A Bibliai Hit

By Kenneth E. Hagin

Kenneth E. Hagint jogosan nevezik világméretekben a „modernkori hitmozgalom atyjának”. Közel 70 éven át hirdette a hit jelentőségét, szerepét és igazságait, miután 1933-ban, 16 évesen átadta életét a Názáreti Jézus Krisztusnak.

A bibliai hit című könyve méltán tekinthető szolgálata esszenciájának. Jelen kiadás egy kibővített, átdolgozott változata az először 1974-ben – magyar nyelven pedig 1990-ben – publikált írásának.

A szerző Isten igéjéből kiindulva arra mutat rá – miközben számos gyakorlati példát és igaz történetet is felsorakoztat –, hogy miként keletkezik a hit, és hogyan szabadítható fel az emberi élet minden területén.

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik – olvashatjuk a Zsidókhoz írt levél 11,6-ban. Tehát ha Isten azt követelné, hogy olyankor is legyen hitem, amikor az lehetetlen, akkor jogom lenne megkérdőjelezni az Ő igazságosságát. De ha kezembe adja mindazokat az eszközöket, amelyek által létrejöhet bennem a hit, akkor a felelősség az enyém, akár van hitem, akár nincs” – szögezi le már a könyv legelején Kenneth Hagin.

A bibliai hit olyan kérdésekre adja meg a választ, mint:

–Mi a hit?

–Hogyan keletkezik a hit?

–Hogyan szabadíthatjuk fel a hitünket?

–Mit jelent szívvel hinni?

–Melyek a hit útjában álló nagy akadályok?

–Hogyan lehetséges Isten hitével hinni?

• Language: Magyar
• Publisher: Patmos Records
• Release date: Feb 28, 2020
• ISBN: 9786156108081

Book preview

Kenneth E. Hagin

A bibliai hit

Patmos records

budapest, 2016

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Bible Faith Study Course / Kenneth E. Hagin

Második, átdolgozott kiadás

A kiadásért felel Kauzál Márton

fordította

Németh S. Judit és Joób Viktória

szerkesztette

Joób Viktória

tördelés, tipográfia

Ifj. Balogh Ferenc és Éva

korrektúra

Sugár Ágnes

Copyright © 1974, 1991 Rhema Bible Church

aka Kenneth E. Hagin Ministries Inc,

Hungarian edition © 2016 by Patmos Records

with permission of RHEMA Bible Church AKA

Kenneth Hagin Ministries, Inc.

Hungarian translation copyright

© 2016 Németh S. Judit

© 2016 Joób Viktória

All rights reserved - Minden jog fenntartva.

ISBN 978-615-5526-68-8

Első rész

1. fejezet

Hogyan keletkezik a hit?

Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. – Rómaiakhoz írt levél 10,17

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. – Zsidókhoz írt levél 11,6

Különösen érdemes a vers első részét megfigyelnünk: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni". Ha Isten azt követelné, hogy olyankor is legyen hitem, amikor az lehetetlen, akkor jogom lenne megkérdőjelezni az Ő igazságosságát. De ha kezembe adja mindazokat az eszközöket, amelyek által létrejöhet bennem a hit, akkor a felelősség az enyém, akár van hitem, akár nincs.

A hit Isten Igéjének hallgatásából keletkezik 

Egyfelől Isten közli velünk, hogy hit nélkül lehetetlen neki tetszenünk, viszont megmondja azt is, hogyan kaphatjuk meg a hitet. Nem Őt kell tehát hibáztatnunk, ha nincs hitünk, hanem saját magunkat. Ha Őt hibáztatjuk, annak oka egyszerűen a tudatlanság.

Ez igaz a megtérésnél gyakorolt hittel kapcsolatban is. A megtérésre való hit úgy keletkezik, hogy az ember hallgatja és újra meg újra hallgatja Isten Igéjét. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" – mondja Pál az Efeszosziakhoz írt levél 2,8-ban. De hogyan lehet hitet nyerni ahhoz, hogy valaki megtérjen? Erre a választ a Rómaiakhoz írt levél 10. fejezetében találjuk meg.

De mit mond? Közel hozzád a beszéd [az ige], a szádban és a szívedben van: azaz a HIT BESZÉDE [IGÉJE], AMELYET MI HIRDETÜNK. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.

Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon HISZNEK pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? – Rómaiakhoz írt levél 10,8–10; 13–14 (Kiemelés a szerzőtől.)

Az emberek tehát úgy tudnak megtérni, hogy hallgatják Isten beszédét, ugyanis a 17. versben így folytatja Pál: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." Az Ige hallgatása nélkül tehát lehetetlenség hitre jutni, illetve a hitet gyakorolni. Emlékezzünk csak vissza Kornéliusz történetére,¹ aki noha elkötelezte magát Isten felé, mégsem volt megtérve, mivel még senki nem hirdette számára az evangéliumot. És ez egészen addig nem is következett be az életében, amíg nem hallotta Pétert prédikálni.

Az Úr elküldött egy angyalt Kornéliuszhoz, ám az angyal nem hirdette számára az evangéliumot, ugyanis ez nem az angyalok feladata, hanem az embereké. „Elmenvén e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek"² – mondta Jézus a tanítványainak. Azt azonban tudtára adta az angyal, hová menjen, ahol találhat valakit, aki hirdetni tudja neki az evangéliumot. Isten tehát az embereket küldi, hogy az evangéliumot hirdessék.

Az angyal arra szólította fel Kornéliuszt, hogy hívassa magához Pétert, és pontos instrukciókkal látta el ehhez: „Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek; ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja neked, mit kell cselekedned. Majd egy fejezettel később, a 14. versszakban az angyal a következőt mondja Kornéliusznak Péterrel kapcsolatban: „Ő szólni fog hozzád olyan igéket, melyek által megtartatol [üdvözülsz] te és a te egész házad népe. E vers szerint az emberek az Ige hallgatása által menekülnek meg, mivel a hit hallásból jön, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallás nélkül tehát nem lehet hitre jutni. Mégis annyian próbálnak hinni az Ige hallgatása nélkül!

Vajon a gyógyulásban való hit hogyan keletkezik? Ugyanígy – azaz a gyógyulással kapcsolatos Igék hallgatása által. Az Apostolok cselekedeteinek 14. fejezetében megismerkedhetünk annak a béna embernek a történetével, aki az általa hallottakból merített hitet a gyógyuláshoz.

És ott PRÉDIKÁLJÁK vala [Pál és Barnabás] az EVANGÉLIUMOT. És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni; aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, monda nagy fennszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. – Apostolok cselekedetei 14,7–10 (Kiemelés a szerzőtől.)

„Hát nem csodálatos, hogy Pál meggyógyította azt az embert?" – kiáltják el ilyenkor magukat, akik csak alkalmankénti olvasói az Igének. Sokszor hallottam már ilyen és ehhez hasonló vélekedéseket, de az igazság az, hogy azt a férfit nem Pál gyógyította meg. Nem azért gyógyult meg, mert Pál apostol volt, sem pedig a Pál hite miatt. Neki magának volt hite a gyógyulásra. Pál három dolgot tett, mielőtt a sánta meggyógyult. Először is: prédikálta az evangéliumot; másodszor: észrevette, hogy a férfinak van hite a gyógyulásra; harmadszor pedig: felszólította, hogy keljen fel és járjon. De a sánta ember is három dolgot tett: először is hallgatta Pál prédikálását; azután hitet gyakorolt a gyógyulásban; majd végül felugrott és járni kezdett.

Tehát nem a Pálban működő valamiféle különleges erő által gyógyult meg, hanem ő maga hitt abban, hogy meggyógyul. Miből jött létre benne ez a hit? Abból, amit hallgatott. A kilencedik versből tudjuk, hogy hallgatta Pál prédikálását. Mit prédikált Pál? Az evangéliumot – mondja a hetedik vers. Ha Pál csak azt prédikálta volna, amit mi a „megtérés evangéliumának hívunk, akkor hogyan gyó-gyult volna meg ez a férfi? Azért jutott hitre a gyógyulásában, mert az apostol azt prédikálta, amit a Biblia „evangéliumnak nevez, aminek a gyógyulás üzenete is a részét képezi.

Ahogyan én jutottam hitre abban,

hogy meggyógyulhatok 

Több mint 55 évvel ezelőtt, mint fiatal vallásos fiú, olvastam nagyanyám Bibliáját a betegágyon fekve, és minél többet olvastam, annál többet tudtam meg az Igéről. Rájöttem, hogy még soha nem hallottam a teljes evangéliumot, csak egy részét. Ugyanis nem tanították a teljes evangéliumot abban a gyülekezetben, ahová tartoztam. Figyeltem, és felismertem, hogy nem kell meghalnom, hanem meggyógyulhatok.

Természetesen az ördög sem tétlenkedett, és mindent bevetett, hogy meggyőzzön: gyógyulások ma már nem történnek. Mindig is arra tanítottak, hogy Isten meggyógyít, ha akar. Ez viszont még nagyobb sértés volt az Úr személyére nézve, mintha azt állították volna, hogy egyáltalán nem tud gyógyítani. Persze mindkét állítás hazugság. Tehát kikerestem a gyógyulással kapcsolatos Igéket. Az ördög mindeközben bőszen igyekezett emlékeztetni mindarra a kétségre és hitetlenségre, amit addigi életem során hallottam. Az emlékezetembe idézett mindent, amit a gyógyulás témájáról valaha is tanultam. Mérhetetlenül sokat segített akkor, hogy – noha azt sokaktól hallottam, hogy a gyógyulás ideje lejárt – arra nem emlékeztem, hogy bárki is azt állította volna, hogy a hit korszakának is vége. Ezt ugyanis soha nem hallottam senki szájából.

Minél többet tanulmányoztam a Bibliát, annál világosabbá vált számomra, hogy a hit korszaka bizony ma is tart. A Márk evangéliuma 5,34-ben például Jézus azt mondja a vérfolyásos asszonynak: „Leányom, a te hited megtartott [éppé tett] téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból" (kiemelés a szerzőtől). Vagyis a Szentírás tagadhatatlanul azt állítja, hogy a hit ideje nem járt le! Mind a sánta férfi, mind a vérfolyásos asszony a saját hite által gyógyult meg. A hit hallásból származik, Isten Igéjének hallásából. Jézus nem azt mondta, hogy az Ő ereje vagy hite tette éppé az asszonyt.

Amikor ezt megértettem, már tudtam: ahogy az asszony hite helyre tudta őt állítani, ugyanúgy az én hitem is meggyógyíthat engem. Hála Istennek, ez meg is történt: a hitem által beléptem Isten erejébe és éppé lettem! Paralízisem eltűnt, súlyos szívbetegségem megszűnt. Azóta szökdelek, ugrálok, s az igazság evangéliumát – benne a gyógyulás üzenetével – prédikálom.

Vizsgáljuk meg tüzetesebben is a sánta ember esetét! Azt már leszögeztük, hogy volt hite a gyógyulásra. Vajon honnan kapta? Abból, amit hallgatott. És mit hallgatott? Isten Igéjét. Ezek szerint tartalmaz valami olyat az evangélium, amitől – ha figyelmesen hallgatjuk – meggyógyul még az abszolút mozgásképtelen is? Határozott válaszom, hogy igen! Az evangéliumnak a gyógyulás is részét képezi, Pál pedig az üdvösség evangéliumát hirdette, aminek szintén része a gyógyulás. Honnan tudható mindez? Nos, nézzük meg a Rómaiakhoz írt levél 1,16-ot:

Mert nem szégyellem a KRISZTUS EVANGÉLIUMÁT: mert Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. (Kiemelés a szerzőtől.)

A Scofield-féle magyarázó fordítás lábjegyzetében ez áll: „A megtérésre (üdvösségre) használt görög és héber szó magában foglalja a szabadulás, épség, gyógyulás és teljes egészség fogalmait is." Én nem szégyellem Krisztus evangéliumát! Mert ez Isten ereje a szabadulásra, az épségre, a gyógyulásra, az egészségre. Pál a teljes evangéliumot prédikálta, nem csak egy részét. Onnan is tudhatjuk, hogy a gyógyulás üzenete szerves részét képezte az evangéliumnak, hogy más igehelyek szintén tesznek utalást erre.

És Filep lemenvén Szamaria városába, PRÉDIKÁLJA vala nekik a KRISZTUST. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a JELEKET [csodákat], melyeket cselekedék. Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek [szellemek] voltak, nagy hangon kiáltva kimenének, sok gutaütött és sánta pedig MEGGYÓGYULA. És lőn nagy öröm abban a városban. – Apostolok cselekedetei 8,5–8 (Kiemelés a szerzőtől.)

Az itt említett csodák, gyógyulások és szabadulások mind azt követően és úgy történtek, hogy Filep Krisztusról prédikált. Az Újszövetség nem ismer más Krisztust, csakis azt, aki maga a gyógyító is. A fizikai – isteni – gyógyítás az evangélium része. Ha mára már valóban érvényét veszítette a gyógyulás evangéliuma, akkor képtelenség lenne a megváltás evangéliumát hirdetni, hisz a megváltásnak szerves részét képezi a gyógyulás is (lásd Ézsaiás könyve 53,4–5).

P. C. Nelson kiváló baptista lelkész egy ízben a következő kijelentést tette: „A gyógyulás az evangélium szerves része. Nelson lelkész 1921-ben balesetet szenvedett – elütötte egy autó. Ekkoriban egy detroiti gyülekezet pásztora volt. Az orvosok közölték vele, hogy a jobb lábát térdtől lefelé amputálni kell, különben megmerevedik. A kórházi ágyon fekve azonban az Úr a Jakab levele 5,14–15-ön keresztül szólt hozzá: „Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében! És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.

Nelson lelkész igyekezett kifogásokat találni, és azzal érvelt az Úrnak, hogy az ő gyülekezetében ezt nem szokás gyakorolni. Ekkor azonban hirtelen eszébe jutott egy házaspár, akik hittek ebben, majd az Úr azt mondta, hívassa magához és kérje meg őket, hogy imádkozzanak érte. A házaspár tehát elment hozzá, megkenték olajjal, imádkoztak érte, ő pedig meggyógyult. Térde nem merevedett meg, a lábát nem kellett levágni. Isten Igéje jó! „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által."

Egy nagyon kedves szolgálótestvérnek igen kiemelkedő evangelizációs szolgálata volt néhány évvel ezelőtt Texasban. Minden felekezetből hívták összejövetelek megtartására. Időközben azonban lebetegedett, és néhány éven belül – saját elmondása szerint – a teljes vagyonát felélte. Volt tízezer dollár megtakarítása a bankban, ami akkoriban nagy összegnek számított. Két év leforgása alatt azonban az összes pénze elfogyott, sőt el kellett adnia az autóját, az otthonát, a legtöbb könyvét, hogy az orvosi kezelést kifizethesse. A leghíresebb kórházakban – köztük a Mayo Klinikán³* – is megfordult, de az állapota nem javult, ehelyett egyre csak romlott – pedig még csak az 50-es éveiben járt.

Végül egy kaliforniai kórházba szállították, ahol az orvosok közölték vele, hogy hamarosan meghal. Szerette volna még egyszer látni 82 éves édesanyját, ezért testvére hazavitette őt Texasba, ahol jómagam is felnőttem. Az anya rendkívül boldog volt, hogy újra láthatja fiát, ám a boldogsága csupán addig tartott, amíg fia el nem mondta neki, hogy azért jött haza, hogy meghaljon.

A kedves, idős hölgynél egy 19 éves fiú segített akkoriban a ház körüli munkák elvégzésében, és ő lett a férfi ápolója. Neki kellett forgatnia az ágyhoz kötött beteget és öltöztetnie. A fiú egy nap így szólt: „Lelkész úr, miért nem engedi, hogy az Úr meggyógyítsa önt? A Biblia azt mondja, ha van beteg köztetek, akkor hívassa a gyülekezet véneit és imádkozzanak érte."

Tanult ember és lelkész lévén, jól ismerte a Szentírás egészét és sok tapasztalatot szerzett az évek során, azt azonban mégsem tudta, hogy ez az Ige is a Bibliából származik. Megkérte tehát a fiút, hogy vigye oda a Bibliáját a ládából, és mutassa meg a szóban forgó igehelyet. A fiú meg is tette, de kikeresni már nem tudta, mert analfabéta volt.

„Hát akkor honnan tudod, hogy benne van?" – kérdezte a beteg. A fiú azt válaszolta: a gyülekezet pásztora mondta, hogy mindezek benne vannak a Bibliában. Majd hozzátette, hogy aznap épp gyógyító összejövetelre készülnek, és ha el akar menni velük, szívesen segít neki. A lelkész végül beleegyezett, hogy elmegy, így küldtek érte egy régi Ford T-modellt, és ágyat készítettek számára a hátsó ülésen. A szolgálat után a prédikátor kiment a parkolóba, megkente őt olajjal és imádkozott érte.

Éjféltájban érhettek haza a fiúval. Otthon aztán azonnal szólt az édesanyjának, hogy kérje meg a fiút, gyújtson a tűzhely alá, hogy készíthessen neki egy kiadós sonkás tojást, mert éhes. Addig már vagy két éve csak pépes ételeket evett, semmilyen szilárd táplálékot nem tudott megemészteni.

A férfi elmondta édesanyjának, hogy a prédikátor megkente őt olajjal, imádkozott érte és ő meggyógyult. Később az idős hölgy bevallotta, hogy arra gondolt, fiának talán elment a józan esze. Még süteményt is kívánt. Mivel úgyis meghal – gondolta az édesanya –, hát haljon meg boldogan. Elkészítem neki a sonkás tojást és a süteményt is megsütöm. Végül a férfi mindent megevett, de nem lett betegebb és nem is halt meg, hanem meggyógyult!

Történetét aztán megírta különböző magazinoknak, aminek hatására ébredési összejövetelek megtartására hívták mindenhonnan. Nem sokkal később Kansas Cityben egy nagyszabású összejövetel megtartására készült. Az őt ápoló fiú azt tanácsolta neki, hogy mielőtt elmegy, töltekezzen be Szent Szellemmel. Saját elmondása szerint akkorra már kész volt mindenben hinni, amit az a tizenkilenc éves fiú mondott neki, így hát megkérdezte tőle, mit kell tennie, hogy vehesse a Szent Szellemet. A fiú részletesen elmondta neki, majd elhívta magával egy összejövetelre, ahol a lelkész végül betöltekezett Szent Szellemmel és nyelveken kezdett szólni. Ez a prédikátor azóta már az Úrhoz költözött, de írásai a mai napig nagy áldást jelentenek sokunk számára, beleértve azt a felekezetet is, amelyből jött. Hogyan kapott hitet a gyógyulásra? Hallás útján.

Márk egy olyan asszonyt mutat be evangéliumának 5. fejezetében, a 25. versben, aki tizenkét évig szenvedett vérfolyásban. A 26–28. versekben azt olvassuk: „És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. Majd a 34. versben így folytatja: „Ő [Jézus] pedig monda neki: Leányom, a te hited megtartott [éppé tett] téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból! Mikor nyerte az asszony a gyógyuláshoz szükséges hitet? Azt olvassuk, hogy „mikor Jézus felől hallott…" – vagyis amikor Isten Igéjét hallotta.

1953-ban egy dallasi teljes evangéliumi gyülekezetben szolgáltam több héten keresztül. Végül aztán – mivel időközben a gyülekezet pásztora elutazott hosszabb időre – három hónapig maradtam náluk. Hét közben több alkalommal prédikáltam, emellett naponta vendége voltam egy rádióműsornak, hétvégenként pedig evangelizáló jellegű istentiszteleteket tartottunk. A péntek esti összejövetel után egy Forth Worthből érkezett házaspár akart beszélni velem. A feleség beteg volt, szeretett volna meggyógyulni, így tehát találkoztam velük. A férj elmondta, hogy egyik reggel, munkába menet a rádióműsorunkat hallgatta, amelyben épp arról beszéltem, hogy a gyógyulás mindenki számára elérhető. Aznap este elmondta ezt a feleségének, és elkezdték naponta hallgatni az adást. Mint a férjtől megtudtam, a feleség már átesett két komoly műtéten, és éppen a harmadik előtt állt. Azért imádkoztak hosszabb ideje, hogy amennyiben a gyógyulása Isten akarata, akkor Isten adjon neki hitet erre.

Elmondtam nekik, hogy nem igei úgy imádkozni, hogy „ha ez Isten akarata. Amikor betesszük a „ha szót az imánkba bármi olyan kéréssel kapcsolatban, amit az Igében Isten eleve megígért számunkra, onnantól kezdve kételkedve imádkozunk. Néhányan azt hiszik, hogy ilyenkor alázatosak, de valójában tudatlanok. Nem jön tehát válasz a mennyből, ha a „ha szócskát beszúrjuk az ún. hit-imáinkba. Az ilyen típusú imák akkor hatékonyak és érik el a céljukat, amikor ezt a kétbetűs szócskát kihagyjuk belőlük. Jézus sem bizonytalankodva szólt Lázárhoz, amikor feltámasztotta, hanem így kiáltotta el magát: „Lázár, jöjj ki!⁴

Amikor azonban olyan imát mondunk, amelyben elkötelezzük magunkat Isten terve, akarata mellett, abban egészen nyugodtan használhatjuk a „ha ez Isten akarata kifejezést, mert nem tudjuk biztosan, mi az Úr akarata. Az imánk célja ilyenkor nem az, hogy valamit megváltoztassunk. A hit imájával azonban az a célunk, hogy megváltoztassunk bizonyos dolgokat. Ilyenkor a „ha szó a kétség jelvénye, és nem szerepelhet az imánkban.

Természetesen a rádióműsorokban is felolvastam hittel kapcsolatos bibliai kijelentéseket, ám mivel a házaspár akkor még bizonytalan volt abban, hogy a gyógyulás valójában Isten akarata-e a feleség számára, ezért újra megkérdeztem tőlük:

– Ha az Újszövetség azt mondja, hogy Jézus elvette a feleséged erőtlenségét és hordozta a betegségét, akkor vajon ez nem azt jelenti, hogy Isten akarata az ő gyógyulása?

– De igen! – válaszolta a férfi. Fellapoztuk tehát a Máté evangéliuma 8,17-et, amelyben ez áll: „Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket!" A férfi ekkor felugrott és azt kiáltotta, hogy igenis Isten akarata, hogy a felesége meggyógyuljon. Az asszony is kezdte kapiskálni a lényeget.

Ezek után Péter első leveléhez lapoztuk a Bibliánkat: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg (2,24). Majd az Ézsaiás 53,4–5-öt kerestük ki: „Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Az Igéhez tartozó széljegyzetben azt olvashatjuk: „Bizonnyal ő viselte a mi betegségeinket, és hordozta a fájdalmainkat." A házaspár ekkor közölte, hogy már csak a hitre van szükségük. Tudták, hogy a gyógyulás Isten akarata. Megkérdeztem őket, hogyan nyertek üdvösséget. Azt felelték, amikor előrehívták a megtérőket, előrementek és elmondták a bűnösök imáját.

– Amikor előrementetek, kértétek az Urat, hogy adjon nektek hitet a megtéréshez? – kérdeztem őket.

– Nem! – válaszolták, hiszen a prédikátor Isten Igéjéből elmagyarázta, hogy így nyerhetnek üdvösséget. Ekkor elmondtam nekik, hogy ugyanúgy megvan a hitük a gyógyulásra, ahogyan a megtérésre is megvolt, anélkül, hogy külön kérték volna, mivel hallották erről Isten Igéjét.

Erre azt felelték, hogy ezek szerint most félre kell dobniuk azt az imát, amit egész eddig imádkoztak a feleség gyógyulásával kapcsolatban, hiszen egyáltalán nincs benne semmi jó. Egyetértettem velük. Ahogy a világosság jön, a hit is megjelenik. A házaspárnak tehát már volt hite, ugyanis hallották és meg is értették az Igét. Az asszony rájött, mindössze arra van szükség, hogy elfogadja Jézus Krisztust személyes gyógyítójának. Rátettem tehát a kezemet a fejére és imádkoztam. Azután megkérdeztem, hogy meggyógyult-e?

– Biztos vagyok benne, hogy igen – felelte. Meggyőződés született benne, mivel Isten Igéje állítja, hogy ő meggyógyult.

Vasárnap este a férj újra eljött az istentiszteletre. Szinte beviharzott a terembe, majd szót kért, hogy elmondhassa, mi történt. Amikor péntek este hazamentek, felesége levette a fűzőt a hátáról, behajította a gardróbba és így szólt: „Köszönöm Istenem, hogy meggyógyultam!" Másnap, amikor férje hazaért, éppen hajmosás közben, a kád fölé hajolva találta őt, amire azelőtt soha nem volt képes. A hölgy tehát teljesen meggyógyult! Azért is imádkoztam értük, hogy vegyék a Szent Szellemet, ami szintén megtörtént, és nyelveken kezdtek szólni. Évekkel később aztán ismét találkoztam velük, és a feleség makkegészséges volt. Hogyan kapott hitet? Isten Igéjének hallásából.

A férj az édesanyját is elhozta, aki paralízis miatt tolószékben ült. Miután imádkoztunk érte, az idős hölgy felállt és aznap este teljesen egészségesen, a saját lábán sétált ki az épületből. Jézus Krisztus evangéliumában garantálva van számunkra az üdvösség, a biztonság, a védelem, a gyógyulás, az egészség és minden szükség betöltése. Bármilyen kéréssel is forduljunk imában az Úrhoz, a válasz elnyeréséhez szükséges hit mindig Isten Igéjének a hallgatásából születik. Ha odaszánjuk magunkat az Igével való folyamatos táplálkozásra, idővel azt tapasztalhatjuk, hogy a hitünk olyan mértékben megnövekedett, hogy képesek vagyunk átvenni Isten minden csodálatos áldását, amit az övéinek ígért.

Kérdések a fejezethez

1. Ki a felelős azért, ha nincs elegendő hitünk?

2. Miért annyira fontos Isten Igéjének hallgatása?

3. Az Apostolok cselekedeteinek 10. fejezetében miért mondta az angyal Kornéliusznak, hogy küldjön embereket Péterért?

4. Az Apostolok cselekedetei 14,7–9-ben a magatehetetlen férfi meggyógyult, mert ő és Pál is három fontos dolgot tett. Melyek voltak ezek?

5. A Márk evangéliuma 5. fejezetében olvashatjuk a vérfolyásos asszony történetét. Hogyan történt a gyógyulása?

6. Hogyan kapott hitet a lábaira béna férfi Listrában a gyógyuláshoz?

7. Mire utal az „üdvösség" szó görög, illetve héber megfelelője?

8. A Jakab levele 5,15 alapján az imának mely fajtája menti meg a beteget?

9. Amikor a „ha" szócskát is beletűzzük az imánkba, amikor valami olyat kérünk Istentől, amit megígért számunkra a Szentírásban, akkor ………………. imádkozunk.

10. Mi történik, ha úgy határozunk: ezentúl Isten beszédével táplálkozunk?

2. fejezet

Hogyan keletkezik a hit?

A HIT pedig a reménylett dolgoknak VALÓSÁGA, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. – Zsidókhoz írt levél 11,1 – (Kiemelés a szerzőtől.)

Isten pontosan megmondja, mi a bibliai hit. Pontosan arról van itt szó, hogy a hit a nem látott dolgok bizonyítéka, és a remélt dolgok valósága (szubsztanciája). A fenti vers Moffatt-féle fordítása így hangzik: „Tehát a hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk. Egy másik fordítás első része pedig ezt mondja: „A hit valóságot ad a reménylett dolgoknak.

Emberi hit kontra bibliai hit

Meg kell értenünk, hogy többféle hit létezik. Mindenkinek van például egy természetes, emberi hite, akár megtért, akár nem. A Zsidókhoz írt levélben azonban Isten az igei, a bibliai hitről beszél; arról a hitről, amelyet a szívünkkel hiszünk.

Hatalmas különbség van aközött a hit között, amelyet a szívünkkel hiszünk, és aközött, amely az érzéseket követi. A bibliai hit tehát a reménység láthatatlan birodalmának megragadása, és annak a realitás síkjára való átvitele. Ez a hit Isten Igéjéből nő ki. Ugyanennek a versnek egy másik fordítása azt mondja: „A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben végsőkig bíztál, végül is a tiéd. Más szavakkal: reménykedünk például abban, hogy a rendelkezésre álló anyagi javaink fedezni fogják a fizetési kötelezettségeinket, és a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz rá a pénzünk, amikor szükséges. „Meggyőződés, „bizonyosság – mondja az Ige – „a nem látott dolgokról. Mások talán abban bizakodnak, hogy lesz fizikai erejük az előttük álló munka elvégzéséhez. Ám a hit azt mondja: „Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek [féljek]?"⁵ Azaz a hit önmagáról mindazt mondja, amit az Ige mond, mert az Istenben való hit nem más, mint hit az Ő Igéjében. Csodálatos lenne, ha az emberek megtanulnák ezt, és ennek alapján cselekednének! Akkor tulajdonképpen Isten valóságos ereje és valamennyi áldása az övék lenne.

Venni Isten erejét hit által

Emlékszem, akkor tanultam meg, hogy mi a hit, amikor felkeltem a betegágyról. Nehéz volt akkoriban munkát találni, hisz’ a gazdasági válság napjaiban éltünk. 16 hónapig ágyhoz voltam kötve, és egyszeriben szükségem lett ruhákra meg egyéb dolgokra, hogy iskolába járhassak. Végül állást kaptam egy óvodában; barackfákat kellett a földből kihúzogatni – puszta kézzel. Egyik fiú az egyik oldalon, másik a másik oldalon, így kellett kihúznunk a földből azokat a kétéves fákat egymás után, szép sorjában. És bizony munka volt ez a javából, különösen nekem, aki sokáig csak feküdtem, és csupán néhány hónapja keltem ki az ágyból.

Reggelente napkelte előtt találkoztunk, és mindig akadt valaki a fiúk között, aki hozzám vágta: „Nem hinném, hogy végig bírod a mai napot. Biztosan hallottad, hogy tegnap is kidőlt valaki, ezért el is küldték. Sosem hittem abban, hogy bölcs dolog rákényszeríteni másokra bármit is, az Úr mellett való bizonyságtételben viszont mindig is hittem, így mindez jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy bizonyságot tegyek a velem gürcölő srácoknak is az Úrról: „Fiúk, a helyzet az, ha nem az Úr ereje által dolgoznék, már nem lennék itt. De mint láthatjátok, az Ő ereje az én erőm. A Biblia azt mondja: »Az Úr az én életemnek erőssége.« És tudjátok: az életem éppen úgy áll szellemi valóságból, mint fizikaiból, és az Úr az én életem erőssége. Kitől féljek hát?

Néhány fiút ez annyira megvadított, hogy káromkodni kezdtek, de én csak mosolyogtam és azt mondtam: „Dicsőség az Úrnak! Itt leszek holnap és mindennap, mert az Úr az én erősségem." Ha az érzéseim után mentem volna, akkor sosem kelek ki az ágyból. Úgy éreztem, olyan gyenge vagyok, mint soha korábban, és képtelen vagyok felkelni – a kimerítő munkáról már nem is beszélve. De mégis kitartottam, és az Ige alapján cselekedtem, mert tudtam, mi a hit.

Azt mondtam az Atyának, Jézusnak, a Szent Szellemnek, az ördögnek, magamnak és az engem faggató és nyaggató fiúknak: „Az Úr az én erősségem!" Imádkoztam, és kértem Istent, hogy erősítsen meg fizikálisan, majd meg is vallottam ebben a hitemet, ám mégsem kaptam segítséget az Úrtól egész addig, amíg ténylegesen dolgozni nem kezdtem. Nem volt tehát elegendő, hogy hittem, hanem a hitem alapján cselekednem is kellett. Sokaknak helytelen elképzelésük van a hitről: először meg akarják kapni, amit imáikban kértek, és csak azután akarnak hinni. Ám valójában pont fordítva működik a dolog: először hinnünk kell abban, hogy már megvan, amit kértünk, és akkor megkapjuk.

Tehát reggelente nekiláttunk a munkának, és még mindig erőtlen voltam. De amikor nekigyürkőztünk az első vagy sokszor a második fának, azt éreztem, hogy valami megérint a fejem tetején és átjárja az egész testemet, az ujjaim hegyéig. Isten természetfeletti ereje töltötte be a testemet tetőtől talpig, amitől aztán keményen tudtam egész nap dolgozni. Emlékszem, hogy az egyik srác, aki vagy 120 kilót nyomott, végül így szólt hozzám:

– Ha én a 120 kilómmal kidőlök, akkor már senki más nem marad a színen.

– Miért gondolod ezt? – kérdeztem. – Isten még a te 120 kilódnál is többet nyom. Amikor te kidőlsz, és emiatt elküldenek, én még mindig itt leszek.

Persze, gúnyolódott tovább, de még aznap délután 3-kor feladta, és az az igazság, hogy én maradtam csak egyedül. Én voltam a leggyengébb és legsoványabb, mégis az egyetlen, aki megmaradt az eredeti csapatból, akikkel elkezdtük a munkát. Mindezt azért mondtam el, hogy megmutassam, mennyire elégségesnek bizonyult számomra Isten ereje, ugyanis a főnököm ezek után nem sokkal felajánlotta, hogy véglegesen alkalmazásba vesz. Vagyis Isten Igéje igaznak bizonyult az életemben. 

Isten Igéje alapján cselekedni 

Talán olvasóim most azt mondják erre: kétség sem fér hozzá, hogy Isten Igéje jó. Ám amíg nem kezdünk el Isten szava alapján cselekedni, majd learatni annak gyümölcseit, addig nem is ismerhetjük meg igazán, mennyire jó az Úr beszéde. Arra igyekszem ezzel rámutatni, hogy mi is voltaképp a hit. A hit annak bizonyítéka, hogy Isten Igéje valósággá válik, ha az alapján cselekszünk. A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Valósággá teszi őket. Fizikálisan erőtlen voltam ugyan, mégis elmentem dolgozni – Isten Igéje alapján cselekedtem és le is arattam az Igébe vetett hitem eredményeit. Reménykedtem, hogy lesz fizikai erőm a munka elvégzéséhez, de a hit tette valósággá azt, amiben reménykedtem.

Az Úr – mondja a Szentírás – az életem erőssége, és amint Isten beszéde alapján cselekedtem, a hitem valósággá tette, amiben addig reménykedtem – azaz erőt kaptam a munkám elvégzéséhez. Nagyon gyakori, hogy sokan csak a reménykedésig jutnak el, és itt megállnak. Ez azonban nem hit, hanem reménység, ami viszont nem képes valóságot adni a dolgoknak – ezt csakis a hit tudja megtenni. A hit ad valóságot a reménylett dolgok számára. A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki.

„Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat" – hallani gyakran hívőktől. Nos, ha ez minden, amit teszünk, akkor biztosan nem érkezik válasz a kérésünkre, ugyanis Istent a hit készteti cselekvésre, nem pedig a reménység. Ő a hit – és nem a reménység – miatt hallgatja meg az imáinkat. Ha mindössze csak reménykedünk, nem jön válasz a kéréseinkre.

Ugyanakkor a hit valóságot képes adni a reménységnek. Tulajdonképpen a hit adja meg az imáinkra a választ. Ne feledjük: a reménység azt mondja, hogy „egyszer majd megkapom, ellenben a hit így szól: „Már most megvan a válasz a kérésemre!. Hogy John Wesley-t idézzem: az ördög adott az egyháznak egy pótszert, amely annyira úgy néz ki és úgy hangzik, mintha hit lenne, hogy az emberek nem tudnak különbséget tenni a kettő között. Ezt ő „értelmi elfogadásnak" nevezte.

Értelmi elfogadás kontra szívbéli hit 

Rengeteg ember érti, hogy mit mond Isten Igéje, és az értelmükkel el is fogadják, hogy az valóban igaz. De ez csupán az intellektus szintjén történő elfogadás. Így azonban nem lehet elérni a szükséges eredményt: Istentől csak a szívbéli hitre kaphatjuk meg a választ. Éppen ezért mondja Pál is a Rómaiakhoz írt levél 10,10-ben, hogy „szívvel hiszünk az igazságra". Jézus pedig így beszél erről a Márk evangéliuma 11,23-ban:

…ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe; és SZÍVÉBEN nem kételkedik, hanem hiszi [a szívében], hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott. (Kiemelés a szerzőtől.)

Érdemes megfigyelnünk, hogy a Bibliában egyetlen szó sem hangzik el az értelemmel való kételkedésről. Előfordulhat, hogy az ember az értelmében kételkedik, ugyanakkor a szívében hisz. Ahhoz azonban, hogy megkapjuk Istentől a választ, a szívünkben kell hinnünk. „Honnan tudhatom, hogy valóságos hitem van, vagy csak az értelmemmel hiszek? – kérdezik gyakran tőlem. Talán így lehetne a legegyszerűbben elmagyarázni: az értelmi elfogadás vagy értelem szintjén történő egyetértés azt mondja: „Tudom, hogy Isten Igéje igaz, és Ő azt ígéri nekem, hogy meggyógyít, válaszol az imáimra, betölti a szükségeimet. Valamilyen okból azonban nem kapom meg. Nem is értem, miért nem érkezik válasz a kéréseimre.

Aki így gondolkodik, az csak az értelmével fogadja el a Szentírás szavait. Akinek viszont valóságos bibliai vagy szívbéli hite van Isten Igéjében, azt mondja: „Ha Isten Igéje azt állítja valamiről, hogy úgy van, akkor az úgy is van. Az ígéret az enyém, már most! A hit így szól: „Megvan, még ha egyelőre nem látom is. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének első verse leszögezi, hogy „a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés [bizonyosság]".

„Na jó, de az, amiért én imádkozom, nem látható. A kérésem még nem realizálódott" – mondhatja erre valaki. Persze, hiszen ha már meglenne, akkor nem kellene hinned, mert akkor már ismernéd – válaszolom erre. Ahhoz, hogy eljussunk a tényleges ismeret szintjére, meg kell tennünk a hit lépését – méghozzá úgy, hogy a láthatatlanra alapozzuk a hitünket, egyes-egyedül Isten Igéjének a szavahihetőségére.

Azonban rengeteg ember először tudni, ismerni akar, és csak azután hinni; azaz a már megvalósult dolgok szempontjából akar mindent látni. Mi viszont tudjuk, hogy amit kérünk, azért a miénk, mert Isten Igéje mondja – és így testet ölt a kérésünk. Amikor úgy gyakoroljuk a hitünket Isten Beszédében, hogy még nem látjuk a kéréseinket manifesztálódni fizikai színtéren, akkor testet is ölt, amivel kapcsolatban hiszünk.

Figyeljük meg, mit mond Jézus a Márk evangéliuma 11,24-ben! „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen nektek. A „meglesz a hit után következik. Ám a legtöbben fordítva akarják: először megkapni, azután hinni. Egyszerű, mindennapi nyelvre lefordítva Jézus tulajdonképpen itt azt mondja: már akkor hinned kell, hogy megkaptad, mielőtt valóban megkapod.

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de én sohasem lettem volna képes átvenni a gyógyulást a testem számára anélkül, hogy már előtte nem hittem volna abban, hogy megvan. Amikor még minden fizikai tünet azt kiáltotta: „Nem vagy egészséges! A gyógyulásnak se híre se hamva a testedben!", egyszerűen így szóltam a testemhez: „A Biblia azt mondja, hogy inkább Isten legyen igaz, és minden ember hazug⁶. Tehát, ha te azt állítod, hogy nem gyógyultam meg, hazudsz, mert Isten Igéje állítja, hogy meggyógyultam." És amikor az Isten Igéjébe vetett hit alapján cselekszem ahelyett, hogy az érzésekre és a tapasztalatokra figyelnék, az eredmény már közel van! Ez a módszer biztos, hogy 100 esetből 100-ban beválik. De ha az ember nyöszörögve, sóhajtozva, panaszkodva, keseregve csak egy helyben gubbaszt, és arra vár, hogy valami történjék vele, sosem lesz képes túl messzire jutni hitben. 

Hinni abban, amit a Biblia állít,

és nem az érzékszervek hangjára hallgatni 

Ha az ember arra vár, hogy a