Apróbb gyermekmesék

By Pál Gyulai Pál

Gyulai Pál klasszikus meséket (Babszerm Jankó, Kis gömböc, Kacor király, Az okos leány) gyűjtött egybe kevésbé ismertekkel. A csaknem 30 mesét mintegy 20 verses mese kíséri, így adva csaknem két hónap minden estéjére rövid, tanulságos, szép magyar nyelven írott meséket-verseket a kisgyermekeknek.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Oct 2, 2019
• ISBN: 9789634748281

Book preview

Gyulai Pál

APRÓBB GYERMEKMESÉK

BUDAÖRS, 2019

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-828-1 EPUB

ISBN 978-963-474-829-8 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019

első magyar kiadás: 1923

a borító Warwick Goble (1862 - 1943) Kis vörös utazókámzsa

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

TARTALOM

A kakas meg a jérce

A kis gömböc

A kóró és a kis madár

A kis kakas kitúrta a sövényt

A farkas-tanya

Farkas-barkas

A Kacor-király

A kis malac és a farkasok

Félig nyúzott bakkecske

A vadgalamb és a szarka

A medve és a farkas

A farkas meg a sas

A szürke ló

A róka, a medve és a szegény ember

Az okos leány

A kis ködmön

A királyfi és a felesége

Az Igazság és a Hamisság

A Szerencse és az Áldás

A kerek kő

Pancimanci

Babszem Jankó

János királyfi és Szélike

Adj’ Isten egészségére

Ilók és Mihók

Az egyszeri gyerek

Dalok

Kis gazdasszony

A kis lovas

Géza úrfi

Póstalegény

Bölcsődalok

A madár

A veréb és a ló

Egerecske

Fiúcska és madárka

A gyermek és a szamár

A két cica meg a hamis gyermek

A pulyka és a veréb

A szél és a nap

A farkas és a szúnyogok

A szarka és a gilice

Krisztus és a madarak

Kis tű kezdi, farkas végzi

A tyúk és a farkasverem

A kakas meg a jérce

Volt egyszer egy asszonynak egy kakasa meg egy jércéje. Egyszer ezek elmentek eprészni és megfogadták, hogy amit találnak, megosztoznak rajta. Aztán elváltak egymástól és befelé mentek az erdőbe. A jérce aztán amint keresgélt, talált egy szem epret és megette. Mikor összekerültek, kérdezi a kakas:

- No, mit találtál?

- Egy szem epret.

- Hol van?

- Megettem.

Megharagszik erre a kakas, kivágja a jérce begyét, kiveszi belőle az egy szem epret, aztán megeszi.

Hanem mikor hazafelé ment, megijedt, hogy no most kikap az asszonytól azért, amit tett; aztán meg is sajnálta a jércét. Elfutott tehát a vargához fonalért, amellyel a jérce begyét bevarrhassa.

De a varga azt mondta, hogy hozzon neki elébb sörtét a disznótól.

El is ment a kakas a disznóhoz, de ez meg azt mondta, hogy hozzon neki a cséplőtől zabot.

De a cséplő sem adott, hanem azt mondta, hogy hozzon neki a gazdasszonytól lepényt.

Elment a kakas a gazdasszonyhoz lepényért. Ez meg azt mondta, hogy hozzon neki elébb tejet a tehéntől.

Elment a tehénhez is, de ennek meg fű kellett a rétről.

Szaladt a kakas a rétre, kért tőle füvet. A rét addig nem adott, míg esőt nem kér az Istentől.

A kakas azután kért esőt. Az Isten adott is esőt. Futott most visszafelé nagy örömmel:

Isten nekem esőt ád,

Esőt adom rétnek;

Rét nekem füvet ád,

Füvet a tehénnek;

Tehén nekem tejet ád,

Tejet az asszonynak;

Asszony nekem lepényt ád,

Lepényt a cséplőnek;

Cséplő nekem zabot ád,

Zabot a disznónak;

Disznó nekem sörtét ád,

Sörtét a vargának.

Varga nekem fonalat ad, hogy bevarrhassam a begyét a jércének, amely majd megdöglik.

Azután bevarrta a jérce begyét s megint jó barátok lettek.

A kis gömböc

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember. Annak volt egy felesége, három leánya és egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra. Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony. Felküldte a legöregebb leányát a padlásra:

- Eredj, leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg.

Felment a legöregebbik leány érte. Amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: »Hamm, bekaplak!« Azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát.

- Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig?

Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: »Hamm, téged is bekaplak!« Azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy miért nem jön az a két leány. Felküldte hát a szegény asszony a legkisebbik leányát is.

- Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a kis gömböcöt valahára.

Felment a legkisebb leány is. De ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot.

- No, apjuk, - mondja a szegény asszony - már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik.

Felment a szegény asszony, kereste a leányait, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc ezt is bekapta.

A szegény ember csak várta, csak várta őket, s hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van. Felment ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: »Hamm, téged is bekaplak!« Azzal bekapta ezt is. De a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg: leszakadt a kis gömböc.

Elkezdett görögni; görgött, görgött, a padlás lépcsőjén is legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről. A kis gömböc azokra is rákiáltott: »Hamm, titeket is bekaplak!« Azzal bekapta ezeket is.

Megint görgött tovább, előtalált egy csapat katonát, azokra is rákiáltott: »Hamm, titeket is bekaplak!« Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább; egyszer csak egy hídra tér, amely alól a víz egészen ki volt száradva. Éppen akkor ment arra egy hintó. A kis gömböc félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa. De leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiomlott belőle a sok ember. Ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve.

Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

A kóró és a kis madár

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.

- Kis kóró, ringass engemet!

- Nem ringatom biz én senki kis madarát!

A kis madár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.

- Kecske, rágd el a kórót!

Kecske nem ment kóró-rágni, a kóró mégse ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy farkast.

- Farkas, edd meg a kecskét!

Farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy falut.

- Falu, kergesd el a farkast!

Falu nem ment farkas-kergetni, a farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy tüzet.

- Tűz, égesd meg a falut!

Tűz