Denevér-szárnyú lélek: Versek

By Norbert Tasev

Az új versek minden sora ars poétikával mélyen átitatott társadalmi bírálat is, melyben az író számon kér, vallatt, kérdéseket fogalmaz meg. Ahogy fogalmaz: ,,radikális kérdőjeleket" kellene hasítani az önmagát manipuláló, kétszínű, és velejéig groteszk világba. Ugyanakkor nem fukarkodik akkor, amikor szinte zsigerileg lebontja a lehető legapróbb részletekig saját benső lírai énjét kezdve az emlékezés láncolatától egészen a felnőtti életforma összetett, ügyes-bajos dolgáig. A burok, tartós magány-tudat, és makacskodni vágyó hiány, akár valami benső kényszer, vagy felelősségérzet átlüktet sorain. Elemi, önmarcangoló indulatok, cinikus öniróniával fűszerezett hallatszanak a versek mélyeiről. E mostani kötet közel három év anyagát igyekszik méltó módon összefogni. továbbra is gazdagítva a lírai termésanyagot.

• Language: Magyar
• Publisher: Norbert Tasev
• Release date: Aug 6, 2023
• ISBN: 9798215125212

Book preview

Tasev Norbert

Denevérszárnyú-lélek

Versek

Copyright © 2023 by Tasev Norbert

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored or transmitted in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, scanning, or otherwise without written permission from the publisher. It is illegal to copy this book, post it to a website, or distribute it by any other means without permission.

Tasev Norbert asserts the moral right to be identified as the author of this work.

Tasev Norbert has no responsibility for the persistence or accuracy of URLs for external or third-party Internet Websites referred to in this publication and does not guarantee that any content on such Websites is, or will remain, accurate or appropriate.

Designations used by companies to distinguish their products are often claimed as trademarks. All brand names and product names used in this book and on its cover are trade names, service marks, trademarks and registered trademarks of their respective owners. The publishers and the book are not associated with any product or vendor mentioned in this book. None of the companies referenced within the book have endorsed the book.

First edition

ISBN: 9798215125212

This book was professionally typeset on Reedsy

Find out more at reedsy.com

Contents

DECEMBERI SZENNY-SZENZÁCIÓ

HORDÁK

A KEVESET FAGGATOM

FÉLELEM AZ AGYBAN

SZÉLES ÚT

PÉLDA-MUTATÁS

A LÉT ÖSSZETETT KOCKÁZATA

VÁNDOR-NESZ

TALÁN MINDEGY?!

FÉRFI-SÓHAJ

HARLEQUIN A SZÍNPADON

SZOBA RÁLÁTÁSSAL

KÖRÜLKERÍTVE

EB-KUTYA

ÁMÍTÁS-DIVAT

NYAGGATHATÓHOZ

HA OLVASSÁK

KÖZELÍTŐ ÁLOM

ZARÁNDOK-SZELLEMEK

AZ ÁLMATLANSÁG FEKETE PONTJAI

ELIT-JELEK

ÜTKÖZTETÉSEK

VILÁGTÓL ŰZETVE

A SAJNÁLAT PUSZTÍTÁSA

ÁLMATLAN TEHETETLENSÉG

VERGŐDŐ EBIHAL-POPULÁCIÓ

TESTEK VÁNDORLÁSA

SZÁNDÉKOS VAKSÁG

APOKALIPSZIS-NOKTÜRN

ÁRNYALAKOK HELSINGŐRBŐL

TITKOS BESZÉD

SZABAD-RABLÁSOK

MEGMÉRGEZŐDVE

MÉRGEZETT INGER-ÁG

BÖJTI KOR

FOKOZATOS ROTHADÁS

A DOLGOK ÁLLÁSA

IDÉZHETŐ KÖNNYŰSÉG

MÉGSE KÖNNYŰ LECKE

A SZEMFÉNYVESZTŐ

KÉNYSZER-PIHENŐ

ÁT-JÁRHATÓSÁG

LEVÉLKE

NULLADIK-ZÓNA

FIGYELMETLEN BALJÓSLAT

A HAMISÍTÁS FÁZISAI

HÁROM-SZÖGEK

TUDAT-DIMENZIÓK

HIÁNYOK VONZÁSTERE

JÁRHATATLAN FORMA

BIZONYTALANÍTOTT LÉLEK-ÁLLAPOT

ÖRÖK LÁZADÓ

KÜSZÖBÖN

KOR-TÜNET

VÉGÍTÉLET-KÉPEK

ELFOGADHATATLAN ABSZURDÍTÁS

KARANTÉN-PERCEK

MEGVÁLTÁS-KERESÉS

ROZSDÁSODÓ ZÁRAK

ELFOGYOTT REMÉNY

TOLVAJ-RÁNCOK

DERÉK SZISZIFUSZ

FELKONCOLT PRÉDA-KOR

HOLT-LELKEK

KIFORDULT SZEREP

NIRVÁNA-KARAVÁN 2021.

NIRVÁNA-KARAVÁN

AZ EMLÉK ANATÓMIÁJA

MEGSZÉGYENÍTETT SZÖRNYŰSÉG

ÜZENET A VILÁGBA

PÓT-CSELEKVÉS

MENET-KÖZBEN

ÖNSAJNÁLAT ELLENSZERE

SEMMI-SENKI INFLÁCIÓ

HOLNAPRA FORDÍTVA

KÖZ-JÁTÉK

CSÖND A LÁRMÁBAN

A LÉNYEG ÁLARCA

A LÉT PEREMÉN

AKI MÁR ANNYIT ZUHANT

TÜNET-FUTAMOK

KORCSOSULÁS KÍVÜLRŐL

A MAGÁNYOSSÁG MASZKJAI

XXI. SZÁZADI TANÚSKODÁS

ELLENTMONDÁSOS EGÓ

PAPUCS-PILLANGÓK

MEGFEJTÉS

REZIGNÁCIÓ ALKALMI HANGRA

SEBEK A VÉDTELENSÉGBEN

VAN MÉG IDŐ SZÜNETJELEI

EGYÜGYŰ JELENTÉS

SZABAD-ESÉS

SÁRDOBÁLÓ IDŐ

CSÖNDES-KÍNOS PANASZ

CSÖND-LAVINA

A KÖZELÍTŐK

MEGSZÉGYENÍTETT HATÁR-VONALAK

RENDEZETLEN PUSZTULÁS

EGYMÁS KÖZTI ÜTKÖZÉSEK

VÍRUS-SIVATAG

VÉTLENSÉGRE ÍTÉLTETETT MORZE-JELEK

NYUGTATÁS

SZAMÁR-GENERÁCIÓK

DENEVÉR-SZÁRNYÚ LELKEK

A SAKKJÁTÉKOS

LETERÍTETT HELYZET

KESERŰ KOLLÁZS

IDŐ-KÁRPÓTLÁS

MÉLY PONT

FÖLDKÖZELBEN

ÉRZELMEK HATÁRAI

DICS-DÖNGETÉS

A HIÁNY MEGHITT SZÓTLANSÁGA

LÍRA-LATYAK

NOSZTALGIA

BEZÁRULT KÖR-MONTÁZS

FESZÍTETT KILÉPÉS

MINT ROZSÁSODÓ HARAPÓFOGÓ

MEGPRÓBÁLTATÁSOK KÉPLETE

TESPEDŐ ÖNKÍVÜLET

ÉLET-KILÉPÉS

IDŐ S TÉR CÉLKERESZTJÉN

KÖZ-ÉRZET

BETEGSÉGET VAGY KÍGYÓT

BIZTATÓ HOLNAPOKRA

KÖZTES NYÁRI ÁLLAPOT

A JÖVŐ SZEMÉTDOMBJA

KETTŐZÖTT SZALTÓ

ALVÓ NYUGHATATLANSÁG

KÓRRÓL GONDOLKOZVA

A NINCS LOBOGÁSA

ÖNMAGÁBA BÚJKÁLÓ TÁRSADALOM

ARCOK NÉLKÜL

ROSTA-MOZAIK

LEVÉL FÉLESÉG BARÁTNÉMHOZ:

MÉLTATLAN ÁRULÁS

LÉT-TÖRLŐ

BENSŐ VERGŐDÉSEK

SEJTEKET SEJTETŐ

MÉGIS ÉS MEGSEM KÖZÖTT

AZ ÍGY VAGYUNK KÖZÖS ÓRÁJA

MUTOGATÓ TÜKÖR-SZAVAK

EGY KORSZAK HÁTTERE

SE HÁLÓK, SE KÖTELEK

BARÁTSÁGOT KUNYERÁLVA

EGYETLEN JELENTŐS PILLANAT

A MERENGŐ BÚCSÚJA

IDŐ-CSÖNDÍTŐ

AUTOMATA-ÁLOM

BEZÁRTAN

SZÜRREALISTA ÁLOMBAN

EGY EMAILRE

NEGATÍV ÁTHALLÁSOK

IDILLIKUS LÁBJEGYZET

TÁRSADALMI FOGLENYOMAT

MEGTÉVESZETT BOLDOGSÁG

ADDIG VAJON MI?

ÁT-NEVELÉS

MODERN XXI. SZÁZADI FRESKÓ

BIZALMAS, FÜGGŐ PRÓBÁLKOZÁS

PILLANATOK FELISMERÉSE

AKI MAGA ELÉ MERED

POSZTMODERN, NONSZENSZ ÜZENET

ÁRULÁSOK AJÁNDÉKBA

KÉSEI DON QUOIJOTE FOHÁSZ

AKTUÁLIS, HÁBORGÓ SZELLEM

EGYSZERŰSÍTETT MEGÁLLAPÍTÁS

HÁTTAL A HALÁLNAK

VISSZATÉRŐ ÉN-IDŐ

ELROMLOTT ATTITÜD

BÜNTETÉS A KORBAN

KÉTSÉGEK S HIÁNYOK

MEGVÁLASZOLATLAN KÉRDÉS

ÁLDOZAT-SZÁZAD

BÉKE VELÜNK

BÁNATOK MEGTESTESÜLÉSEI

LEHETSÉGES ELLENTMONDÁSOK

VALAMI MÉGISCSAK MEGMARAD

KÍGYÓ-TÁNC

AZ ÖNSAJNÁLAT ÓRÁJÁN

ÚJ-SINCSEN

ELSZÁLLÓ ÉLET-IDŐ

ÉSZREVÉTLEN GONDOSKODÁS

ELSZÁLLÓ ÉLET-IDŐ

KIHÚNYT ÉGITESTEK

NEM LÁTHATÓ DOLGOK ÖSSZETETTSÉGE

TÚLÉLÉS-PARADOXON

PRÓBA-TEMETÉS

AMIT EL KELL MONDANI

NYUGHATATLAN UTAZÁS

MEGBICSAKLOTT TESTEK

NEM ISMERHETŐ LEHETŐSÉGEK FOGSÁGÁBAN

EMBER-ÁLDOZAT

ARCOD MÖGÖTT TORZÓ

VÁLTOZÓ FELJEGYZÉS

VEREBEK CSIPOGJÁK

LÁZ-ÁLOM

AZ EGYEZKEDÉS NEHÉZSÉGEI

LÁTÓK SORFALA

REJTŐZKÖDŐ SZEMBESÍTÉS

ÉVGYŰRŰ-RÉTEGEK

KISIKLATOTT FORDULATOK

VOLNA MÉG KÜSZÖBÉN

A TOLAKODÓK ÁLMAI

DOLGOK KÖZTI DOLGOK

LÉLEK-TESTEK KÖLCSÖNHATÁSA

TÁRSADALMI MÉLYSÉGEK

ÁTFÚJT BÁNATOK

SZÁMVETÉSFELÉ FÉLÚTON

SZÁM-ADÁS

MINT AKIT TETTEN ÉRTEK

ÉRZELMES VERS

SORSOT-KELLETŐ

BE-LÁTÁS

HUROK BECÉZGETÉS

NÉPSZERŰTLEN MAGÁN-BESZÉD

HÍVÓ VÁGYAKOZÁS

MEGALÁZÓ SUTTOGÁS

EMBER-CSILLAGOK

JEL-TÖREDÉKEK

SZELÍDÍTETT KÉRELEM

MOZGATHATÓ HÉJAK

MINTHA MEGSZÉGYENÍTETTEK VOLNA

JÓSLAT MAGAMRÓL

EMLÉKEK SÚLYA

NAPOKKÉNT KIDŐL

A SZERZŐRŐL

DECEMBERI SZENNY-SZENZÁCIÓ

December siker, megbecsülés-hajhász szenzáció-rajzai. Ételosztást közvetítenek már mindenünnen látszólagos, érdek-szeretetek vegyülnek, vagy cserélnek gazdát tömören, mint vízben a maró lúg, hogy méltón kivívhassák az elismertséget ingyen reklámot kreálva újabb zenei albumokhoz. „Segítsük a másikat! Hívja az adományvonalat!" – sokszorosított, vigyorgó reklámarcokon nyoma sincs könnycseppeknek, hamis ígéretek világítnak, mint agyonhasznált karácsonyfadíszek ragyogó, de öngyulladó csillámporai.

A megvágott filmfelvételek töredékké aljasodna: egy-két jólszituált nyugdíjaskorú igyekszik mindenre elszántan a riporterek ösztönző ál jókedvében járni, miközben részegeskedő acsarkodó hajléktalanokat támogatnak kamerák kereszttüzei kedvéért. Az egész Világ ünnepi, harsány riadókészültségben él, csupán a legfontosabb dolgot felejtették el rendre: őszinte érzelmeket ajándékozni jóságukért cserébe.

Eleven hálóként vegyesen liszt s cukorért sort áll itt szegény s módosabb egyaránt. Űzi, darálja őket egyenként az öntudatos, zsigeri birtoklási vágy. Maguk gyűrve, tülekedve-tolakodva egyenként előnyösebb pozíciókért s ha másként nem lehet – kölcsönös, szóbeli obcén rágalmazások következnek. Az „én voltam itt előbb!" – szlogen-gyilkos poénja mindig jó ötlet.

Komiszan cirkáló napok ilyenkor valahogy mind összefolynak. Az este koszos-szürke salak anyaga, akár az olvasztott mócsing-massza már ideje korán leszáll, vagy telepszik. Egy-két híresebb celeb vigyori türelmetlenséggel fényképezőgépek kattogó vakuira vár s ha már kész a leltár már mennek is tovább.

Mindenütt látszat-jótékonyság uralkodik. Titkon kedveskedő csélcsap alakot váltanak, mint utcai bohémok szenzációkra éhesen. Ami őszinte tetteinkre rávilágíthatna már önzetlen adakozás lehetne. Megsejtvén az újabb hírnév marketinget dobnak romantikát, szerelmet, részvétkeltő szeretetet – kezdődjék csak nyugodtan el az ingyenes vadászat a piacgazdaságban míg az elüzletiesedett segítség továbbra is fennmarad!

HORDÁK

Gyűlölet, acsarkodó kavarodás a köbön, mint egy szívrajz érzelmek nélküli, puccos maszkabálú díva, csicsergő naiva, vagy átszellemült díler-vagány az ünnepi, cirkáló-fények posvány-massza áramlása golyó ütötte házfalak között.

Hangtalan ütemű, nyers áttűnés egyetlen szólamban. Időtlen, bulizós, partizgatós idény. Megszokások, olcsó, kisstílű trendek közé zártan a város elé szünet nélkül újabb enyves-ragadós dáridók csúszkálnak. Súlyos, szkafandert-viselő Világ vesztegel már a világvége-szagú ragadós mocsokban, ahol mindenki cinkos vagy áruló.

Zaj, ricsaj, csöndek meghitt megsértése hallatszik megint. Megoszthatatlan, szét-nem-választható arcok kripta-fűzére ahogy lármás piacok adok-veszek hisztériáiból mindig csupán a haszon lebeg föl, s arcomon a késmetsző hideg eső hópelyhek helyett, mely mindig méltatlan időközökben esnek le a sok talpnyaló pokla közé. – Lobog egyre fenn fűzérek, díszes villogó fénycsengők által a pokoli önkívület: kavarognak zsibongva tolongó ember-roncs tömegek. Világtiprás egyetlen zsongó kavarodásban.

Minden percben végelláthatatlan a modernkori fogyasztó dilemmája olcsó s akciós termékek megvétele. Tátott-szemű kisemmizett hajléktalanok állnak sort Herz-bundába öltözött hermelinprémes, kisminkelt, agyondicsért Celeb-kísértetek sátrai előtt. – Nem menekülhetnek el már sehova sem. Érinthetetlen módon élünk üvegfalú ketrecek mögött. Köröskörül agymosott, vigyorgó bamba-ostobákkal megáldva. Odakint megállás nélkül immár a galád adok-veszek kirakodóvásár. Kilátástalanság már mindenkiben molekulát, ösztönt, sejtet bont.

A KEVESET FAGGATOM

Ami majdan ezután következik megkövült, sztoikus némaság lesz hordaszagú, csürhe-városokban. Agresszív gyűlölet, törtető irigység törvénykezeik növekvő polipkarma elektromágnes. Agymosott-elmék mélyén egyetlen törvény igáz le mindent: könyörtelen eltaposni, kiszipolyozni már mindent se emberség, se empátia-tolerancia nem maradhat többet egyértelmű, természetes – többé már nem lehet kegyelmező, szent ajándék.

Ami már megtörténhetett arra csupán egyetlen igazolható közmondás illik még: Áskálódás amelyből adakozón gáncsoskodik mint a részeg a sárgaföldi senki-vagyiság. – Egyre valószerűtlenebbnek tetszik az a korszak, mikor a szemek valódi, harmonikusabb szerelmet találhatnak. Mikor a szájak a Mindenséggel romantikáznak. Mikor a tétován szerelmet valló szívek dobogva egymásba borultak.

Kőmosolyok s Janus-arcok jegyeivel az arcokon, ahol a hűséges szavaknak még lenne értéke s hitele – mondvacsinált álarcok fénytelen maszkja egyre sorvad ám. Belső retinák falán át alig látható a valódi Szépség aritmiája. Csapzott sörényekké válnak mind az eltitkolt, kószáló emlékek. Tobzódik már minden megmaradt dudvafolt. Gátlások nélkül átléphető-e a zaklatottá lett mindennapi élet?!

Lassan már mindenkit elriaszt a törtető, alattomos helyezkedési vágy. Ami ezután következik puszta átalány: helyezkedéssel, köntörfalazásokkal minden s mindenki megvesztegethető. Lassú, késeltetett osztódással ki kell bírni, el kell viselni már az életet. Fokozódó, hamis zűrzavarok nem nyerhetnek csatát csupán ha már valaki mindennel elszámolt, lerakta lantját.

FÉLELEM AZ AGYBAN

A félelem szűnni nem akaró rettenete fel-felijeszt éjjelente. Létem szánalmas baklövéseit, próbálkozásait menten eltaposná. Nirvána-szagú, terhesült semmibe. Hallgatni kényszerültem olcsó János refrént: ,,Meghalsz, mert világ életedben szánalmas gyáva voltál, kinek e sártekén sosem teremhet babér!" – S hiába is próbálná meg hajótörött, örökké emésztő idegem hóhér-pillanatokat is elgáncsolni, ösztönök s érzékek együtt sietnek száguldó rakétasebességgel még éber koponyámba.

Tudatom, mint szánalomra már méltatlan kerék szédül. A kisgyerek, aki veszettül sírdogál odabent könyörögve nyűszít. Egyetlen hangszóróból üvöltő harsona-prédikáció mondja, osztja a magáét: mert hirtelen tömeg-emberek agymosott, ordas kálváriája, gyűlölet-propagandája, akár a filmhíradókban üvöltött elmebeteg-vezérek rikácsoló szózata… És akkor már hol marad a szűnni nem akaró rettenet?!

Csupán a hangok ordító, toporzékoló, torzított monológja recsegő mikrofonokból, ahogy engem fenyegetve letaglóz egy elsötétített szakadékban. Emberi csontkezek kivégzőosztaga menthetetlen gyilkos-röhejek, sorozattűz-kacajok hahotája felettem terpeszkedik – eltéphetetlen kötelékek egy megzavarodott időben. S végül itt ragadt gyermekkorom remete-magánya, mely úgy vetett árnyékot a boldogabb, szentebb órákra, mint múlhatatlan halállal szembeni farkasszemezés – utána már minden egymásba borul, csupán csak odabent világít még valami délceg törmelék emberségem szilárdan kitarthat még, hogy a soron követelőző lét-pofont, fenyegető ütést megvárjam!

SZÉLES ÚT

Hajszálvékony csíkként lobban az egyetlen fonal. Jelentéktelen, kopottas egérút melynek holdtölte-színe van zizzenő avarlevelek ásító árnyékától s nem merem rábízni magam, hisz valahol fenn a magasban párakristályok táncolnak a levegőben. Mintha érezném múlt, jelen, s jövő miként pécézi ki magának védtelen árvaságom sziluettjét. Damoklész-malomkerekek közt miként is morzsolódnak egyre szét forgácsdarabokként tűnt ígéretek pártfogásai.

Labirintus-kibúvóknak, sziklák-vájta Makadám-útnak fák s sziklák eldugott kastély-mezőin végig bukfenceznek átázott, csúszós nyálka-utca köveken, átessek idegtépő agymozgások, eltompult izmok kínján csöppet sem önmagam kedvére – felsőbb hatalmak tán minden koron közbe szólnak, hogy világíthassak odabent, mint szentjánosbogár tiszavirágéletű éjszakákban. Reményvesztettség tudatos elkeseredése a nagyvilágban…

Látszat-kiutat – sok esetben -, így se kínál a kis csapás út. Végérvényesen kiszabja sorsát mindahány ádáz, érett férfikor?! Zabolátlan, komorrá testesül, hisz a bolondozás ijesztő vállalkozás. Méltatlan homokóra-ketrecekben. Nem lazíthat, segíthet ügyeimen már senki? Csilingelő ezüstpénzek kisstílű táncai után futnak kupeckedő kurafiak, gigoló-vigécek.

A legnehezebb tán kiverekedve kapcsolatba lépni a kortárs irodalom különcködő próféta-nagyságaival, ha már mindenünnen passzív-merev elutasítás a tulajdonképpeni válasz. – Mindennapokban tódulnak serénykedve felém, hogy fondorlatokkal kénytelen sokszor manipulálni a modernkor embere. Egyszer majd magam is be kell, hogy lássam: szökött bárányok sohasem válhatnak bátor farkasokká!

PÉLDA-MUTATÁS

Kellene idegeidnek a békés nyugalom. Béke kellene immár testednek, a harmonikus kiegyensúlyozottság. Magad is rég tudhatod: maholnap tá végképp szembesítenek hajótörött, egykori kiszolgáltatott hasonmásoddal, kit láthattak önmagának valónak, gyerekesen naivnak, siránkozva nyávogónak. Mégis tudtán kívül mindenki érezhette belsejében volt az önemésztő nyughatatlanság.

Oda már ritkán lohol, rohan, hol érdemben történhet valami. „Jobb méltón, sztoikusan meglapulni!" – mondja a józan, megfontolt esze. Én mondogatom: Rossz dolog ez! Lehet, hogy már nem találhatod meg a boldogságot, amit mindig is kívántál; utolsó pillanatok rom-bástáin vágtál volna bele ismeretlen expedíciós kalandokba, ha megteheted volna.

Elméd még így is hajthatatlan, nyughatatlan. Ne hagyd hogy tékozlások túrják fel tagjait. Inkább dühöng vadított, szelídíthetetlen tornádókként s próbálj még kapcsolatokat kiépíteni. – Hiú öncsalások, becsapható ígéretek kelepcéit szándékosan kerüld el. Bölcselkedő, mihaszna gondolataid lásd kinevetnek, pellengérre helyeznek. Eszméleted is Alzheimer-perc lehet.

S a világvége, szomorú Sziszifusz-szerep vajon sokat árthat? Muszáj felállnod s tovább gyűrkőznöd. Figyelj csak! Amit eddig cselekedtél kultúrák egyetemes, büszke nyelvén ugyanúgy méltó volt tehozzád, akárcsak példaadó pesszimizmusod, mint volt sok-sok éve a gyermekkorban sokszor.

A pellengér-Idő, mint lejárt árut előbb-utóbb kivet, szemétbe dob, s hiába tiltakoznál, ágálsz valami nemesebb, méltóbb mellett – nem menekszel. Önmagadnak így meg ne valld: életed sebezhetően is egyre szívósabb, s méltóbb a legbelül feledésbe merült fájdalmakon át!

A LÉT ÖSSZETETT KOCKÁZATA

Karrier vagy álommeló nem olyan göröngy-mentes, simulékony ám mint hiszed. Meglátod kicsinyes, alattomos gesztusaiban a kifent gyilkot, kést-keresztbe fektetve mindenütt a modern ember roncs-kálváriáit. S nem híhetted már hogy egyedül maradtál lázadó bárány tömegesítetten agymosott farkasok között.

Télben bújócskázó, dörgő hangú sáv csapódik tebeléd, mint éles lövedék, s hánynak közterületek díszes utcakövére. Tudod, hisz láthatod mennyire szentigaz. Két kezed papírra téve serénykedőn firkál, míg odakint jégvirágok koszorúzzák veszteglő hegyeid hósipkáját. – Mennyire gyerekes, ostoba voltál midig is. Hitted mindig jó bárki s így a Világ is jobbá tehető.

Amint elgáncsoltak, eltiportak pingvin-arcod a Létbe vetkőzött, majd számos alkalommal pingvin-labdaként visszapattant. Elkínzott voltál, ideje korán már sokat szenvedett – de mégis kitartott önző fafejű makacsságod. Surroghattál kotrás irodalmi nagyságok nyomában, már meg se hallhatták s nem figyeltek feléd. Megfejtéseket adagoltál s még kitartóbban fáradoztál, hátha maradhat Egy-Valaki ki hieroglifáidat méltón s alázattal átörökíti s megfejti.

Ám észre se vetted, hogy alaktalan bujdosásodban már alig létezel. – Érezted újból s sokadszorra a rettegés pillanatainak dühödt hiéna-toporzékolását, melyben már minden okostojás előbb-utóbb magára marad, s csupán örök önmagának létezik. Ha már felfoghatatlan, groteszk-világban kell boldogulnod vetődnöd illik minden kritikus-kockázatos pillanatban akár az árva huszár, ki önmaga sírját is önként megássa. A Mindenség-kérget fokozatosan mélyíted s tágítod akárcsak a Lét összetett kockázatát!

VÁNDOR-NESZ

Horpadt arc-udvaromat egyre kedvetlenebbül viselhetem csak. Kivonult tiltakozások helyett lélek-gyötört, makacskodó önérzet. Önmarcangoló, csalfa-hittel előbb-utóbb csak megfeszítenek viaskodó kínjai sötétzárka létemnek.

Megzápult kolompok, szókaratés szónokokne prédikáljanak nekem a szebb, élhetőbb jövő ígéreteivel. Becsaptak már élő-élettelent aki kötélnek állt rég s akit még lehetett. Álmaim rémlátomásaiban harsányság kényszere üvölt fel fenyegetőzve, bicegve. Mindenkinek már egy-egy újabb tiszavirágéletű műsor vagy ostoba Celeb kell, akire felnézhetnek, példaképként tekinthetnek, s akit magasztalhatnak, akár a hamiskodó szenteket.

A tanítható bunkóság lassan életemet is elveszi. Újra el kellene buknom sötétlő, ásító szakadékok otthonába; borda-ketrecek közt időzített bomba-kattogás lett minden szánalmas, vergődő szívverés. Útra kelt már temető arcom árkaiból tüske-könnyek sebezve vírítnak. Rontatlan, harmonikus otthonokba be szívesen betérnék.

Fejem fölött orvul, lesben várva rikácsoló, ádáz madárhad elvonul zsákmányát remélve – gondolkodásom megragadt közegében egyre tompábban visszhangzik a sanda vágy a kozmikus megelégedésre. Megmerítkezve ártatlanság s árvaság idült Kharón-habjaiban vajon mikor lehet majd ténylegesen, hús-vér valóban mellettem Valaki, ki ha megérzi, hogy sötét, depressziós hullámok elértek, lépre csalnak kinyújtja felém önzetlen kezét? Mindig erőt ad s támogat?

Letargiák felé süppedek el egyre magamba odalent. Talán már minden elveszett. Országok kolonc-kutyái hűségesen, pitizve egymásra vicsorognak vonyítva!

TALÁN MINDEGY?!

A Mindenség szándékosan visszahúzódott önmagába. Igaz, hűséges szíveket hadd kereshessen még, akik még úgy híhették tündérmese-kuncsorgón egymásnak lettek teremtve s kitalálva. Ha teljes, holdköves éjjelen félelmek börtön-ketreceiben rettegtem végzetek baljóslatú komisz szava nem tűnt alamuszi bátorságomról regélt – de arról, mennyi mindent vallhattam meg igaz, összetört szerelmekről.

Révkalauz váltig szólítaná immár sokat hányatott, bujdosó énem: vezessen biztosított menedék-kikötők felé, s a sötétség helyébe megváltó, büszke fény emelje angyal-szárnyait kegyelemként. S zuhogjon reám aranyesők fürtös arany bóbitája. – Süppedő Ninive-városomban kóborolnom illik megalázottan míg sokan egyedül is mindig boldogulnak.

Groteszk hegedűszóval dallamot játszik szívemben a tudatos félsz. Itt e földön – meglehet -, nincs már lehetőségem vagy jövőm változtatni dolgaimban. Karrier-közlekedések konok egyeduralmát hallani lehet. Elkésett az ígéretek kivéreztetése. Megriadt állattekintetek integetnek, vagy bámulnak bambán vissza énrám szilánkokra repedt graffiti-falak közül.

V.I.P. – wellness központok fogsorában elpuhult, dekadens orángutánok, multimilliomosok lubickolnak. A józan, kreatív gondolkodást, fejlődést rendre kivérezteti a pénz s bunkóság akutál trendisége. Elmebaj s veszettség keríti notóriusan önmagába szabadgondolkodók mentsvárait.

Naponta rendeletszagú intézkedésekkel bombázzák az egyszerű kisembereket is. Arcom, akár egy beesett, millióéves aggastyán, aki a sok mosolyok országában már nem mer