Kamaramuzsika

By Tibor Ébert

Gyors ind. Ez a menetrendi információ a kötetben olvasható színművek egyikének szerzői utasításai között szerepel, de Ébert Tibor valamennyi drámájára és drámai szituációjára érvényes jelképesen. Gyorsvonat indul: a sokszor lírai fűtöttségű, cselekménnyel nem mindig megrakott darabok igen gyorsan kapcsolnak sebességbe. A bizarr világú alkotások – ébertiádák– több évtized alatt keletkeztek. Jelen kötet különféle dramaturgiai égtájakról fogadja s mint egy forgalmi csomópontról, úgy indítja őket különböző irányokba, olvasók és színházak felé.
 Az író az ezerkilencszázhatvanas évektől jól ismerte az európai drámaírás trendjeit és menetrendjeit. Nem véletlen, hogy legnagyobb sikereit is francia színpadokon aratta, világhírű rendezők színrevite­lei­vel. De a sínhálót, melyen szövegei futnak, maga tervezte meg. A szuverén, abszurd-látomásos komponálás rávall a modern felfogású muzsikusra (aki sokáig díjakkal honorált hangszeres zenészként kereste kenyerét), s rávall a sok műfajú formabontó szépíróra, aki a hős-, az életállomás- és a mártírium-drámákban, a történelemből is nevezetes személyekről (Attila, Bocatius János, Bartók Béla, Esterházy János) vagy antihős névtelen kisemberekről szólva mindig a váratlanul felvillantott összefüggések legforróbb s szinte mindig pokoli izzását keresi. Azzal a kíméletlen céltudattal, természetes erővel és szép lendülettel, ahogy egy fekete lokomotív halad pályáján. A drámagyűjtemény rászolgál az olvasó érdeklődő bizalmára: gyors érk.
Tarján Tamás

• Language: Magyar
• Publisher: Napkút Kiadó
• Release date: Apr 30, 2021
• ISBN: 9789632636023

Book preview

emlékének

Napkút Kiadó Kft.

1043 Budapest, Tavasz u. 4.

Telefon: [phone]

Mobil: (70) 617-8231

E-mail: [e-mail]

Honlap: www.napkut.hu

Szöveggondozó: Kovács Ildikó

A címlapon Ébert Yvonne festménye

Tördelőszerkesztő: Szondi Bence

© Ébert Tibor jogutódja, 2016

© Napkút Kiadó, 2016

ISBN 978 963 263 602 3

Az e-book megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap

Akiknek köszönöm támogatásukat:

Gyárfás Miklós, Hubay Miklós, Czímer József, Örkény István, Radnóti Zsuzsa, Tarján Tamás, Szakonyi Károly, Horváth Lajos, Miloš Forman, Mészáros Tamás, Szikora János, Claude-Pierre Chavanon (Lyon), Maurice Maréchal (Lyon), Roger Planchon (TNP Lyon Villeurbanne), Patrice Chéreau (Franciaország), Leslie Paul Singer (USA), Charles Commeaux (Lyon), Théâtre des Huit saveurs (Lyon, Párizs, Avignon), Théâtre Des Deux Portes (Párizs), Centre dramatique national (Compagnie du Cothurne, Lyon), Opéra de Lyon (Festival 2012)

(A szerző)

Szonatina

(Bartók Pozsonyban)

Színpadi játék két részben, öt epizódban

Szereplők

Bartók Béla

Édesanyja

Elza, a húga

Podjebárd Papsajt mértantanár

File, magyartanár

Egy tanár

Danci tanár

Bartók osztálytársai:

Tahy László

Ótocska Péter

Terenessy János

Steklhuber Ottó

Spitzer Ferenc

Doschalik József

Somssich Antal

Weywelka József

Rozskopf

Dolkenstein

Öhler

Kvapil

Mártonka doktor

Lator Gabriella

I. Keménykalapos

II. Keménykalapos

Mórocz Károly

Albrecht Sándor

Pedellus

Vasutas

Első rész

Első kép

A nyitott színpadon tábla, előtte kétoldalt székek. Bejön egy diák, a táblára írja a színhelyet és az évet: Pozsony, 1894–99. Jobbról is, balról is bejönnek Bartók Béla osztálytársai és Bartók Béla. Leülnek. Hatalmas háromszöggel, fekete könyökvédővel bejön – mondjuk a szín bal oldaláról – Podjebárd Papsajt, a mértantanár. A diákok felállnak (felugrálnak), P. P. int, a diákok leülnek.

Podjebárd Nos… Mielőtt továbbmennénk, nem árt, ha ismételni fogunk. Steklhuber Ottó, mondja el Euler Leonhard tételét.

Steklhuber (feláll, határozottan) c+1=é+2, vagyis a csúcsok száma+lapok száma=élek száma+2.

Podjebárd Helyes. Rozskopf László! A kocka köbtartalma?

Rozskopf (feláll) V=a³.

Podjebárd Felszíne…

Rozskopf A = 6·a².

Podjebárd Ezt még maga is tudja. Spitzer Ferenc! Hogyan számítjuk ki a háromszög alapú hasáb köbtartalmát?

Spitzer (feláll) V=

Podjebárd V=… Folytassa!

Spitzer V =

(Egyesek súgnak.)

Podjebárd V=zéróval. Vagyis nullával. Nagy a jó Isten állatkertje. Üljön le. Doschalik.

Doschalik V=a·m/2·h²

Podjebárd És a felszíne? Öhler!

Öhler F=a·m+

(Súgnak: [a+b+c]/h)

Öhler [a+b+c]/h

Podjebárd Weywelka József! A téglalap alapú hasáb. Köbtartalma?

Weywelka (felugrik) A téglalap alapú hasáb, igenis.

Podjebárd Ezt mind fújni kell, mint a miatyánkot. Ha éjszaka felébresztenek, akkor is.

Weywelka V=a·b·h

Podjebárd Végre. És a felszíne? Gróf úr! Somssich Antal!

Somssich (elegánsan, kimérten) F=2·(ab+ah+bh)

Podjebárd (a táblához megy, letörli) Dolkenstein Oszwald! Jöjjön ki a táblához és szerkesszen egy négyzet alapú gúlát.

Dolkenstein (kissé lassú mozgással a táblához megy) Vonalzóval, vagy vonalzó nélkül, csak úgy?

Podjebárd Ahogy akarja.

Dolkenstein Kérem. (Rajzol.)

Podjebárd Közben elmondjuk az adatait. Bartók! A köbtartalom.

Bartók (feláll, szerényen, tisztelettudóan, halkan) V=a²·h/3

Podjebárd De mondja hangosan, forte, ne pianóban, hogy mindenki hallja.

Bartók (hangosabban) V=a²·h/3

Podjebárd Kvapil, a felszín?

Kvapil (hangosan, határozottan) F=a+2 as

(Dolkenstein elkészült az ábrával.)

Podjebárd (Dolkenstein felé) Jelölje csak meg.

s=alkotó hossza, h…

(Dolkenstein megjelöli. Majd a helyére megy.)

Podjebárd (a táblához megy, felrajzol vonalzóval egy szabályos sokszög alapú gúlát. Felírja, közben mondja)

at=alapterület

a=alapél

n=oldalak

s=alkotó hossza

V=at·h/3; F=[ac+n·a·s]/2

Nos, ez így világos. Nem túlságosan bonyolult. Igen ám… Van szabályos sokszög alapú csonka gúla, van téglalap alapú csonka gúla, az obeliszk. Ezt fogom most bemutatni…

Elmetszem a gúlát, el kell metszeni a gúlát.

Egy diák (halkan sóhajtva) Szegény gúla!

Egy másik diák Ne tessék elmetszeni!

Podjebárd Csend! Elmetszem a gúlát.

Többen (kérlelve) Ne tessék, ne tessék…

Podjebárd (suhint a vonalzóval) Csend legyen!

– Szegény gúla!

– Szegény gúla!

– Szegény gúla!

– Fáj ez a gúlának!

– Ne tessék…

Podjebárd Ki hallott már ilyet?! Nohát!

– Szegény gúla!

– Szegény gúla! Fájni fog.

Podjebárd Csend legyen!

– Nem akarjuk, hogy fájjon neki!

Többen Úgy van!

– Tessék meghagyni a gúlát!

– Épségben!

– Hadd maradjon gúla!

Podjebárd Csend! Csend legyen! E1 kell metszeni, hogy csonka lehessen! Punktum!

– Minek az?

– Nem akarunk csonka gúlát!

– Egész gúlát akarunk!

Többen (ütemezve) Nem akarunk csonka gúlát! Nem akarunk csonka gúlát! Egész gúlát akarunk!

Podjebárd (felhördülve) Csend! Micsoda fegyelmezetlenség! Micsoda renitenskedés! (Hirtelen más hangra váltva.) Miért nem akartok csonka gúlát?

Valamelyikük Tanár úr, nekünk a csonka gúla ellen nincs kifogásunk.

Podjebárd Hát akkor?

Valamelyikük hátulról Nem szeretnénk, ha el kellene vágni, el kellene metszeni!

Egy másik diák Elmetszés nélkül nincsen csonka gúla, tanár úr?

Podjebárd Elmetszés nélkül? Elmetszés nélkül? (Tekintete a földbe fúródik.) De van, hogyne volna… Csakhogy úgy sokkal bonyolultabb, bonyolultabb a szerkesztés.

Lőwi Ernő Akkor tessék bonyolultabban megmutatni!

– Úgy van!

Többen Úgy van!

Podjebárd Mindenképpen el kell vágni, el kell metszeni a gúlát, most először, így könnyebb, szemléltetőbb… benne van a tananyagban!

– Ne tessék elvágni!

– Ne tessék elmetszeni!

– Ne tessék elmetszeni!

Podjebárd Csend! Csend! (Szembefordulva az osztállyal.) A gúla nem érez semmit, a gúla idom, test, a gúla nem ember, s ez a vonalzó nem bárd. Azért kell hogy elmessem, azért, hogy megtanuljátok… tudjátok… Különben is, ma már senkinek se metszik le a fejét. Az már régen volt! Mást csinálnak vele… elpusztulnak lemetszés nélkül is: lelövik, felakasztják… igen, mint az aradi vértanúkat.

(Csend. Dermedt csend.)

(Hátulról felhangzik zongorán Bartók négykezes feldolgozása: a Rákóczi-induló. Ezt hallgatják mindnyájan: mereven, megmerevedve – időben, térben.)

Podjebárd (megmozdul. A zene elhallgat) De a tananyag szerint el kell metszeni a gúlát, meg kell magyaráznom, hogy… (Leteszi a krétát a táblára.) Jól van, nem metszem el a gúlát… a mai órán nem… Továbbmegyünk.

– Éljen!

– Éljen a tanár úr!

– Éljen Podjebárd Papsajt!

(Csengetnek. Podjebárd kimegy a másik oldalon. A diákok zajonganak.)

Valamelyikük (a közönség felé) Podjebárd Papsajt!

Egy másik Podjebárd, cseh király!

Egy hamadik Papsajt: a mályvafélékhez tartozó gyógynövény.

(Zajongás)

(Az egyik diák a táblához megy, letörli.)

(Csöngetnek. A diákok a helyükre mennek. Lassan bejön, szinte csoszog Filc, a magyartanár. Kezében újság. Megáll, végignéz az osztályon. Felmutatja az újságot.)

Magyartanár Újság! Magyar újság! Tele idegen szavakkal, csak úgy hemzseg a magyartalanságoktól, idegen kifejezésektől! Kérem, fiúk… A nyelv, szavaink, kifejezéseink, gondolkodásunk…: a létezés. A nyelv ezer veszélynek, romboló hatásnak van kitéve állandóan, kérem. Mindenütt, mindig… Itt különösen, a végeken, ahol oly sok, annyi az idegen befolyás. Őrizzék ezt a kincset, fennmaradásunk gyémántzálogát… (Összehajtja az újságot.) Így fogalmazni, így írni! Firkászok, újságírók.

Valamelyikük Zsurnaliszták.

Magyartanár Akkor, amikor vannak saját erőteljes, kifejező szavaink, ízes, zamatos kifejezéseink.

Valamelyikük Ízes bukta.

Egy másik diák Fasírt.

Valamelyikük Nokedli.

Magyartanár Kérem, hagyják abba, fiúk.

Egy diák (halkan) Puding. (Felállva.) A puding jó, nagyon jó…

Egy másik diák És mi nagyon szeretjük a pudingot, tanár úr!

Magyartanár Kérem, nem erről van szó. Nagyon helytelen, amit csinálnak. A pudingnak is van magyar neve, kell lennie, és ha nincs, hát alkotunk.

Ótocska Pál A puding nem szó, hanem étel.

Magyartanár Nemcsak étel, hanem szó, jegyezze meg, Ótocska Pál. A puding angol szó. Olyan, általában édes étel, Ótocska, amelynek keveréssel felfújt lazított anyagát formába öntve, kevés vizet tartalmazó fazékba állítva gőzben főzzük meg, Ótocska Pál.

Dolkenstein Klasszikus meghatározás, de attól még puding a puding!

Magyartanár Kérem…

Roszkopf Lehetne talán felfújtforma.

Öhler Tessék kérni a kreislereiosnál felfújtformát.

Magyartanár Szatócsnál, kérem.

Weywelka Meg kellene próbálni!

Doschalik Úgy van, meg kellene próbálni, tanár úr, vajon mit adnak helyette.

(Röhögés… nevetés…)

– Felfújtforma!

Magyartanár Duzma! Duzma, kérem. Kérem, fiúk! Önök lesznek a nyelvünk őrzői és letéteményesei.

Steklhuber Vannak jövevényszavak és vannak jövevényételek.

– Bifsztek!

– Roseibni!

Magyartanár Hagyják abba!

– Wienersnicli!

– Fasírt!

Magyartanár Hagyják abba, hagyják abba!

– Sólet!

– Nudli!

– Nokedli!

Magyartanár Elég!

Dolkenstein Tessék elmenni a Magas utcában egy heurigerbe, ahol ki van dugva a rúd, wo is ausgsteckt…

Magyartanár Elég volt!

Dolkenstein És tessék kérni grenadiermarsot pfeffersalzcal, meg lekvártacskedlit!

Magyartanár Kiszúrják a dobhártyámat. A nyelv, a nyelvünk.

– Sós stanglit!

– Dampfbuktát!

Magyartanár Gondolkodásunk…

– Knédlit safttal!

Magyartanár Hagyják abba!

Dolkenstein Csurog a nyálunk, felajzották mirigyeinket.

– Virslit senfttel.

– Vucinudlit.

– Spenótot.

– Magyartanár (felordít) Megsüketülök!

(Hirtelen csend lesz.)

Valamelyikük (halkan) A tanár úr azt szeretné, ha éhen pusztulnánk?

Egy másik Vagy legyünk modern bicsérdisták… Uram bocsáss, nyersétel-evők.

Magyartanár (szánalmasan áll, nézi, nézi a fiúkat…) A bicsérdizmus nem idegen szó! Bicsérdi Jenő hirdeti nálunk. Kérem… kérem, fiúk…

(Csöngetés.)

És kérem, még valamit: azt kívánom, hogy ne csak ciberelevest, pityókát, tengerilepényt, ludaskását egyenek. Lakjanak jól! Mindig!

(A csöngetés elhallgat. A magyartanár kicsoszog – ellenkező irányba, mint ahonnan bejött. A fiúk felugrálnak, Bartók és Tahy László a szín előterébe jönnek. A többiek hátul felírják a táblára: Durma, Fasírt, Nokedli, Grenadiermars stb.)

Tahy Azért jóllakhatunk.

Bartók Az ember egyformán jóllakhat zseniálisan és hülyén, aljasan és becsületesen.

Tahy Szerinted ki a becsületes és ki az aljas?

Bartók Nem tudom…

Tahy Sajná1od Filcet? Szerinted gonoszak voltunk?

Bartók A gonoszság más.

Tahy (valamiféle mozdulatot tesz a vállával, fejével)

Bartók A felnőttek gonoszsága a komoly gonoszság.

Tahy Lehet… Akárhogy van, ma délután annyi cseresznyét gyömöszölök magamba ott fenn a magasban.

Bartók Hogy hosszú-hosszú időre elég lenne… (Nevetve.) Nem halnál éhen ott fenn a kosárban.

Tahy Micsoda kosárról beszélsz? Ülepembe vájódnak az ágak meg a gallyak.

Bartók Szókratész felhúzatta magát egy kosárban a fára, hogy eltávolodjon a földtől, hogy tisztábban tudjon gondolkodni.

Tahy Falni fogok!

Bartók Hogy bölcsebb legyen ott fenn!

Tahy Kit érdekel a bölcsesség a morva cseresznyék között?!

Bartók Megszabadult a földi zörejektől…

Tahy Földi zörejek… Lesz éppen elég. Ha meggondolom, flatulálni fogok a sok cseresznyétől. Tudod, a sok cseresznye felfúj!

Bartók Szókratészi kosár!

Tahy Nem hiszek a kosárban, a kosárszerű állapot csodájában.

Bartók Magasságok…

Tahy Hisz még fára se tudsz mászni… Leszédülnél… Hát akkor el ne felejtsd a tornanadrágot!

Bartók Én nem mehetek!

Tahy Danci megkért, hogy lehetőleg mindnyájan ott legyünk. Sok a fa, még több a cseresznye.

Bartók Akkor se mehetek.

Tahy Két hétig nem fog feleltetni.

Bartók Sajnos…

Tahy Akkor pedig nagyon tanuld meg a leckét, kiveséz. Szervusz.

(Tahy a táblához megy, letörli, ráírja: Cseresznyeszüret. Kimegy. Csak a tábla marad a színen. Jön egy diák – Bartók Béla bármelyik osztálytársa –, már cseresznyeszüreti öltözékben, tornanadrágban. Hátrább húzza a táblát. A színpad nagyobbik, négyötöd részén a cseresznyéskert. A színpad kisebbik részén, szinte a szélén egy zongora.

A cseresznyeszüret: Bartók Béla osztálytársai jönnek, cseresznyefákat cipelnek, hoznak, helyeznek el… Nagy nyüzsgés, díszletezés, aminek a végén megjelenik Danci, a tanár. Danci kopasz, komikus figura. A diákok körülveszik.)

Danci (noteszt vesz elő) A szüret előtt néhány fontos tudnivalót kell tudomásukra hoznom. Pro primo: a cseresznyeszedéshez fütyülni kell, fütyörészni, fütyülni, mint a rigó.

(Néhányan elkezdenek fütyörészni.)

Danci Szilencium! Aki nem tud fütyülni, hát dúdolhat, énekelhet. Pro secundo: nem lehet összevissza fütyörészni, mindegyikük csak egyvalamit fütyülhet vagy hát énekelhet. Pro tertio: mindegyiküknek meg kell majd mondania, mit fog fütyülni.

Ótocska P. Szimfóniát szabad, Danci bá?

Danci Szimfóniát? Ugyan! Az hosszú, és ki tudja, mit fütyülne. Operaáriát lehet.

(Megint fütyörészés.)

Danci Szilencium! És mindenki, mielőtt felmegy a fára, el fogja előttem fütyülni, respektíve dúdolni, dalolni a dallamot. (Felemeli a noteszát.) Feljegyzem a noteszomba. Nincs csalás! Pro quartio: és minden fa alatt ül majd valaki önök közül, aki hallgatja, ellenőrzi a dallamot. Tehát minden fa egy pár. Egyikük fent, másikuk lent. Akinek elfáradt a fújtatója, lemászik, felváltja a párja. Ez így igazságos is.

Dolkenstein És ha bírom szusszal?

Roszkops (odasúgja) Majd lejössz, ha telezabáltad magad!

Danci Mindezek az óvintézkedések azért szükségesek, hogy ne csipkedjék le a cseresznyefáimat, mint a rigók.

Kvapil (halkan) Mint a sáskák a gabonát.

Danci Fütyüljenek, mint a rigók, énekeljenek, mint az égi madarak.

(Megjelenik Bartók kis növendékével, odamennek a zongorához. Leülnek. Elkezdődik a zongoralecke. Ettől kezdve két esemény egy időben a színpadon. A cseresznyeszüret és a zongoralecke. A diákok felsorakoznak Danci előtt libasorban.)

Danci Weywe1ke!

Weywelka Én, tanár úr, a Kis kece lányomat (vagy mást) fogom fütyülni.

Danci Fütyülje el!

Weywelka (fütyül)

Danci (bejegyzi a noteszába)

Weywelka (elindulna)

Danci Várjon! Ki lesz a párja?

Spitzer (előlép)

Danci Spitzer! Két jómadár! Maga mit fog muzsikálni?

Spitzer Nem tudok fütyülni, hangom sincs… Huhogni lehet?

Danci Akkor nem megy fel a fára!

Spitzer Tessék beírni: Fogtam egy szúnyogot, nagyobb volt a lónál. (Hamisan, rekedten énekel.)

Danci Rendben, mehetnek a fára, respektíve alá. Arra. (Mutatja.)

(Weywelka, Spitzer el. Weywelka felmászik a fára, Spitzer alatta.)

Danci Dolkenstein.

Dolkenstein Én egy marsot, a Radetzkyt választom. (Elkezdi, utánozza a rezesbandát, ahogy a Radetzky-indulót fújják.)

Danci (bejegyzi noteszába) Radetzky. A párja?

Doschalik Doschalik.

Danci Zene.

Doschalik A kék Duna keringő. (Vagy más – fütyül.)

Danci Mehetnek. A mellette levő fára. (Mutatja.)

Somssich A Rosina-áriát választom. (Elkezdi fütyülni)

Danci (feljegyzi)

Somssich És Steklhuber a párom.

Steklhuber Engedelmével, tanár úr, én valami speciálisat fütyülnék. (Fütyül: madarat, a kanárit utánozza, majd éktelenül elkezd rikácsolni.)

Danci Ez meg micsoda?

Steklhuber Ennek nincs címe: madár.

Danci Felírom: madár.

Steklhuber Inkább: papagáj. Hím papagáj.

Danci De majd csak a fán produkálja magát.

Steklhuber Természetesen. Most először figyelek, hallgatok.

Danci Bartók hol van?

Öhler Nem is tud az fára mászni!

Mazura Még lepottyanna!

Kvapil Bizonyára püföli most is a zongorát!

Danci Kár, fütyülhetné a saját dallamát!

(Bartók kis növendéke elkezd zongorázni valamit: akadozva, nagyon primitíven. Bartók ütemezhet a ceruzájával a zongorán, növendéke igyekszik ritmusban játszani. Ettől kezdve a két esemény felváltja egymást. Pl.:

I. Zongorázás

Danci+az előtte álló diákok

[némajátékban]

A fákon, fák alatt levő diákok

II. A zongora elhallgat, a zongoránál Bartók+növendéke némajátéka

A fákon levő diákok fütyörészése, dalolása… közben cseresznyét esznek, cseresznyét dobnak le az alattuk levőknek.

Danci+az előtte állók némajátéka

III. Bartók+növendéke: némajátékban

A fákon levők: némajátékban

Danci+a diákok: hangosan

IV. Bartók növendéke: zongorázás együtt

A fákon levők: hangosan

Ez a hangzavar, kakofónia+némajáték rendkívül érdekes, groteszk, tragikomikus… Hol az egyik [zongora], hol a másik [fütyörészés, dalolás stb.] emelkedik ki…

Van, amikor mind a három csoport együtt szól. Ezek tulajdonképpen kép-hang-esemény variációk, montázs. A diákok mind a fákon, fáknál. Danci a fák között sétál, hallgatózik, ellenőriz…

A zongora-oldalon Bartók Béla növendéke feláll, elmegy. Bartók marad a zongoránál. Hol a zongora szól [etűd], hol pedig a diákok fütyörészése… A diákok eszik a cseresznyét, köpködik a magokat a fáról… Lemásznak a fáról, felmásznak a fára…)

Danci (sétálás közben) Fütyülni, fütyülni, fortéban… Nincs piano, pianisszimó… Fütyülni szépen… fütyörészni… dalolni, dúdolni…

(Rendkívül groteszk a kép.

Változások:

Zongora

Fütyülés

Zongora+fütyülés együtt

Danci beszéde + zongorázás

Csak a fütyülés

Mindez a rendező feladata!

A kép: drámai, groteszk, kakofonikus, zenei stb. stb. hatású.

Majd a fiúkat látjuk: mindegyikük kezében kisebb zsák, zacskó, kosár tele cseresznyével; fütyörészve elhagyják a színpadot. Danci az utolsó, a táblához megy, letörli [esetleg előrehúzza], kimegy.

Bartókot látjuk, az órát befejezte, jegyzetfüzetet vesz elő. Elkezd jegyezni. Nem is veszi észre, hogy egyik tanárja közeledik.)

Tanár Guten Tag (vagy Jó napot), Bartók!

Bartók (abbahagyva hirtelen a jegyzetelést) Tanár úr… tiszteletem. (Elteszi a jegyzetfüzetet.)

Tanár Mi az, maga az utcán készül az órára?

Bartók Valami eszembe jutott… egy téma.

Tanár Téma… persze, natürlich, maga komponál.

Bartók (tisztelettudóan áll tanára előtt)

Tanár A Herr Direktor is mondta. De mondja, Bartók, jó szakma, tisztességes foglalkozás az a zenészség?

Bartók (nem felel)

Tanár Meg lehet majd élni belőle?

Bartók (nem felel)

Tanár Tisztességes polgári pálya?

Bartók (nem felel)

Tanár Mert maguk nem valami gazdagok.

Bartók (nem felel)

Tanár S a művészeknek mindig szükségük van mecénásokra. S ahhoz, hogy mecénásra találjunk, ahhoz is nagyon kell tudni. Mint annak a cigányprímásnak, aki Ferenc József előtt muzsikált. (Szivarra gyújt.)

Bartók (nem felel)

Tanár Özvegy édesanyjának, családjának, magának is jobb lenne valami megbízható, rendes pálya. Etwas bürgerliches… Annyi van belőle. De ez a művészség… Bohémság, romantika, éhenkórászság… Eh! (Legyint.) Elgondolkodott már ezen?

Bartók (nem felel)

Tanár Maga egyáltalán nem felel, semmire se felel, nem beszél… Sind sie stumm geworden? A fellegekben jár. Ja-ja…

Bartók Nem tudom, hogy a zene jó szakma-e, tanár úr.

Tanár Ez a baj… maga tele van elképzelésekkel, lángoló, perzselő fantáziával, ideálokkal. Nem?

Bartók Most csak eszembe jutott egy téma, dallam… s ezt leírtam.

Tanár Maga mindenhova témákat, dallamokat irkál… A nyelvtankönyvbe, a Homéroszba, Hérodotoszba… Egy egész Musikalienhandlung. (Nevet.) Magánál már komolyan megy a játék… És hátha tévedés. Nem jutott még eszébe? Persze, tatsächlich maga ügyes, jól, nagyon jól zongorázik… de az még nem minden. Ismeri, van fogalma, milyen is ezen a pályán az érvényesülés?

Bartók Tanár úr, én mindennap gyakorolok, végzem a feladatom, legalábbis azt hiszem, akarom: pontosan, a lehető legjobban meg akarom tanulni az etűdöket, szonátákat, darabokat, a napi feladatot… Nem ismerem, hogy a muzsikálás más… érvényesülés.

Tanár Aber was!

Bartók Kötelesség, kemény munka, éppoly tanulás, feladat, mint a grammatika, logika, geometria, Goethe, Horatius…

Tanár Maga mindent összezavar, összekuszál, mindenfélét összehord. So ein Dummkopf! Akaratos, konok… Furcsa elképzelése lehet magának mindenről, életről, felelősségről.

Bartók A művészet, zene, alkotás, felelősség.

Tanár Donnerwetter! Felelősség! Tudja, mi az?! Az, hogy tisztességesen gondolkodjon a jövőjéről – felelősséggel.

Bartók Tanár úr, azt, amit csinálnom kell, parancsolóan, ami kikívánkozik, amit létrehozunk… az a felelősség. Életforma…

Tanár Szavak, nagy szavak, frázisok, hőzöngések, natürlich kamaszkori lángolások, protuberanciák… Minden diszciplína nélkül. Talán fantomokat kerget… Hát… Man muss das Leben eben nehmen wie das Leben eben ist… Az önfegyelem mértékérő1 is szó van… No jó… Aber gondolkodjon el egy kicsit azon, amit tapasztalt tanára mondott. Tudja, mit mondtam én egyszer egyik növendékemnek, aki Rubens, Raffael, Munkácsy akart lenni, aki csak festett, pingált, rajzolt és gyengén tanult, bukdácsolt? Lipcsey, amit maga produkál, az disznóság, olyan pofont kellene kapnia, hogy freskó legyen magából! (Nevet.) Pardon, magára ez nem vonatkozik, maga tanul. Hát persze, muzsikáljon, emelkedjen a szférákba, de mindez legyen sekunder… hóbort. (Nevet.) A józanságot, ragaszkodást a földiekhez, a biztonságot, a megélhetést ne feledje, ne cserélje, ne áldozza fel. Gott behüt! Mi lenne a polgárságból… (Előveszi aranyláncos óráját.) Zeit ist Geld! Hallom, ma cseresznyeszüret volt a kollégánál. Minket sose hív meg! A maguk osztálya szüretelt.

Bartók Nem vettem részt rajta… nem vehettem részt.

Tanár Warum? Maga kivétel? Megint valami különcség?

Bartók Ma délután tanítottam, zongoraleckét kellett adnom.

Tanár Derék… édesanyját támogatja… Schön – schön… die sind ja doch Kreutzer… Bartók, magának tisztes foglalkozásra lesz szüksége… No, Isten áldja!

(Tanár el.)

Bartók (földhöz vágja az iskolatáskáját. Utánozva a Tanárt) Die sind ja doch Kreutzer… Csak azért is benézek Steiner Zsiga bácsihoz, jöttek-e új kották, partitúrák. Az e heti zongoraleckékből megvehetem a Missa Solemnist. (Kisiet.)

(Bartók [rövid] zongorázása, gyakorlása a sötétben. Megvilágosodik a színpad. Kép: Bartók Béla otthonában: szoba zongorával. [Természetesen a legfontosabb tárgy a zongora.] A többi bútorzat színpadi tárgy lehet jelzésekkel. De egy zongora is elég a színen. A zongorán két jegyzetkönyvecske. Ezek a fiatal Bartók Béla jegyzetkönyvecskéi, a táblázatokkal, bejegyzésekkel, zenei stúdiumának naplójával. Megjelenik özv. Bartókné Voit Paula, Bartók Béla édesanyja, hallgatja a zongorázást. Bartók abbahagyja a gyakorlást, ír, jegyez az egyik könyvecskébe. Észreveszi édesanyját.)

Édesanya Ma már teljesítetted a napi adagot.

Bartók Hallgasd csak… (Elkezd hevesen, erőteljesen zongorázni: valami nehéz, virtuóz részt… Játszik, aztán az egyik részt – futamot például – többször megismétli. Egymás után erőteljesen eljátssza.) Ezt nem lehet elégszer megismételni. (Megint játszani kezd: lassabban, pontosan, kimérten, szárazon.)

Édesanya (a zongoránál hallgatja)

Bartók (abbahagyja) Még el kell játszanom néhány százszor. Ütemenként. Fel kell bontanom, össze kell raknom. (Ujjaival játszik a billentyűkön, de hang nélkül…)

Édesanya (elveszi Bartók jegyzetkönyvecskéjét a zongoráról, lapoz benne, olvasni kezdi) Liszt, Beethoven, Bach, Schumann… Három koncertetűd, Preludio… Második zongorakoncert. (Lapozgat a könyvecskében.) Ezt én vettem neked a születésnapodra.

Bartók Be is írtam.

Édesanya Itt van. Bartók Béla 1897. március 25-től.

Bartók Igen, akkor kezdtem el ezt a könyvecskét.

Édesanya (gyorsan lapozva) Mennyi szerző, mennyi mű.

Bartók Azelőtt sokkal precízebb voltam. Mindent pontosan vezettem. Kissé hanyag, nagyvonalú lettem. (Nevet.)

Édesanya (leteszi a könyvecskét, felveszi a másikat) Ezzel kezdted.

Bartók 1894-ben.

Édesanya 1894. július 1-jén. (Lassan olvasva.)

Clementi: Etűdök 3, 5, 6, 7, 9, 12, 16, 17

Mozart: Szonáta 10, 4

Bach: Angol suite 2, 3, 4, 5

(Miközben sorolja, Bartók gyorsan játszik belőlük. A mama lassan, esetleg szótagolva olvas, Bartók azonnal azt a művet kezdi el játszani, amelyet éppen felolvas… Ez virtuóz színészi-rendezői feladat: de lehetőség, hogy megmutassa az ifjú Bartók óriási zenei képességét, a zsenit… Nagyszerű alkalom!)

Édesanya Mendelssohn Capriccio Fis-moll, 5. Fúga

Beethoven: Szonáta 6, 7, 8, 16

Variátiók Op.34

(Az utolsót Bartók egy kissé hosszabban játszhatja.)

Édesanya (lapozgat… lapozgat… visszalapozgat) Te, Béla, itt az áll, hogy Erkel-táblázat. Aztán áthúztad az Erkel szót, helyette azt írtad, Zongora.

Bartók (mosolyog) Hát…

Édesanya (lassan olvasva, szótagolva) Táb-lá-zat El-ső nyolc óra. (Olvas, egyre inkább elmosolyodva.) Összesen: 64 oldal, került 9 (kilenc) forintba. (1 óra négykezes olvasás. Ennélfogva 1 oldal került 900: 64=14 krajcárba.) (Mosolyog.)

Bartók Ezek voltak az első órák Erkelnél.

Édesanya (olvassa) Tanultam a 10. Mozart-szonátát, 18 oldal, és a 4. Mozart-szonátát, 10 oldal. Tanultam a 2-ik 11 oldal és 3-ik oldal angol suita felét, a 16, 17, 95, 50 és 87. Clementi etűdöket. 19 oldal. Összesen 64 oldal. (Nevet.) Nem is tudtam, hogy mindent könyveltél, kiszámítottál. Kiszámíthattad volna, hogy egy hang mennyibe került.

Bartók Ha majd egyszer kitalálják a gépi számológépet, mely a kottafejeket is megszámolja. (Nevet.)

Édesanya (lapoz, olvasva, mint az előbb) Második nyolc óra. Összesen 56 oldal került 8 ½ forintba. 1 ½ óra négykezes olvasás. Ennélfogva 1 oldal került 850: … Itt hiányzik a művelet befejezése.

Bartók Várj, kiszámítom… (Számol fejben.) 15.10 krajcárba!

Édesanya (nevet) Mert… (olvas tovább) Tanultam a 6-ik opus 10 N.2. Beethoven szonátát 10 oldal, Mendelssohntól a 4-ik Caracterdarabot 5 lap (!) és egy Capricciót 10 oldal. Bachtól 40 oldal és végre a Clementi-etűdöket 22 oldalon.

(Ez a rész tkp. derűs beszélgetés: humoros, groteszk… de rávilágít Bartók precízségére és anyagi felelősségére.)

Második kép

(Vadgesztenyék)

(A színpad egyik része [nagyobbik fele] a magasított kertrész, ahonnan lelátni az útra, mely a szín másik része. Mindez lehet jelzésekkel. Sándor és Károly a magasított rész szélén, az avarsánc peremén figyelőállásban. A kertrészben vadgesztenyefa [fák] lombja, ágai esetleg kinyúlnak az út felé.)

Sándor Azt hiszem, legjobb, ha ott maradsz a fa mögött, én pedig elbújok a kerítésnél…

Károly Innen elég jól belátni a terepet. Van elég muníció. Megtömtem a zsebeimet… Tartaléknak meg itt ez a kosár.

Sándor Keresztben tüzelünk. Majd jelzek, s akkor elkezdheted. Mindenképpen te indítod a támadást… ahogy szoktuk, s ez bevált taktikánk…

Károly Olyan bombázás lesz, bízd csak rám! Bonaparte Napóleon golyóbisai