Napi forgács

By János Geréb

Már 71 éves vagyok, vagyis feltehetőleg megettem az életem kenyere javát. Valószínűleg - ha szerencsém van - már csak kb. 15-20%-a van hátra az életemnek, de különleges szerencsével, az egyharmada. Ha egészen kivételes szerencsém van, akkor a fele. Elméletileg az is előfordulhat, hogy a kétharmada, mert állítólag biológiailag ez lehetséges volna. Annak az elvi lehetőségét már a tudósok sem feltételezik, hogy életemnek akár még a háromnegyed része is hátra lehessen. Ezt csak én feltételezem. Mert én optimista vagyok. Persze kérdés, jó volna-e ilyen hosszú ideig élni? Nem, persze, hogy nem - mondják azok, akiknek reményük sincs ilyen hosszú életre. Ezzel a hazugsággal nyugtatgatják magukat. Ezért nyugodtan halnak meg. Én viszont nagyon fogok bosszankodni, ha mégsem jön be az extra hosszú élet. Ja, hogy miről szól ez a könyv? Kábé hasonló állatságokról, mint a fentebbi okfejtés. De rövidek, ne aggódj...

• Language: Magyar
• Publisher: János Geréb
• Release date: Jul 24, 2023
• ISBN: 9789633295335

Book preview

Tartalom

és 1 *** Holisztikus

és 2 *** Kutyasétáltatók

és 3 *** Polihisztor

és 4 *** Paranormális

és 5 *** Izzókészlet

és 6 *** A kutya háza

és 7 *** A lift nem működik

és 8 *** Pocak

és 9 *** Folyamodvány

és 10 *** Természetbeni juttatás

és 11 *** Kommunikáció

és 12 *** Váróterem

és 13 *** Öntudat

és 14 *** Guminő

és 15 *** Új babonák kora

és 16 *** Gépkezelés

és 17 *** Elvonási tünetek

és 18 *** Előrelátás

és 19 *** Duellum

és 20 *** Bimbózás a Földön

és 21 *** Szegény Borika

és 22 *** Időutazás

és 23 *** Az állatok nyelve

és 24 *** Hálapénz

és 25 *** Az éjjellátó készülék

és 26 *** A vegyi fegyver

és 27 *** Eltérés

és 28 *** Koccanás

és 29 *** Mire való a fegyver?

és 30 *** Kiűzetés

és 31 *** Pörzsölés

és 32 *** Hivatal_1 – Adekvát

és 33 *** Hivatal_2 – Kétfejű fogkefe

és 34 *** Rezsó a papagáj

és 35 *** Konfliktus

és 36  *** Ellenállás

és 37 *** Gyilkosság pergőtűzben

és 38 *** A gyengébbik nem

és 39 *** Egy konzervatív ország

és 40 *** Koincidencia

és 41 *** Tapintat

és 42 *** Villamoson

és 43 *** Rítusok

és 44 *** Amennyiben nem szeretne...

és 45 *** Mondjuk

és 46  *** Panasz

és 47 *** A pilóta

és 48 *** Burombolyapók leves

és 49 *** Bezencei Bozonc

és 50 *** Búcsú

és 1 *** Holisztikus

John Knife keresett hóhér volt a megyében. Keresett volt, és jól is keresett. A jó szakembernek mindig gyorsan híre kél, szájról szájra terjed, mennyire lelkiismeretesen végzi munkáját. Olyannyira, hogy még a királyi udvarba is többször meghívták, ha a felszaporodott munka miatt kisegítésre volt szüksége az uralkodói ítélet-végrehajtásnak. Mi több, állást is ajánlottak neki ott fent, de ő úgy érezte, nem volna tisztességes szűkebb pátriája lakóit cserbenhagynia. Szerette a vidéket ahol felnőtt, szerette az ottani embereket. Érezte, tisztelik, számítanak rá, bíznak benne, hiszen ki érthetné meg őket jobban, ki érezhetné át hitelesebben az ott lakók gondjait, mint az, aki közülük való. Persze nem volt könnyű egy királynak azt mondani, sajnos nem kíván élni az uralkodói keggyel, mi több, ezért könnyen valamelyik kollégája kezére is adhatták volna. De John Knife nem csak a bárd, de a szavak forgatásához is jól értett. Meggyőzte a királyt, bizony nem árt, ha a távolabbi vidék is világosan érti és látja, milyen szakemberekre van bízva, ha a királyi törvényeknek kell érvényt szerezni.

Mert John Knife igenis jó szakember volt. Ő nem csak a kezelendő részre koncentrált az adott kivégzés típusnak megfelelően, hanem az egész emberre. Mondhatni a holisztikus módszerben hitt, tudta, beszűkült, csak egy területre összpontosító hozzáállással nem érhet el gyors sikert. Mindig az egész embert kezelte tehát. E komplex szemléletmódnak köszönhette, hogy mindenkinél gyorsabban és emberségesebben volt képes átsegíteni páciensét a halálba, illetve ha csak kínzásról volt szó, az egész országban nála vallották be leghamarabb bűneiket a gyanúsítottak. Sokan kérték őt, ítélethozók és elítéltek egyaránt, és noha az ország körzetesítve volt, a hatóságok gyakran szemet hunytak egy kis körzethatársértés felett.

John Knife-ot mindenki szerette. Sok halálraítélt és megkínzott őrizte meg jó emlékezetében a vele töltött néhány percet, esetleg órát, és soha egy rossz szót nem lehetett hallani felőle. Amikor a fekete halál elragadta, még a király is kifejezte részvétét, és igen nagy összegű gyorssegélyben részesítette a hátramaradt népes családot, továbbá posztumusz nemesi címet adományozott az elhunytnak. Szerencsére a családból két fiú is, mi több az egyik leánygyermek is apja nyomdokaiba lépett, és noha sohasem érték el az apai magasságokat, tisztességes, jó szakmunkásként szolgálták a rászorulókat.

Manapság sokan próbálják visszavezetni családfájukat e nemes ősökig, de ezekről eleddig mindig bebizonyosodott, hogy csak közönséges gyilkosok.

és 2 *** Kutyasétáltatók

−  Jó napot kívánok

−  Jónapot kívánok.

−  Terrier?

−  Terrier.

−  Golden retriever?

−  Golden retriever.

−  Jó ez a hely, tudnak szaladgálni, még kutyavécé is van.

−  Igen, bár az enyém holnap még boldogabb lesz, levisszük a Balatonhoz.

−  Mondták már neki, vagy meglepetés lesz?

−  Mit? Mi lesz meglepetés?

−  Hát hogy holnap leviszik a Balatonhoz.

−  De hiába mondanám, nem értené.

−  Igen, mond valamit, tényleg sokszor nem értjük egymás beszédét. A mai fiatalokat például egyszerűen nem lehet megérteni. Úgy hadarnak, és alig hallhatóan ráadásul. Mintha egy másik nyelvet beszélnének.

−  De kérem, a kutyám akkor se értené, ha nem hadarnék.

−  Ugyan már miért nem?

−  Mert a kutyám egy kutya. Egy állat.

−  Már megbocsátson, de én így helyből azért senkit sem állatoznék le. Ez durva, és sértő.

−  Maga bocsátson meg, de a kutyám tényleg egy állat. Nem ember.

−  Nos, véleményem szerint attól, mert valaki más, még nem illik nem emberszámba venni. A másságot tisztelni kell, el kell fogadni és nem szabad előítéletekkel viseltetni valaki iránt olyasmiért, amiről nem tehet. Borzasztó, hogy ezt még mindig nem nőtte ki az emberiség.

−  Ön most nyilvánvalóan viccel velem, de nem baj, veszem a lapot. Szóval a kutyám egy állat, azaz nem ember, ezért nem tud beszélni, és ezért nem érti meg, hogy mit mondunk neki embernyelven. Vagyis azt se fogja megérteni, hogy holnap elvisszük őt a Balatonra.

−  Ha emberi nyelven beszélünk valakivel, akkor mindig megérti, amit mondunk. Igen, persze az is lehet, vannak, akik nem tudnak beszélni, vagyis nem tudják megfelelően kifejezni magukat, de ezért nem szabad lenézni őket. Az emberi hang, az odafigyelés, nem hinné mire képes. Szinte még az egyszeri állatot is szóra bírhatja.

−  Na éppen erről van szó! Hogy a kutyám egy egyszeri állat. Ezért nem értheti meg a holnapi programot. De akkor biztosan örülni fog neki.

−  Hogy ki állat, és ki nem, azzal nagyon óvatosan kell bánni. Még ma is nagy viták dúlnak arról, lényegében mi a különbség ember és állat között. De van itt egy másik, úgy érzem alapvető erkölcsi kérdés. Sok szenvedést és nem egyszer tragédiát szült már az a hozzáállás, amikor mások helyett képzeltük el mi a jó nekik, és döntöttünk a sorsukról, ilyenformán sokszor az ő akaratuk ellenére. És tettük ezt pusztán azért, mert a hatalom a mi kezünkben volt.

−  Én biztosíthatom önt, a kutyám biztosan nem fog szenvedni, ha levisszük a Balatonra, hisz látom, mennyire boldog, amikor nagy területen szaladgálhat és beletapicskolhat a vízbe.

−  Lehet, de az is lehet, más boldogságot még nem ismerhetett meg, mert nem tettük elérhetővé számára, és ez akkor a mi felelősségünk. Egyszerűen nincs választása. Gondolt már erre?

−  Nem, nem gondoltam, mert ez marhaság. Ez egy kutya, egy állat, akkor boldog, ha velünk lehet, és szaladgálhat, és tapicskolhat, és kész. És ez egészen biztosan így van. Bevallom, most már kicsit ingerült vagyok, igen sajátos az ön humora, de most nincs kedvem ehhez. Ma már szinte senkivel sem lehet két értelmes szót váltani. Na viszontlátásra.

−  Rendben uram, itt hagyjuk abba ezt a beszélgetést. Majd folytatjuk legközelebb, ha alkalmasabb lelkiállapotban találom. Egyébként valóban, a mai világban szinte senkivel sem lehet két értelmes szót váltani. Azt hiszem, ezt megbeszélem a kutyámmal. Minden jót...

és 3 *** Polihisztor

Bob Hire legfőbb célja, mondhatni immáron életcélja volt, hogy elérje az igazgatása alatt álló főiskola egyetemmé való átminősítését. És ezt nem elsősorban személyes karriervágya diktálta, mint sokan gondolhatnák, hanem igenis szakmai elhivatottságtól vezérelve érezte úgy, az oktatás színvonala, az oktatott stúdium társadalmi jelentősége, és nem utolsósorban e szakma területén az utóbbi időkben felhalmozott tudástöbblet predesztinálja az intézmény magasabb osztályba való sorolását. Mert ki merné vitatni, a mai világban egy jó bérgyilkosnak összehasonlíthatatlanul nagyobb tudással kell bírnia, mint mondjuk a középkorban élt kollégájának. Ki merné vitatni, ma már a bérgyilkoláshoz igenis interdiszciplináris tudásra van szükség, hiszen technikával, technológiával telezsúfolt világunkban egy-kettőre lelepleződne ezen amúgy diszkrét, mondhatni intim tevékenység művelője. Ha pedig nem kontárokról beszélünk, hanem egy szakma profi művelőiről, annak igényes képviselőiről, akkor igenis ez nem képzelhető el komoly képzési háttér nélkül. Amiképp egy valódi építész, vagy akár egy jó kezű asztalos, ha igazi mestere szakmájának mindig is büszkén tekint és hivatkozik egy-egy igazán jól sikerült munkájára, akképpen tekint a profi bérgyilkos is valamely igazán szépen kivitelezett megbízására. Ugyanúgy viseli kézjegyét az alkotás, mint neves festőét az egyéni ecsetvonás.

Na most ha ezen mai modern világunkban e szakmában nagyot akarunk alkotni, akkor bizony mindig a potenciális munkadarabok sajátos világához kell mindenekelőtt illeszkednünk, beleértve az illető hobbiját és professzióját egyaránt. Ahhoz, hogy a megfelelő helyszín és módszer kiválasztása optimalizálható, a felderíthetőség esélye pedig minimalizálható legyen, szinte csereszabatossá kell válni a célszeméllyel. Képzeljünk el mondjuk egy bankigazgatót, akinek hobbija a vitorlázó repülés, szenvedélye a nagy értékű festmények műértése és gyűjtése, továbbá saját testőrsége van és egy hightech biztonsági rendszere. Ja és műkedvelő operaénekes. Mindezek egy profi bérgyilkos számára lehetséges kapuk a célszemély felé, és bármelyiken be kell tudni hatolnia.

Bob Hire beadványában még több, és még színesebb példával támasztotta alá kérelmének jogosságát, amely folyamodvány gerincét természetesen magának az oktatási rendszernek a bemutatása alkotta. Audiovizuális prezentációk vezették végig az olvasót a hallgatók képzési struktúráján, érzékletesen láttatva, hogy itt valóban igen komplex tudásátadásról van szó, hiszem a leendő szakembereknek mind a humán-, mind a reáltudományok területén rendkívül mély ismeretekkel kell rendelkezniük. Mindezek mellett a teljes harcművészeti portfoliót is el kell sajátítaniuk, amelynek például a tengerészgyalogos kiképzés csak egy eleme a sok közül.

Persze mondanom sem kell, mivel egy ilyen képzett szakembernek természetesen a kisujjába vannak a legkülönfélébb titkosszolgálati módszerek is, a különböző szolgálatok azonnal szétkapkodnák a frissen diplomázott kontingenst, ha Bob Hire hagyná. Azonban ő keményen belénevelte diákjaiba az ősi szakma iránti feltétlen szeretetet és alázatot, ami szinte elképzelhetetlenné teszi, hogy egy nála végzett szakember elveszítve semlegességét valamely konkrét állam, vagy szervezet szolgálatába álljon. Ő független profikat nevel, akik persze e függetlenségüket megőrizve azért elfogadhatnak megbízást valamely konkrét államtól, vagy szervezettől is.

Bob Hire most a minisztérium döntésére vár. Úgy gondolja, kedvezőek a kilátások, mert szerinte igen mély benyomást tett a bírálóbizottságra a személyes meghallgatás során. Úgy érzi, az a szemléletes példa tetszhetett leginkább a bizottságnak, amikor elmondta, az egyik foglakozáson az volt a kiinduló feltételezés, hogy mondjuk pont ennek a bizottságnak a tagjai legyenek a célpontok. Persze mondom, csak a feladat kedvéért, virtuálisan. És tessék elképzelni, a feladatot a diákok kitűnően megoldották, tán csak ketten kaptak a jelesnél eggyel rosszabb jegyet. Különösen nagy hatást gyakorolt a bizottságra az a rész, amelyben kiderült, milyen aprólékossággal voltak képesek a hallgatók az egyes bizottsági tagok családi hátterét felderíteni. Nevettek sokat a tagok, bár kicsit furcsán. Ezért gondolja Bob Hire, hogy jó esélye van kérelme elfogadásának.

De hát ki ne támogatná törekvéseiben e jeles intézményt és diákjait, hisz ők e modern korok utolsó polihisztorai.

és 4 *** Paranormális

– Láttam a TV-ben, hogy egy nő azt mondta, ért az állatok nyelvén. Egy ló például megmondta neki, hogy puma van a közelben.

– Élnek ott pumák?

– Igen.

– Hát akkor mindig van puma a közelben. Itt Pesten például, ha ilyet mondana egy ló, biztosan hazudna. Hacsak nem az állatkertben, vagy annak közelében lakik.

– A