra lassan már kilyukad. Hiszen annyira megviselt, akkor sem fogja lecserélni, ha úgy lóg majd ki belőle a bolyhos zoknija, mintha a cipője nyelve lenne.

A kabátján, középtájon hiányzik egy gomb, a haja pedig szanaszét áll már kopaszodó fején. Borvörös orr és arc, melyet apró lyukacsok terítenek be. Az emberek többsége viszont kedveli.

Azt mondják, sokat segít az időseknek, és a rászorulóknak is. Tűzifával, fűnyírással, amit a helyi önkormányzat finanszíroz. Felesége egy ideje köztudottan alkoholproblémával küzd, ami a faluban is egyre nagyobb port kavar. Volt egy kis boltjuk a Lake Hill plázában, többen azt mondják, a felesége, Lidia miatt zárt be. Az alkoholtartalmú italoknak folyton-folyvást nyoma veszett. A férje persze kezdetektől tudta, úgy gondolta legalább olyankor van egy kis nyugta. Ami azt illeti ő maga Peterson sem vetette meg teljesen a mámoros pillanatokat, de legalább valamennyire kordában tartotta szenvedélyét. A rendezvényeken sosem ivott alkoholt. Eleget szégyenkeztek a gyerekeik felesége miatt. Lidiának viszont már kevés ital is meglátszott az arcán. Talán, ha egyszer is a tükörbe nézett volna közben.

Négy gyermekük volt, három fiú és egy lány. Azt mondják, elég sok bajuk van a három nagyfiúval.

Apám viszont elég jó kapcsolatot ápol a polgármester úrral. Anyát mindig rábeszéli, segítsen be nekik a falubeli ünnepek programjaiba. Anya szeret segíteni másoknak, viszont az ezzel járó feltűnést már kevésbé. Ő nem olyan ember, aki szeret a középpontban lenni. Illetve apával sem elválaszthatatlanok. Szerintük nem tesz jót, ha egy házaspár mindenhova együtt megy. Ugyanis kellenek olyan napok, mikor mind a ketten ki tudnak egymás nélkül is kapcsolódni. Anya csütörtökönként a barátnőivel tornázni megy. Apa pedig havonta egy hétvégén egy barátjához szokott átmenni, akár egy-két napig férfi bulit tartanak. Anyával közösen is szoktak időt tölteni, akár kettesben, vagy a barátaik társaságában. Színházba járni és táncolni szeretnek a legjobban. Azt mondják a jó házasság titka rengeteg beszélgetés, és az önmagukra való odafigyelés. Apa szerint azért szereti anyát, mert olyan, mint amikor megismerte. Anya itthon is szépen van felöltözve, mindig figyel a külsejére. A haja általában, olyan, mint aki most jött ki egy jól menő fodrászszalonból. Sosem hanyagolják el önmagukat, ahogy a házat vagy a keret sem.

Anya szerint egy igazi nő nemcsak alkalmanként szép, hanem az év minden egyes napján. Nem jár sokat nadrágban, a farmert pedig legfeljebb munkahelyén hord. Amikor a családdal ünnepelünk valamit, kifejezetten tilos a nadrág viselete. Még nekem is, pedig annyira nem vagyok lányos öltözetű. Karácsonykor például csak egyberuhát lehet viselni, és a színekre kifejezetten figyelni kell. Mary nagyi miatt ilyen kifinomult az ízlése. Nagyinak fontos a megjelenés, az ápoltság és az elengedhetetlen finom parfüm. Szerinte egy kellemes parfüm illata mindent elárul egy igazi nőről. Öltözködésük miatt gyakran kapják az anyja lánya jelzőt. Míg én anyára semennyire sem hasonlítok.

Forbestonban két kis bolt is van a közelünkben. A nagyobbak a városban, Lake Hillben vannak, oda inkább érdemes autóval menni. Mi is sokat járunk oda a családdal, ahogy itt szinte mindenki. Néha egy-egy barátommal eljövünk, bár mostanában ritkábban jutunk el ide az iskola miatt. Ott minden kapható, hatalmas bevásárlóközpontok vannak. Plázák mozival, ruha-, dekorációs- és más különleges boltokkal. A kedvencem viszont egy édességbolt. Jobban mondva az édességbolt, a CandyCandy, ami külföldi finomságokkal van tele. A polcok roskadásig vannak nyalókákkal, csokoládékkal, és még sok minden mással. Aki először betéved oda, szájtátva nyálcsorgatva megy végig a bolton. Emlékszem, apával mi is így nézünk, ha valami igazi újdonság érkezett.

Még csokoládéfigurák is vannak, ami az unokaöcsém, Noel kedvence. Kötelező minden születésnapjára vinni egy csomaggal. Van egy óriásnyalóka, ami narancsos-karamellás, robbanós cukorkás. Azt már az autóban el szoktuk kezdeni rágcsálni apával. Mire hazaérünk, mindkét kezünk ragad az édességektől, és csupa narancssárga lesz. Legalább egy zacskó édességgel szoktunk hazamenni. Van benne fahéjas popcorn, selyemcukor és mentás pillecukor is. Tudom, elsőre furcsán hangzik talán a mentás pillecukor, de aki egyszer megkóstolja, az biztosan imádni fogja! Adam és Rebeka is így voltak vele, először talán furcsának, később finomnak találták. Persze kifogtunk már apával olyan édességeket is, ami még nekünk is túl sok volt. A törökméz rumos csokoládétöltelékkel például pont ilyen volt. Mindenünk ragadt tőle, a benne lévő csokoládé pedig végigfolyt az új bézsszínű télikabátomon. Majd végül az egész csokoládétöltelékes törökméz az autó melletti kukában landolt.

A kabátomból legalább ki tudták szedni a tisztítóban, igaz még pár órát így a plázában töltöttünk el, vagyis a mosoda részlegen. Apa egyébként különösen figyel az autó tisztaságára, viszont a nyalánkságokra még ő sem képes nemet mondani. Folyton ugyanazt választjuk, ha új édesség érkezik. Apa magas és vékony. Meg sem látszik rajta, hogy mennyire szereti a hasát, folyamatosan eszik valamit.

Ameddig mi az édességboltban vásárolunk vagy nézelődünk, anya addig beül a híres Milli&Cofféba egy csésze kávéra, amit cukor és tej nélkül, feketén szokott elfogyasztani. A kávézó az édességbolt mellett van közvetlen. Anya is így talált rá még évekkel ezelőtt. Viszont én még az illatát sem tudom elviselni a kávénak. Anyát már jól ismerik, ahogy meglátják, már készítik is neki a jó erős feketét. Sosem szokott bejönni velünk az édességboltba, amúgy sem valami édesszájú. Biztosan apától és nagyapától örököltem ezt is. Viszont, ha apa iszik kávét, akkor legalább két nagy kanál mézet csurrant bele a csészéjébe. A kekszet pedig, amit hozzá adnak, már a legelején kinyitja, olyan gyorsan megeszi, mint egy kisgyerek. Milli a tulajdonos, mai napig kiszolgál. Aki nem jár sokat a kávézóba, nem is sejti, hogy maga a híres Milli áll a pult mögött. Kora ellenére roppant csinos, elegáns nő. Fiatalon kezdte a vállalkozását. Jelenleg világszerte megtalálható már a Millli&Coffe. A logóján egy rózsaszín nő ül, aki hajszál vékony és tűsarkú cipőt visel. A lábánál pedig egy macska áll, farka úgy nyújtózik az ég felé, akárcsak egy tévéantenna. Elvileg hamar otthagyta az iskolát, hogy balerina lehessen. Később pedig úgy gondolta, hogy híres kávézót fog üzemeltetni. Úgy tudom a balett nem igazán hozott neki szerencsét, viszont a kávé annál inkább.

---

Nos, ami Forbestont illeti, nemrég költöztünk vissza a szüleimmel. Apa besokallt pihenni szeretne. Tizennyolc éves kora óta a cégnél dolgozott, bár akkoriban még iskola mellet kezdte el. Körülbelül tíz éve pedig teljesen egyedül van a vezetőségben. Nagybátyja hamar kiszállt a családi vállalkozásból. Apa azóta is gőzerővel dolgozik, marketingcéget vezet. Főként kampányoknak készítenek reklámokat. Apa nem tud lazítani, nyaralás közben, ha megcsörren a telefon, azonnal dolgozni kezd. Minden este legalább hajnali egy óráig dolgozik. Karácsonykor 24-én és az ünnep első napján tart egy kis pihenőt. Huszonhatodikán reggel már újult erővel dolgozni kezd. Mondhatni, a munkájának él. Apa nagybátyja már elég idős volt, legalábbis erre hivatkozva vonult nyugdíjba. Családja pedig nem igazán volt. Gyermeke sosem született, egészségügyileg nem lehetett neki. Betegsége miatt nem szeretett volna megnősülni. Úgy gondolta, hogy akkor tönkretenné valakinek az életét.

Egy komoly kapcsolata volt, amikor igazán szerelmes volt. Tizenhét évet éltek együtt, amikor egy csúnya balesetben elhunyt a kedvese. Ekkor teljesen magába zuhant, már a munka sem érdekelte többé. Egyedül élte le az egész életét. Teljesen elhanyagolta magát, rá sem lehetett már ismerni. Elveszítette önmagát. Nagypapára, apára és a húgára hagyta az egész céget. Nagyapának saját vállalkozása volt, ideje sem engedte volna, hogy két cégnél is tökéletesen helytálljon. Az első években amennyire csak tudta, segítette a céget. Próbálta gyermekeinek egyengetni az útjukat. Jobban mondva beindítani a céget. Nagyapa elég jól értett a pénzügyekhez, értelmiségi embernek számított. Felesége már kevésbé, ő nevelte a gyerekeket, sohasem dolgozott. Ami azt illeti nem volt rá szükségük, ő az otthoni házimunkákat végezte el. Anya sosem szerette igazán, azt mondta, sugárzik belőle a gonoszság. Ella nagyi mindig mindenkivel próbált kedves lenni, már-már feltűnően kedvesnek mutatta magát. Ám aki igazán ismerte, tudta, hogy rosszindulatú, képmutató. Nem voltak barátai, társasági embernek sem számított sosem. Egyedül nagyapa nem látta be nagymama álszentségét, talán nem is akarta. Régebben többször próbáltak átvinni hozzájuk anyáék napközben. Úgy volt, első estém lesz Ella nagyiéknál. Apának egy lány testvére van, Eva, vele nem igazán túl jó a kapcsolatuk, vagy nevezhetjük felszínesnek is. Eva fiatalon ment férjhez, amit apa és a szüleik sem igazán támogattak. A Franknagyapáék jómódúak voltak. Apa elmondása szerint semmiben sem szenvedtek hiányt. Eva úgy érezte, ez neki kevés, többre vágyott. Világot akart látni, utazgatni. Házasságukból két gyermekük született, Noel és Alex, Noel az idősebb ő már iskolás. Noel okos fiú, könnyen megy neki a tanulás, sportol, úszik, és amerikai focizni jár. Úgy tudom az utóbbiban már kevésbé szerencsés. Mostanában ritkábban találkozom a fiúkkal, nagyon szeretem őket, mindig közel álltak hozzám. Alex még csak hároméves lesz. A házasságuk nem igazán tűnik stabilnak. Anya szerint össze sem kellett volna házasodniuk. Sosem voltak egy hullámhosszon. Éjjel-nappal veszekszenek, miközben utazgatnak, bejárták a világot. Talán a látszat miatt csinálják, bár mindkét fiún érezni lehet már, semmi sincs rendben a szüleik között, ami érzelmileg erősen megviseli őket. Egyik hétvégén azonban minden megváltozott. Ella nagymama anyáéknak sokszor panaszkodott, hogy bántom őt. Úgy éreztem, érzelmileg és fizikailag is rászolgált. Persze nem is igazán én bántottam. Inkább a barátom, amikor megkértem rá. Ő azonnal segített nekem. Kértem, hogy okozzon neki fájdalmat, pár óra elteltével halottam, ahogy nagyapának panaszkodik. Azt jól tudott. „Annyira rossz a közérzetem és a kezeim is nagyon fájnak. " A barátommal jókat nevettünk rajta. Úgy gondoltuk megérdemelte, még mindig úgy hiszem. A barátom nem mindig akart segíteni nekem. Sőt ma már azt érzem kihasznált. Tudom, ha valaki bánt, megvéd bármikor, segít nekem. Senkinek nem engedi, hogy bántsanak engem! Ő viszont akkor bánhat, amikor csak akar, persze szerinte ez egy játék. Még anyáéktól is megvéd. Sokszor bántotta őket, néha engem utasított rá, akár akaratom ellenére. Általában estefelé szeretett volna játszani velem, amikor aludtam felkeltett. Éjjelente addig piszkált, míg fel nem riadtam rá. Nem volt neve, nem hívhattam sehogy sem. Nem engedte, azt mondta barátok vagyunk, mit számít egy név. Apa szüleinél az a bizonyos hétvége Lake Hillben volt. Még a délután fele sem telt el, amikor egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Úgy volt, egy éjszakát töltök náluk, reggel pedig jönnek anyáék értem. Éhes voltam, szerettem volna müzlit enni ebédre, Ella nagyi viszont nem engedte, ahogy általában semmit sem. Még csak hatéves voltam.

– Majd később ebédelek, nagymama. Nem szeretem a főzeléket pláne nem fasírt golyókkal.

– Márpedig az ebédet akkor kell megenni, amikor elkészült, melegen.

– Nem szeretném.

– Persze, hogy anyád nem ad neked főzeléket, mint is várhatnánk tőle!

– Engedd meg, hogy müzlit egyek, kérlek, Ella nagyi. – Hiába kértem könyörögtem, sosem volt engedékeny velem. – Majd később megeszem.

– Nekem egy gyerek sem parancsol! Azt mondtam megeszed az ebéded, addig fel nem állsz az asztalomtól! – NEM!

– Ha nem eszed meg a fejedre borítom az egészet Aliz Faitlees!

– Nem, nem, és NEM! Amúgy sem szeretem, amit te főzöl!

– Engedelmeskedj, szófogadatlan neveletlen gyerek vagy.

– Nem szeretném megenni. Különben is anyáé sokkal finomabb! – A tányér ekkor a földön ezer darabra tört. Úgy löktem el magam elől, mintha egy teniszmeccsen lettem volna, amit meg is nyertem. A barna csempén élénken virított a zöldborsófőzelék, a fasírtgolyók szanaszét gurultak a padlón. Ekkor hatalmas pofon csattan az arcomon. Ami olyan erősre sikeredett, hogy még maga Ella nagyi is meglepődött. Az egész arcomat beborította nagy vörös tenyér nyoma. Mint amikor télen kimegyünk hógolyózni, majd az arcunk pirospozsgás lesz. Égett az arcom. Ahogy ott ültem az asztalnál, ahol szinte minden fából volt, megijedtem, sírni kezdtem. Nagypapa hol vagy?

Ella nagymama dühösen bement a konyhába majd mosolyogva tér ki hozzám. Ugyanis ajtónyikorgás hallatszott.

– Itt a szalvétád, ha már az a csúnya főzelék a földre keveredett. Szedtem egy új tányérral neked. Jó étvágyat! – mondta széles vigyorral az arcán. Ekkor sétált be nagypapa. Hallotta, amint keservesen sírok. – Miért sírsz Aliz? Itt meg mi történt?

– A nagymama pofonvágott. Ella nagymama azonban a gonosz mosolya mögé rejtőzött. Szemei teljesen átváltoztak, már tényleg úgy tűnt, mintha nem lenne mérges rám. Egy másodperc alatt tudta változtatni az érzelmeit. Még nekem is eszembe jutott, lehet már nem is haragszik rám?

– Gyerek, butaságokat beszél, soha nem ütném meg Frank, te is tudod.

– Akkor miért sír az unokám? David, ha megtudja soha többet nem áll veled szóba Ella! Már elegem van a családi háborúzásokból! Egy család nem így viselkedik! Mégis meddig mész el, hogy a fiunk örökre hátat fordítson nekünk? Két gyerekünk van, még ha ez nem is tetszik neked, Ella, fogd már fel az isten szerelmére!

– Frank, hiszen én nem bántottam – mondta kedves hangon – sosem tennék ilyet. Hiszen ismersz.

Tudtam semmi esélyem, hogy nagypapa higgyen nekem. Ella nagyi mindig mindenkit az orránál fogva vezetett. Egy mosoly mögé bújt. Olyan, mint akin egy álarc van és egész életében viselni tudja. Mindig azt kellett csinálni, amit ő mond, úgy ahogy azt ő akarja. Apával mindig sokat veszekedtek, ahogy anyával is. Frank nagyapa azt mondta, van, még egy pár órás munkája, hamarosan visszajön hozzánk. Majd jó étvágyat kívánt az ebédhez. Könnyeim hamar kicsordultak.

– Ne menj el, nagypapa, kérlek!

Nem értettem mi történik valójában. Úgy ment ki a házból, mintha süket lenne. A felnőttek különösen ilyenek. Nagyon jól tudják elhitetni, hogy nem hallanak meg dolgokat, amiket a gyerekek mondanak. Csak mosolyognak, és továbbmennek. Talán minden felnőtt mosoly mögött gonoszság rejtőzik?

– Aliz, ideje elkezdened az evést, és befejezni a hazudozást!

– De hát te, te hazudtál, nagymama! – Aliz már vissza fogott hangja erejéből. – Lehet nagypapa elhitte, apa és anya biztos nem fogja!

– Azt mondtam edd meg, és ne találj ki hazugságokat!

– Nem hazudtam – kiáltottam. Olyan dühös lettem, amilyet még csak ritkán éreztem. Szemem sokkal tágabbra nyílt, már a könnycsepp is elakadt benne.

„Boszi mama, boszi mama, boszi, boszi, boszi mama"–énekeltem.

– Na, majd én móresre tanítalak, hogy beszélsz te velem, Aliz Faitlees! Göcsörtös vagy, mint az apád, és hazug, mint az anyád! Mondhatom, jó nevelést kaptál! Mit is vártam Davidtől, mimóza, nem férfi. Mit vétettem én, hogy ilyen gyereket hoztam a világra? Mondd, Istenem, mit vétkeztem, amiért ilyen gyerekkel vertél meg engem!

Kate, azaz együgyű anyád pedig sosem illet a családba. Össze sem illenek, minden rosszba ő vitte bele. Elvette tőlünk a fiunkat, miatta van minden. Szétszakította a családomat, mire nem képes még az a nő. Az én fiam pedig oly könnyen beleszeretett. Elcsábította, pedig soha nem is volt szép. Vékony volt és az arca is egyszerű. Nem értem mivel tudta magába bolondítani az én egyetlen kisfiamat, Davidet. Sosem szabadott volna a családunkba kerülnie. De anyád, na, ő persze gondoskodott mindenről. A családi veszekedések, önfejű és tudatlan fruska.

Hosszasan mérgelődött nagyi, és istenhez rimánkodott közben. A fürdőszobába rohant kinyitotta a csapot. A víz hangosan csobogni kezdett a zuhanyrózsából. Akárcsak egy hatalmas vízesés. Például Niagara, ahol még a sűrű fák feletti madárcsicsergést, vagy a vadállatok üvöltését is elnyomja. Jég hideg volt, nagyon fáztam. Zuhogott a fejem tetejére a hideg víz. Lerángatta a ruháimat. Először a pólómat vette le rólam. Majd a nadrágomat rángatni kezdte, földre dobta. Becibált a karomnál fogva a kádba. A jeges víz ekkor úgy folyt végig már a torkomon, ahogy az a bizonyos vízesés szokott.