A nyelvtanulás művészetéről

By MIhaly Hevesi

Kedvcsinálónak íródott e könyv mindazok számára, akik idegen nyelv tanulására vagy tanítására adják a fejüket. Hogyan lesz hatékony a nyelvtanulás és nyelvtanítás? Milyen nyelvtanulási módszerek léteznek? Miért művészet a nyelvtanulás?        
    A könyvből ötleteket meríthetünk egyéni nyelvtanulási stílusunk felépítéséhez és a nyelvtanulási stratégiánkhoz.. A hatékony nyelvtanulás csodamódszere nem létezik.  De igen is lehet öröm a nyelvtanulás. Ezekről a nyelvtanulási és nyelvtanítási módszerekről szól a könyv. Miért ne menne könnyebben a nyelvtanulás, ha teszem azt, kedvenc regényünket olvassuk, vagy kedvenc filmünket nézzük meg az idegen nyelven?
    Részletesen olvashatunk LOMB KATÓ nyelvtanulási módszeréről, aki 5 nyelven szinkrontolmács volt, és további 12 nyelvvel is kereste a kenyerét.    
   Továbbá a nyelvtanulásban átélt kudarc- és sikerélményeiről mesél VEKERDY TAMÁS, VUJITY TVRTKO, HABSBURG GYÖRGY, és SAM BETTS. A második részben megismerkedhetünk a nyelvtanulás holisztikus vagy humanisztikus módszereivel, a játékos nyelvtanulással, nyelvi játékokkal és részletesebben a Waldorf-iskola nyelvtanítási módszerével.

A kötetet szakmai szempontból Tolnai Antal lektorálta.

224 oldal, kartonált
ISBN 963 430 918 6

• Language: Magyar
• Publisher: MIhaly Hevesi
• Release date: Mar 10, 2023
• ISBN: 9798215516126

Book preview

Hevesi Mihály

A nyelvtanulás művészetéről

Szépnap könyvek

Első megjelenés © Hevesi Mihály 2004,  Isbn: 963 430 918 6

alapján az e-könyv 2013 Augusztusában került először kiadásra

Illusztráció: Gubányi Eszter

Szerkesztő: Reményi László

Műszaki szerkesztő: Varga Zoltán

© HEVESI MIHÁLY 2004, 2013, 2022

Megjegyzéseit, észrevételeit szívesen veszi a szerző nyelvtanulásról szóló blogján:

http://www.szepnapkonyvek.hu/ingyen-nyelvtanulas-tanfolyam-blog/

vagy e-mailben:

[e-mail]

A szerzőről:

HEVESI MIHÁLY (NYELVTANÁR, fordító, könyvkiadó) húsz évvel ezelőtt ismerkedett meg olyan kiváló nyelvtanulók gyakorlataival, mint Heinrich Schliemann (20 nyelv), Lomb Kató(27 nyelv). Miközben különböző keretek között tanított idegen nyelveket kicsiknek és felnőtteknek, és maga is több nyelvvel ismerkedett meg, szembesült a nyelvtanulás jelenkori problémáival. E könyvvel útmutatást kíván adni és kedvet teremteni mindazok számára, akik idegen nyelvek tanulására adják a fejüket.

A Nyelvtanulás művészetéről című könyv megjelenése óta részletes kidolgozásra került az Autoritmia nyelvtanulási módszer, melyről a szerző Autoritmia című könyvében, illetve honlapján olvashat.

Hevesi Mihály módszerében, az Autoritmiában egészen gyakorlatiasan és meglepő módon oldja meg a nyelvelsajátítás kihívásait, mint amilyen a motiváció fenntartása, az élő beszéd értése, a beszéd gátjainak feloldása. E gyakorlatias szemlélet kihagyhatatlan útmutató nyelvtanulók és -tanárok számára.

Kálmánnak és Marcellnak

Tartalomjegyzék

Hevesi Mihály

A nyelvtanulás művészetéről

A szerzőről:

Tartalomjegyzék

Ajánlás

I. Rész - A nyelvtanulás művészetéről

1. A könyvről

A könyv felépítése

Három az egyben

2. A nyelvtudás

3. A módszerek labirintusában

4. Ó, a művészet...

5. Az olvasás dicsérete

Hommáge á Lomb Kató és Kosztolányi Dezső

Kosztolányi Dezső

PORTUGÁLUL OLVASOK

6. Tévképzetek és a nyelvtanulói tulajdonságok

Sam Betts: Hogyan tépjük a hajunkat magyarul? (Egy szülő a kétnyelvűségről)

7. Tanuljunk nyelveket – gyakorlati elmélet, vagy fordítva

A nyelvtanulás tartóoszlopairól – hasznos tanácsok látszólag haszontalan képpel...

Rendszeresség és a nyelv elaltatása

A motiváció

A motivációról jut eszembe...

A nyelvtanuló jó tulajdonságai

8. Az alaplépések és az eszközök

Tanárral vagy anélkül?

Alaplépések

Kapcsolat a nyelv szellemiségével: kopogtatás az ajtón ...

Eszközök a nyelv közegébe való bekerülésre

A szókincs felkutatása, kiásása, biztonságba helyezése,  mutogatása

A legdirektebb direkt módszer...

A nyelvtan felfedezése

Alaptankönyvvel való munka

Mondatok tanulása

Szavak rögzítése hanghordozóra és szöveghallgatás hanghordozóról

Falitábla vagy cetlik kirakása - Nyelvsarok

Belső monológ

Audio-vizuális módszer

Verstanulás

A számítógép és az internet lehetőségei

Külföldön való tanulás

Zenehallgatás

A nyelvtanulás stratégiája

Segítség a stratégiai tervhez

A gyakorló óra

Az órán kívül

Felmerülő kérdések az előzőekkel kapcsolatban:

9.Ki hogyan tanul(t) nyelveket; kalandjaik  avagy kutakodás mások portáján

Vujity Tvrtko Pulitzer–díjas újságíró.

Beszélgetés Dr. Habsburg Györggyel

Beszélgetés Vekerdy Tamással

10.  A szóról, a nyelvről...

Miért különböznek a nyelvek?

II. Rész

Tanárkodó – nemcsak tanároknak

1. Mit akar a tanár?

Mitől jó a tanár? (!)

2.  Felnőtteket tanítva

A motiváció felélesztése

Autonómia, mélyvíz

Az óra: stílus és a módszerek

Miért éreztem frusztráltnak magam?

Játékok felnőttekkel

Összetett (szituációs) játékok)

4. Stílus, a módszerekből

A grammatizáló módszer

A közvetlen kapcsolat, a direkt módszer

Az audio-lingvális módszer

A csendes úton (Gattegno módszere)

A szuggesztopédia

A közösségi nyelvtanulás (community language learning)

A totális fizikai válasz módszere

A kommunikatív megközelítés

5. Gyerekeket tanítva – A Waldorf-iskola

Hogyan tanítanak?

A szinkrónia

Miért kell már korán a másik nyelv? (!)

A képek fontossága (!)

A külső képek

Kórusban

A kontrasztok

Csend, rend, fegyelem

Megoldás?

Néhány eszköz arra, hogy ne szabaduljon el a pokol

Játékok

Írás és olvasás

A nyelvtan felfedezése

Szókincs

Irodalmi szövegek olvasása

Drámajáték

Országismeret

Epochális oktatás

Mi a nyelvtanár feladata?

6. Milyen is a gyerek?

A megváltozott gyermekkor

A temperamentumok

Mit tehet a tanár?

Fejlődési korszakok

A 6- 7 éves gyermek utánzási készsége

A dolgok neve

9–10 éves kor

10-12 éves kor

A pubertás

A 15–18 éves kor

7. A tanár válságai

......és a felemelő pillanatok

Ezt akartam mindig

Függelék

Játékok gyerekekkel

Megjegyzések

Bibliográfia

Ajánlás

Tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor rácsodálkoztam arra a nyelvi kavalkádra, amely a nálam majd három évvel idősebb barátomat körülvette. Nagymamáival németül, anyjával magyarul, a boltban az árussal pedig az állam nyelvén, románul beszélt. Ezenkívül tudtam, hogy az iskolában, ahová jár, angolt és franciát tanul.

Mindig megdöbbentem, nem túlhevültségén, ahogy valamelyik nagymamáját németül alaposan leteremtette – sejtettem, ez kamaszkorban „természetes –, hanem ahogyan magyarról egy másik nyelvre váltott. Ilyenkor valami történt, és szempillantás alatt arca, hangja és egész valója megváltozott, mintha valaki más bújt volna a bőrébe. Valóságos varázslatnak tűnt ez. Ekkorra én már elfelejtettem az óvodában tanult francia dalocskákat és meséket, és az iskolában hiába tanítottak „okos olvasmányok és szószedetek alapján németre és románra, képtelen voltam anyanyelvemen, a magyaron kívül bármely más nyelven megszólalni, nemhogy folyamatosan beszélni. Barátomnak szerencséje volt, mert olyan multikulturális családban született (német, zsidó, örmény, magyar felmenőkkel) – az ilyent az akkori körülményekre jellemző módon butaságból és irigységből korcs családnak nevezték –, ahol természetes volt, hogy több nyelven is beszélnek.

Mialatt ez a könyv készül, egyre tudatosabbá válik bennem, hogy a vele való barátság, és az a jelenség, amit varázslatnak véltem, határozta meg nyelvek iránti érdeklődésemet. Ennek köszönhető, hogy később néhány nyelvet nekem is sikerült megtanulnom, és hogy nyelvtanár lettem. Ajánlom ezért e könyvet, barátomnak – és néhány hónap múlva születő fiamnak, aki élete első idegen nyelvét, a magyart kezdi majd tanulni, legfontosabb tanáraitól, a szüleitől.

I. Rész - A nyelvtanulás művészetéről

1. A könyvről

Kedvcsinálónak és segítségnek íródott e könyv mindazok számára, akik idegen nyelv tanulására vagy tanítására adják a fejüket.

Nyelveket márpedig tanulni kell! – hangzik a felszólítás, nemcsak a csábító külvilág, de öntudatunk felől is. Félszeg ácsorgás és dadogás helyett a nyaralás során vagy egy szakmai szöveg értetlen bámulása helyett jó lenne folyékonyan beszélni és érteni egy másik nyelven. A világ és önmagunk meghódításra vár. A „hogyanról" persze csak elméletben tudunk viszonylag sokat, de dilemmában vagyunk, ha még a sokadik nekirugaszkodás után sem lett igazából miénk a célba vett másik nyelv. A csodamódszerek és a gyors nyelvtanulást ígérő egyoldalú tanfolyamok – no meg tévképzeteink a nyelvtanulásról – jócskán hozzájárulnak kudarcélményeinkhez; és nem marad más számunkra, mint hogy eloldalogjunk erről a területről. Nincsenek jobb helyzetben a nyelvtanárok sem, főleg a kisiskolásokat tanítók, de a felnőttek oktatásával foglalkozók sem mindig látják rózsásnak a helyzetüket, és sokszor kétségbeesve menekülnek egy másik szakmába, ahol esetleg több sikerélményük adódhat. Hogy ennek nem kell így történnie, remélem, mindenki számára világossá válik majd e könyv olvasása közben. Olyan tapasztalatokat szeretnék megosztani a kedves olvasóval, amelyek a gyakorlatban beváltak, és nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mai kor igényeinek és az ember szellemi-pszichés alkatának megfelelnek.

A nyelv egy olyan ház, melybe az ajtón keresztül érdemes bejutnunk. Minden más választás, például az ablakon való bemászás vagy az alagútfúrás kényelmetlen és viszontagságos.  E könyv azért is született, hogy táplálja és továbbadja azt az egyre inkább feledésbe merülő évezredes felismerést, hogy létezik ilyen ajtó, és bebocsátást lehet nyerni. No nem csodamódszerrel vagy egyetlen beváltnak kikiáltott szertartással, hanem türelemmel – és azzal a figyelő, fürkésző hozzáállással, amely a másik embert és a másik nyelvet valóban meg szeretné ismerni, és nem egyszerűen csak a birtokába venni!

Az idegen nyelvet akár magánúton, tanár nélkül, akár tanárral tanulók, csakúgy, mint a nyelvtanárok, ötletet meríthetnek mások példájából, és megtudhatnak egyet s mást a nyelvtanulás világáról. Ez a világ feltárulkozik annak, aki nyitottan közelít felé. Ezenkívül azt is remélem, hogy a nem nyelvszakos tanárok, tanítók vagy szülők is találnak majd olyat e könyvben, mely munkájukban, az embernevelés művészetében segítségükre lehet.

Nem receptet szeretnék azonban adni, hanem bíztatást arra, hogy mindenki megtalálja a maga számára megfelelő tanulási, tanárok esetében tanítási stílust.  Nem várhatjuk el magunktól, hogy ugyanúgy oldjuk meg feladatainkat és valósítsuk meg álmainkat, mint mások – viszont feltérképezhetjük lehetőségeinket, és egy-két dolgot elleshetünk. Az alaplépésekre szükségünk lesz!

E könyv megszerkesztésére nemcsak az a meggyőződésem indít, hogy idegen nyelveket márpedig tudni kell, és megtanulásuk nem lehetetlen, hanem az a kalandom is, amelyre néhány évvel ezelőtt vállalkoztam. Kizárólag felnőttek tanításában szerzett tapasztalatok alapján elvállaltam egy Waldorf-iskola alsósainak spanyolra és angolra való oktatását. Elképzelhető, hogy milyen izgalmakon mentem keresztül! Ebben az iskolarendszerben a gyerek szellemi szabadságra, autonómiára nevelése a cél, és többek között ezért is tanítanak már elsőtől kezdve két idegen nyelvet. A tanárnak a gyerekeket a nekik megfelelő szinten kell megszólítania, kisebb korban főleg akarat és érzésvilágukon keresztül. Megkedveltem ezt a „módszert", és a nyelvoktatásról, a nyelvről alkotott képem általa tovább bővült. A gyerekekkel szerzett tapasztalataimat felnőttek oktatásában is alkalmazom, a résztvevők nem kis megrökönyödésére, majd miután levetették gátlásaikat, örömére.

Ennek ellenére e könyvben nemcsak erről lesz szó, hanem olyan más humanisztikus és holisztikus módszerekről is, melyeket remélhetőleg a nyelvtanulók és a felnőtteket tanító nyelvtanárok újból felfedeznek majd.

Amellett hogy a gyakorlati részben leírtak segíthetnek majd egy egyénre szabott nyelvtanulási-tanítási stílus felépítésében, abban is bízom, hogy feltesszük majd azokat a kérdéseket, melyekre csak berögzült fogalmaink árnyékából tűnik biztosnak a válasz. Mi a nyelv? Mi a szó? Hogyan tanulunk? Hogyan tanul a gyermek?  Mi az értés?

E könyv alapvetően arra szeretne buzdítani, hogy megtaláljuk magunkban a gyermeket, azt, aki csodálkozni tud mindenen, és aki még mindenről mindent elfogulatlanul akar tudni. Talán a nyelvtanulás lehet az egyik legjobb gyakorlat erre.

A könyv felépítése

AZ ELEJÉN IGYEKSZEM bemutatni, hogy meglátásom szerint miért művészet a nyelvtanulás. Aztán rátérek a nyelvtanulás alaplépéseire, hogy mit vegyen figyelembe az idegen nyelvet tanuló, amikor gyakorló óráját felépíti, hogyan szervezze meg a tanulást, vagy mitől lesz hatékony az óra, akár tanárral, akár egyedül tanul. Az elméleti rész mellett rövidebb-hosszabb beszélgetéseket olvashatnak majd közismert személyiségek nyelvi élményeiről, tanulási módszereiről, akiknek szakmájuk miatt sokszor a mindennapokban is használniuk kell idegen nyelveket. Talán épp ők a legszavahihetőbbek és a legautentikusabbak ezen a téren, mivel a nyelv sokszor nemcsak munkaeszközük, de szerelmük, vigasztalójuk is. A nyelvtanulásban nekik is adódott számtalan siker- és kudarcélményük. Remélem, az ő történeteik is tanulásra biztatják majd az olvasókat.

Lesz egy fejezet a nyelvről, a szóról, arról, hogy néhány kutató és egy költő mit gondol róla. A tanároknak szóló részben (melyet, remélem, nemcsak tanárok fognak elolvasni), megismerhetjük a nyelvtanítás nehézségei, válságai mellett azt is, hogy hogyan juthatunk ki belőlük, és miként gyakorolhatjuk intuitíven a nyelvtanítás művészetét.

Három az egyben

E KÖNYV LÁTSZÓLAG TÖBB témát is magában foglal.  A tanulás és a tanítást ugyanis külön szokás kezelni.  Pedig e kettő igencsak összefügg – sőt szorosan idetartozik még valami! Nyelvtanulói és nyelvtanári tapasztalatom azt mutatja, hogy a felnőtt már elszokott a tanulástól, jobban mondva „hatékony neveléssel sikeresen leszoktatták róla. A felnőtt tanulása (az egyetemistától a szakmai továbbképzésen részt vevő felnőttig) többnyire – és csak ritka kivételek vannak a nagyon lelkesek között – magolás, rövid távú céllal, és nem sok köze van ahhoz az élettel teli tanuláshoz, amely hosszú távú, frissíthető tudásra törekszik. Ezt a fajta tanulást a gyerek, a csecsemő még ösztönösen gyakorolja. Persze könnyű neki, mert még nincsenek kész fogalmai; kíváncsian fordul oda mindenhez, örömét leli a világgal való ismerkedésben – és ezzel párhuzamosan megismeri a számára első idegen nyelvet, az anyanyelvét! A felnőtt ezzel szemben már anyanyelvéhez kötött kész fogalmai „biztonságából tekint a világra, amely az állandó változás és hullámzás szépsége és izgalma nélkül unalmassá is vált számára.

Ha nem akarunk abba a téveszmébe esni, hogy a tanulás egyet jelent a magolással, és semmilyen örömöt nem rejteget, akkor érdemes a gyerekektől ellesnünk azt, hogy ideális esetben hogyan tanulnak. Igaz, a felnőtt már nem fog soha úgy tanulni, mint egy gyerek, de tehet ezt-azt annak érdekében, hogy rugalmas maradjon. Ezért azt gondolom, hogy a gyermek tanulása (környezetének megismerésére irányuló szándéka), a tanítás és a felnőtt tanulása – e látszatra három különböző terület szorosan összefügg, és megérdemlik, hogy egy könyvben essék róluk szó.

Itt kell még megemlítenem, hogy az említett „ideális eset" a gyerekek számára a mai iskolarendszerben (ez szerencsére a válságban lévő oktatásügy miatt változóban van) csak ritkán valósul meg – ehhez a gyerek lényét kellene figyelembe vennünk, és nem azt, amit mi, felnőttek képzelünk vagy gondolunk róla. A helyzet komoly, állítják a szakemberek, a szülők és a tanárok pedig a mindennapokban élik ezt meg. A XXI. század halaszthatatlan feladata, hogy a gyerekek és a tanulás számára ideális viszonyokat teremtsünk. Ez a folyamat a múlt század elején kezdődött az alternatív és reformpedagógiákkal, ám még korántsem ért véget.

2. A nyelvtudás

GYEREKKOROMBAN ÓRIÁSI várfalak őrizték előlem mások nyelvét, engem pedig áthatolhatatlan sáncok vettek körül, és így a kettős akadályon átjutni hiába is próbálkoztam. A várfalakat tágabb környezetem építette, a sáncokat jómagam. Pedig milyen színes világ volt, cigány, román, magyar, sváb és – ritkábban – szerb szóval! Játszópajtásaim az utcából, akikkel románul próbáltam szót érteni, egyszer kinevettek hibás beszédem miatt, és én úgy megbántódtam, hogy többé szóba se álltam velük. A direkt módszer a motiváció ilyen megcsúfolása következtében nem működhetett tovább. Aztán az iskolában, közvetlenül a betűk diadalmas felfedezése után, a klasszikus szerkesztésű nyelvkönyv (néhány mondatos olvasmány utána kétnyelvű szószedet), rettentett el a nyelvtanulástól. Azt éreztem a sok ezer harcias hangya láttán, amelyek szó- és mondatcsapatokból hangyabolyba, vagyis egy kupacnyi szövegbe tömörültek a nagyon gyenge minőségű szürkés papíron, hogy ezeknek a befogadására életem végéig sem leszek képes.

Aztán később kiderült, hogy a gyerekkoromban kényelmetlennek tűnő kisebbségi létnek mégiscsak volt értelme, mert az idegen nyelvekkel való korai ismerkedés és az állandó idegen nyelvű környezet, még ha akkor nem is látszott az eredménye, hangképző szerveimet rugalmassá tette, olyannyira- hogy a később tanult nyelvek szavainak kiejtése aránylag döccenőmentesen sikerült. Például volt rá eset, hogy Észak-Németországban délnémetnek, Dél-Németországban északnémetnek néztek. Nos, aki tisztában van a németországi regionális különbségekkel, annak ez egyáltalán nem tűnik nagy kunsztnak, de nekem óriási önbizalmat